Végre újra a karomban tarthatlak

"Ragyogó aranysugár a fehér tájon át
melegíti arcomat, s boldogságom tán
most az egyszer igazi.
Értékes emberek vesznek körül, s nagyon
boldog vagyok, mert középen a téli Nap ragyog
most először igazin!"  Köszönöm Ezie-nek a verset :) ♥ 

Sziasztok :)

Meghoztam a 16. fejezet :D Biztos már nagyon várjátok hogy olvassátok, ezért nem tartalak fel titeket :D
 ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Ezt az új blog olvasómnak ajánlom Nikinek akitől egy csodálatos díjat kaptam, köszönöm ♥

Puszi

♥♥♥♥

Ja és az új blogom

http://eperke-bluerose.blogspot.com/

16. fejezet

Felemeltem a fejem és megláttam azt a személyt aki az életet jelentettem nekem, Robin ott állt a lépcső tetején tőrrel a kezében és jég hideg pillantással nézett le Felixre.

De aztán a tekintete rám szegeződött és akkor már nem hidegség volt a szemében hanem bársonyos meleg árasztotta el, éreztem a szívemet ahogy egyre jobban ver és hogy sosem fog megszünni dobogni Robin nélkül.

- Robin - suttogtam

Éreztem ahogy elhagy az erőm, de muszály volt erősnek maradnom Robinért, a családomért a barátaimért.....

- Őt keresed Robin - szólt kimért hangon

Felix oda lépett hozzám és felrántott a földről a tőrt a torkomhoz szórította éreztem hogy gyorsabban veszi a levegőt, megijedt Robin közelségétől.

- Erezd el - kiáltotta Robin és felénk lépett

- Ha közelebb jössz elvágom a torkát - lépett hátrébb Felix

Alig éreztem már a talajt a lábam alatt, de Robin meleg tekintene talpon tartott a szemében annyi minden kivehető volt szerelem, aggódás, fájdalom, düh........

- Na mi az Robin, csak nem félsz hogy megölöm akis hercegnődet - röhögött fel Felix

Robin erősebben megmarkolta a tőrt a kezébe, már érezhető volt a düh a testében.

- Ezért drágán megfogsz fizetni - ordította Robin

- Na-na ne rohanjunk ennyire előre drága barátom - szólt cinikusan Felix

Probáltam rángatózni hátha megtudom rúgni valahol de a kés miatt nem tudtam arréb helyezkedni.

- Hadd tegyem fel már végre a kérdést neked amely már annyira foglalkoztatt - szólt Felix

- Fontos neked ez a nő - kérdezte rám utalva

A szívem egy óriásit dobbant, erre a kérdésre nem csak ez a patkány akarta tudni a választ hanem énis.

Nagy szemekkel néztem Robinra aki a kérdésre nagyon meglepődött.

- Na kérdeztem valamit

- Fontos számodta ez a nő - kérdezte ismét és egyre jobban szórította a tőrt a torkomhoz.

Robin mélyen belenézett a szemembe amitől még ebben a szorult helyzetben is fellángolt a testem.

- Mindennél fontosabb - mondta őszintén

Éreztem a könnyeimet amelyik végig folynak az arcomon le az államig, a szívem csordulásig tele volt.

- Robin - suttogtam ismét és könnyes szemmel néztem rá

- Jajj milyen romantikus - nevetett fel ismét Felix

- De sajnos ennek a sztorinak nem Happy End lesz a vége - mondta izzó szemmekel

- Maria - kiáltott egy hang fentről

Mindenki itt volt aki fontos volt a szívemnek a bácsikám, Loveday, Armand és a fiúk, Cour De Noir.....és még Dan is itt volt.
- Áhhh megérkezett a csipet csapat is - mondta vészjóslóan
- Ne merd bántani - kiáltott rá bácsikám
- Haha, csak nem erre gondolsz - szólt cinikusan és éreztem ahogy a tőrt végig húzza a melkasomon
Hússzú vágást hagyva magam után, Robin erre elörébb ugrott ő meg csak egyre hátrált míg nem elérte a szikla peremét.
Éreztem ahogy a vér végig csúrog a ruhámon fájt és csípett is egyben, a többiek arcán olyan aggódást láttam mint még soha, fájt értük a szívem.
- Utoljára mondom Felix, erezd el vagy megöllek - kiáltott rá Robin jég hideg hangon
- Nem, te is ugyanazt a fájdalmat fogod érezni amit én
- Miről beszélsz - kérdezte Robin
- Mond csak el neki te dárga hercegnő - suttogta a fülembe
Undorodva fordítottam el a fejemet de ő vissza rántotta, és a választ várva tette vissza a tőrt a nyakamhoz.
- Azt hiszi.... - kezdtem bele
A többiek és Robin aggódva és idegesen várták a választ,tudtam hogy Robin már rég rá vetette volna magát Felixre ha engem nem tartott volna maga elött.
- Azt hiszi, hogy te ölted meg a bátyját - suttogtam de mindenki meghalotta
- Nem csak azt hiszem hercegnő - suttogta
- Te idióta a bátyád él, ott raboskodik a várbörtönömbe - lépett közelebb Cour De Noir
- Hazudsz - üvöltötte
- Olyan ostoba vagy Felix - mondta Robin
Robin egyre közelebb jött, mélyen a szembe nézett mintha csak mondani akart volna valamit.....
- Nem érdekel miket hordtok itt össze, most vége a hercegnő életének - röhögött fel
- Elöbb a tiednek Felix - húzta el a száját Robin és elindult felénk, ahogy mindenki egyre közelebb jött.
Felix erre elkezdett tuszkolni, a kezemet szabadon hagyva a hajamból kihúztam egy tűt ami a hajamt fogta össze és teljes erőből a combjába döftem.
Erre felkiáltott és elengedett, Robin megfogva a derekamat hátrébb lökött én meg az első közel álló emberbe kapaszkodtam.
- Maria - szólt aggódva Dan és magához szórított
Kapaszkodtam belé ahogy csak tudtam és közben éreztem hogy a könnyeim újra előtörnek.
Loveday és a bácsikám nyomban mellém siettek és körbe zártak, aggódva beszéltek hozzám de alig értettem valamit.
Megfordultam és csak azt láttam hogy Robin teljes erőből püföli Felixet, a többiek pedig probálják leszedni róla.
- Hagyd fiam - szólt Cour De Noir és megfogat fia vállát
Végül Robint sikerült arréb vinniük, Elen pedig odament Felixhez és talpra álította.
Robin miután kissé lenyugodott egyből felém fordult, és aggódva rám nézett én megprobáltam rá mosolyogni de már csak azt láttam hogy Felix arébb löki Elent és a tőrt felkapva a földről Robin felé rohan
- Robin - kiálottam el magam és felrugaszkodtam ő egyből vette a lapott és Felix felé kapott
Dan egyből lefogott és nem engedett Robinhoz, Armand és a fiúk egyből Robinhoz siettek de mielött elérték volna már csak azt láttam hogy Felix megbotlik és leesik a szikláról.
Robin utána kapott de már nem érte el, Felix örökre eltűnt a mélységbe és már nem maradt utánna semmi sem.
Mindenki néma csendben nézte Felix hűlt helyét, de legbelül úgy éreztem senkit sem viselt meg annyi hiszen gonosz ember volt aki csak szenvedést hozott mindenkire.
Aztán mindenki rám emelte a tekintetét, és megkönnyebülten felsóhajtottak.
De én csak eggyetlen egy emberre figyeltem aki megfordult és rám emelte fátyolos tekintetét, én pedig már futottam is a karjaiba minden erőmet összeszedve.
Ő pedig mosolygva és megkönnyebültem a karjába zárt és úgy szorított magához mintha soha többé nem akarna elengedni.
Végre vége volt........


Arra ébredtem, hogy egy meleg kéz simit végig  az arcomon, erre megindult a mosoly ar arcomon.
Nem akartam kinyitni a szemem érezni akartam az ágy melegét, az illatát " fenyőillat" hmm és a kéz simítását.
- Tudom, hogy már ébren vagy - nevetett fel
Erre kinyitottam a szemem és egy éjfekete szempárral találtam magam szembe, a két kezét az ágyára támasztotta és rám mosolygott.
Olyan boldogság árasztotta el a szívemet, hogy azt elmondani nem lehet.
- Robin - suttogtam és kiugorva az ágyból a karjaiba vetettem magam, erre mindketten a szőnyegen kötöttünk ki.
Robin szorosan a derekamra kulcsolta a kezét, és mégjobban magához húzott.
Nem szóltunk semmit csak mélyen egymás szemébe néztünk, olyan érzelmek jöttek felszínre egyetlen egy pillantásból hogy nagyott dobbant a szívem.
Aztán hirtelen felült, magával húzott és az ágyra ült velem az ölében, éreztem ahogy a hálóruhám feljebb csúszik, de nem nagyon érdekelt.
- Olyan ostoba vagy - mondta mosolyogva
- Csak éppen annyira mint te - incselkedtem vele
- Mond mégegyszer- mondta rekedt hangon és a fenekemnél fogva olyan annyira magához húzott hogy éreztem szerelme vágyát.
Erre pirulva átöleltem és a vállába fúrtam az arcom, valami oknál fogva előtört belőlem a sírás.
- Sajnálom - tört ki belőlem
Robin megfogta az arcomat és maga felé forditotta, lecsókolta a könnyeket róla....olyan volt mint a mesében.
- Ne sírj -suttogta
- Harakszol igaz - kérdeztem
- Egy kicsit még igen, de majd ki elégíted a számlát - kacsintott rám
- De, de hát te.... - nem tudtam befejezni
- Nem veszem el Nataliát
- Micsoda - kiáltottam fel és mosolyra húztam a számat
Erre nem válaszolt semmit de annál inkább tett valamit, erősen megfogott és maga alá fordított az ágyon, és már csak azt éreztem hogy egy meleg puha száj csúszik az enyémre.
Olyan gyengéden és puhán kóstolgatta az ajkaim, hogy szinte a szívverésem is megállt. Rácsúsztattam a tarkójára a kezem és még szorosabban húztam magam felé mire elpattant valami benne és a gyengédség helyét a szenvedély vette át és csókolt erővel. Úgy szorított magához, hogy éreztem ahogy őrült módjára ver a szíve. A kezét a hajamba túrta, úgy húzott magához. Nyelveink őrjítő vad és érzéki táncot kezdtek járni. Teljesen elvesztettem a fejem
- Robin..szeress - suttogtam magam kivüli állapotba
Erre a két kezét a fejem mellé csúsztatta és mélyen az szemebe nézett, olyan lángot láttam benne mint akkor a szobámba, annyira akartam már őt......fájt már azis ha nem ért hozzám
Végig csúsztatta a tenyerét a lábamon egyre felfelé kúszva, minden eggyes érintésésre felsóhajtottam aztán olyan helyre tévedt a keze amelytől az egész testem lángokban égett.
Ahogy eggyik ujja végig simított a puha anyagon éreztem hogy bizseregni kezdek a lábam között, erre hangosan felnyögtem.
A kezemet a szám elé kaptam zavaromban hiszen ezelött még sosem éreztem ilyet, de Robin megfogta a kezemet és elvette onann.
- Hallani akarlak - suttogta sötéten
Mielött még újra megcsókolt volna valaki kopogott, erre hangosan felsóhajtottam.....már megint
- A rohadt életbe - szitkozódott Robin és ajtóhoz lépett
Én erre gyorsan rendbe szedtem magamat és vártam a hivatlan vendéget, mikor Robin kinyitotta az ajtót Dan állt a küszöbön.
- Dan - kérdeztem úgy mintha nem is őt látnám......

By