A megérzés

"Mikor szívünk először összedobbant, mikor szemed rám nézve lángra lobbant, mikor első csókod ajkamra égett, már akkor éreztem szeretlek téged"

Sziasztok :)

Végre elkészült a 13. fejezet, remélem ennek is nagyon örültök =) Megszeretném köszönni, hogy ilyen sokan lágotjátok az oldalam, őszintén nagyon megszerettelek titeket "követőimet" akiket ismerek név szerint, és kommenntelnek és akiket név szerint nem, de feljárnak az oldalamra :) ♥  Ezt a rész Ritának és Reginek ajánlom akikkel MSN-en is tartom a kapcsolatot és szívből megszerettem őket is.
Probáltam hosszabb fejit írni, remélem megfelel XD

Na de nem is tartalak fel titeket ezzel a sok érzelgős szöveggel:D:D

Come on olvasni

puszi

♥ ♥ ♥ ♥

13. fejezet.

Hirtelen úgy éreztem mintha a szívembe tapostak volna, valami oknál fogva azt éreztem hogy valakit akit szeretek bajban van, és a gondolataimban meg is találtam azt a személyt aki a szerelmet jelentette nekem.

- Maria - kiáltottam fel és megdöbbentő gyorsasággal felpattantam a székből

Körülöttem mind abba hagyták az evést és úgy néztek rám mint aki megőrült, én meg csak álltam és a szívemhez szórítottam a kezem.

- Fiam, minden rendben - kérdezte apám

- Nem nincs, érzem hogy Maria veszélyben van - mondtam és rátenyereltem az asztalra

Éreztem, hogy baja esett, megkell tudnom hogy jól van e

- Szerintem csak beképzeled fiam - mondta apám és felált

Sokan hümmögtek és igazat adtak apámnak.

- Megkell néznem jól van e - mondtam és ránéztem Armandra aki bólinott és felált

- Várjatok fiam, ma volt itt Benjamin és azt mondta jól van és belement hogy visszatéjen a régi életéhez - mondta apám

- Tudom de nem érdekel, menjünk Armand - szóltam

- Várj, pakolok egy pár csirekecombot - szólt a hülyéje

A többeik erre felnevettek és meg megráztam a fejem, még ilyenkor is a kaján jár az agya.

De a szívem továbbra is agódott, az ég adja hogy jól van és nem csinált megint valami őrültséget.

- Üzenj ha megtudtál valamit fiam - szólt utánunk apám

Erre csak visszaintettem, mikor kiléptünk a várból halottam hogy Armand felkiált, erre gyorsan megfordultam és nem éppen megszokott látványt láttam magam elött.

Armand és Lina egymással szemben feküdtek a földön és a fejüket fogták, erre megindult a mosoly az arcomon.

- Áhhh a combjaim - szólt síros hangon Armand

Oda mentem és felsegittem Linát, az arcán furcsa kifejezést láttam.

- Most nézd meg mi csináltál Lina - szólt rá Armand

Lina arca hirtelen nagyon elkeseredett lett, a baromja megbántotta.

- Mit foglalkozol vele öreg, majd ha megjöttünk eszel - mondta rászólva

- Neked tényleg fontosabbak a csirkecombjaid mint én - kérdezte síros hangon Lina

Erre Armand felkapta a fejét és egyből megbánta amiket elöbb mondott, Lina a kezeim közt elkezdett sírni.

- Jaj Lina nem úgy értettem - magyarázkodott Armand

De Linát nem hatotta meg Armand magyarázkodása, kitépte magát a kezeim közül és elrohant.

- Na ezt jól megcsináltad öreg - mondtam és odamentem hogy felhúzzam a földről

- De hát nem mondtam semmi rosszat - tárta szét a karját Armand

Erre csak a fejemet csóváltam és elindultunk Holdszállás fele.

Miközben egyre közeledtünk Holdszállás felé már eléggé besötétedett, sosem érdekelt az illendőség és a szabályokat sem tartottam be soha, most sem érdekel hogy késő este rontok be Holdszállásra.
- Hallod, ezek a nők kikészítenek - mondta szemét forgatva Armand
- Nekem mondod, ha megtudom hogy Maria valamit ostobaságot csinált már megint esküszöm belevetem a vár börtönbe - mondtam
- Haha - nevetett fel Armand
- Szerintem jobban örülne neki ha elfenekelnéd - lökte meg a vállam Armand
- Arra is sort kerítünk, ne agódj - húztam mosolyra a számat
- De igazság szerint nem őt kéne hogy elfenekelned - húzta el a száját Armand
Tudtam kire gondol a jövendőbeli feleségemre, akit csak azért veszek el hogy megkapjam a fekete erdőt, de sosem fogom tudni szeretni, és sosem fogom annyira kivánni mint Mariát.
- Örülj neki hogy beadta a derekát és elmegy Holdszállásról - mondta Armand
- Nem vagyok én abban olyan biztos, mikor halottam hogy miket mond a bácsikájának nem úgy tűnt mint aki saját akaratából elfog menni Holdszállásról - mondta és megsürgettem a lépteimet
Már nagyon oda akartam érni Holdszállásra és megtudni, hogy jól van e.
- De mi ez a hirtelen aggódás, mibe vagy biztos benne hogy baja esett - kérdezte és már láttuk Holdszállás fényeit
- Nem tudom, de a szívem érezte hogy baj van vele - mondtam
- Ebböl is látszik hogy erős a szerelmetek - mondta csöpögősen Armand
Végre elértük Holdszállást, kopogás nélkül berontottunk és megálltunk az előtérbe
Digweed elénk jött és meglepedten nézett ránk
- Sir Robin, miben segíthetek - kérdezte
- Sir Robin - mondta Armand és elkezdett röhögni
- Szóljon a hugomnak kérem - mondtam neki
- Azonnal - mondta és elment
Pár másodpercig álltunk, közben Armand megjegyezte hogy sosem lakna itt, erre csak a fejemet ráztam.
Egyedül Loveday miatt szobrozok még itt, ha nem lenne itt már rég berontottam volna Maria szobájába.
Cipő kopogást halottunk, arra fordítottuk a fejünket Loveday és Benjamin közeledett felénk.
- Robin, Armand ilyen későn - szólt Sir Benjamin
Loveday odajött és megölelt.
- Mi szél hozott titeket ilyen későn hozzánk - kérdete hugom
- Hol van Maria - tértem egyből a tárgyra
- A szobájába, azt üzente Miss Heliotropéval hogy nem jön le vacsorázni mert korán le akar feküdni aludni - modta és nem értette a kérdésemet
- Mért Robin, mi történt - kérdezte Sir Benjamin
Nem szóltam semmit, Armandal egymásra néztünk és én már elis rohantam Maria szobája felé.
- Robin - halottam Loveday hangját
Halottam hogy Armand is utánam fut, kettesével szedtem a lépcsőket fel a toronyba.
Mikor oda értem feltéptem az ajtót és megáltam az ajtóba, úgy éreztem mintha a szívemet kőre akasztották volna és belevetették volna a tengerbe.
Maria nem volt a szobájába az ágya bevolt vetve, az ágyán pedig egy levélnek tűnő dolog volt.
Közben a többiek is felértek és mindannyian döbbenve álltak az ajtónál.
- Maria - kapta a szája elé a kezét Loveday
- Ez nem lehet- lépett beljebb Sir Benjamin
Oda mentem az ágyhoz ahol a levél hevert, erőszakosan téptem fel és hangosan elkezdtem olvasni


Drága családom!
Sajnálom de muszály volt elszöknöm, nincs szívem elhagyni Holdföldét az otthonomat, még ha az felfújt hólyag azt is akarja, kérlek titeket bocsássatok meg.
Szeretettel ölel és csókol titeket
Maria


Düh tombolt bennem, hogy lehetett ekkora bolond, elszökik mikor tudja hogy vadásznak rá.
- A felfújt hólyag gondolom te vagy Robin - szólalt meg Armand tárgyilagosan
- Megkell találunk mielött még túl késő lesz - mondtam és ketté téptem a levelet
- Ha megtaláljuk száz év szobafogságba fogom ítélni - dühöngott Sir Benjamin
- Most ne ezzel törődjünk, elkell indulnunk megkeresni - mondta Loveday, az arcán látszott hogy nagyon aggódik Mariáért.
- De ti nem ismeritek az erdőt Loveday és késő éjszaka van - mondta Armand
Mindenki csak adta az ötleteket nekem meg közben a szívem szakadt meg, ha valami baja esik sosem fogom magamnak megbocsáltani.
- Ott nőttem fel Armand, éppen annyira ismerem az erdőt mint te - szólt Loveday
- Így igaz Armand, eggyütt fogjuk előkeríteni Mariát - szólt Benjamin parancsoló hangon
Közbe befutott Maria bolond nevelőnője is, mikor megtudta hogy Maria elszökött, Digweed karjaiba ájult, még ez is gondoltam.
Két tenyeremet nekitámasztottam a falnak és becsukott szemmel gondolkodtam, hova mehetett....
Közben mindenki össze vissza beszélt, nekem meg csak kattogott az agyam.
- Elég - kiáltott fel Benjamin, erre énis arra fordultam
- Robin, csinálnunk kell valamit - nézett rám közben
- Armand menj és szólj apámnak, küldje az embereit az erdőbe és a faluba, utána meg hozd ide a fekete kakas klán tagjait - adtam neki a parancsot
Ő csak bólinott és már itt sem volt, komolyan ránéztem Benjaminra és egyből megértette mire gondolok.
- Hozom a fegyverem és szólok pár embernek - mondta
- Rendben - mondta neki
- Robin, honann tudtad - kérdezte Loveday
- Honann tudtad, hogy elszökött, hogy bajban van - folytatta
- Megéreztem Loveday, de ez bonyolult és sosem szerettem kiönteni a szívem, meg ez nem a legmegfelelöbb hely és idő rá - mondtam neki és közben megdörzsöltem a szemeimet
- Igazad van, és ne agódj megtaláljuk - mondta és velem eggyütt elhagyta a szobát.
Egy óra múlva már sokan itt voltak, köztük volt apám aki elég furcsán viselkedett, aki nagyon aggódott Mariaért, ezen mindenki meglepődött kivéve Lovedayt.
Oda fordultam a fekete kakas klán felé, akiknek én voltam a vezetőjük, mindeggyik igaz barát volt és tudtam hogy sosem árulnának el.
- Keritsétek elő, úgy ismeritek az erdőt mint a tenyereteket, nem lesz olyan nehéz - mondtam nekik
Armand ott állt melettem és viccesen megjegyezte.
- De vigyázatok vele, tudjátok milyen kis vadmacska - mondta röhögve
Erre a többiek elnevették magukat és az én szám sarka is feljebb gördült
- Igaza van Armandnak vigyázzatok, mert erős egy nőszemély - mondtam
Ezzel neki indultak az erdőnek, remélem hamar megtalálják és nem esett semmi baja.
- Öreg én a helyedbe nem fordulnék meg - jegyezte meg Armand és a hátam mögé nézett
Énis arra néztem és nem akartam hinni a szememnek, a menyasszonyom közeledett felénk Lina társaságába.
- Te mit keresel itt - kérdeztük Armanddal egyszerre, csak az ő kérdése Lina felé irányult
- Maria a barátnőm, nagyon aggódok miatta azért vagyok itt - mondta Lina szemrebbenés nélkül
Armand csak a fejét csóválta és felnézett az égre és suttogva megjegyezte.
- Nők....
- És te - kérdeztem hideg hangnemben
- Énis aggódok érte Robin, és tudni szeretném mi van vele - mondta suttogva
- Menj haza - mondta és elfordultam
- Tudom hogy szereted őt Robin és hogy engem sosem fogsz annyira szeretni mint őt - mondta
- Akkor mért mondtál igen a házasági ajánlatomra - kérdeztem
- Nem tudom, talán csak azért hogy megkapd az örökségedet - mondta
- Menj vissza a várba - mondtam neki
- Rendben, de tudom hogy hamarosan ugyis vissza fogod mondani a frigyet - mondta és elindult volna ha kinem mondja azt a nevet akire most a legkevésbé sem voltam kiváncsi
- Te mit keresel itt - kérdeztem tőle idegesen
Sokan abba hagyták a beszélgetést és ránk emelték a tekintetüket.
- Szeretem Mariát és megakarom találni - mondta Dan szemrebenés nélkül.




Fájó fejfájásra ébredtem,azt hittem szétrobban a fejem, csak nagyon lassan tudtam kinyitni a szemem, mikor már sikerült, nagyon meglepődtem.
Loveday régi szállásán voltam, megprobáltam felülni de nagyon nehezen sikerült a kezem megvolt kötözve és még mindig éreztem a szer illatát.
Körül néztem de nem láttam senkit, az utolsó emlékem az volt hogy egy csuklyás alak elkábitott.
Nagy nehezen feláltam és probáltam gondolkodni hogy most mi csináljak, az már biztos hogy elraboltak de fogalmam sincs ki és miért....
Közben az ajtó kinyilt és egy férfi lépet be rajta, ahogy jobban szemügyre vettem majdnem akörüli korban lehetett mint Robin, fiatal és derűs volt.
Kék szemei voltak és barna haja, úgy mosolygott rám minha már ezer éve ismerne.
- Végre felébredtél hercegnő - mondta és közelebb jött
Én erre a megmozdulásra félőn reagáltam és hátrébb húzodtam.
- Ne félj, nem foglak bántani -mondta
- Akkor mért raboltál el - kérdeztem felemelt fejjel
- Hamarosan minden kérdésre választ kapsz Maria Merryweather -mondta mosollyal az arcán.

By