Sosem késő

"A szavak közti távolság többet árul el, mint maga a szó."

Sziasztok :)

Meghoztam a 18. fejezet, remélem örül a nagy szíveket...:)

Mostantól jelezni fogom mikor lesz friss, ha esetleg valami oknál fogva nem tudnám feltenni.

Köszönöm mindenkinek a sok hozzászólást

Ezt a részt Pötinek ajánlom, akivel jókat lehet beszélgetni :D:D
♥♥♥♥

Másik blogom

http://eperke-bluerose.blogspot.com/

18.fejezet

Natalia zöld szemeivel találtuk magunkat szembe Lovedayal, egymásra néztünk és vártuk vajon mért keresett fel, de miközben rá néztem elöntött valami furcsa érzés....nem is tudtam megfejteni vajon mi lehet az, talán sajnálat azért mert Robin nem veszi el őt feleségül.

- Bocsásatok meg hogy csak így rátok törtem - mondta és beljebb lépett

- De szeretnék veled beszélni Maria

Valahol belül tudtam hogy hamarosan felfog keresni, csak nem tudtam mit várhatok el ettől a beszélgetéstől hiszen fogalmam sem volt hogyan érezheti most magát.

Vajon fájt neki vagy csak megkönnyebült...

- Akkor én most magatokra hagylak - mielött kilépett volna az ajtón Loveday hozzám lépett és megpuszilta a homlokomat és mosolyogva távozott

- Talán foglalj helyett - kértem szépen

- Köszönöm - mondta és helyett foglalt velem szembe

Kicsit feszülve vártam mit mond, de most hogy tudom hogy Loveday babár vár úgy éreztem talán még a rossz kijelentései sem ronthatják el a kedvemet.

- Elösször is örülök, hogy jól vagy és megmekültél Felixtől - mondta kedves hangon

- Köszönöm, rendes tőled - mondtam de néztem a szemébe

- Gondolom Robin már elmondta neked hogy nem vesz el - kérdezte

- Igen, mondta - most már muszáj volt a szemébe néznem

- És örülsz - kérdezte

Meglepetten néztem rá, milyen kérdés az hogy "örülsz e neki"...

- Szerintem tudod rá a választ - mondtam kissé furcsa hangon

- Hmmm, ilyen helyzetbe énis örülnék - mondta

- Sosem hittem volna, hogy a nagy kakas majd ennyire szerelmes lesz valakibe - húzta el a száját

- Néha, én sem tudom elhinni - mondtam és mosolyra húztam a számat

- Pedig hidd csak el, sokan lennének a helyedbe - mondta flegmán

- Például te - csúszott ki a számon

- Nem titkolom, örülnék neki ha legalább csak fele annyira szeretne engem mint téged

Hát jól sejtettem szerelemes Robinba, már akkor felvetettem ezt a gondolatota fejemben mikor elösször eljött hozzám és beszélt a házaságról.

- A szerelmet nem mi válasszuk, akkor ér utol minket mikor a legkevésbé számítanánk rá - mondta és felált

- Mért kerestél fel - tettem fel a kérdést, mert amiért jött még nem mondta el

- Tudnod kell, ha Robin téged vesz el feleségül.... - kezdett bele

Nekem erre a gondolatra megdobbant a szívem

- És netán nem találná meg nálad a boldogságot, bármikor szívesen fogadom az ágyamban - mondta minden féle tisztesség nélkül

Erre gyorsan felpattantam és áltam a kissé gonosz pillantását

- Viszlát hercegnő - vette lejjebb a hangját

Amilyen nyugodt voltam eddig, olyan gyorsan telt meg megint a szívem bizonytalansággal.

Nem is olyan kedves mint azt az elején hittem, de talán a szerelem teszi amit Robin iránt érez.....hiszen ha csak beleképzelem magam a helyébe, már az a gondolat is fáj hogy az akit a legjobban szeretsz valaki mást szeret.

Lassú léptekkel sétáltam vissza Robin szobájába, elgondolkodtam vajon Robin engem fog e elvenni felesélgül.....de persze elötte sok mindent megkell beszélnünk - katogott az agyam

Mielött beléptem volna az ajtón valaki éppen akkor lépett ki.

- Áhhh látom már van rajtad ruha - húzta mosolyra a száját Robin

- Eddig is volt - szóltam cinikusan és lehúzva a fejéről a kalapot beléptem a szobába

- Hát az elöbbit nem nevezhetnénk ruhának édes - suttogta miközben elhaladtam melette

Erre a kijelentésére éreztem hogy megint bizseregni kezdek mindehol....

Oda mentem az ágyhoz és megfogtam a fa tartóját, közben pedig ledobtam rá Robin kalapját

- Elösször is add vissza a kalapom, utána meg mond el mi bajod van - dőlt neki az ajtónak

- Nem adom vissza mert illetlenség kalapot viselni ha egy helyiségben tartozkodol - oktattam ki

- Nem érdekel, és ha már ismernél tudod hogy rám nem hatnak az ilyenek - szólt mély hangon

- Ismerlek - fordultam meg

- Akkor meg, mi ütött beléd - kérdezte

- Én.... szeretném tudni hogy még mindig megkell nősülnöd, hogy megkaphasd az örökségedet - bukott ki belőlem a kérdés

- Igen - mondta sötéten

Nem mertem a szemébe nézni, mert tudtam hogy csak rabul ejteni az éj fekete tekintetével..

- És....és - dadogtam

- Maria - emelte fel a hangját

- És ki a választottad - nyögtem ki nagy nehezen

- Idejében megfogod tudni - mondta higgadt hangon és oda sétált az ablakhoz

Ezzel aztán kisegített - mérgelődtem magamba

De aztán valami más kötötte le a figyelmemet..

A lágy szellő finoman fújta a göndör hullámait, vajon mit néz mindig annyira..... - tűnödtem

Oda sétáltam mellé és egyből megértettem, olyan oldaláról láttam Holdföldét mint még soha

Sosem láttam még ennél szebbett az erdő olyan hatalmas és gyönyörű volt hogy teljesen elkápráztatott.

Robin már nem az erdőt figyelte hanem engem ahogy elvarázsolt a táj, ilyenkor éreztem csak igazán hogy ide tartozom.

- Ami az elöbb rajtad volt, tényleg jobban tetszett - suttogta Robin, közben pedig a hajammal játszott

- Mi lesz most Robin - kérdeztem tanácstalanul

- Minden olyan lesz mint rég...

- Velünk is - kérdeztem és még mindig a tájat néztem

Erre megfogta az eggyik kezemet és magához húzott én pedig finoman simultam a karjaiba.

- Mit szeretnél mi legyen velünk - suttogta a fülembe

- Én téged akarlak - suttogtam

Erre megfogta az állam és kényszerített hogy a szemébe nézzek

- Akkor ugyanazt akarjuk - húzta mosolyra a száját és már le is csapott az enyémekre

Úgy fort össze az ajkunk hogy a telihold bevilágitott hozzánk, mintha csak a sors írta volna meg hogy mi ketten találkozzunk és egymásba szeressünk.

Sosem ismertem Robinhoz fogható férfit ő mindenbe más volt mint a többi, nem volt puhány és tudta hogy hogyan kell bánni a nőkkel- mitől jönnek izgalomba, mitől olvadnak el a karjaiba...

- Mitől változott meg a véleményed Dan-ről - kérdeztem miután megszakította a csókunkat

Elengedett és ismét neki dőlt a falnak, de az eggyik kezemet még mindig fogta..

- Elmondta, hogy akaratod ellenére csókolt meg és hogy nincs köztetek semmi - mondta és kinézett az erdőre

- És mikor én mondtam ezt neked mért nem hitted el - bukott ki belőlem a kérdés

- "Az igazi féltékenység mindig növeli a szerelem érzését." - szólt és rám emelte sötét tekintetét

Ezek a szavak amiket az elöbb kiejtett a száján olyan erősen megdobantották a szívemet, hogy már attól féltem hogy kiugrik a helyéről

- Akis féltékeny - léptem hozzá nevetve és adtam egy csókot az arcára

- Loveday mindjárt itt lesz és vissza visz a kastélyba - mondta és elépett az ablaktól

- Nem, én még maradni akarok - nyafogtam mint egy kisgyerek

- Nem lehet, a bácsikád már látni akar - nézett rám komolyan

- Ha, milyen kis...... - indultam az ajót fele

Éreztem hogy erős karok ragadnak meg

- Micsoda - kérdezte kihívóan

- Milyen kis engedelmes lettél - néztem rá csúnyán

- Legalább annyira mint te hercegnő - szólt és hosszan rám nézett

Közben pedig végig simított azokon a hegeken és vágásokon amiket Felix szerzett, sokáig elidözött a nyakamon lévő vágáson

- Azt kapta amit megérdemelt - szóltam neki kedvesen

- Nem, amit ő tett és mondott...... - kezdte féltőn és rám emelte tekintetét

- Még mindig raboltok és fosztogattok igaz - kérdeztem minden felindulság nélkül

Erre nem mondott semmit de úgy nézett amitől tudtam a választ.....hát mégsem hazudott Felix

- De van közte külömbség amit ők és mi csinálunk - mondta őszintén

- És mi az, ti minden felelőség nélkül teszitek - kérdeztem mérgesen

Dűhített ez az egész, belül a szívembe és már alig várta hogy kitörjön...

- Nem mondj hülyeségeket úgy hogy nem tudsz semmit - emelte fel ő is a hangját és elépett tőlem

- Akkor meséld el Robin, jól esik hogy a szegényektől lopsz - erre olyan sötéten nézett hogy kissé megijedtem

- Higgy amit akarsz, most pedig menj már várnak rád - mutatott az ajtóra és közben izzót a tekintete

Erre nem mondtam semmit csak mérgesen kiléptem az ajtón és jó hangosan becsaptam magam mögött az ajtót....

Kicsit rövid lett, sorry (L)

By