Kérdések és válaszok

7. fejezet.

" Ha létezik a világon igaz szeretet, semmi mást, csakis ezt adom neked "

Másnap reggel kipihenten és éhesen ébredtem, gyorsan felébredtem és lementem reggelizni, nem volt ott senki, furcsáltam.
- Jó reggelt kisasszony, üdvözült Digweed
- Jó reggelt, mond csak Digweed mért nincs itt senki?
- Mert már dél felé közeledik az idő, az úr és a hölgyek már rég befejezték a reggelit.
Megállt a kés a kezemben, mi csoda, hogy aludhattam el ennyire, ez nem lehet, ismételgettem magamban.
- Ennyire elaludtam volna, de hisz az lehetetlen, töprengtem mostmár hangosan.
- Miss Heliotrope volt is önnél fent, de nagyon mélyen aludt így nem akarta felébreszteni, mondta miközben kávét öntött nekem.
- Ohh értem, köszönöm, mondtam
- Nincs mit kisasszony, mosolygott rám.
Miközben jó ízűen ettem, bácsikám bejött és leült az asztalfőre.
- Jó reggelt Maria, köszönt
- Jó reggelt bácsikám, rágtam meg az utólsó falatot és rá emeltem tekintetemet.
- Jó későn ébredt el, kialudtál magad? kérdezte
- Igen bácsikám, mondtam
- Remélem megérted a büntetésed, mondta és ivott egy pohár narancslevet.
- Igen meg, mondtam kimérten de magamban nem így éreztem, megértettem de nem fogadtam el.
- Örülök, tudd csak a te érdekedben tesszük ezt, mondta mosolyogva.
- Bocsánatott kérek bácsikám a tegnapi kirohanásom miatt, mondtam bocsánatkérően.
- Semmi baj, mindenkivel előfordul mondta és felált.
- Most megyek, maradj a házban,mondta és oda jött hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Viszlát bácsikám, köszöntem
Nem tudtam haragudni a bácsikámra ezért örültem hogy újra minden rendben van köztünk.
Már csak a nagy kérdés mit fogok ma csinálni...
- Maria!! kiáltott Miss Heliotrope
Sokáig nem kelett gondolkodnom.


Már 2 napja vagyok bezárva, nagyon unalmasan telnek a napjaim, még London-ban is élvezetesebben teltek.
De elkell fogadnom amit bácsikám megszabott, és hát nem is rá vagyok mérges hanem Robinra, csak jöjjön vissza megfogja kapni a magáét.
Éppen Miss Heliotrope olvasott fel nekem mikor Wrolf bejött és a lábamnál elkezdett szimatolni.
- Mi az Wrolf? kérdeztem és megsimogattam nagy füleit.
Erre megnyalta a kezemet amivel éppen az elöbb simogattam, erre elmosolyodtam, felált és elindult de út közben, mintha csak azt jelezné, hogy menjek vele.
- Sajnálom Wrolf, de nem mehetek ki a házból, mondtam
Erre a kijelentésemre Miss Heliotrope abba hagyta az olvasást, és rám emelte a tekintetét.
- Ne szomorkodj kedvesem, a bácsikád jó okkal tette azt amit tett, mondta és rá tette a válamra a kezét.
Nem tudom hogy de hirtelen kiváncsiságból rákérdeztem a már annyira érdekelt
- Mondja Miss Heliotrope ön volt már szerelmes? kérdeztem.
Nem voltam benne biztos hogy kapok rá választ.
- Igen, voltam már Maria, mondta szomorúan.
Sosem gondoltam volna, hogy a drága nevelőm valaha is lett volna szerelmes, vannak olyan dolgok amiket nem nézünk ki az emberekből.
- Meséljen róla, kérem mondtam nagy szeretettel.
- Igen Maria voltam, kezdett bele lassan,de éreztem hogy nehéz neki bele elkezdenie.
- Fiatalok és szerelmesek voltunk, úgy terveztük hogy hamarosan egybe kelünk de sajnos nem így történt.
Közben észre vettem hogy öreg arcán könny cseppek indulnak meg.
- Elkelett utaznia pár napra, úgy beszéltük meg miután megjön egybekelünk, itt nagy levegőt vett és folytatta
- De nem jött vissza, vártam rá napokat, hónapokat, éveket de mind hiába.
Megszakadt a szívem, szegény Miss Heliotrope annyit szenvedett a szerelem miatt.
- Most pedig kérlek, folytasd helyettem a felolvasást, mondta és rám mosolygott a fájdalom már eltűnt az arcáról.
- De Miss Heliotrope én... kezdtem volna de megálított a kezével így nem kérdeztem töbett és elkezdtem olvasni.

Egy hét telt el azóta mióta utoljára láttam Robint, a szívem sóvárgott utána a csókjaira az öleléseire, mindenére.Fájdítottam a szívem miközben a kanapén ültem és hímeztem, aztán egyszer csak egy ajótcsapódásra lettem figyelmes.
- Megjött, mondtam hangosan, gyorsan feláltam eldobva az anyagot és már rohantam is az ajtóhoz.
- Loveday végre, mondtam sóhajtva.
Ő meghalva a hangomat felém fordult mosollyal az arcán.
- Megjött? kérdeztem kipirult arcal
- Sajnos nem drágám, mondta kedvesen.
Erre egyből nehezebb lett a szívem, lehajtottam a fejem és elindultam vissza a társalgóba.
- Maria, kérlek ne csináld ezt, kérte és leült velem szembe. - Tudod hogy ha megjön te leszel az első akit felkeres.
- Tudom, csak... néztem fel rá.
- Fáj ha a szeretett férfi nincs mellettünk, de hamarosan megjön, igérte és én hittem neki.
- Mond Loveday mért mentek el a nyugati oldalra Robinék? kérdeztem
- Loptak az emberektől,és ezért zavargás tört ki, mondta és megnézte mit alkottam a hímzőszálall.
Megdöbbentem, mióta megmenekült Holdfölde azóta nem loptak el semmit az emberektől.
- De kik? kérdeztem - Már nagyon régen nem loptak el semmit sem, főleg nem a nyugati oldalon mivel ott éppen a szegényebbek laknak.
- Nem tudjuk, még az apám sem érti vajon mért pont a szegényektől loptak.
- Furcsa, pedig olyan jó emberek,nem érdemlik ezt.
- Robin kifogja deríteni, és rendet tessz, mosolygott. - Gyönyörű amit hímeztél Maria, nagyon ügyes vagy, dicsért meg.
- Köszönöm, mondtam nevetve, hiszen nem ez volt a legjobb amit valaha is csináltam.
- Ma találkoztam Dan-el, akivel múlkor találkoztál az erdőbe, mondta aggódva
Erre felkaptam a fejem.
- Tényleg? kérdeztem kiváncsian - Mit akart?
- Felőled érdeklődött, hogy jól vagy e, mondta 
- Hmm érdekes, mondtam kissé zavartan.
- Szerintem beléd szeretett, mondta komolyan.
Na ez hideg zuhanyként ért, hogy pont ő.
- Miből gondolod? kérdeztem.
- Ahogy beszélt rólad, ahogy leírt, de már most az elején mondom hogy nekem valami nem stimmel vele.
Elgondolkodtam arról amit mondott,elhatároztam hogy jobban megakarom ismerni és magam kideríteni milyen ember e valójában és számonkérni mért hazudta azt hogy Robinnal barátok.
- És mond csak Loveday? kezdtem bele - Robin szeret? - Ő, hogy nézz rám, hogy ír le?
Tudni akartam a válaszokat, ha már Robin-tól nem tudom meg.
- Ezt nem nekem megmondanom, mondta és felált.
Közeben halottam hogy dörren oda kint, eső közeledik.
- Loveday kérlek, tudnom kell, kérleltem
- Nem Maria, én ezt nem mondhatom meg, mondta és elindult ki a kertbe.
- Loveday várj, utána eredtem.
Kiértünk a kertbe már gyülekeztek a sötét felhők, ilyen meleg napokon nem csoda hogy esni fog.
Megált és szembefordult velem, kicsit habozott mielött válaszolt volna.
- Te szereted őt Maria? kérdezte én pedig egyből rá vágtam a választ.
Közben eleredt az eső, de engem egyáltalán nem érdekelt.
- Teljes szívemből szeretem, annyira hiányzik hogy a fájdalom széttépi a szívem, hiányzik a csókja az ölelése azt akarom hogy itt legyen velem, kiáltottam el magam.
 Ő nem szólt semmit csak a hátam mögé nézett.
Énis hátranéztem és elakadt a szavam, Robin és Armand az erdő elött pár méterre álltak és engem néztek.
- Robin.. suttogtam
A kezemet a szám elé kaptam és csak néztem Robint.
Robin a éjfekete szemeivel engem pásztázott, most mit teggyek.

Háát ez lenne a 7. feji.
Nem sikerült olyan jól, kissé unalmas,kicsit rövid :) de ennyire telt most az erőmből:)
Ezt Reginának ajánlom, mivel mind ketten ma tettük fel a 7. fejezetet. :D
puszi mindenkinek

By: