Új Blog

Sziasztok :)

Na itt egy újabb blog :D

Nem mondok semmit legyen meglepetés, nézzetek be kérlek :)

Jövő héten várható a 1. feji

Millió puszi nektek

Szeretlek titeket

♥♥♥♥♥♥♥♥

http://titkosviszony94.blogspot.com/

Te, én..... mi

"Hűs selymet borít ránk az éj sötétje
titkon, ha jő... ma csókra szomjazom...
Száraz virág illata, s kardamom
árad felénk, míg oldja köntösét le.

Vágytól remegő szívem hajt ölébe;
ezer becéző szóval ajkamon
bíbor, s arany párnákon hallgatom,
forró testtel bűvkört vonva köréje.

Szerelme heve mézes altató,
tikkadt légzése istenek zenéje.
- Már menned kell? - lebben a tüllháló,

s alakját fedi tamariszkusz kékje,
fodrozódik a lótuszvirágos tó,
ahogy úszik; arcán mennyei béke."



Sziasztok :)

Itt vagyok és meghoztam a 22. fejezetet rem örültök :)

Kérlek titeket nézzetek be  két újabb Holdhercegnős blogra

 Forbidden Rose ♥

 http://www.forbiddenrose-blackstar.blogspot.com/

Lilla ♥

http://lilla-holdherceg.blogspot.com/

Ezt a részt nektek ajánlom

És a másik kérlek titeket nézzetek be a másik blogomra és ha tetszik írjatok véleményt mert nem tom mit gondoltok, van tíz követőm és abból 2-3 ha írnak

Előre is köszönöm:)

És most gyerünk drágáim olvasni

Millió puszi

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

22.fejezet

Vasmarokkal szorította a csuklóm az én szemem pedig olyan gyűlölettel volt tele mint még soha, sosem hittem volna hogy valaha valakire majd így fogok nézni.

- Eresszen - suttogtam jég hideg hangon

- Most jól figyelj ide csillagom, azt fogod tenni amit én mondok vagy elveszíted azokat akiket szeretsz

- Ezt a dumát már egyszer halottam valakitől azt hiszi most pont magától fogok megijedni - kérdeztem és gúnyos mosoly jelent meg a szám sarkába

- Jobban tennéd ha félnél - mondta gúnyosan

Erősen kirántottam a kezem a szorításából és ajtóhoz sétáltam

- Olyan kis bolond vagy, de sebaj majd megtudod - mondta nevetve és maga elé nézett

- Az igaz szerelem nem szül gyűlöletet, úgy látszik a magáé nem volt az - mondtam suttogva de ő minden szavamat meghalotta és pillanatok alatt felém fordult

- Mit tudsz te erről - kérdezte hidegen

- Többett mint az hinné - mondtam neki sajnálkozóan és hangosan becsaptam magam mögött az ajtót

Gyorsan és sietve vágtattam a de Noir várba, mindent félre lökve jöttem el Holdszállásról és csak Didweednek szóltam oda sietve hogy ma már ne számítsanak rám

Fort bennem a düh azt hittem hogy Felix halálával végre egyenesbe jöttek a dolgok de most megjelent Annabella és tönkre akarja tenni az életem....vagyis nem csak az enyémet

Mikor leszáltam a lóról eszembe jutott Loveday hiszen ő gyermeket vár én meg csak úgy ott hagytam.....hirtelen bűntudatot éreztem hogy csak úgy ott hagytam mindent és eljöttem

Ebben a pillanatban tudatosult bennem hogy ők a mindeneim és nem tudnék nélkülük élni....

- Miss Merryweather - szólt valaki

Megfordultam és egy szolgálóval találtam magam szembe, kicsike és harmincas éveimben járó férfi volt

- Öhh elénézést, Robinhoz jöttem - adtam át a lovam egy fiúnak

- Erre tessék - hajolt meg és bevezetett a várba

Ahogy végig mentünk a vár falai mellett melegség töltött el......én ide tartozom Robinhoz

A testem a szívem és a lelkem örökkön örökké az övé - mosolyogtam magamba

A kicsike férfi egy koszos fa ajtóhoz vezetett, kérdően ránéztem

- Tessék csak - nyitotta ki elöttem az ajtót és mire feleszméltem volna már beis csukta

Egy kicsike de mégis tágas és meleg helyiségbe léptem be, két oldalon poros könyvek sorakoztak amiket már elég régóta nem nyithatta ki senkisem

Alig pár gyertya égett amik egy kis asztalt világítottak meg a fényükkel, nem láttam senkitsem

Vajon mért idevezetett mikor Robin itt sincs.......

Közelebb léptem a kis asztalhoz és megéritettem a poros könyveket, hirtelen úgy éreztem valaki figyel így hátrafordultam

Robin egy sötét sarokban állt és engem pásztázott a sötét tekintetével....

- Mit keresel itt ilyen későn Maria - kérdezte

Éreztem a torkomba dobogó szívemet

- Hozzád jöttem, talán baj - mondtam kissé rekedten hangon, megkerültem az asztalt és leültem a székre

- Kicsit késő van már hogy ilyenkor látogass meg- kérdezte és kilépett a sötét sarokból

Végig pásztáztam a szemeimet rajta, fehér ing volt rajta amin a felső gombok nem voltak begombolva.....

Finoman kilehetett venni hogy az ing alatt egy erős és izmos test lakozik, közben lejjebb haladtam... fekete nadrág és bőr csizma volt rajta

- Mi bajod van - kérdeztem felemelt fejjel

- Otthon tudják hogy eljöttél - közelebb jött és ráült az asztalra

- Nem kell róla beszámolnom senkinek sem hogy hova megyek - mondtam és feltettem a lábamat az asztalra

Robin erre végig mért és felhúzta a szemöldökét.....mivel a lovagló ruhámban voltam jobban kivehetőek voltak a testem eggyes részei

- Tévedsz hercegnő - suttogot és sötéten rám nézett

- Azt mondod - húztam mosolyra a számat

- Menj haza - mondta higgadtam és az eggyik polchoz lépett

Nem akartam hinni a fülemnek......

- Micsoda - ugrottam fel hirtelen és hamar elébe kerültem

- Halottad amit mondtam, menj

Nem fordult felém csak a kezében tartott könyvet olvasta, én pedig csak álltam egyhelyben...

- Menj a fenébe - mondtam idegesen és kivertem a kezéből a könyvet

Elakartam indulni de egy erős kar vissza rántott

- Eressz - suttogtam és ki akartam rángatni a kezem a szorításából

- Mi ütött beléd mond, a szemedben gyűlölet lángja készül feltörni

- Semmi közöd hozzá és most eressz, jobb lett volna ha otthon maradok és közelebb kerülök Annabella fiához - ejtettem ki a számon és egyből meg is bántam

Robin szeme szikrákat szórt és már csak a hátamnak csapodó falat éreztem

- Megne probáld - suttogta a fülembe és megmarkolta a fenekemet és vészesen közel húzott magához

- Mért mi lessz - játszottam a tűzzel, de élveztem a szemében látszodó féltékenységet

- Maria - szólt nyomatékosan és betapasztotta az ajkaimat a szájával

Szenvedélyesen csókoltuk egymást és egyből elöntött minket a jól megszokott forróság

Robin ott érintett ahol csak tudott, erősen símitott végig a testemen és minden eggyes résznél sóhajok törtek fel bennem....erre vágytam

Hirtelen már nem éreztem a lábam alatt a talajt mert Robin felemelt és az asztalra ültetett minden könyvet lesodorva onann

Sietve téptem le róla az inget hogy végre végig simítsak a testén.....ő sem vacilált sokat, hamar levette rólam a felső anyagot és elkezdte forró csókokkal beteríteni a mellemet

- Robin.... - nyögtem fel

Mesztelen testünk forrón tapadt egymáshoz és már csak arra vágytam hogy Robint magamban érezhessem...

De csak húzta az időt hogy még jobban felizguljunk mindketten és csodálatos legyen a beteljesülés pillanata

Mikor a legérzékenyebb pontom ért kéjesen felnyögtem és hátra vetettem a fejemet....felnézett és pár másodpercig izzó tekintettel néztük egymást

Aztán erősen belém hatolt és éreztem az egész testemben átjáró bizsergést....alig tudtam féken tartani magam a körmeim végig szánták a hátát miközben egyre jobban gyorsított a tempón

Néhány hangos sóhajaimat csókokkal némította le....hiszen bárki bejöhetett volna és ilyen helyzetben itt találni minket miközben szenvedélyesen szeretkezünk....

Egyszerre értünk fel a csúcsra és hangos szavak hagyták el az ajkunkat, rádöltem a melkasára és probáltam visszatérni, még mindig az elöbbiek hatása alatt voltam

Robin elszakadt tőlem és felvette a földön heverő ingjét és finoman rám adta, aztán hirtelen a karjaiba kapott és a szobájába vitt

Ottsem hanyagoltuk el egymást, és folytattuk egymás kényesztetését...

- Azért mégis csak jobb hogy itt maradtam nem - kérdeztem vigyorogva miközben Robin hátának dőlve feküdtem

- Hát, nem is tudom - nevetett fel

- Mivan - fordultam meg és elkezdtem ütögetni a mellkasát

Erre ő csak nevetett és a nyenge kis ütéseimet egy kézzel kivédte

- Imádom mikor ilyen kis harcias vagy - símitott végig a hajamon

- Hmmm - csókolta végig a nyakamat

- Gyere - suttogta, megemelt és magába ültetett mire felnyögtem

 Szeretlek Robin de Noir..........

 Szeretlek Maria Merryweather   - Suttogtuk mindketten magunkban egymást tudta nélkül

Kicsit rövid lett bocsi

By



Mit akarsz!

"Én ránéztem majd ő is énrám.
Mélyen néztük egymás szemét.
Hosszú hosszú percekig elvesztünk
Egymás ekintetébe.
Majd zavarba jöttem és
El pillantottam majd vissza.
Majd ujra szemvedélyesen
Néztük egymást.
Teljes szerelem az egész
Imádlak és tudd hogy
Te vagy a mindenem imádlak
És csókollak csak tudd mindent
Oda adok hogy enyém legyél.
Ugye te is szeretsz?"

Sziasztok :)

Meghoztam a 22. fejit :)

Ezt minden kedves olvasómnak szeretném ajánlani

Millió puszi

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Másik blogom

http://eperke-bluerose.blogspot.com/

Írjatok véleményt mert nem lessz friss

22.fejezet.

El kellett ismernem eszes egy nőszemély ez az Annabella, de amilyen eszes olyan sötét egy személyiség is, nem tudtam elhinni hogy ő lenne édesanyám testvére....olyan lehetetlennek tűnt.

Édesanyám vörös tincseire és melegséget sugárzó barna szemei lebegnek elöttem, ahogy a kertben felkapott a karjaiba és szorosan magához szorított.

Sosem felejtem el azt a szeretet amit kaptam tőle és minden nap azt kívánom bárcsak még mindig itt lenne velem és ha valami bánt egyszerűen az ölébe hajtom a fejemet ő pedig nagy szeretettel megvigasztal.

Érzem ahogy kitörni probálnak a könnyeim de nagy nehezen vissza tartom őket és megprobálok erősnek mutatkozni elöttük.

Robin rám néz és egyből tudja hogy valami fájdalom tombol a szívemben ezért azonnal magához húz és a homlokát az enyémnek dönti

- Maria, minden rendben - kérdezi Loveday az elöbbi tettek miatt

Ezért elszakadva Robin sötét tekintetétől rá nézek Lovedayra és megprobáltam mosolyt csalni az arcomra

- Persze, csak kicsit melegem van kimehetnék levegőzni - fordultam bácsikám felé

- Menj csak gyermekem - bólintott a bácsikám

Robin kézen fogott és mielött kiléptünk volna az ajtón a nénikém még elejtett egy megjegyzést

- Csak nem terhes vagy - szólt kuncogva

Erre gyorsan megfordultam a tengelyem körül és gyilkos pillantást vetettem rá.....boszorka

- Na de Annabella, lehetetlen lenne - szólt bácsikám

- Csak az én drága feleségem várandós - simított szeretetteljesen végig Loveday arcán

- Ha azis lennék magának semmi köze nem lenne hozzá - piritottam rá és kiléptünk az ajtón

Erre Loveday felnevetett az angyali hangjával a boszorka meg csak hebegett-habogott össze vissza

Hogy lehet ekkora..... - dühöngtem magamba mikor egy erős kar megálított és szembe fordított magával

- Maria - suttogta veszélyesen hangon

Felnéztem rá és elvesztem a pillantásában... ohh Robin

- Csókolj meg, kérlek - kérleltem

Nem kelett kétszer mondanom neki azonnal lecsapott az ajkaimra és finoman birtokba vette őket, amennyira csak tudott magához szórított és erősen tartott....jól ismert tudta hogy elég egy csókja és a lábaim megszűnnek létezni

Erős ujjait belefúrta a hajamba és mikor levegő hiány miatt megszakította csókunkat felsóhajtottam.

- Mért jött ide ez a nő - kérdezte és odavezetett az eggyik padhoz

- Hogy engem idegesítsen - forgattam meg a szemeimet, közben pedig leült a padra és az ölébe húzott és átfogott

- Meddig marad

- Nem tom, remélem nem sokáig mert akkor biztos hogy a de Noir várba költözök - mosolyogtam rá

- Hmmm, semmi kifogásom ellene de szigorúan az én szobámba - símitott végig a combomon és még ennyire ruha alatt is éreztem a meleg tenyerét ami égette a bőrömet

- Nem szeretem rajtad ezt a sok ruhát  - suttogta bele a nyakamba

- Akkor vedd le - nevettem fel és rá kacsintottam

- Csak költözz a várba és garantálom hogy nem sokat lesz rajtad ruha - lehelt csókot az ajkamra

- Akkor még ma beszélek a bácsikámmal - karoltam át a nyakát

- Az öreg benjamin nem nagyon örülne ha megtudná hogy az én ágyamba éjszakázol minden nap és ez persze a tegnapi szeretkezésünkre is igaz - nézett rám szenvedélyesen

Erre a kijelentésre elpirultam de mégsem voltam már annyira kislányos mint régebben mikor Holdszállásra jöttem és persze a tegnapi történések után éreztem csak igazán hogy igazi nővé váltam...tele vágyakkal, szenvedéllyel és szükségletekkel.

- Vigyél el magaddal Robin - bújtam hozzá

- Hamarosan hercegnőm, hamarosan...

Nem tudom mennyi ideig öleltük és csókolgattuk egymást mikor szólt Digweed hogy a méltóságos asszony és a gyerekei eltértek nyugovóra

- Menj be, már biztos fáradt vagy - álított föl

- Nem akarok - nyöszörögtem

- Maria, a hozzám költöznél akkor se lenne máskébb - mondta mosolyogva

- Azt hiszed hogy majd ott engedelmes lennék - vigyorogtam el

- Az lennél, garantálom - nézett sötéten

- Majd meglátjuk - csókoltam meg

- Na menj - csapott rá a fenekemre erre morcosan vissza néztem rá és mosollyal az arcomon bementem lefeküdni

 

Reggel mikor felébredtem úgy döntöttem nem megyek le reggelizni inkább felkeresem a bácsikám és megkérem engedjen el lovagolni

- Most nem Maria, inkább segíts Lovedaynak az esküvői előkészületekben - szólt úgy hogy nem nézett föl az olvasott könyvből

Nem akartam vele vitatkozni, láttam rajta hogy valami gondja van így rákérdeztem

- Mi a baj bácsikám, olyan feszültnek látszol - kérdeztem és leültem vele szembe

Erre letette az újságot és rám emelte kissé fáradt tekintetét

- Jaj Maria - sóhajtott fel

- Úgy érzem nem jó hogy a nénikéd felkeresett éppen most

Erre felhúztam a szemöldököm

- Éppen most - nem nagyon értettem mért mondja ezt így kiváncsian vártam a válaszát

- Hát igen most mikor Robin elakar venni feleségül - mondta úgy mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne

Erre a szívem őrölt módjára elkezdett verni és úgy éreztem már annyira dobog hogy a végén megszűnik dobogni..

" Robin elakar venni feleségül " - visszhangzott a fejembe

- Miről beszélsz bácsikám - kérdeztem gyorsan és közben hamar felpattantam

Bácsikám kissé belenyomódott a karosszékbe és rájött hogy éppen most adott ki olyan információt amelyet lehet nem kellett volna

- Neked Robin nem mondta - kérdezte és közben a homlokáról az izzadság cseppeket törölte le

- Nem, nekem elfelejtette említeni - akadtam ki

- Mivel mindig én vagyok az utólsó aki bármiről is tudomást szerez

Közben pedig a szobában fel alá járkáltam

- Ezt lehet nem kellett volna elmondanom, én azt hittem Robin már említette - magyarázkodott

Az én szívem meg csak dobogott-dobogott hatalmas erővel

- Mindeggy bácsikám, majd beszélek vele - mosolyogtam rá teljes szívből mikor igazán rájöttem mit is mondott elöbb a bácsikám

- Várd meg míg ő kéri meg a kezed - adta a tanácsot

- Ohhh - sóhajtottam fel

- Tégy belátásod szerint, de kérlek vigyázz a nénikéddel mert nem olyan jóságos mint az édesanyád volt - mondta komolyan mire megálltam és újra helyet foglaltam

- Ki ő valójában - kérdeztem

- Annabella akkor vált ilyenné mikor megtudta hogy a testvérem, az apád.....elveszi édesanyádat - vallotta be

Micsoda - tettem fel magamba a kérdést

- Csak nem - kaptam a szám elé a kezem

- De jól sejted, a nénikéd is szerelmes volt az apádba - mondta és felált hogy levegyen egy könyvet

Én csak magam elé néztem és közben katogott az agyam

- Nagy fájdalom volt számára mikor a testvérem az édesanyádat válaszotta - fordult felém

- De a szerelem már csak ilyen Maria, és hát valjuk be Eliza Jane-t többen szerették mint Annabellát

- Ő olyan nagy lelkü és szeretett teljes volt, a hugát meg csak a pénz és a nagy élet érdekelete, ami úgy látszik mára sem változott - mondta őszintén

- Megdöbbentő - suttogtam

- Így van, de ez már a múlt... nézzünk a jövő felé és most kérlek menj és segits Lovedaynak - mondta kedvesen

- Rendben, köszönöm hogy ezt elmondtad bácsikám - hajoltam meg kissé elöttem

- Mond bácsikám meddig marad ez a..... a nénikém - kérdeztem vissza nézve az ajtóból

- Nem tudom kedvesem, nem tudom - mondta és leült

Én pedig még mindig hitetlenkedve léptem ki a könyvtárból

Lovedaynak késő estig segítettem amitől eléggé elfáradtam...a menü ami nehéz feltörést okozott nekünk mivel Marmalode Jamben eléggé sok ételt mutatott és ajánlott amik közül oly nehéz választani hiszen mindeggyik istenien nézett ki....

Lovedayal sok mindent átbeszéltünk köztök a Robinnal történő házzaságomat amely mély boldogsággal töltött el ha csak rá gondolok

Ő is mint a bácsikám tudott róla, egyedül én akinek azért van köze hozzá....nem tudtam

Ez kissé bántott de hamar túl tettem magam rajta és mosolyogva hímeztem Lovedayal a társalgóba

- Mond Loveday hogy van a kicsi, mit érzel belőle - kérdeztem kiváncsian

- Ohh Maria, szerintem jól van - simította a kezét a hasára

- És ez olyan érzés amellyet neked is feltétlenül megkell tudnod - mosolygott

Erre pillangók kezdtel el röpdösni a hasamba....ha csak arra gondolok hogy Robin gyermekét hordom a szívem alatt....

A göndör barna fürtjei és az éjfekete szemei, hirtelen magam elé képzeltem a kis Robin

- Maria megint álmodozol - nevetett fel Loveday és megsimogatta az arcomat

- Anyád is sokszor álmodozott és nézd meg mi lett vele - halottam egy rideg hangot az ajtó felöl

Ki lehetne más mint a boszorka.....ahogy egyre jobban megismerem úgy kezdem el gyűlölni és egyben mérhetetlen sajnálatot kezdek iránta érezni

- Mit óhajt - kérdeztem hideg hangon

- Beszélni szeretnék veled kedves Maria, ha lehet kettesben - nézett rá Lovedayra

- Nem, Loveday elött nincsenek titkaim - mondtam erősen

- Ohh ez milyen megható - lépett az ablakhoz

- Köszönöm Maria, de jobb lenne ha kettesben beszélnézek - szorította meg a vállam gyengéden

Erre bólintottam és már csak azt halottam hogy becsukódott az ajtó

- Most megfelel - kérdeztem unalmasan és a kezembe vettem a hímző anyagot

- Nem tudom mért vagy ilyen rideg velem - kérdezte mikor szembe fordult velem

- Nem is tudom, mert maga is az - néztem fel rá egy egy másodpercig

- Én csak jót akarok neked - ült le velem szembe

- Igen, és hogyan - tettem le a hímzőt

- A fiam jó parti lenne számodra és... - mondta illendően

- Ezt most haggya abba mert nem vagyok hajlandó tovább eltűrni magát - álltam fel és dühödten lenéztem rá

- Jólvan, akkor fogalmazom másképpen - villantotta rám barna szemeit

- Jobb lenne ha hallgatnál rám ha nem akarsz úgy járni mint az anyád - szorította meg fájdalmasan a csuklóm és lerántott magához

Pár perc telhetett el az elöbbi  gondolatom után de már gyűlöltem és tudtam hogy egy erős és fájdalmakkal teli harc veszi kezdetét......

By

 

Gyülekeznek az eső felhők...

"Érzem az illatod, érzem a tested, van hogy mellettem vagy, mégis kereslek. Nem tudom, mit akarok, azt sem, hogy mi van, csak átölelnélek és csókolnálak halkan..."

Sziasztok :)

És itt van :D Meghoztam a 21. fejezetet amit a kedves barátnőimnek ajánlok

Rita♥♥Regina

Köszönöm a sok hozzászólást, nagyon aranyos tőletek de kérlek titeket ne csak hozzám írjatok :) Annyi csodás Holdhercegnős blog van, oda is írjátok meg a véleményeteket.

Köszönöm ♥

És most csapjunk a lecsóba XD

Millió puszi

Másik blogom
http://eperke-bluerose.blogspot.com/

21. fejezet.



Arra ébredtem hogy eső cseppek verik az ablakot, elég sötét volt a szobába mikor lassan kinyitottam a szemem
Mikor felültem az ágyban meglepetten tapasztaltam hogy Robin már nincs melettem...hirtelen elő törtek bennem a tegnap éjszaka történései
A testem elkezdett bizseregni és úgy éreztem megint elkap vágy...végig simítottam az egész testemen és úgy éreztem Robin csókjai még mindig égetik a bőrömet
Kiszáltam az ágyból és magamra kaptam a fehérneműmet, és leültem az ágy szélére
Robin hol lehetsz.... - tettem fel magamba a kérdést
Megfordultam és lenéztem az ágyra...és vissza emlékeztem az tegnap éjszaka eseményeire
" - Robin ez...... - nyögtem miközben hátra vetettem a fejem
  - Tudom, énis ezt érzem- suttogta a fülembe "
Hirtelen valaki rásimította a meleg tenyerét a derekamra...
- Jó reggelt hercegnő - suttogot bele a fülembe életem férfija
Erre megfordultam és az arcába temettem az arcom, meglepődve vettem észre hogy már fel van öltözve....
- Elmész - kérdeztem
- Igen, gondok vannak mennem kell - tolt el magától és válfához ment hogy felvegye a bőrkabátját és a kalapját
- Hiszen még csak alig hajnalodik és szakad az eső - néztem ki az ablakon és feláltam
Mikor megfordult, össze kapcsolódott a tekintetünk
A tegnap éjszaka eseményei lepörögtek elöttünk... tudtam hogy újra és újra át akarom élni ezeket a pillanatokat
Végig mért azokkal az éjfekete szemeivel és közelebb lépett hozzám
- Este - simitott végig az arcomon és puha csókot lehelt a számra
- Szeretlek - suttogtam mikor becsukodott utána az ajtó
Mostmár örökre a tied vagyok Robin De Noir.....




Késő délutánig tanultam és olvastam fel a nevelőmnek, szerencsémre már követelte olyan sokszor a tanítás mint régebben...
- Reggel nem találtalak az ágyadba Maria - kérdezte miközben a könyveimet vettem le a zongoráról
- Öhhh mert - dadogtam
Most megmondjam neki az igazat vagy hazudjak
- Mert - folytatta
- Robin értem jött el vitt a várba - valottam be
- Ohh, szólhattál volna kedveském - oktatott ki
- Elnézést, máskor feltétlenül szólok - hajoltam meg kissé elötte ő pedig csak bólintott
Közben Digweed jelent meg az ajtóban
- Elnézést hölgyek, felvan tálalva a vacsora - hajolt meg
- Megyünk Digweed - szólt pirulva a nevelőm
Milyen furcsák....csak úgy pezseg köztük a levegő - mosolyogtam meg
A bácsikám és Loveday már az asztalnál ültek és minket vártak
- Jó estét - üdvözölte őket Miss Heliotrope én pedig csak bólintottam
- Köszönjük - mondta a bácsikám mikor Digweed a finomabbnál finomabb ételeket tálalta fel
Volt bárány, kacsa és finom csirke is gyümölcsmártással...
A vacsora alatt nem sokat beszéltem inkább a gondolataimban merültem
- Olyan halk vagy Maria, talán valami baj van - kérdezte a bácsikám
- Nem,dehogy csak kissé fáradt vagyok - valottam be
- És mond csak hova tűntél a vacsorán, mert reggelig nem láttalak - kérdezte és megtörtölte a finom kendőbe a száját
Erre gyorsan felkaptam a tekintetemet és Lovedayra néztem, a szemem segitségért kiáltott...
- Nagyon elfáradtam így gondoltam ha tisem jöttök vissza akkor énis a várban éjszakázom - hazudtam
- Ohh értem, én meg már azt hittem Robinnál éjszakáztál - nevetett fel és a kezét Lovedayéra tette
- Miket gondolsz bácsikám - fordultam el
Fájt hogy hazudnom kellett de most mit tehetnék, nem értené meg...
- Felmennék ha nem gond - áltam fel
- Pers..... - mondta volna a bácsikám de Digweed megszólalt
- Elnézést uram de vendégei jöttek - mondta
- Ilyenkor, kik - kérdezte a bácsikám
Ekkor két nő és egy férfi jelent meg az ajtóban...
Az eggyik nő olyan Loveday korú lehetett, a másik nálam fiatalabbnak gondoltam és a férfi aki csak engem bámult, talán egy idős lehettem vele....
- Drága Maria - jött oda hozzám és erősen megölelt
Ki ez, és mért ölelget úgy mintha már ezer éve ismerne - húztam fel a szemöldököm
- Ki maga - kérdeztem és eltoltam
- Hát már megsem ismersz én vagyok az Annabella nénikéd, édesanyád testvére - mondta kuncogva
Mivan - kiáltottam fel magamba
- Annabella minek köszönhetjük ezt a meglepetést - állt fel a bácsikám és látszott rajta nem nagyon ürül az elöttünk álló emberkéknek
- Gondoltam meglátogatom az én régen nem látott unokahugomat - húzta meg az arcom
- Ahhha - villantott rá a bácsikám
- Jaj ne legyél ilyen Benjamin, nem pénz kell nekünk - mondta és intett Digweednek hogy hozza be a csomagokat
- Elösször is had mutassam be a férjem gyerekeit - húzta oda hozzánk a fiatalabbikat
- Ő itt Alexandra - mutatta be
Szőke vállig érő haja és zöld szemei voltak, aranyos teremtésnek nézett ki
- Ő pedig Eric - jött közelebb hozzám
Kinézetre ugyan úgy nézett ki mint a huga, jóképü férfi volt de Robin nyomábasem ér... - tűnödtem
- Örülök, hogy megismerhetem Maria - csókolt kezet
- Énis, bár nem értem a nénikém mért pont most keresett fel - szegeztem rá a kérdést
Erre síri csönd lett az étkezőben
- Hasonlítasz az anyádra - húzta el a száját ami nem nagyon tetszett
- Nem csak kinézetre hanem illemre is - mért végig
- Nem adott választ a kérdésemre - mondtam neki kissé erősen
- Maria - szólt a nevelőm
- Jobb lenne ha ezt a nappaliban folytatnánk,ott mégis csak kényelmesebb - lépett közbe Loveday kedvesen
Megvártam míg elvonulnak a társalgóba és idegesen kinéztem az ablakon
Mit akar éppen most ez a nő, nagyon nem tetszik ez nekem - mondtam magamba
Hol vagy Robin.....




Fáradtam ültünk a bandával a tűz körül és borozgattunk...ez a nap is fárasztó volt és este is alig aludtam nem csoda hogy mindjárt össze esek
Ahogy belenéztem a tűz lángjaiba Maria arcát láttam magam elött ahogy mosolyogva rám néz,mit tett velem ez a nő...teljesen elvette az eszemet és a tegnap éjszaka
- Hé haver, nagyon elgondolkodtál - szólt a melletem ülő Armand
- Marián jár az eszem - forfultam felé
- Mint mindig, mikor kéred meg a kezét - kérdezte
- Hamarosan, minél elöbb az enyém lesz annáll jobb - húztam mosolyra a számat
- Haha, hiszen már rég a tiéd Robin - mondta és töltött bort
- De így jobban megfogom tudni fékezni - húztam le egyből
- Mariánál makacsabb nőt még nem láttam és te vagy az egyetlen aki betudja törni - mondta nevetve és felált
- Hmmm, elég nehéz betörni egy nemes kancát - mondtam neki
Énis feláltam ideje hazamenni...
- Gyerünk sárcok, várnak otthon már titeket - szóltam a bandának
- Így van, gyerünk aludni - mondta Feel és elindultak a várba
- Te nem jössze Robin - kérdezte At
- Nem, van még egy kis dolgom - mondtam és már elis indultam Holszállás felé




Már most kinem állhatom ezt a nőt, vén boszorka...
- Mond csak Maria drága van most udvarlód - kérdezte miközben a teáját szürcsölte
- Van persze - mondtam büszkén
Erre Eric kissé meglepetten nézett
- Ohh milyen sajnálatos - mondta szemrehányóan
- Na de Annabella - állt fel Sir Benjamin de Loveday kedvesen megfogta a kezét így sikerült lenyugodnia
- Hagyd bácsikám, és mondja csak mért nem olyan sajnálatos ha van férfi az életembe - kérdeztem indulatosan
- Ohh, ezek a szavak, látszik hogy itt laksz kedveském - tette le a csészér az asztalra
- Na most már elég lesz - ugrottam fel
Ekkor valaki belépett a társalgóba, gondoltam Digweed az de a meglepett arcokat látva tévedtem
Aztán egy meleg tenyér rácsúsztatta a kezét a derekam és megcsókolta a fülem mögötti részt
Erre megfordultam és Robin csillogó tekintetével találtam magam szembe, a szívemet egyből boldogság töltötte el
- Jó estét mindenkinek - köszönt Robin meglepő illedelmeséggel
Az én családom mosolyogva üdvözölte Robint, de a többi idegen számomra, pedig tátott szájjal ült és minket néztek
- Ki ez a vén szipirtyó - sutogott bele a fülembe mire én felkacagtam
- Majd elmesélek mindent - suttogtam vissza és hozzá bújtam
- Kit tisztelhetek önben - áltt fel Eric és kezet nyújtott Robinnak
Robin elengedett és viszonozta a kéz nyújtást
- Robin De Noir - bólintott
- Robin De Noir - kérdezte meglepetten és ránézett a nevelőanyjára
- Maga Cour De Noir fia - kérdezte édesanyám testvére és felált
- Ahogy már említettem - felelte Robin büszkén
- Hmmm örvendek, ön Maria kedvese - kérdezte
Erre Robin rám nézett és felém kacsintott
- Inkább élete szerelme - javította ki nevetve.........

Kicsit rövid lett Sorry :(
De valahogy nem ment most az írás :( Kérlek írjatok hogy mit gondoltok, köszönöm előre is:)

By



Beteljesült szerelem.....

"Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy másik világot. Aztán rájössz hogy ő is ezen a Földön él... Pedig pont ez a lényeg! Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él... És hozzon el egy világot... De ne egy másikat, hanem ezt. A miénket... Csak kicsit másképp... Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot. Akivel máshogy éled meg a mindennapokat. Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek. És még szebbek az éjszakák. Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek. Aki ott tud hagyni a szívedben valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha ő nincs melletted..."

Sziasztok :)

Meghoztam a 20. fejezet....elsem hiszem:D:D Már 20.fejezet megírtam, olyan büszke vagyok magamra XD  

Na de nem tartalak fel titeket :)

Szeretném ha megismernétek Mariana blogját, aki egy nagyon szép Holdhercegnős történetet kezdett el írni :)

"Szerelmi történet" címmel

http://mariana-thesecretofmoonacre.blogspot.com/

Kérlek titeket olvassátok el, mert megéri ;)

Ezt a részt neki is szeretném ajánlani, hogy sok-sok új fejivel gazdagítson minket :)

Még mindig itt vagytok!!!!:D  

Come on olvasni

Pux mindenkinek

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

20.fejezet


Vigyázat ;)

Olyan jó volt Robin testéhez simulni, még ezen a forró napon is. Nem érdekelt már semmi más a világon csak is ő....akit mindennél jobban szeretek.

Ott ültem az ölébe és a fejemet a mellkasára hajtottam ő pedig csak a hajamat simogatta
Tudtam hogy a szíve mélyén megbocsáltott azért amit mondtam és tettem, elmondása alapján nem tud rám sokáig haragudni

- Halottam Loveday gyermekáldásáról - szólalt meg kedves hangon

- Ohh igen - néztem fel rá és elmosolyodtam

- Ugye te is örülsz - kérdeztem izgatottan

- Persze, de az enyémnek jobban fogok - mondta nevetve

Erre a szívem megált egy pillanatra, jól halottam amit az elöbb mondott....

- Na ne nézz már ilyen meglepetten - símitott végig az arcomon
- Nem gondoltam volna hogy te.... - hebegtem-habogtam össze vissza
- Hehe, minden férfi vár arra az örökösre aki meg örökli tőle a fenyvest- mondta szikrázó mosollyal
- És....- kezdtem volna bele de megcsókolt és felálított
Persze, hogy most is kihúzza magát a kérdéseim elöl
- Most pedig gyerünk - mondta és megfogta a kezem
- Hova - kérdeztem kiváncsian
- Majd meglátod - mondta
- Robin..mond már el - nyafogtam miközben kiléptünk az ajtón
- Megigérem hogy ez lesz életed legcsodálatosabb éjszakája - suttogta a fülembe
Megremegett a testem, és hagytam hogy felültessen maga elé a lóra
- Ahoz képest hogy meleg van, te remegsz - jegyezte meg és közben szorosan átfogott hogy le ne essek
- Ez mind a te hibád - csúszott ki a számon
- Tényleg - hajolt a fülemhez és bele suttogot
- Na megyünk már, és különben is úgy fogsz mintha életemben elösször ülnék lovon - mondtam zavaromba és probáltam nem közel kerülni az arcához
- Imádom mikor elpirulsz és különben is ma még szükségem lesz rád - fordította maga felé az arcomat
Égett mindkettőnk pillantása, az a sok szevedély ami már régóta körül vesz minket kezd kitörni....
- Robin - suttogtam és a pillantásom a szája és a szemei között vándorolt
Egy zaj zavart meg mindket amely a sűrű erdőből jött, Robin azonnal arébb kapta a fejét
Egy férfi lépett ki a fák közül, Ren...ismertem fel
- Robin hát végre megtaláltalak - csapta össze a kezét 
- Hercegnő - hajolt meg én pedig csak bólintottam
- Mi a baj öreg - kérdezte Robin és szorosan megfogta a nyerget
- Semmi ne agódj, csak nagyon hiányolunk a mulatságról, különösen a nővéred - mondta és közelebb lépett hozzánk
- Áhh persze - forgatta meg viccesen a szemét
Erre mindketten felnevettünk
- Éppen oda készültünk a hercegnővel - nézett rám sötéten
- Áhhh, már azt hittem megszökteted....jah az majd csak a..... kezdett volna bele, de Robin leálította
- Ren - szólt nyomatékosan
Én nem érettem ebböl semmit, mikor akar majd megszöktetni...
- Mért mondod ezt Ren - kérdeztem kiváncsian
- Én.....nézett várakozóan Robinra-re
- Ne kiváncsiskodj, mert hamar megörekszel - oktatott ki
Na attól félek én igazán, húztam el a számat és megsértődve elfordultam tőlük
Bár mivel a lovon ültem elég nehéz volt...
- Ott találkozunk Ren - köszönt el tőle és már vágtattunk is a vár felé, amit annyira titkolt előlem..
Egész úton keresztül nem szóltam hozzá, megvoltam sértődve hiszen bármit kérdezek tőle nem válaszol rá soha....de úgy látszott őt nem érdekli
Hamarosan megláttam a vár fényeit amellyek csillogtak az éjszakában
Megérkeztünk.....
- Most olyan vagy mint mikor elösször megismertelek - mondta és leszált a lórol
- Hmmm - húzodtam el tőle és leakartam szállni egy magam a lóról
De erre megfogta a combomat és lejebb húzott mikor már eltudta érni a derekamat lehúzott maga elé
- Mint egy városi liba - mondta nevetve
- Felfújt hólyag - duzzogtam
Adott egy gyors csókott az számra és elindultunk befele a várba, közben pedig vasmarokkal fogta a kezem
A terem tele vol vendégekkel, legtöbbje ide tartozott a várba de felismertem pár falubelit is.
Mindenki jól érezte magát és önfeledten szórakoztak, vajon Lovedayék hol lehetnek....töprengtem magamba
- Megjött a kakas - kiáltotta valaki mikor beléptünk a terembe
- És nem egyedül- kiáltott fel még valaki
De ezt a hangot megismertem....Armand közeledett felénk
- Öregem - ölelte meg Robint
- Hercegnő - hajolt meg elöttem és kezet csókolt
Ezen mosolyognom kelett, Armand mindig is ilyen volt...részben hasonlított Robinra, talán ezért is a legjobb barátok.
- Armand, hát Linát hol hagytad  - kérdeztem tőle mosolyogva
- Linát...hát, valahol itt van - húzta meg az ingjét
- Mi az hogy itt van valahol - lépett oda hozzánk Lina és meghúzta Armand fülét
- Drága Maria - öleltük meg egymást Linával
- Áhhh hát itt vagy - ölelte át Armand
- Örülök öreg hogy végre észhez tértél - csatlakozott bele Robin a beszélgetésbe, közben pedig gyorsan lehúzott egy erős italt
- Márcsak neked kéne - jegyeztem meg sötéten
Erre Armand és Lina elkezdtek nevetni
- Régen nem volt ilyen nagy szád - mondta sötéten
- Régen még nem ismertelek - kacsintottam felé
- Hmmm - közben pedig végig mért, de úgy ahogy senki sem képes
Pedig nem éppen megszokott ruházatban voltam, mivel a bácsikámmal délben kinéztünk a tisztásra ezért még mindig a fekete lovagró ruhám volt rajtam, ami fekete nadrágból, csizmából és egy enyhén tollas, felső részből állt, a derekamat lila szalag fogta össze, és a hajamat is ugyan ezek tartották össze.
Négy év alatt nem csak viselkedés terén változtam meg hanem az öltözködésem is más lett, egy spanyol tervező ötlete volt a női nadrágok találmánya, és megkell mondanom kaptam az alkalmon hogy felvegyek ilyen ruhát, amiben könnyebb mozogni és kényelmesebb is mint a nagy uszályos estélyik
Miss Heliotrope egyenesen elájult mikor elösször meglátott egy ilyen nadrágban, de minden tiltakozása ellenére felvettem és bátran hordtam.
A legjobban a férfiaknak tetszett az öltözékem, hiszem ebben jobban látszódott az alakom minden eggyes része.
Elsőként Robin véleménye érdekelt, aki szokása szerint ugyan így mért végig elösször mint most, így sokkal többett tudtam vele és klánjával lenni, hiszen ha valami gond adódott gyorsan eltudtam futni, ami valjuk be nagy uszályos szoknyába elég nehéz.
- Szomjas vagyok - néztem a fiúkra
- Már hozunk is a hölgyeknek valamit, ne hogy kiszáradjanak - mondta Armand és elhúzta a közelemből Robint
Mikor már végre halló távolságon kívül voltak Lina megszólalt
- Végre minden rendben van köztetek - karolt át a barátnőm
- Úgy néz ki - mondtam viccesen
- De úgy látom nektek is kezd alakulni a dolog - böktem meg az oldalát
- Hát....igen és már az első csókunk is megvolt - mondta pirulva
- Ohhh drágám és mesélj milyen volt - kérdeztem tőle kiváncsian
- Csodálatos, mikor a szája hozzá ér a tiedhez és...
Valahogy nem tudtam rá figyelni, csak Robin csókjai voltak a szemem elött.
Ahogy csókol, mikor mérges rám milyen erősen tapasztja rá a száját az ajkamra...de mégis abban a csókban gyengédség és féltés is volt.
- Hahó Maria, hallasz - szólongatott valaki, erre felébredtem az álmodozásból és Loveday arcával találtam magam szembe
- Loveday - kiáltottam fel és megöleltem
- Drága Maria, hát mégis eljöttél - adott puszit a homlokomra
- Nekem köszönd nővérkém - halottam Robin hangját mögöttem erre megfordultam
Megint egy erős italt húzott le és látszott rajta hogy nem ezt tervezi az utólsónak
- Köszönjük Robin - jött oda hozzánk a bácsikám Coeur Noir társaságában aki kedvesen üdvözölt
- Gyere kedves unokahugom, táncoljunk - fogta meg a kezemet és elkezdett velem pörögni
Erre csak jóízűen felkacagtam és ez betöltötte az egész termet
Jól eltelt az idő, nevettünk, ittunk és táncoltunk ahogy belénkfért
Mikor már úgy éreztem leszakad a lábam, kerestem egy széket és leültem rá, még jó hogy nem magas sarkú cipő van rajtam.......
A tekintetemmel Robint kerestem, de valahogy nem találtam...lehet felment a szobájába - tűnödtem magamba
Mindenkit ott hagyva elindultam a szobájába....
Nagy nehezen felértem és benyitottam.....de nem láttam senkit csak pár gyertya égett a szobába
Annyira fájtak a lábaim hogy muszály volt leülnöm az ágyára....levettem a csizmám és elkezdtem dörzsölni a lábamat mikor valaki belépett a szobába
Robin csillogó fekete szemével találtam magam szembe, a csillogást a sok bornak gondoltam
- Kerestelek - mondtam egyenesen a szemébe nézve
- És megtaláltál - lépett beljebb, egyenesen elém
- Fáj a lábam - suttogtam nyavogósan
Erre Robin letédelt elém és kezébe fogta a lábamat és elkezdte maszírozni, annyira jó érzés volt......
- Na jobb - kérdezte sötéten
- Igen - suttogtam
- Ne hagyd abba - kértem gyengéden
Erre abba hagyta a maszírozást, felálított, magához húzott és megcsókolt.
Olyan gyorsan tőrt utat a nyelvével, hogy alig tudtam iramot tartani vele, éreztem az alkoholos mámort és ez engem is megrészegített.
Éreztem ahogy csúszok ki a kezei közül de ő erősen megfogott és a falnak nyomott.
- Mit ne haggyak abba drága - suttogta bele a számba
- Ezt, ezt - kértem úgy mintha csak az életem fügne tőle
Nagy örömömre nem hagyta inkább mégjobban elmélyítette a csókunkat, olyan szenvedély kötött minket össze hogy az leírni lehetetlen
- A tiéd akarok lenni Robin....csak a tiéd - suttogtam remegve
- Egyetlen egy nőt sem kívántam még ennyire mint téged - mondta szenvedélyesen és újra elkezdett csókokkal elhalmozni.
Felix okozott sebekkel kezdte, ajkát lassan végig csúsztatta a nyakamon a kezével pedig a combomat kezdte el simogatni
Egész testemben forroság áradt szét, ahogy Robin végig húzta a nyelvét a sebhelyeken , aztán amikor tovább vándorolt a testemen elért a következő hegekig, s azt is úgy becézte és cirógatta hogy azt hittem ott esek össze.
Robin elkezdte levenni a felsőmet de közben nem hagyta abba a csókokat, erős kezei most finoman oldotta ki a selyem anyagot a derekamon az pedig kézségesen lehulott a földre, a gombok amiket szépen de mégis erősen kettészakította
A selyem anyagon keresztül megérintette a melleimet és elkezdte csókolgatni....erre hangosan felnyögtem
Ahogy egyre lejjebb ereszkedett úgy csókolta végig a testem...aztán a hasamon lévő hegekhez ért, erre megfogtam göndör fürjeit és bele túrtam
- Robin - nyögtem fel mikor elkezdete kigombolni a nadrágomat
Mikor sikerült neki anyagon megcsókolta legféltetebb kincsemet, amire olyan annyira felsóhajtottam és magam elé kaptam a kezem
Ő felált és elvette onann a kezemet és mélyen a szemembe nézett
- Hallani akarom a hangod - mondta és mégjobban a falnak szórított..
Erre bólintottam és mivel majdnem egy magaságban vagyunk végre hozzá érhettem, finoman levettem róla fekete kabátot és hagytuk hogy a földre essen, utána az ingjét probáltam levenni de annyira zavarba hozott a pillantása hogy remeget a kezem.
Kézségesen segített és pár pillanat múlva már a mesztelen felső testén simitottam végig egyre lejjebb......mikor hirtelen lefogta a kezemet.
Mire észbe kaptam a fenekemnél fogva felemelt és oda vitt az ágyhoz.
Finoman lefektetett rá és elkezdte lehámozni rólam a megmaradt ruhákat, éreztem hogy azok az érzelmek amik évek óta felgyülemlettek azok végre kifognak törni.
Mikor már végre mindketten mesztelenek voltunk úgy tapadt egymáshoz a testünk mint valami áram
Robin végig haladt a testemen és mindenhol végig csókolt, megsimogatott a mellemet, a combomat.... mikor végre nem csak ruha keresztül csókolgathatta a kincsemet olyan érzelmek törtek színre amiket most életemben elösször tapasztalok
Jó erősen belemarkoltam a lepedőbe és probáltam vissza fojtani a sikolyaimat, ami elég nehezen sikerült....
"Hallani akarom a hangod" emlékeztem vissza Robin szavaira
Mikor már olyan annyira felhevültönk, Robin mélyen a szemembe és olyat suttogot amit nem hallotam, de a hirtelen jött fájdalom elnyomta ezt.
Robin erősen de mégis nyengéden belém hatolt, és megis  meg állt mikor átszakadt a gyönyörökhöz vezető út.....
- Fáj - kérdezte lágyan
Erre csak a fejemet ráztam hiszen mikor újra megmozdult már csak a minden elsöprő gyönyört éreztem, ami úgy repített a magasba....
Robin lehajolt és megcsókolt, s lassan mozogni kezdett bennem, egész testem hullámzott.
A vágyat felváltotta a szenvedély heve, mindkettönk teste rázkódot...Tudtam hogy Robin visszsa fogja magát..de talán nem ezt akartam
Közben pedig finom és egyben erős szavakat suttogot a fülembe...amihez én nem tudtam hozzászólni mert csak a kéj hangja jött ki a torkomon
Hamar felvettem Robin mozgását  és csak úgy sodródtunk a szenvedély vizében...
Ahogy mozdulataink egyre gyorsultak,úgy jutottunk fel végre a csúcsra..testünket át futotta a mindent elsöprő remegés
Lihegve, kipirult arccal néztem rá....a szerelmünk végre beteljesült.
- Annyira szeretlek - suttogtam
- És még mennyire fogsz - húzta mosolyra a száját
És igaza is lett, hamar fel tört bennünk megint a vágy....és Robin olyanokat mutatott,amit sosem gondoltam volna hogy léteznek.
Hajnalban holdfáradtam aludtam el.....a szívemben pedig minden elsöprő boldogság lett úrrá.....

Nekem nem nagyon jön be..:D de lehet ti máshogy vélekedtek:)

By



Hibáztam...

"És emlékszel, ugye, a lányra,
Aki oly sokáig várta,
Hogy beleszeressen végre valaki?
S hogy a valaki Te lettél,
Arról nem is igen tehettél,
De azért nem kellett neked kétszer mondani."

Sziasztok :)

És...................megérkezett :D:D Végre olvashatjátok a 19. fejezet, aminek biztos  nagyon örültök /remélem/

Ezt a fejit Devonne Crescent ajánlanám aki a szívemben már az elsők között van, ha hozzászólásoknál nem is :D és mindeggy ki hányadikként ír nekem mindenki az első helyen áll.:)

Puszi mindenkinek

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Másik blogom
http://eperke-bluerose.blogspot.com/

19. fejezet

Maria szemszöge:

Feldúltan léptem ki a várból, nem tudtam elhinni ezt az egészet mindig is sejtettem persze hogy véglegesen sosem hagytak fel a rablással és a fosztogatással, de így hogy szembesültem is vele....

Észre vettem, hogy Loveday és az apja mosolyogva beszélgetnek, biztos elmondta neki hogy gyermeket vár.

Erre kissé lenyugodtam de mikor szembe találtam magam Armandal egyből vissza tért az idegesség

- Áhh Maria, már mentek is - kérdezte

- Amint látod - feleltem kissé erőszakosan

Erre felhúzta a szemöldökét, még sosem halott így beszélni

- Mi bajod - kérdezte kiváncsian

- Semmi, mi bajom lenne - fújtam hosszan ki a levegőt

- Hát nem úgy nézel ki - vakarta meg a fejét

Loveday észre vett és felém intett, végre megyünk..

- És Robin - nézett körbe

- Mit tudom én, kit érdekel az a bolond kakas - mondtam felemelt fejjel és hercegnő módjára távoztam

- Ezek a nők, minden nap egyre flúgosabbak - halottam még távolról Armand szavait

Persze, mert ti férfiak épeszüek vagytok mindig mi..ráztam a fejem

- Indulhatunk kedveském - kérdezte Loveday

- Minél elöbb annál jobb - mondtam és minden féle segitség nélkül felszáltam a lóra

Erre Loveday és Cour De Noir csak bambán néztek, de e

- Hát rendben leányom, akkor egy hét múlva várlak titeket a lakomára - mondta kedvesen Cour De Noir

- Persze apám, itt leszünk - szólt Loveday és felszált ő is a lóra

- Hercegnő, örülök hogy épségben meglett - szólt felém Loveday apja

Nem volt szívem hálátlanul válaszolni neki hiszen sokat tett az előkerítésem érdekében és Loveday elmondása alapján aggódott is értem

- Köszönöm uram - bólintottam közben és Lovedayal eggyütt elvágtattunk a fenyvesbe

Lassú léptekkel haladtunk Holdszállás felé, én csak néztem ki a fejemből és közben vészesen katogott az agyam.

- Mi baj Maria, olyan feldúltnak látszol - jegyezte meg Loveday

- Ma mindenki ezt kérdezi - húztam el a számat

- Gondolom nem ok nélkül - nézett rám komolyan

Erre elfordítottam a fejem és a fenyvesbe meredtem

- Maria, nem mindig az a igazság amit te elképzelsz - oktatott ki

Ez mintha ki zökkentett volna valahonnan...

- Nem tudom mi van velem - ismertem be

- Maria, te most komolyan eltudod képzelni Robinról hogy szegényeket rabol ki - kérdezte

- Honnan.....

- Az most nem fontos, kérlek nézz magadba és gondolkodj el vajon tényleg igazad van - mondta őszintén

Nézzek magamba és gondolkodjak el, mért van az hogy Lovedaynak mindig igaza van....

Lehet hogy megint hibát követtem el....és nem is akármilyet.

Robin szemszöge:
Meleg nyári nap volt, ilyenkor volt a legjobb vadászni, hiszen nyüzsögtek az állatok az erdőben.

Két nap telt el azóta hogy Mariát láttam, feldúltan és kipirult arccal távozott a kastélyból, és mi tagadás ilyenkor volt a legszebb, de még a szépsége sem felejthette el velem azt amit a fejemhez vágott.

Mélyen és erősen fájtak a szavai, nem hittem volna hogy képes azt hinni hogy.....

- Végre, elvitték a szemetet - nevetett fel mögöttem Armand

- Hmmm, idelye volt már - adtam igazat neki

- Felix is azt érdemelte amit kapott - mondta és elkezdte hegyezni a kését

Felix...az a szemét még a halálnál is rosszabbat érdemelt volna

- Ezek a vadak még a hétvégi lakomára is elégek lesznek - dörzsölte meg a kezét Alex

- Így van, megyünk is Robin vagy még ejtsünk pár fácánt - kérdezték

Valahogy nem nagyon esett le mit is mondanak körülöttem

- Hahó Robin halassz - lengette meg elöttem a kezét Armand

- Mivan - kaptam fel a fejem

- Hehe már megint a hercegnőn jár az eszed - tette a válamra a kezét

- Nem, inkább mennyünk mer már éhes vagyok- adtam ki a parancsot

- Nem biztos hogy a kajára - viccelődött Alex és elkezdtek nevetni

Erre csak megforgattam a szemem...

Maria szemszöge:

Már egy hét telt azóta hogy utoljára láttam Robint...és mi tagadás nagy bűntudat gyötört, valahogy kezdem magam úgy érezni mint egy bolond fruska aki mindenkibe beleköt.

Hosszú és meleg éjszaka volt, ami már az utólsó napjait járja hiszen hamarosan már jönnek a hosszú és kemény téli napok.

Amit ha így folytatok egyedül és magányosan fogok eltölteni, annyira vágytam Robin érintéseire és csókjaira hogy azt elmondani nem lehet..

- Hogy lehettem ilyen ostoba - kiáltottam fel hangosan és a párnámat a falnak dobtam

Ezzel az egésszel lehet csak azt értem el, hogy Natalia karjaiba köt ki..

" Netán nem találná meg nálad a boldogságot, bármikor szívesen fogadom az ágyamban "

Ez járt egész nap a fejembe, amiket Natalia mondott olyan volt mint tőr a szívemben.

Fogalmamsem volt hogyan hozhatnám jóvá a dolgokat, az egy hét alatt rájöttem hogy Robin sosem tenne ilyet, nem csak miattam nem hanem saját maga miatt sem

Rá néztem az órára...nyolc óra van, Loveday és a bácsikám már egy órája elmentek és ahogy ismerem a bácsikámat csak akkor tér haza ha össze kaptak Cour De Noiral.

Mért nem mentem velük?....féltem Robin szemébe nézni és persze attól is hogy esetleg Natalia karjaiba találom.

Unalmamban úgy döntöttem le megyek a könyvtárba és olvasok egy kicsit..biztos mindenki már eltette magát holnapra Miss Heliotropéval az élen.

Mosolyogva vettem le a polcról egy könyvet, amiben nevek álltak.

Loveday és a bácsikám még nem tudják mi legyen a kicsi neve..így talán tudok neki találni valami érdekes és egyben csodás nevet.

A bácsikám mióta megtudta hogy Loveday gyermeket vár olyan boldogság töltötte el, hogy az valami hihetetlen.

Nevek a világban

Lánynevek:Sora,Lady,Nana,Annabella,Inna,Lilian,Amy.....

Fiúnevek:Scott,Sky,Bertalan,Olyimpos....

700 név...

Úristen, mire ezt mind elolvasom... - képedtem el

Már csak azt kéne tudni fiú lesz e vagy kislány,személyem szerint mindkettőnek örölnék

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de hirtelen a szél áramlata csapott meg...

Eddig is nyitva volt az ablak - tűnödtem magamba

Felálta és odamentem az ablakhoz becsukni, kiváncsiságból ki is néztem de csak a fényes Hold világított a sötétben.

Mire visszanéztem már nem voltam egyedül....a nagy meglepődségtől felsikítottam és a szám elé kaptam a kezem.

Egy tanácstalan fekete szempárral találtam magam szembe ami úgy csillogott a gyertya fényében mint az égi csillagok.

- Mit keresel itt - kérdeztem suttogva és még mindig a szám elött tartottam a kezeimet

- Ezt tőled is kérdezhetném - villantott rám és oda ment az asztalon heverő könyvhöz

- Nevek a világban - olvasta fel hangosan a címet

- Ilyenekkel töltöd az idődet mikor helyette a várba volna a helyed

- Nincs ott keresni valóm - hajtottam le a fejem

- Megint tévedsz - mondta sötéten és leült a fotelbe

Nem bírtam megszólalni, talán a hiánya miatt....

- Észhez tértél végre, vagy haggyak még egy kis időt - mondta össze kulcsolt kézzel

- Sajnálom Robin....

- Én hibáztam - néztem fel rá könnyes szemekkel

Csak a halk sírásom volt észlelhető ebben a meleg éjszakában

- Gyere ide hercegnőm - suttogta és közben kinyújtotta a kezét

Hercegnőm......pár másodpercig még álltam egy helyben aztán oda sétáltam a fotelben ülő férfihoz

A kezemet belecsúsztattam az ő erős és meleg tenyerébe és már csak azt éreztem hogy az ölében ülök és az ajkunk súrolják egymást

- Love is brightest in the dark - suttogta a fülembe

Én csak reszkettem a karjaiba és vártam arra hogy megcsókoljon, de nem tette...

Ezért minden bátorságomat össze szedve rányomtam az ajkaimat az övére

Elösször hagyta hogy puhán kostolgassam a száját de aztán jó szorosan magához szórított én pedig kézségesen utatt engettem a nyelvének is....

By