Gyülekeznek az eső felhők...

"Érzem az illatod, érzem a tested, van hogy mellettem vagy, mégis kereslek. Nem tudom, mit akarok, azt sem, hogy mi van, csak átölelnélek és csókolnálak halkan..."

Sziasztok :)

És itt van :D Meghoztam a 21. fejezetet amit a kedves barátnőimnek ajánlok

Rita♥♥Regina

Köszönöm a sok hozzászólást, nagyon aranyos tőletek de kérlek titeket ne csak hozzám írjatok :) Annyi csodás Holdhercegnős blog van, oda is írjátok meg a véleményeteket.

Köszönöm ♥

És most csapjunk a lecsóba XD

Millió puszi

Másik blogom
http://eperke-bluerose.blogspot.com/

21. fejezet.



Arra ébredtem hogy eső cseppek verik az ablakot, elég sötét volt a szobába mikor lassan kinyitottam a szemem
Mikor felültem az ágyban meglepetten tapasztaltam hogy Robin már nincs melettem...hirtelen elő törtek bennem a tegnap éjszaka történései
A testem elkezdett bizseregni és úgy éreztem megint elkap vágy...végig simítottam az egész testemen és úgy éreztem Robin csókjai még mindig égetik a bőrömet
Kiszáltam az ágyból és magamra kaptam a fehérneműmet, és leültem az ágy szélére
Robin hol lehetsz.... - tettem fel magamba a kérdést
Megfordultam és lenéztem az ágyra...és vissza emlékeztem az tegnap éjszaka eseményeire
" - Robin ez...... - nyögtem miközben hátra vetettem a fejem
  - Tudom, énis ezt érzem- suttogta a fülembe "
Hirtelen valaki rásimította a meleg tenyerét a derekamra...
- Jó reggelt hercegnő - suttogot bele a fülembe életem férfija
Erre megfordultam és az arcába temettem az arcom, meglepődve vettem észre hogy már fel van öltözve....
- Elmész - kérdeztem
- Igen, gondok vannak mennem kell - tolt el magától és válfához ment hogy felvegye a bőrkabátját és a kalapját
- Hiszen még csak alig hajnalodik és szakad az eső - néztem ki az ablakon és feláltam
Mikor megfordult, össze kapcsolódott a tekintetünk
A tegnap éjszaka eseményei lepörögtek elöttünk... tudtam hogy újra és újra át akarom élni ezeket a pillanatokat
Végig mért azokkal az éjfekete szemeivel és közelebb lépett hozzám
- Este - simitott végig az arcomon és puha csókot lehelt a számra
- Szeretlek - suttogtam mikor becsukodott utána az ajtó
Mostmár örökre a tied vagyok Robin De Noir.....




Késő délutánig tanultam és olvastam fel a nevelőmnek, szerencsémre már követelte olyan sokszor a tanítás mint régebben...
- Reggel nem találtalak az ágyadba Maria - kérdezte miközben a könyveimet vettem le a zongoráról
- Öhhh mert - dadogtam
Most megmondjam neki az igazat vagy hazudjak
- Mert - folytatta
- Robin értem jött el vitt a várba - valottam be
- Ohh, szólhattál volna kedveském - oktatott ki
- Elnézést, máskor feltétlenül szólok - hajoltam meg kissé elötte ő pedig csak bólintott
Közben Digweed jelent meg az ajtóban
- Elnézést hölgyek, felvan tálalva a vacsora - hajolt meg
- Megyünk Digweed - szólt pirulva a nevelőm
Milyen furcsák....csak úgy pezseg köztük a levegő - mosolyogtam meg
A bácsikám és Loveday már az asztalnál ültek és minket vártak
- Jó estét - üdvözölte őket Miss Heliotrope én pedig csak bólintottam
- Köszönjük - mondta a bácsikám mikor Digweed a finomabbnál finomabb ételeket tálalta fel
Volt bárány, kacsa és finom csirke is gyümölcsmártással...
A vacsora alatt nem sokat beszéltem inkább a gondolataimban merültem
- Olyan halk vagy Maria, talán valami baj van - kérdezte a bácsikám
- Nem,dehogy csak kissé fáradt vagyok - valottam be
- És mond csak hova tűntél a vacsorán, mert reggelig nem láttalak - kérdezte és megtörtölte a finom kendőbe a száját
Erre gyorsan felkaptam a tekintetemet és Lovedayra néztem, a szemem segitségért kiáltott...
- Nagyon elfáradtam így gondoltam ha tisem jöttök vissza akkor énis a várban éjszakázom - hazudtam
- Ohh értem, én meg már azt hittem Robinnál éjszakáztál - nevetett fel és a kezét Lovedayéra tette
- Miket gondolsz bácsikám - fordultam el
Fájt hogy hazudnom kellett de most mit tehetnék, nem értené meg...
- Felmennék ha nem gond - áltam fel
- Pers..... - mondta volna a bácsikám de Digweed megszólalt
- Elnézést uram de vendégei jöttek - mondta
- Ilyenkor, kik - kérdezte a bácsikám
Ekkor két nő és egy férfi jelent meg az ajtóban...
Az eggyik nő olyan Loveday korú lehetett, a másik nálam fiatalabbnak gondoltam és a férfi aki csak engem bámult, talán egy idős lehettem vele....
- Drága Maria - jött oda hozzám és erősen megölelt
Ki ez, és mért ölelget úgy mintha már ezer éve ismerne - húztam fel a szemöldököm
- Ki maga - kérdeztem és eltoltam
- Hát már megsem ismersz én vagyok az Annabella nénikéd, édesanyád testvére - mondta kuncogva
Mivan - kiáltottam fel magamba
- Annabella minek köszönhetjük ezt a meglepetést - állt fel a bácsikám és látszott rajta nem nagyon ürül az elöttünk álló emberkéknek
- Gondoltam meglátogatom az én régen nem látott unokahugomat - húzta meg az arcom
- Ahhha - villantott rá a bácsikám
- Jaj ne legyél ilyen Benjamin, nem pénz kell nekünk - mondta és intett Digweednek hogy hozza be a csomagokat
- Elösször is had mutassam be a férjem gyerekeit - húzta oda hozzánk a fiatalabbikat
- Ő itt Alexandra - mutatta be
Szőke vállig érő haja és zöld szemei voltak, aranyos teremtésnek nézett ki
- Ő pedig Eric - jött közelebb hozzám
Kinézetre ugyan úgy nézett ki mint a huga, jóképü férfi volt de Robin nyomábasem ér... - tűnödtem
- Örülök, hogy megismerhetem Maria - csókolt kezet
- Énis, bár nem értem a nénikém mért pont most keresett fel - szegeztem rá a kérdést
Erre síri csönd lett az étkezőben
- Hasonlítasz az anyádra - húzta el a száját ami nem nagyon tetszett
- Nem csak kinézetre hanem illemre is - mért végig
- Nem adott választ a kérdésemre - mondtam neki kissé erősen
- Maria - szólt a nevelőm
- Jobb lenne ha ezt a nappaliban folytatnánk,ott mégis csak kényelmesebb - lépett közbe Loveday kedvesen
Megvártam míg elvonulnak a társalgóba és idegesen kinéztem az ablakon
Mit akar éppen most ez a nő, nagyon nem tetszik ez nekem - mondtam magamba
Hol vagy Robin.....




Fáradtam ültünk a bandával a tűz körül és borozgattunk...ez a nap is fárasztó volt és este is alig aludtam nem csoda hogy mindjárt össze esek
Ahogy belenéztem a tűz lángjaiba Maria arcát láttam magam elött ahogy mosolyogva rám néz,mit tett velem ez a nő...teljesen elvette az eszemet és a tegnap éjszaka
- Hé haver, nagyon elgondolkodtál - szólt a melletem ülő Armand
- Marián jár az eszem - forfultam felé
- Mint mindig, mikor kéred meg a kezét - kérdezte
- Hamarosan, minél elöbb az enyém lesz annáll jobb - húztam mosolyra a számat
- Haha, hiszen már rég a tiéd Robin - mondta és töltött bort
- De így jobban megfogom tudni fékezni - húztam le egyből
- Mariánál makacsabb nőt még nem láttam és te vagy az egyetlen aki betudja törni - mondta nevetve és felált
- Hmmm, elég nehéz betörni egy nemes kancát - mondtam neki
Énis feláltam ideje hazamenni...
- Gyerünk sárcok, várnak otthon már titeket - szóltam a bandának
- Így van, gyerünk aludni - mondta Feel és elindultak a várba
- Te nem jössze Robin - kérdezte At
- Nem, van még egy kis dolgom - mondtam és már elis indultam Holszállás felé




Már most kinem állhatom ezt a nőt, vén boszorka...
- Mond csak Maria drága van most udvarlód - kérdezte miközben a teáját szürcsölte
- Van persze - mondtam büszkén
Erre Eric kissé meglepetten nézett
- Ohh milyen sajnálatos - mondta szemrehányóan
- Na de Annabella - állt fel Sir Benjamin de Loveday kedvesen megfogta a kezét így sikerült lenyugodnia
- Hagyd bácsikám, és mondja csak mért nem olyan sajnálatos ha van férfi az életembe - kérdeztem indulatosan
- Ohh, ezek a szavak, látszik hogy itt laksz kedveském - tette le a csészér az asztalra
- Na most már elég lesz - ugrottam fel
Ekkor valaki belépett a társalgóba, gondoltam Digweed az de a meglepett arcokat látva tévedtem
Aztán egy meleg tenyér rácsúsztatta a kezét a derekam és megcsókolta a fülem mögötti részt
Erre megfordultam és Robin csillogó tekintetével találtam magam szembe, a szívemet egyből boldogság töltötte el
- Jó estét mindenkinek - köszönt Robin meglepő illedelmeséggel
Az én családom mosolyogva üdvözölte Robint, de a többi idegen számomra, pedig tátott szájjal ült és minket néztek
- Ki ez a vén szipirtyó - sutogott bele a fülembe mire én felkacagtam
- Majd elmesélek mindent - suttogtam vissza és hozzá bújtam
- Kit tisztelhetek önben - áltt fel Eric és kezet nyújtott Robinnak
Robin elengedett és viszonozta a kéz nyújtást
- Robin De Noir - bólintott
- Robin De Noir - kérdezte meglepetten és ránézett a nevelőanyjára
- Maga Cour De Noir fia - kérdezte édesanyám testvére és felált
- Ahogy már említettem - felelte Robin büszkén
- Hmmm örvendek, ön Maria kedvese - kérdezte
Erre Robin rám nézett és felém kacsintott
- Inkább élete szerelme - javította ki nevetve.........

Kicsit rövid lett Sorry :(
De valahogy nem ment most az írás :( Kérlek írjatok hogy mit gondoltok, köszönöm előre is:)

By