Az érzések felszínre törnek

8. fejezet.

" Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem "

Nem hittem le, hogy itt áll elöttem és minden szavamat halotta, ez az amit nem akartam, hogy megtudja a valódi érzéseimet.
- Jobb lenne ha bemennénk, halottam valahonann Loveday hagját, mikor már megérintette a vállam akkor tudtam hogy ott áll közvetlen mögöttem.
- Nem, szólt Robin hangosan ezt egyből megértettem. - Ő itt marad, mondta sötéten rám címezve.
Közben szakadt az eső, de engem egyáltalán nem zavart.
- De Robin... kezdte újra Loveday
- Menjetek be, nézett nyomatékosan Lovedayra és Armand-ra.
Nem szóltak semmit csak elindultak befelé, néztem ahogy bemennek de mire visszanéztem Robinra már ott állt elöttem.
A szívem a torkomban dobogott, éreztem férfias illatát amellyet úgy szerettem "fenyőillat" egy másodpercre becsuktam a szemem, közben éreztem hogy a melkasa a melleimet súrolja, újra elfogott a vágy, azt szerettem volna ha nem csak a mellkasa érinti.
Rá emeltem a tekintetemet, az arcáról eső cseppek potyogtak le,némelyik végig haladva az egész testén, szemei sötéten csillogtak, elált a lélegzetem.
- Robin, mit halottál? kérdeztem suttogva
Nem válszolt semmit csak engem nézett, izzó pillantásával égette a bőröm, mindig zavarba hozott mikor így nézett rám,
- Robin.. kérleltem - Szólalj már meg, könyörögtem neki
De nem szólalt meg, itt állok elötte és hülyét csinálok magamból, ő meg nem tud kinyögni egy nyamvadt szót.
Elegem lett így megszakítva testünk össze érését, kikerülve elakartam indulni, de ő nem hagyta.
Mindig elém lépett, fogott az erős testével.
- Engedj már! szóltam rá, és probáltam szabadulni.
Jobban probáltam erőszakoskodni, kitudtam kerülni, de ennek az lett a vége , hogy a derekamnál fogva visszarántott így majdnem a földön kötöttem ki, a fenekem már súrolta a földet de az erős karok felhúztak és átkaroltak.
- Mért menekülsz folyton? kérdezte suttogva, közben mindketten bőrig áztunk, úgy tapadt össze a testünk, de neki a hideg ellenére tűz forró volt a teste.
- Mintha te nem ugyanazt tennéd, vágtam vissza.
- Ismételd meg amit elöbb mondtál, kérte sötéten, az elöbbi kijelentésemet mintha megsem halotta volna.
- Majd akkor ha te is, mond el ki az a lány akit szeretsz, mondtam remegve.
Erre jobban magához szorított és bevonszolt a házba, Loveday és Armand a hallba beszélgettek mikor észre vettek minket feláltak, de Robin nem foglalkozott velük, becipelt a könyvtárba.
Ott már elengedett, és egyből fázni kezdtem.
- Ne játsz a tűzzel mert könnyen megégetheted magad, mondta kimérten.
- És ha én játszani akarok, akkor mivan? kérdeztem kihivóan
Farkasszemmel néztük egymást.
- Ezt akarod? kérdezte szenvedélyesen, jött közelebb, kikészít mikor ezt csinálja, ahogy felém lép olyan mintha a vadat akarná becserkészni.
Mire észbe kaptam aderekamnál fogva magához rántott,közben játszott az ajkammal, nem csókolt meg de hozzá érintette a száját.
Az alsó szoknyám nem volt egybe a felső részével ezért könnyen feljebb tudta tolni a selyem anyagot, megéreztem a kezeit a derekamon, ahogy egyre feljebb csúsznak.
- Szeretsz Maria? kérdezte mélyen a szemembe nézett.
- Igen szeretlek, mondtam nagyon halkan, de tudtam hogy értette.
Láttam a szemébe a csillogást, de valahogy úgy éreztem mintha fájdalmas harc dúlna benne.
- Menj és öltözz át, mondta és elépett tőlem.
Nem értettem a reakcióját, de nem vitatkoztam vele, elindultam felfelé a szobámba.

- Maria, halottam Loveday hangját mikor elhalattam a hall elött.
Rájuk néztem, mind ketten újra feláltak.
- Minden rendben Maria, kérdezte Armand, oda jött és megfogta a vállam.
- Igen jól vagyok, mondtam - Felmegyek átöltözni.
- Felmegyek veled, szólt Loveday és elindult velem fel a szomámba.

Mérhetetlen öröm, és fájdalom tombolt bennem, nem tudom hogy ez a két érzés hogy fér meg egymás melett.
Gyűlöltem magamat azért amit teszek vele, még idejébe megáltam milött még megcsókoltam volna, mikor megláttam csurom vízesen, nem kelett sok hogy oda menjek és a karomba kapjam, a tudat, hogy szeret mély érzelemekkel tölt el, még sosem éreztem ilyet..
Valaki bejött, nem fordultam meg két kezem a polcnak támasztottam és a földet bámultam.
- Öreg, szólt Armand
- Nem tudom mit teggyek Armand, sóhajtottam fel.
- De tudod, csak félsz megtenni, mondta őszintén.
Erre már megfordultam, szikrázott a szemem, evvel nem hogy segít még inkább belém tapos.
- Te ezt nem érted, mondtam mérgesen.
- Az Istenért Robin, halgass már a szívedre, éppen az elöbb mondta hogy szeret, mire vársz még? kelt kimagából Armand
- Takarodj, ordítottam neki
Fájtak a szavai és kezdtem beismerni nagy nehezen hogy igazak
- Gyerekorunk óta ismerjük egymást, mindent tudunk egymásról öreg, de nem tudlak most megérteni.
Sose láttalak még ilyennek, ha nem vagy melette fél ember vagy, nélküle sosem leszel boldog, és nézz magadra már hónapok óta nem voltál nővel, mondta mostmár nyugodtan.
- Mert mindeggyik nőbe csak őt látom, a vörös haját, a szikrázó szürke szemeit, egy nő se tudná már kielégíteni a vágyaimat csakis ő.
- Tegyél belátásod szerint, de azt azért mond meg hogy mért nem lehet boldog veled? kérdezte
Mielött Robin válaszolt volna Sir Benjamin lépett be az ajtón.
- Áhh a De Noir klán 2 vezére, mosolygott - Örülök, hogy visszatértetek, mondta és kezet rázott mindkettönkel.
- Végre egy kis eső, ebben a melegbe már jólesik, de látom ti eléggé eláztatok, nevetett fel.
- Legalább megnövünk, röhögött fel Armand is.
- Neked már ugyis mindeggy, Armand húztam mosolyra a számat énis.
- Marha vicces, forgatta meg a szemeit.
- Mariával találkoztál már Robin? kérdezte tőlem Benjamin
- Igen, már beszéltünk, mondtam
- Akkor jó, itt maradtok vacsorázni fiúk? kérdezte
Mielött még Armand kinyitotta volna a száját, megelőztem
- Nem lehet sajnálom, még apámnak jelentést kell tennem, mondtam őszintén
- Onann jövök, holnap lakomát rendez és meghívott minket, meg még van vele egy pár megbeszélni valóm, húzta el a száját.
Mindig veszekedve válnak el, néha az egész vár tőlük zeng, gondolom mostsem lessz máshogy.
- Jól van, akkor majd máskor. - Mentek is? kérdezte.
- Igen, és kezet fogtunk
- Viszlát fiúk, azzal elhagytuk a szobát.
- Viszlát, köszöntünk
- Elköszönsz Mariától? kérdezte Armand
De közben Maria futott le a lépcsőről, gyönyörű volt , a haja felvolt kötve, a szemei pedig csillogtak.
- Kint megvárlak, szólt Armand - Viszlát Maria, holnap táncolunk ám, kacsintott rá
Maria rá mosolygott és elköszönt tőle
- Menj már, néztem szúrósan
- Mennem kell, holnap.. zártam le a témát.
Oda mentem és adtam egy csókot a homlokára.
Megfordultam és elindultam de halottam hogy utánam szól.
- Viszlát te felfújt hólyag, mondta
Erre elmosolyodtam, de nem néztem vissza rá.

Ez lenne a 8. feji :)
Kicsit későn tudtam csak feltenni, és kicsit rövid lett :D bocsika
Köszönöm, hogy szavaztatok, és király-nak gondoljátok a történetemet. :D
Kérlek titeket írjatok kommenteket, hogy tudjam mit gondoltok:)
Ezt Silver Lady-nek ajánlom akinek nagyon jó a története, és eltér a többi Holhercegnős blog-tól:) ♥
Puszilok mindenkit
♥ ♥ ♥

By