A feltörő érzelmek

2. fejezet

" Vigyázz, hogyan ajándékozod el a szívedet."


Arra eszméltem fel, hogy valakik beszélnek körülöttem  - most mit csináljunk,   - ez mind miattad van-jobban kéne a lányra vigyázniuk.  - csak nem azt akarja mondani, hogy nem vigyázok eléggé a saját unokahúgomra Coeur de Noir,  - apám, Benjamin kérlek ne most.
- Robin, mondtam halkan, ekkor mindenki felém fordult
- drága Maria, halottam Miss Heliotrope hangját
- hol van? kérdeztem- hol van Robin?
- szerintem lázas, magába beszél Sir Benjamin
- dehogy, hiszen ébren van, ne beszéljen össze vissza
Végre kitudtam nyitni a szemem, fájt a szememnek a hirtelen jött világoság, szétnéztem a könyvtár szobába voltam
- ohh Maria, lépett oda hozzám Loveday - jobban vagy?
- igen egy kicsit, segített felülni Loveday
-elájultál Maria, nézett rám agódva loveday
- mert alig eszik, nézett rám szigorúan a bácsikám - mostantól oda figyelünk az étkezéseidre, már hetek óta kihagyod a reggelit, és a vacsorákra is alig jársz le
- ha az én birtokomon lakna, már rég nem lennének ilyen gondjai, nálunk bőségesek az étkezések, forgatta a szemeit Coeur de Noir
- ahogy a bor is bőségesen fogy, nézett szemrehányóan Sir Benjamin
- elég!!! kiáltott fel Maria, - ne kezdjenek el megint veszekedni
- de Maria- nézett meglepedten a bácsikám és Miss Heliotrope
- elegem van abból hogy még mindig gyereként kezeltek, vegyétek már észre,hogy felnőttem, kelt ki magából Maria.
- felnőttél! jött a sarok-ból egy hang, egyből tudtam kié, lassan megfordultam és ránéztem, ott ált a könyvpolc elött karba tett kézzel, szemeivel végigmért ettől kirázott a hideg, úgy érzetem mintha átlátna a ruhámon, olyan volt mintha a szemével levetkőztetett volna, a szívem majd kiugrott a helyéről.- Robin suttogtam olyan halkan, hogy csak ő halja.
- mi most megyünk, nézett erőteljesen a többiekre loveday
- de kedve... kezdte volna a bácsikám
- mi most megyünk, mindenki nézett úgy Loveday, hogy attól még Coeur de Noir az apja is sietett kifelé az ajtón.
Miután becsukodott a könytár ajtaja Robin felém lépett, így már jobban láttam hiszen a tűz megvilágította az egész testét, elált a lélegzetem, ugyanaz a ruha volt rajta amelyik az első találkozásunkor, a tollak és a vörös sál a helyén voltak a fekete ing ami rajta volt kissé ki volt vága így látni lehetett a melkasát, ruhán keresztül is vélni  lehetett milyen izmos, énis végig néztem rajta de nem olyan tűzesen és kimérten mint ő, nem akartam, hogy lássa mit vált ki belőlem. Felnéztem az arcára kissé beesett volt, látszott rajta hogy mostanába sok gond és teher szakadt rá, a szemei ugyan olyan éjfeketék mint voltak.
- mivan történik veled mostanába Maria?- kérdezte - sápadt vagy, sírsz minden este, mért van ez?-nézett sötéten.
- honann tudod, hogy minden este sírok? hiszen felémse néztél hetek óta, kezdett Mariá-ból elöjönni a felgyülemlett hetek érzelmei
- Loveday felkeresett és elmondta mi történik veled, mondta Robin és elfordult, a könyvespolcot kezdte szemlélni.
-áhh persze Loveday, nem tudom mért mondta el neked ha úgysem érdekel, kelt kimagából Maria, érezte hogy kezdenek megint előtörni a könnyei
- ez nem igaz, mondta erőteljesen de még mindig nem fordult meg.
- nem igaz, persze tudod mit csinálj amit akarsz- mondta Maria és megindult az ajtó felé, el akart menni itt akart hagyni mindent, már éppen lépett volna ki ha nem ragadja meg egy erős kar és nem rántja vissza.
Robin a falnak paszírozta Mariát úgy, hogy az arca az ajtó felé nézett, Robin meg szorosan mögötte, lábait Maria lába közzé nyomta és a két kezét pedig neki nyomta az ajtónak, hogy semmi esetre se tudjon kiszabadulni.
- mért nehezíted meg a dolgomat Maria? suttogta rekedten Maria fülébe, Mariát kirázta a hideg a szíve a torkában dobogott
- nem telik el nap, hogy ne gondolják rád, azt hittem jól vagy mi egy nap betoppan Loveday és elmondja hogy úgy nézel ki mint egy elszáradt virág, suttogta ismét, most a nyakánál érezte Robin meleg leheletét, úgy érezte mindjárt elég.
- mert ha nem vagy itt akkor nincs miért pompáznom és csillognom mint a legszebb virág, szólt síros hangon Maria.
Robin megfordította Mariát, közelebb húzta magához így az ő szája és Maria ajkai közt csak pár centi volt, mélyen néztek egymást szemébe, mind ketten ugyan arra gondoltak, érezni akarták egymást közelségét.
- maradj itt velem Robin, mondta Maria és érezte hogy előbújnak megint a könnyei, mostanába nagyon sokat sírt, néha már azt gondolta sose fogja abba hagyni, sosem fogynak el a könnyei.
- Maria, közelített az ajkához Robin , - nem tehetem, mondta csak így tudlak megvédeni, ha nem vagy a közelembe.
- mitől kéne megvédened? kérdezte Maria, addig Robin csókokkal itatta fel Maria arcáról a könnyeket.
- tőlem Maria, tőlem!! - mondta Robin és a száját Maria ajkára tapasztotta. Mintha megált volna az idő úgy érezték, szomjasan itták egymás ajkát, mintha ha csak az éltető víz lenne, semmi sem számított csak ők ketten a szerelmük amelyről egyikőjük sem adott tudomást ebben a csókban bontakozott ki. Maria felsóhajtott, Robin csókja olyan volt mint a tűzes vas, erre várt már azóta, hogy elösször megpilantotta Robint. Tudták mindketten, hogy egymást csókjai nélkül már nem tudnak élni. Robin csak azért engedte el Mariát, hogy levegőt vehesennek, lihegve néztek egymásra.
Valaki kopogott, szétváltak de még mindig egymást szemlélték, Maria hirtelen nagyon melege lett ez a csók amit Robintól kapott életerővel bírt.
-áhh Robin, már mióta kereslek, szólt Armand, észre vette hogy Robin nincs egyedül - Maria , látom jobban vagy, és azt is hogy megzavartam valamit, húzta mosolyra a száját Armand.
- mond Armand, szólt Robin de a szemét nem vette le Mariáról
- baj van barátom jönnöd kéne és majd az úton elmondom mi történt, Maria tudta hogy direkt nem most mondja el Robinnak
- megyek, fújt Robin és előre lépett Mariához, - igérd meg, hogy jó leszel, csillant fel a szeme Robinnak, és a szája sarka mosolyra húzodott. - de csak most, mert más helyzetbe nem baj ha rossz vagy, mondta mostmár mosolyogva és sötét pillantással Robin.
Maria tudta mire gondol Robin hiszen ő maga is ugyanarra gondolt - igérem mondta Maria, Robin belecsókolt a nyakába, még egyszer utóljára vissza nézett a szeretett nőre és elviharzott.
Maria ott maradt a szobába és nézte Robin hült helyét, kezdte érezni hogy Robin szereti és ez felemelő érzés volt.

Ez lenne a 2. fejezet :)
most nem olyan hosszú mert csak ennyikére volt időm
hamar jön a 3. fejezet.
pux mindenkinek

By: