Fogságban

" Te vagy nekem a hideg sötét éjszakában a Tűz, melynek fénye jókedvre derít, melege betölt és megnyugtat, parazsa izgalomba hoz, lángja szeretetet lobbant bennem "



Sziasztok :)

Na gyerekek meghoztam a 14. fejezetet :D Remélem ezis elnyeri majd tetszéseteket :)

Sokan szavaztatok arra a kérdésre hogy melyik családhoz tartoznátok, 69% a de Noir családhoz 30% pedig a Merryweather tartozna :) Én személy szerint a de Noir klánhoz tartoznék XD talán Robin miatt.......húúú:D

♥  Na egyszóval köszönöm, hogy szavaztatok =) Arra a döntésre jutottam, ami lehet nem fog tetszeni :) hogy 10 hozzászólás után fogok frisset hozni, mert szeretném ha többen írnátok, értsetek meg létszíves, muszály tudnom mit gondoltok, ez nem lesz tartós csak kiváncsi leszek hogy ezek után mennyien fogtok írni :) Tényleg komolyan fogom nézni a hozzászólásokat, így létszszíves írjatok ♥ Ezt a fejit minden eggyes blog olvasómnak ajánlom :)

Jó olvasást mindenkinek

Puszi

♥ ♥ ♥ ♥

14. fejezet.

Csak néztem rá, és nem tudtam megfejteni, mért pont engem rabolt el és honann tudja hogy ki vagyok.

A kérdések csak úgy záporogtak a fejemben, de a jelen pillanatba levegőt is alig tudtam venni, a mosolyába volt valami félelmetes is, és valami azt súgta hogy ez a mosoly amit felém küld, nem olyan jóságos aminek az első látszatra az ember hinné.

- Ki vagy te - kérdeztem

- Felix Green vagyok eggyike a bandám tagjai közül - mondta

- Milyen banda - kérdeztem ismét

- A nevünk szürke sas, nagy ellenségünk a fekete kakas klán - mondta és közben a fogát csikorgatta

A fekete kakas klán, hiszen az Robin klánja, a kezemet a szám elé kaptam, összeált a kép ők azok akik pár hónapja fosztogatják a szegény embereket a nyugati oldalon.

- Ti vagytok azok - mondtam dühhöngve

- Mit képzeltek magatoktól, hogy merészelitek kirabolni a szegény embereket - keltem ki magamból

Erre felnevetett, olyan idegesítő volt ilyenkor, rohadék..

- Jajj hercegnő pedig nem mondanak téged olyan butának - villant meg a szeme

- Nem csak mi raboljuk ki a szegény embereket, a fekete kakas klán is ugyanezt teszi - mondta gúnnyal a hangjában

Nem.. hazudik, Robin nem tenne ilyet, hiszen megigérte

- Hazudsz - kiabáltam rá

- Hercegnő, hercegnő a te szerelmed semmivel sem külömb mint mi, gyilkos és rabló - mondta és a fejét rázta

A szívem megint fájdalommal lett tele, nem tudtam ezt elhinni Robin gyilkos lenne...

Leroskadtam a földre és éreztem hogy a könnyeim elkezdenek hullani.

- Drága hercegnő, annyira sajnálom hogy ezt tőlem kelett megtudnod - mondta sajnálkozva és legugolt elém.

- A te patkány Robinod megölte a bátyám ezért megkell neki fizetnie - mondta és erősen megmarkolta az állam.

- Nem hiszek neked - mondtam és probáltam kiszabadítani magam a fájdalmas szórításából.

- Az engem nem érdekel hercegnő, ha te meghalsz Robin de Noir ugyan azt a fájdalmat fogja érezni amit én - mondta és mégjobban szórított.

Ezzel elengedett és elökött, az állam sajgott a fájdalomtól.

- Kár érted hercegnő, de holnap véget ér az életed - mondta nevetve és ezzel elhagyta a szobát

Lefeküdtem a földre és keservesen sírtam, nem akartam elhinni ami Robinról álít, ez lehetetlen..

Az nem tagadás hogy Robinék régebben loptak de akkor is inkább csak a gazdagoktól akiknek mindenük megvolt.

Úgy akar fájdalmat okozni Robinnak hogy engem megöl, és vajon tudna is neki...

A bácsikámék már biztos észre vették hogy eltüntem, vagyis csak remélni tudtam hogy észre vették.

A probálkozásom hogy kijussak inenn pár órával ezelött feladtam, sehogy sem tudtam kijutni a szobából, bárhogy ütöttem az ajtót, kiabáltam de senki sem halott meg.

Kétszer jártam itt, elösször mikor elszöktem Holdszállásról mert bolondokházának hittem, másodszor pedig Loveday hozott ide, megmutatni hogy itt biztonságban vagyok és bármikor ide jöhetek ha csak egy kis magányra vágyom.

Eredetileg is ide jöttem volna, de hogy Felix hogy talált ide és honann tudott Loveday szállásáról az titok maradt elöttem.

Elkeseredetségemben nem tehettem mást mint tűnödtem, milyen bolond liba voltam már megint, ha nem szöktem volna el most nem lennék ilyen helyzetben és nem akarnának megölni.

De nem tudtam volna elhagyni Holdszállást, hiszen az az otthonom, hogyis kérhették ezt tőlem....

Leültem a földre, felhúztam a térdeimet és Robinra gondoltam, mennyi gondott okoztam már neki és most meg ez az egész hogy Robin ölte meg Felix bátját, nem tudtam neki hinni....nem

Magamra néztem a ruhám pár helyen elszakadt, koszos voltam mindenhol, nem vágytam semmi másra csak hogy vége legyen ennek az egésznek, legyen csak egy rossz rémálom semmi töb.....

Eszembe jutottak apám szavai, hogy miket mondott a hazáról, és ha már a legroszabb helyzetben is vagy sose add fel.

" Ha valami olyanra gondolsz ami az életedbe örömöt és boldogságot hozott, már egyből nem lesz olyan nehéz a szíved "

Így hát előkerestem egy olyan emléket amely a szívemben lesz örökre, az első csókom amit Robintól kaptam...életem első csókja volt, egy olyan csók amit senki más nem tudna már adni csak ő.

" Éreztem a kellemes hideg folyó vizet a lábam alól, egyre beljebb és beljebb mentem míg nem egy kiáltást halottam a hátam mögött.

- Maria azonnal gyere ki a vízből - halottam meg a bácsikám ideges hangját

- Nem - mondtam makacsul

- Áhhh Maria mért vagy mindig olyan gyere...... halottam bácsikám zengő hangját de nem nagyon érdekelt, ilyen melegben érezni akartam a kellemes hideg vízet, amely már a derekamig ért.

- Jólvan Maria, mi hazamegyünk - szólalt meg ismét a bácsikám

Én csak hátraintettem a kezemmel, de nem néztem hátra.

Becsuktam a szemem és élveztem a vizet, még jó hogy az alsó szoknyámat levettem, és nem akadályoz meg benne hogy ússzak.

Éreztem hogy valaki megfogja a derekamat és a vízbe ránt, a nagy meglepődségtől levegőt is alig tudtam venni így köhögve jöttem fel a víz alól és Robin nevető arcával találtam magam szembe.

- Te bolond kakas - mondtam neki felháborodtan és nekiestem

Ő csak nevetve probálta kivédeni az ütéseimet, úgy játszottunk mint ha még mindig gyerekek volnánk, vízesen tapadt a ruhánk a testünkre.

Annyira felvoltam háborodva még mindig hogy meglendítettem a kezem hogy pofon tudjam vágni, de ő erősen elkapta és olyan közel húzott magához hogy az orrunk már összeért.

Éreztem hogy a pír elönti az arcomat, olyan közel volt hozzám, éreztem hogy megint melegem van de nem a naptól hanem Robin közelségétől.

- Engem még egy nő sem ütött meg - mondta sötéten és végig pásztázta a szemét az arcomon

- Pedig már éppen idelye lenne - mondtam és felemeltem a fejem, tűzesen néztem rá és ezt ő is észre vette, még közelebb húzott magához az ajkunk már súrolta egymást.

- Én mondom meg minek van itt az idelye - suttogta az ajkamnak

- És minek - kérdeztem olyan halkan amennyira csak lehetett

Közben végig csókolta az arcom minden eggyes szegletét, olyan finoman érintette a tűzes száját az arcomhoz hogy azt hittem ott égek el.

- Hmmm olyan édes vagy - suttogta

- Robin.....alig tudtam kiejteni a nevét, csukott szemmel engedtem át magamnak a csodás érzést.

Egyre közelített a szája az ajkamhoz, már a sarkát csókolgatta mikor végre rá tapasztotta, olyan érzés volt mintha lebegnél a föld fölött, belekapaszkodtam az ingjébe és szórítottam nehogy kicsússzon a lábam.

Közben mégjobban szétnyitotta az ajkaimat és szomjasan itta őket, mintha csak az élete függene tőle.

Eszméletlen érzés volt, még sosem éreztem ilyet és tudtam hogy többé nem is fogok másnál ilyesmit érezni.

A meleg tenyere végig símitott az egész testemen, végig símitott a mesztelen comjaimon és egyre követelődzött felfelé.

Levegő hiány miatt elengedett a fekete szemei csillogtak, tűzesen néztünk egymásra.

Én még mindig alig tudtam magamról, pirulva vártam a reakcióját de ő nem szólt semmit csak végig simitott csóktól duzzadó ajkaimon.

- Robin....suttogtam

- Csillognak a szemeid a csóktól - mondta most már mosolyogva

Ekkor véget ért az álom és visszatért a kegyetlen valóság, mért vagyok ilyen ostoba....suttogtam magamban.

Erősen szeltem az erdőt, az agyam majd felrobbant az idegeségtől még mindig semmi nyoma Mariának, a szívem tele volt fájdalommal ha baja esik én esküszöm.....

- Robin, Robin - szólitott valaki 

Sam futott felém ideges és kifulladt arcal.

- Mi történt - tettem fel a kérdést

- Megtaláltátok - sürgettem

- Nem, de találtunk valamit - mondta és már futottam is utána

Páran állták körbe a nyomott amit Samék találtak, arébb áltak mikor megláttak

Közelebb mentem és lehajoltam a fekete selyem anyaghoz, a kezemben vettem a szalagot és a homlokomhoz tettem.

- Az rohadt életbe - kiáltottam fel

- Mariát elrabolták - mondta egy irritáló hang

- Na nem mondod, képzeld énis rájöttem - mondtam Dan felé fordulva

- Tennünk kéne valamit - mondta

- Szerinted most mi csinálok okostojás - mondtam sötéten

- Hát nem azt amit kéne - mondta felemelt fejjel

A felgyülemlett érzelmek arra késztettek hogy neki rohanjak de mielött még elértem volna lefogtak.

- Robin, nyugodj meg - szólt Armand

- Megtaláljuk - mondta Augustus

Kiszabadítottam magam és elfordultam, elrabolták és már sejtettem is hogy ki.

- Hadd segítsek Robin - mondtam Armand a hátamnak

- Rendben - mondtam a büszkeségemet félre téve

Lovak zaját halottuk és arra kaptuk a fejünket, apám és Benjamin vágtattak felénk.

Benjamin arcán félelem ült ki, rosszat sejtettem...

- Fiam - szólt apám

- Maria nagyobb bajban vagy mint azt az elején hittük - mondta nekem címezve

- Felix - suttogtam

Kicsit rövid lett bocsi, de csak ennyire volt időm

pussss

By