Hibáztam...

"És emlékszel, ugye, a lányra,
Aki oly sokáig várta,
Hogy beleszeressen végre valaki?
S hogy a valaki Te lettél,
Arról nem is igen tehettél,
De azért nem kellett neked kétszer mondani."

Sziasztok :)

És...................megérkezett :D:D Végre olvashatjátok a 19. fejezet, aminek biztos  nagyon örültök /remélem/

Ezt a fejit Devonne Crescent ajánlanám aki a szívemben már az elsők között van, ha hozzászólásoknál nem is :D és mindeggy ki hányadikként ír nekem mindenki az első helyen áll.:)

Puszi mindenkinek

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Másik blogom
http://eperke-bluerose.blogspot.com/

19. fejezet

Maria szemszöge:

Feldúltan léptem ki a várból, nem tudtam elhinni ezt az egészet mindig is sejtettem persze hogy véglegesen sosem hagytak fel a rablással és a fosztogatással, de így hogy szembesültem is vele....

Észre vettem, hogy Loveday és az apja mosolyogva beszélgetnek, biztos elmondta neki hogy gyermeket vár.

Erre kissé lenyugodtam de mikor szembe találtam magam Armandal egyből vissza tért az idegesség

- Áhh Maria, már mentek is - kérdezte

- Amint látod - feleltem kissé erőszakosan

Erre felhúzta a szemöldökét, még sosem halott így beszélni

- Mi bajod - kérdezte kiváncsian

- Semmi, mi bajom lenne - fújtam hosszan ki a levegőt

- Hát nem úgy nézel ki - vakarta meg a fejét

Loveday észre vett és felém intett, végre megyünk..

- És Robin - nézett körbe

- Mit tudom én, kit érdekel az a bolond kakas - mondtam felemelt fejjel és hercegnő módjára távoztam

- Ezek a nők, minden nap egyre flúgosabbak - halottam még távolról Armand szavait

Persze, mert ti férfiak épeszüek vagytok mindig mi..ráztam a fejem

- Indulhatunk kedveském - kérdezte Loveday

- Minél elöbb annál jobb - mondtam és minden féle segitség nélkül felszáltam a lóra

Erre Loveday és Cour De Noir csak bambán néztek, de e

- Hát rendben leányom, akkor egy hét múlva várlak titeket a lakomára - mondta kedvesen Cour De Noir

- Persze apám, itt leszünk - szólt Loveday és felszált ő is a lóra

- Hercegnő, örülök hogy épségben meglett - szólt felém Loveday apja

Nem volt szívem hálátlanul válaszolni neki hiszen sokat tett az előkerítésem érdekében és Loveday elmondása alapján aggódott is értem

- Köszönöm uram - bólintottam közben és Lovedayal eggyütt elvágtattunk a fenyvesbe

Lassú léptekkel haladtunk Holdszállás felé, én csak néztem ki a fejemből és közben vészesen katogott az agyam.

- Mi baj Maria, olyan feldúltnak látszol - jegyezte meg Loveday

- Ma mindenki ezt kérdezi - húztam el a számat

- Gondolom nem ok nélkül - nézett rám komolyan

Erre elfordítottam a fejem és a fenyvesbe meredtem

- Maria, nem mindig az a igazság amit te elképzelsz - oktatott ki

Ez mintha ki zökkentett volna valahonnan...

- Nem tudom mi van velem - ismertem be

- Maria, te most komolyan eltudod képzelni Robinról hogy szegényeket rabol ki - kérdezte

- Honnan.....

- Az most nem fontos, kérlek nézz magadba és gondolkodj el vajon tényleg igazad van - mondta őszintén

Nézzek magamba és gondolkodjak el, mért van az hogy Lovedaynak mindig igaza van....

Lehet hogy megint hibát követtem el....és nem is akármilyet.

Robin szemszöge:
Meleg nyári nap volt, ilyenkor volt a legjobb vadászni, hiszen nyüzsögtek az állatok az erdőben.

Két nap telt el azóta hogy Mariát láttam, feldúltan és kipirult arccal távozott a kastélyból, és mi tagadás ilyenkor volt a legszebb, de még a szépsége sem felejthette el velem azt amit a fejemhez vágott.

Mélyen és erősen fájtak a szavai, nem hittem volna hogy képes azt hinni hogy.....

- Végre, elvitték a szemetet - nevetett fel mögöttem Armand

- Hmmm, idelye volt már - adtam igazat neki

- Felix is azt érdemelte amit kapott - mondta és elkezdte hegyezni a kését

Felix...az a szemét még a halálnál is rosszabbat érdemelt volna

- Ezek a vadak még a hétvégi lakomára is elégek lesznek - dörzsölte meg a kezét Alex

- Így van, megyünk is Robin vagy még ejtsünk pár fácánt - kérdezték

Valahogy nem nagyon esett le mit is mondanak körülöttem

- Hahó Robin halassz - lengette meg elöttem a kezét Armand

- Mivan - kaptam fel a fejem

- Hehe már megint a hercegnőn jár az eszed - tette a válamra a kezét

- Nem, inkább mennyünk mer már éhes vagyok- adtam ki a parancsot

- Nem biztos hogy a kajára - viccelődött Alex és elkezdtek nevetni

Erre csak megforgattam a szemem...

Maria szemszöge:

Már egy hét telt azóta hogy utoljára láttam Robint...és mi tagadás nagy bűntudat gyötört, valahogy kezdem magam úgy érezni mint egy bolond fruska aki mindenkibe beleköt.

Hosszú és meleg éjszaka volt, ami már az utólsó napjait járja hiszen hamarosan már jönnek a hosszú és kemény téli napok.

Amit ha így folytatok egyedül és magányosan fogok eltölteni, annyira vágytam Robin érintéseire és csókjaira hogy azt elmondani nem lehet..

- Hogy lehettem ilyen ostoba - kiáltottam fel hangosan és a párnámat a falnak dobtam

Ezzel az egésszel lehet csak azt értem el, hogy Natalia karjaiba köt ki..

" Netán nem találná meg nálad a boldogságot, bármikor szívesen fogadom az ágyamban "

Ez járt egész nap a fejembe, amiket Natalia mondott olyan volt mint tőr a szívemben.

Fogalmamsem volt hogyan hozhatnám jóvá a dolgokat, az egy hét alatt rájöttem hogy Robin sosem tenne ilyet, nem csak miattam nem hanem saját maga miatt sem

Rá néztem az órára...nyolc óra van, Loveday és a bácsikám már egy órája elmentek és ahogy ismerem a bácsikámat csak akkor tér haza ha össze kaptak Cour De Noiral.

Mért nem mentem velük?....féltem Robin szemébe nézni és persze attól is hogy esetleg Natalia karjaiba találom.

Unalmamban úgy döntöttem le megyek a könyvtárba és olvasok egy kicsit..biztos mindenki már eltette magát holnapra Miss Heliotropéval az élen.

Mosolyogva vettem le a polcról egy könyvet, amiben nevek álltak.

Loveday és a bácsikám még nem tudják mi legyen a kicsi neve..így talán tudok neki találni valami érdekes és egyben csodás nevet.

A bácsikám mióta megtudta hogy Loveday gyermeket vár olyan boldogság töltötte el, hogy az valami hihetetlen.

Nevek a világban

Lánynevek:Sora,Lady,Nana,Annabella,Inna,Lilian,Amy.....

Fiúnevek:Scott,Sky,Bertalan,Olyimpos....

700 név...

Úristen, mire ezt mind elolvasom... - képedtem el

Már csak azt kéne tudni fiú lesz e vagy kislány,személyem szerint mindkettőnek örölnék

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de hirtelen a szél áramlata csapott meg...

Eddig is nyitva volt az ablak - tűnödtem magamba

Felálta és odamentem az ablakhoz becsukni, kiváncsiságból ki is néztem de csak a fényes Hold világított a sötétben.

Mire visszanéztem már nem voltam egyedül....a nagy meglepődségtől felsikítottam és a szám elé kaptam a kezem.

Egy tanácstalan fekete szempárral találtam magam szembe ami úgy csillogott a gyertya fényében mint az égi csillagok.

- Mit keresel itt - kérdeztem suttogva és még mindig a szám elött tartottam a kezeimet

- Ezt tőled is kérdezhetném - villantott rám és oda ment az asztalon heverő könyvhöz

- Nevek a világban - olvasta fel hangosan a címet

- Ilyenekkel töltöd az idődet mikor helyette a várba volna a helyed

- Nincs ott keresni valóm - hajtottam le a fejem

- Megint tévedsz - mondta sötéten és leült a fotelbe

Nem bírtam megszólalni, talán a hiánya miatt....

- Észhez tértél végre, vagy haggyak még egy kis időt - mondta össze kulcsolt kézzel

- Sajnálom Robin....

- Én hibáztam - néztem fel rá könnyes szemekkel

Csak a halk sírásom volt észlelhető ebben a meleg éjszakában

- Gyere ide hercegnőm - suttogta és közben kinyújtotta a kezét

Hercegnőm......pár másodpercig még álltam egy helyben aztán oda sétáltam a fotelben ülő férfihoz

A kezemet belecsúsztattam az ő erős és meleg tenyerébe és már csak azt éreztem hogy az ölében ülök és az ajkunk súrolják egymást

- Love is brightest in the dark - suttogta a fülembe

Én csak reszkettem a karjaiba és vártam arra hogy megcsókoljon, de nem tette...

Ezért minden bátorságomat össze szedve rányomtam az ajkaimat az övére

Elösször hagyta hogy puhán kostolgassam a száját de aztán jó szorosan magához szórított én pedig kézségesen utatt engettem a nyelvének is....

By