Döntések

3. fejezet.

" Biztos volt benne, hogy soha többé nem akarja elengedni a lány kezét, hiszen az ujjaik pont illettek egymáshoz - könnyedén összekapcsolódtak, s tökéletesen kiegészítették egymást"


- Na mond öregem, mit történt már megint? Kérdezte Robin kifelé menetelve Holdszállás-ról.
- Dan, kezdte idegesen Armand, Robin megált egy pillanatra megint ő, Dan az apja klánjához tartozott, sose kedvelte mindig is tudta, hogy sötét alak és túl gonosz ahoz hogy hozzánk tartozzon.
- parancs-ba adta a klánodnak, hogy mennyenek el a nyugati oldalhoz és fosszák ki az embereket.
Robinban mérhetetlen düh tombolt, annyira hogy beleütött teljes erővel a legközelebbi fába, Armand csak figyelte nem szólt semmit, tudta hogy Robinnak nagyon fontos a klánja és ezért Dan még kapni fog, előre sajnálta szerencsétlen idiótát.
- mit képzel az a vadbarom, hogy mer parancsolni az én klánomnak csak kerüljön a kezeim közé, izzót a düh Robin-ban.
- ne agódj a klán persze nem engedelmeskedett, ők egyedül a te parancsaidat követik.
- már nem fosszuk ki a szegény embereket, és apám is kezd a jó utra térni ami persze Loveday-nak köszönhető, azt remélemtem múlkor eléggé a tudomásra adtam.
- haha, nevetett fel Armand, szerintem még mindig fáj neki
- foglalkoznom kell ezzel az üggyel, ez így nem mehet tovább, elmegyek a nyugati oldalhoz megnézem minden rendbe van e mondta Robin
- Robin, kezdte Armand ugye tudod, hogy Dan a helyedre pályáz nézett komolyan, ő akarja az egész fekete erdőt.
- tudom, tudom ült le Robin az eggyik fatörzs árnyékába, ezzel lezárt-nak tekiktette a témát, de a fejébe kavarodtak a gondolatok
Armand neki dőlt a szemközti fának és Robint szemlélte, - mond tesó, mi van Mariával?
- megvagytok?
- nem vagyunk eggyütt Armand, nézett Robin rá
- mért nem mondod meg neki, hogy szereted, haa nem lenne egyszerűbb? kérdezte
- ne idegesíts ezzel, már mondtam hogy nem lehet csak veszélynek tenném ki, morgott Robin
- te tudod barátom, de így csak mindketten szenvedtek, sóhajtott Armand
- jobbat érdemel nálam, jobb lenne ha.... szünetett tartott majd ismét megszólalt - ha vissza menne London-ba.
- te megőrültél!! rugazkodott el a fától Armand - mit érsz el ezzel mond, úgyse fogja itt hagyni a völgyet, és ha még te is kéred rá akkor még inkább nem.
- tudom az istenért, kiáltott fel Robin -makacs egy nőszemély, megszoktam, hogy a nők nem állnak ellen nekem, mondta cinikusan.
- de ő nem akármilyen, nevetett - ilyen nővel még nem volt dolgod és hát szereted, neked éppen olyan nehéz lenne mint neki.
- áhhh  kikészülök, ált fel Robin is
- nagyon fáj neki, hogy nem vagy melette, suttogta Armand
Robin tudta ezt, mikor látta Mariát táncolni a bácsikájával, elszorúlt a szíve tudta, hogy miatta nem boldog de ha vele lenne akkor is boldogtalan lenne, muszáj volt látnia, azért is ment el a nővére eljegyzésére.
Még egy nőt se szeretett ennyire, ő az első akinek nem csak a teste kell, a szívére vágyakozott, azt akarta hogy csak az ővé legyen.
- nézzünk körbe, utána meg beszélek apámmal megkérdem hogy kire is akarja hagyni az erdőt, intett Armand-nak.
- oké, de aztán siessünk haza, már nagyon éhes vagyok, simogatta meg a hasát Armand
- te mindig éhes vagy, forgatta a szemét Robin de közben mosolygot.


Másnap reggel Maria kipihenten ébredt, tegnap hamar lefeküdt és Robin csókja emlékére aludt el, talán ezért is tudott olyan mélyen aludni, felkelt az ágyból és belenézett a tükörbe már nem volt annyira sápadt, mint tegnap most még jobban derült szét az arcán a mosoly. Felöltözött égszín kék ruhát vett fel mely kielmelte karcsú alakját, kék szalagokkal felkötötte vörös tincseit.
Lement reggelizni amelyet mostanába kihagyott, Miss Heliotrope már ott volt, mindig ő volt az első, sose hagyta volna ki a reggelit ezen mindig elmosolyodok.
- jó reggelt Miss Heliotrope, mosolyogtam rá.
- Maria, nem hiszek a szememnek, lejöttél reggelizni úgy látom a bácsikád szavai hatottak rád, mondta kuncogva,
- hmm a bácsikám szava, mindig is hatottak rám-  erre még szélesebb lett a mosolyom, leültem az asztalhoz, igazából sose hatottak rám mikor, mikor azt mondta ne mennyek az erdőbe csak azért is bementem.
- ma is igen ízletes a reggeli, Marmalode Jamben mindig eltud varázsolni velük, nézett elismerően.
Loveday és Benjamin bácsi éppen most csatlokozott hozzánk.
- Maria, mondták egyszerre - végre lejöttél már éppen fel akartam menni hozzád, jött oda hozzám Loveday és adott egy puszit a hajamra
Jól esett ez a törődés, nekem ő olyan volt mintha csak a nővérem lenne.
- ma már jobban nézel ki Maria, ült le az asztalfőre a bácsikám - mond csak minek köszönhetem, hogy így felvagy villanyozva.
- nem minek drágám, hanem kinek, ült le mellé Loveday
Én meg közben pirosabb lettem mint a paradicsom, hirtelen nagyon érdekesnek találtam az asztalterítőt, és azt szemléltem.
- ohh már értem, kacsintott a bácsikám, mikor már hajlandó voltam felnézni rájuk.
Mielött még elkezdene arról beszélni milyen gyönyörű a szerelem, megszólaltam.
- elmegyek ma lovagolni bácsikám ha nem bánod? tettem fel a kérdést ami igazából a magam részéről mindeggy volt mit mond mert ugyis elmegyek, ez csak olyan illendőség vagy mi a fene, mert mióta itt lakok nem nagyon érdekelelnek az ilyen dolgok.
- persze Maria, de csak ha veled megyek, mondta nem nézve föl a bácsikám a tányérjából.
- nem kell kisérett bácsikám, néztem szemrehányóan - nem kell már fogni a kezem, mondtam.
- dee, kezdte volna, de Loveday megfogta a kezét és szépen rá nézett.
Ezért is szerettem Lovedayt a bácsikámat mintha kicserélrék volna, mióta újra eggyütt vannak már nem nagyon irányítja az életemet, és már nem néz rám csúnyán ha hazahozok egy ritka Holdföldi üregi nyúlat.
- menny csak Maria, de kérlek vigyázz magadra, egyezett véglegesen bele a bácsikám.
- igen Maria, vigyázz, mondta két falatt közt Miss Heliotrope.
- úgy lesz bácsikám, néztem rá mosolyogva.
Miután befejeztem a reggelit, indultam volna, ha Loveday megnem állít.
Maria, egy percre kérlek-mondta és én visszaültem, már csak ketten voltunk az asztalnál.
- tessék Loveday, néztem rá kérdően.
- Maria, kezdett bele - Robin-nal megbeszéltétek a dolgokat?
- háát.. haboztam - igazából nem beszéltük meg, pirultam el ismét, ebből értette, és elmosolyodott.
- Robin-nak mostanába sok gondja van, mondta most már komolyan - ő szeret téged csak..., nem mondta végig.
- csak Loveday, nem értem ő nem úgy szeret ahogy én szeretném, áltam fel.
- várj Maria,fogta meg a kezemet  -ez nem igaz csak látod, hogy néz rád, hogy érez irántad.
- nem tudom Loveday, összezavar folyton egyszer azt érzem hogy szeret, máskor meg mintha csak egy idegen lennék számára.
- Robin nehéz eset, ő sose foglalkozott annyit egy nővel mint ahogy veled teszi.
- majd meglátjuk mi lesz, csaltam mosolyt az arcomra - most megyek, majd jövök búcsuszkodtam.
- vigyázz a szívedre Maria, mondta Loveday és addig nézte Mariát amíg elnem tűnt a folyosó végén.

Ez lenne a 3. fejezet, remélem megfelel:D
Kedden lesz új feji, addig is pux
Ezt a részt Callie-nek ajánlom, akinek sokat kell tanulnia, és ebböl lehet merít egy kis erőt:D

By: