Sok mindenre fény derül

" Amikor egymásra néznek, előbb megfényesedik, majd felragyog a szivárványhártyájuk. Végül kiolvashatsz a szemükből mindent, ami a szerelem: gyengédséget, csodálatot, vágyat, titkot, varázst "

Sziasztok :)

Itt van a 11. fejezet :) Remélem szárnyaltok az örömtől =) Nagy boldogsággal tölt el hogy egyre többen írtok kommentet :) Nagyon köszönöm nektek ♥ Tudom jól hogy elég rövidek a fejezeteim, így megprobálok  töbett írni :) Ezt a fejit ugyan úgy a csajoknak, Callie, Rita, Regina, Silver Lady, Adrienn ;) és persze az összes blog olvasómnak ajánlom.

♥ ♥ ♥ ♥

11. fejezet.

Elösször felsem fogtam hogy Robin dühös pillantásával állok szemben, mikor elindult felém valami arra késztetett hogy megforduljak és elfussak.

Ezt elég rosszul tettem mivel utánam futott,és mivel ő gyorsabb mint én, így hamarosan utol fog érni.

Még ez a rohadt szoknya is akadályoz a futásban, futottam ahogy bírtam nem néztem hátra de éreztém a jelenlétét a közelembe.

Hirtelen azt éreztem, hogy két erős kar megfogja a derekamat és a legközelebbi fának nyom.

Felnyögtem mikor a fejem a fának csapodott, hidegen és keményen lökött neki de éreztem benne valami mást is...talán féltést.

A karomat a fának szegezte és hidegen végig mért, izzó tekintete zavarba hozott, tudtam hogy mérhetetlenül dühös rám.

- Mit keresel itt - kérdezte hidegen

- Beszélni akarok veled - mondta egyenesen a szemébe nézve

- Én nem, ezzel eggyütt tűnj el az erdőmből - mondta még mindig jég hideg hangon.

Fájtak a szavai, de mégis minden eggyes szavamnál közelebb éreztem az arcát.

- Ez még nem a te erdőd - mondtam kissé cinkosan

- Rosszul tudod, nincs helye itt egy magad fajta Merryweathernek - mondta

Az orrunk már összeért, és éreztem a meleg alkoholos leheletét, amitől énis megrészegültem.

- Annyira fájnak a szavaid - suttogtam sírós hangon

- Nekem meg a hazugságod fáj - mondta mélyen a szemembe nézve.

- Nem hazudtam - emeltem fel a hangomat - Szeretlek teljes szívemből - mondtam már lassan kiabálva.

- Igazán - suttogta  - Bízonyits be - mondta komolyan.

Hát ezt akarja akkor be is bizonyítom, megfogtam az ingénél fogva és annyira magamhoz húztam, hogy az ajkunk összeért.

Puhán csókoltam alsó majd, felső ajkát, félve attól, hogy esetleg ellök magától.

De nem ezt tette, elengedte bilincsben tartó kezeimet és hajamnál fogva jobban szétnyította ajkamimat.

A gyengéd csókomat felváltotta az elfolytott szenvedély és a Robinban mérhetetlen dühe.

Erősen Csókolt, mintha csak fájdalmat akarna okozni, de tudtam mélyen, hogy sosem tudna bántani.

A kezeim még mindig az ingjét szorongatta, de olyan erősen hogy megszakadt a vékony anyag és elszakadt.

Úgy szórított magához mintha attól félne hogy örökre elveszít, ettől a gondolattól féltem énis a legjobban, elveszíteni Robint.

Levegő hiány végett megszakította a csókunkat, és a homlokát az enyémnek támaszotta.

A szeme feketén csilogott, de már nem volt benne annyi hidegség mint az elöbb.

- Menj el - suttogta

- Nem - mondtam kétségbeesve.

- De, nem akarlak mégegyszer itt látni - mondta és elépett tőlem.

Könnyek folytak végig az arcomon.

Közben Armand is megjelent, kapkodta a fejét köztünk.

- Robin, öhh zavarok - kérdezte

- Nem, vidd haza - mondta és elindult

- Robin - suttogtam

A csókja még mindig égette a számat.

- Ne,hagyd - jött oda hozzám Armand és megfogta a vállam

- Nem hisz nekem - suttogtam, könnyek között

- Én nem ezt gondolom Maria - mondta Armand és elindultunk az ellenkező irányba

- Elfogja venni azt a nőt - kérdeztem

- Igen - mondta halkan

Nem válaszoltam rá semmit, tudtam hogy örökre elveszítettem Robint és ez mély fájdalommal töltött el.

A következő napokban a szomámban ültem és elnem mozdultam az ablak melöll.

Azt gondoltam majd valamelyik fa mögül elöbukkan Robin és rám mosolyog azzal az ellenálhatatlan mosolyával.

De nem így történt, a többiek nagyon aggódtak miattam, hiszen alig ettem és a szobámból sem mozdultam ki.

A szívem darabokban hevert, annyira fájt hogy Robin hamarosan elvesz egy másik nőt és boldog lesz vele.

- Maria -jött be a szomámba a nevelőm

- Tessék - fordultam meg

- Egy kisasszony jött hozzád - mondta aggódva

- Kicsoda, a nevét nem mondta - kérdeztem

- Nem kisdrágám

- Mindjárt megyek - mondtam és feláltam

- Rendben - mosolygott rám, nem mutatta ki de éreztem hogy nagyon aggódik értem

Rendbe szettem magam és lementem a hallba ahol már várt rám.

Meglepődtem mikor egy fiatal nővel találtam szembe magam, barna haja és zöld szemei voltak, szép nő volt mitagadás,és idősebb is volt nálam, de valahogy nem értettem mit keres itt és mit akar tőlem.

- Maria Merryweather - mondta ki a nevem hangosan és érthetően

- Ki maga - kérdeztem

- Kérlek tegezz, nem vagyok olyan öreg - mosolygott

- A nevem Natalia

Natalia... ezt a nevet már halottam valahol

- Rendben - mondtam - Miben segíthetek - kérdeztem ismét

- Már mindent értek - nevetett fel

Kicsit furcsán néztem rám, valahogy nem értettem miről beszél.

- Tessék - húztam fel a szemöldököm

- Ne haragudj, de már értem Robin mért szeretett beléd, hiszen gyönyörü vagy - mondta mostmár nevetve.

Leesett az állam, Robin szeret és ez a nő gyönyörűnek tart, még mindig nem értettem semmit.

- Tessék, mit mondott vagyis mit mondtál - javítottam ki magam

- Én Robin mennyaszonya vagyok -ezt már komolyan és lehajtott fejjel mondta

Hát ő az, ez a nő lesz Robin felesége, alig hittem a szememnek és a fülemnek.

- Tudom, hogy nehéz ez neked, de énis ott voltam mikor ez a dolog történt Dan és közted

- Ismerem Dant és tudom milyen ember de ezt csak a szerelemből tette - mondta

Szerelemből, persze......

- Mért jöttél - kérdeztem, annyi kérdésem volt hozzá, de valahogy alig tudtam megszólalni

- Kérlek halgass végig - kezdett bele

- Bármelyik nő boldog lenne ha olyan férje lenne mint Robin, de tudom hogy Robin téged szeret, te vagy az első nő akit igazán teljes szívéből szeret.

- Egyedül Robin mondhatja már le az esküvőt és szerintem elöbb utobb megfogja tenni, engem sosem szeretne annyira mint téged - mondta

- Mért higgyek neked - kérdeztem

- Rég láttam olyan szerelmet mint a tiétek, és Robin csak veled lehet boldog.

- De előre mondom ha Robin nem mondja le az esküvőt hozzá megyek - mondta komolyan

- Mos mennem kell - mondta és távozni készült.

- Várj - állítottam meg, megfordult és rám emelte a tekintetét.

De nem tudtam megszólalni csak úgy kavarodtak bennem a gondolatok

- Viszlát Maria Merryweather -köszönt és elhagyta Holdszállást

Bambán ültem le és az elöbbi szavakon gondolkozdtam, Robin csak veled lehet boldog....ismételtem magamban. Nem értettem mért mondta ezt, de valahogy megbíztam benne és mélyen örültem hogy ezt mind elmondta.

Délután muszály volt beszélnem erről a nőről Lovedaynak, tudta mi történt tegnap mert reggel mindent elmondtam neki, és persze azt is látta mikor tegnap este elvágtattam, de nem álított meg és ezért hálás voltam neki.

- Loveday - örültem meg neki

- Nem is gondolnád ki volt ma itt nálam - kezdtem bele

- Robin mennyaszonya - húzta mosolyra a száját

- Honann tudtad - kérdztem kiváncsian

- Találkoztam vele a várba - mondta

- Voltál apádnál, és mi volt - kérdeztem és leültem a kanapéra vele szemben

- A házagságról beszéltem vele, meg a rablásokról is kiderült pár érdekes dolog - kezdte komolyan

- Mesélj el mindent - mondtam

- Apám azt hitte hogy majd téged fog elvenni, de beszélt Dannel és ő azt álította neki hogy eggyütt vagytok, és Robin is jelen volt.

Neeeeem....

- Hogy tehette ezt, ez nem igaz, mit képzel - kiáltottam fel és felpantattam

- Nyugodj meg, apám nem igazán hitt neki, és megfenyegette Dant hogy vigyázzon magára - mondta és vissza segített ülni

- És Robin - kezdtem

- Ő elhitte .... kérdeztem

- Küzd az érzéseivel,és nem tudja mi csináljon  - mondta Loveday

- Mért olyan nehéz ez és mért nem hisz nekem - kérdeztem kétségbeesve

- Robint elvakítja a féltékenység, fél hogy a szíved már nem az ővé - mondta

- Örökre az övé lesz - mondtam őszintén

- Tudom kedvesem - szorította meg a kezem

- És mi van a rablásokkal - kérdeztem hiszen ezis nagyon érdekelt

- Egy négy fős csoport rabolta ki őket, Robinék hármukat elkapták de egy még szökésben van - mondta

- És jól vannak a klán tagjai , hiszen láttam Robin testén a csúnya vágásokat - kérdeztem suttogva

- Már gyógyul neki, készítettem neki gyógykenőcsöt, azzal naponta bekeni, hamar begyógyul. - mondta és ezzel a szívem is megnyugodott.

- Mi csináljak Loveday - kérdeztem

- Várj Maria, sokáig úgysem bírja nélküled - mosolygott

Bárcsak így lenne, és erre énis elmosolyodtam

Egyszer csak bácsikám rontott behozzánk, feldúlt arccal.

- Mi történt Benjamin - kérdezte tőle Loveday

- Maria, úgy döntöttem hogy visszatérsz Londonba - mondta komoly arccal

By