Mit akarsz!

"Én ránéztem majd ő is énrám.
Mélyen néztük egymás szemét.
Hosszú hosszú percekig elvesztünk
Egymás ekintetébe.
Majd zavarba jöttem és
El pillantottam majd vissza.
Majd ujra szemvedélyesen
Néztük egymást.
Teljes szerelem az egész
Imádlak és tudd hogy
Te vagy a mindenem imádlak
És csókollak csak tudd mindent
Oda adok hogy enyém legyél.
Ugye te is szeretsz?"

Sziasztok :)

Meghoztam a 22. fejit :)

Ezt minden kedves olvasómnak szeretném ajánlani

Millió puszi

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Másik blogom

http://eperke-bluerose.blogspot.com/

Írjatok véleményt mert nem lessz friss

22.fejezet.

El kellett ismernem eszes egy nőszemély ez az Annabella, de amilyen eszes olyan sötét egy személyiség is, nem tudtam elhinni hogy ő lenne édesanyám testvére....olyan lehetetlennek tűnt.

Édesanyám vörös tincseire és melegséget sugárzó barna szemei lebegnek elöttem, ahogy a kertben felkapott a karjaiba és szorosan magához szorított.

Sosem felejtem el azt a szeretet amit kaptam tőle és minden nap azt kívánom bárcsak még mindig itt lenne velem és ha valami bánt egyszerűen az ölébe hajtom a fejemet ő pedig nagy szeretettel megvigasztal.

Érzem ahogy kitörni probálnak a könnyeim de nagy nehezen vissza tartom őket és megprobálok erősnek mutatkozni elöttük.

Robin rám néz és egyből tudja hogy valami fájdalom tombol a szívemben ezért azonnal magához húz és a homlokát az enyémnek dönti

- Maria, minden rendben - kérdezi Loveday az elöbbi tettek miatt

Ezért elszakadva Robin sötét tekintetétől rá nézek Lovedayra és megprobáltam mosolyt csalni az arcomra

- Persze, csak kicsit melegem van kimehetnék levegőzni - fordultam bácsikám felé

- Menj csak gyermekem - bólintott a bácsikám

Robin kézen fogott és mielött kiléptünk volna az ajtón a nénikém még elejtett egy megjegyzést

- Csak nem terhes vagy - szólt kuncogva

Erre gyorsan megfordultam a tengelyem körül és gyilkos pillantást vetettem rá.....boszorka

- Na de Annabella, lehetetlen lenne - szólt bácsikám

- Csak az én drága feleségem várandós - simított szeretetteljesen végig Loveday arcán

- Ha azis lennék magának semmi köze nem lenne hozzá - piritottam rá és kiléptünk az ajtón

Erre Loveday felnevetett az angyali hangjával a boszorka meg csak hebegett-habogott össze vissza

Hogy lehet ekkora..... - dühöngtem magamba mikor egy erős kar megálított és szembe fordított magával

- Maria - suttogta veszélyesen hangon

Felnéztem rá és elvesztem a pillantásában... ohh Robin

- Csókolj meg, kérlek - kérleltem

Nem kelett kétszer mondanom neki azonnal lecsapott az ajkaimra és finoman birtokba vette őket, amennyira csak tudott magához szórított és erősen tartott....jól ismert tudta hogy elég egy csókja és a lábaim megszűnnek létezni

Erős ujjait belefúrta a hajamba és mikor levegő hiány miatt megszakította csókunkat felsóhajtottam.

- Mért jött ide ez a nő - kérdezte és odavezetett az eggyik padhoz

- Hogy engem idegesítsen - forgattam meg a szemeimet, közben pedig leült a padra és az ölébe húzott és átfogott

- Meddig marad

- Nem tom, remélem nem sokáig mert akkor biztos hogy a de Noir várba költözök - mosolyogtam rá

- Hmmm, semmi kifogásom ellene de szigorúan az én szobámba - símitott végig a combomon és még ennyire ruha alatt is éreztem a meleg tenyerét ami égette a bőrömet

- Nem szeretem rajtad ezt a sok ruhát  - suttogta bele a nyakamba

- Akkor vedd le - nevettem fel és rá kacsintottam

- Csak költözz a várba és garantálom hogy nem sokat lesz rajtad ruha - lehelt csókot az ajkamra

- Akkor még ma beszélek a bácsikámmal - karoltam át a nyakát

- Az öreg benjamin nem nagyon örülne ha megtudná hogy az én ágyamba éjszakázol minden nap és ez persze a tegnapi szeretkezésünkre is igaz - nézett rám szenvedélyesen

Erre a kijelentésre elpirultam de mégsem voltam már annyira kislányos mint régebben mikor Holdszállásra jöttem és persze a tegnapi történések után éreztem csak igazán hogy igazi nővé váltam...tele vágyakkal, szenvedéllyel és szükségletekkel.

- Vigyél el magaddal Robin - bújtam hozzá

- Hamarosan hercegnőm, hamarosan...

Nem tudom mennyi ideig öleltük és csókolgattuk egymást mikor szólt Digweed hogy a méltóságos asszony és a gyerekei eltértek nyugovóra

- Menj be, már biztos fáradt vagy - álított föl

- Nem akarok - nyöszörögtem

- Maria, a hozzám költöznél akkor se lenne máskébb - mondta mosolyogva

- Azt hiszed hogy majd ott engedelmes lennék - vigyorogtam el

- Az lennél, garantálom - nézett sötéten

- Majd meglátjuk - csókoltam meg

- Na menj - csapott rá a fenekemre erre morcosan vissza néztem rá és mosollyal az arcomon bementem lefeküdni

 

Reggel mikor felébredtem úgy döntöttem nem megyek le reggelizni inkább felkeresem a bácsikám és megkérem engedjen el lovagolni

- Most nem Maria, inkább segíts Lovedaynak az esküvői előkészületekben - szólt úgy hogy nem nézett föl az olvasott könyvből

Nem akartam vele vitatkozni, láttam rajta hogy valami gondja van így rákérdeztem

- Mi a baj bácsikám, olyan feszültnek látszol - kérdeztem és leültem vele szembe

Erre letette az újságot és rám emelte kissé fáradt tekintetét

- Jaj Maria - sóhajtott fel

- Úgy érzem nem jó hogy a nénikéd felkeresett éppen most

Erre felhúztam a szemöldököm

- Éppen most - nem nagyon értettem mért mondja ezt így kiváncsian vártam a válaszát

- Hát igen most mikor Robin elakar venni feleségül - mondta úgy mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne

Erre a szívem őrölt módjára elkezdett verni és úgy éreztem már annyira dobog hogy a végén megszűnik dobogni..

" Robin elakar venni feleségül " - visszhangzott a fejembe

- Miről beszélsz bácsikám - kérdeztem gyorsan és közben hamar felpattantam

Bácsikám kissé belenyomódott a karosszékbe és rájött hogy éppen most adott ki olyan információt amelyet lehet nem kellett volna

- Neked Robin nem mondta - kérdezte és közben a homlokáról az izzadság cseppeket törölte le

- Nem, nekem elfelejtette említeni - akadtam ki

- Mivel mindig én vagyok az utólsó aki bármiről is tudomást szerez

Közben pedig a szobában fel alá járkáltam

- Ezt lehet nem kellett volna elmondanom, én azt hittem Robin már említette - magyarázkodott

Az én szívem meg csak dobogott-dobogott hatalmas erővel

- Mindeggy bácsikám, majd beszélek vele - mosolyogtam rá teljes szívből mikor igazán rájöttem mit is mondott elöbb a bácsikám

- Várd meg míg ő kéri meg a kezed - adta a tanácsot

- Ohhh - sóhajtottam fel

- Tégy belátásod szerint, de kérlek vigyázz a nénikéddel mert nem olyan jóságos mint az édesanyád volt - mondta komolyan mire megálltam és újra helyet foglaltam

- Ki ő valójában - kérdeztem

- Annabella akkor vált ilyenné mikor megtudta hogy a testvérem, az apád.....elveszi édesanyádat - vallotta be

Micsoda - tettem fel magamba a kérdést

- Csak nem - kaptam a szám elé a kezem

- De jól sejted, a nénikéd is szerelmes volt az apádba - mondta és felált hogy levegyen egy könyvet

Én csak magam elé néztem és közben katogott az agyam

- Nagy fájdalom volt számára mikor a testvérem az édesanyádat válaszotta - fordult felém

- De a szerelem már csak ilyen Maria, és hát valjuk be Eliza Jane-t többen szerették mint Annabellát

- Ő olyan nagy lelkü és szeretett teljes volt, a hugát meg csak a pénz és a nagy élet érdekelete, ami úgy látszik mára sem változott - mondta őszintén

- Megdöbbentő - suttogtam

- Így van, de ez már a múlt... nézzünk a jövő felé és most kérlek menj és segits Lovedaynak - mondta kedvesen

- Rendben, köszönöm hogy ezt elmondtad bácsikám - hajoltam meg kissé elöttem

- Mond bácsikám meddig marad ez a..... a nénikém - kérdeztem vissza nézve az ajtóból

- Nem tudom kedvesem, nem tudom - mondta és leült

Én pedig még mindig hitetlenkedve léptem ki a könyvtárból

Lovedaynak késő estig segítettem amitől eléggé elfáradtam...a menü ami nehéz feltörést okozott nekünk mivel Marmalode Jamben eléggé sok ételt mutatott és ajánlott amik közül oly nehéz választani hiszen mindeggyik istenien nézett ki....

Lovedayal sok mindent átbeszéltünk köztök a Robinnal történő házzaságomat amely mély boldogsággal töltött el ha csak rá gondolok

Ő is mint a bácsikám tudott róla, egyedül én akinek azért van köze hozzá....nem tudtam

Ez kissé bántott de hamar túl tettem magam rajta és mosolyogva hímeztem Lovedayal a társalgóba

- Mond Loveday hogy van a kicsi, mit érzel belőle - kérdeztem kiváncsian

- Ohh Maria, szerintem jól van - simította a kezét a hasára

- És ez olyan érzés amellyet neked is feltétlenül megkell tudnod - mosolygott

Erre pillangók kezdtel el röpdösni a hasamba....ha csak arra gondolok hogy Robin gyermekét hordom a szívem alatt....

A göndör barna fürtjei és az éjfekete szemei, hirtelen magam elé képzeltem a kis Robin

- Maria megint álmodozol - nevetett fel Loveday és megsimogatta az arcomat

- Anyád is sokszor álmodozott és nézd meg mi lett vele - halottam egy rideg hangot az ajtó felöl

Ki lehetne más mint a boszorka.....ahogy egyre jobban megismerem úgy kezdem el gyűlölni és egyben mérhetetlen sajnálatot kezdek iránta érezni

- Mit óhajt - kérdeztem hideg hangon

- Beszélni szeretnék veled kedves Maria, ha lehet kettesben - nézett rá Lovedayra

- Nem, Loveday elött nincsenek titkaim - mondtam erősen

- Ohh ez milyen megható - lépett az ablakhoz

- Köszönöm Maria, de jobb lenne ha kettesben beszélnézek - szorította meg a vállam gyengéden

Erre bólintottam és már csak azt halottam hogy becsukódott az ajtó

- Most megfelel - kérdeztem unalmasan és a kezembe vettem a hímző anyagot

- Nem tudom mért vagy ilyen rideg velem - kérdezte mikor szembe fordult velem

- Nem is tudom, mert maga is az - néztem fel rá egy egy másodpercig

- Én csak jót akarok neked - ült le velem szembe

- Igen, és hogyan - tettem le a hímzőt

- A fiam jó parti lenne számodra és... - mondta illendően

- Ezt most haggya abba mert nem vagyok hajlandó tovább eltűrni magát - álltam fel és dühödten lenéztem rá

- Jólvan, akkor fogalmazom másképpen - villantotta rám barna szemeit

- Jobb lenne ha hallgatnál rám ha nem akarsz úgy járni mint az anyád - szorította meg fájdalmasan a csuklóm és lerántott magához

Pár perc telhetett el az elöbbi  gondolatom után de már gyűlöltem és tudtam hogy egy erős és fájdalmakkal teli harc veszi kezdetét......

By