A szenvedély rabságában

5. fejezet.

"Sosem hittem volna, hogy egyszer Te az enyém leszel. Ezen túl viszont úgy érzem, Veled mindenre képes vagyok, és nincs mi megállítson céljaim elérésében"


Úhh, most bajban vagyok, és ahogy elnéztem nem kis bajban.
- Maria, töbett nem mész el egyedül, mit képzelsz hogy ilyen későn térsz vissza Holdszállásra? kérdezte dühösen a bácsikám.
Most kicsit olyan volt mint régen a megérkezésemkor.
- Sajnálom, én... eltelt az idő, mondtam bocsánatkérően.
Robin még mindig az ajtónál ált, dühös volt, éreztem a pillantásából ahogy rámnézett.
- Most menj, térj nyugovóra holnap megbeszéljük, mondta most már nyugodt hangon.
Miss Heliotrope már indult volna el, mikor Loveday megálította.
- Gyere Maria, felkisérlek, mondta szelíden Loveday, rá mosolygott a nevelőmre, és elindult velem be a szállásra.
Mikor elmentünk Robin melett rá emeltem a tekintetem, a szemében düh és aggódás látszott és mély érzelem. A megismerkedésünkor felfújt hólyagnak tartottam, de közben olyan biztonságot éreztem melette amelyet még édesapám melett sem.
Miközben Loveday-al sétáltunk fel a szobámban, nagyot sóhajtottam
- Én nem akartam ilyet aggódalamat okozni, mondtam Loveday-ra nézve
- Ne agódj, holnapra mindenki megbékél csak nagyon aggódtunk miattad, mondta és megsimogatta az arcom.
- Remélem igazad lesz, mondtam és rá mosolyogtam.
- Biztosan, "Ha nem szeretünk túlságosan, nem szeretünk eléggé" mondta
Szerettem mikor ilyeneket mondott, bölcs és elgondolkodó volt.
Mikor felérttünk a szomámba segített átöltözni, de közben megkérdeztem tőle amire annyira kiváncsi voltam.
- És Robin.. ő mióta van itt? kérdeztem kiváncsian
- Pár órával elötted érkezett, téged keresett, mondta és leült az ágyamra. - Mondtuk neki hogy elmentél lovagolni, utánad akart menni, de sikeresen elértem hogy várjon meg itt.
- Még jó, mondtam és neki támaszkodtam a fésülködő asztalomnak.
- Még jó? nézett meglepedten - Mért mondod ezt Maria? kérdezte
- Én.. találkoztam valakivel, mondtam neki őszintén és ránéztem.
- Kivel? kérdezte ismét.
- Dan-nek hívják és az apád klánjához tartozik, mondtam -Ismered?
Tettem fel a kérdést, hiszen nem hogy meglepődött, inkább nagyokat pislogott.
- igen, mondta és felált
Kiváncsi voltam vajon honann ismeri, hiszen több dolgok akartam tudni Dan-ről.
- Dan, ő elég furcsa alak, mindig is apám közelébe akart férkőzni, tudni akart mindenről és háát Robin és ő nem nagyon kedvelik egymást.
Leesett az állam, az úgy nevezett " új barátom" nem is olyan mint amilyennek leírta magát, érdekes.
- Ő nem éppen ilyennek írta le magát, mondtam a szememet forgatva
- Jobb lenne ha nem találkoznál vele töbett Maria, mondta óvatosan - Szerintem csak a közeledbe akar férkőzni, hogy ártson Robinnak, mondta aggódva.
Igazat adtam Loveday-nak.
- Rendben, nem találkozok vele többet, mondtam őszintén
-Most megyek, szép álmokat, mosolygot és elhagyta a szobát.
Egyhamar még nem fogok elaludni, "vajon Robin elment már" Tettem fel magamban a kérdést.
Azt hittem tudok majd beszélni vele, hiszen engem keresett de a bácsikám szavának ilyenkor muszáj volt eleget tennem, hiszen igazuk volt, bolond voltam hogy ennyi időt pocsékoltam Dan-re.
Kinéztem az ablakon, és hátha meglátom Robint, de nem láttam senkit, valaki közben kinyitotta az ajtót és bejött rajta, azt gondoltam Loveday az, hogy valamit elfelejtett.
- Mond csak Loveday, mondtam neki de nem fordultam meg.
De nem szólalt meg ,ekkor megfordultam és nem éppen Loveday ált velem szemben.
Robin az ajtónak dőlve állt, közben az én szívem pedig csordulásig megtelt.
Nem is titkolta, hogyan hat rá, az öltözékem hiszen csak egy lenge hálóruha volt rajta ami a combomig tartott.
Az évek alatt csak külsőleg változott magasabb és erősebb lett..
- Hol voltál ilyen sokáig? tette fel a kérdést szemrehányóan.
Kissé haboztam de aztán válaszoltam neki.
- Az erdőbe, mondtam felemelt fejjel. - Talán baj? kérdeztem büszkén.
Erre sötéten nézett, nem kéne pimaszkodnom de úgy éreztem muszáj valahogy megtudnom mit érez irántam.
- Nem, az a baj, hogy ilyen későn értél vissza, mondta szigorúan.
- Eltelt az idő, mondtam
- Kivel voltál? kérdezte és előre lépett.
Úhh, reméltem ezt a kérdést nem teszi fel, most mit válaszoljak neki, nem akarok hazudni de azt sem akarom, hogy megtudja kivel voltam.
- Én, én kivel lettem volna, dadogtam és elfordultam.
- Maria!! emelte fel a hangját - Kivel voltál? mondta és egyre jobban közelített felém.
- Senkivel, egyedül voltam, hazudtam
- Mért hazudsz? tette fel a kérdést
- Nem hazudok, dadogtam.
- Akkor mért nem nézel a szemembe, erre megfordultam
- Jobb lenne ha elmennél,mondtam és elindultam az ágyam felé.
Egyáltalán nem akartam, hogy elmenjen azt akartam, hogy velem töltse az éjszakát hogy itt legyen velem.
De nem engedte, hogy elérjem megfogta a karom és maga elé rántott.
- Nézz a szemembe Maria, mondta sötéten
De nem tettem, erre megfogta az állam és maga felé fordította.
- Veled akartam lenni, mondtam suttogva. - De te nem.
- Mért mondasz olyat, amit te magad se gondolsz komolyan.
- Mért nem így van, nem tudom mit érzel, mit gondolsz, mondtam mérgesen.
- Nem egyáltalán nem, és nem kell tudnod olyan dolgokat amelyek nem jelentenek semmit, mondta ő is olyan hangnemben mint én.
- Nekem sokat jelentenek, az életemet, kiáltottam fel idegesen és elrántottam magamt tőle.
Ideges voltam, féltem hogy elárulom mit is érzek.
- Mit akarsz Robin? tettem fel a kérdést remegve - Áruld el, mit akarsz?
Olyan szevedélyel nézett rám, hogy azt hittem ott esek össze.
- Téged Maria, téged mondta és már éreztem is az erős karokat amik körbe fogtak.
És már rá is tapasztotta az száját az ajkamra, olyan szenvedéllyel mélyítette el a csókot, hogy szerencse hogy megtartott, mert biztos a padlón kötök ki, közben átkaroltam a nyakát és belefúrtam az ujjaimat a göndör fütjeibe.
Éreztem hogy mégis eltűnik a padló a lábam alól de nem azért mert összestem, a fenekemnél fogva felemelt és a falnak nyomott, felsóhajtottam mikor megéreztem a hideg falat a hátamnál ő csak csókolt mindenhol ahol csak tudott, nem bírtam magammal ,beleharaptam az alsó ajkába ő erre mégjobban a falhoz nyomott éreztem az ágyékát a lábam között erre hangosan felnyögtem.
Robin, Robin.. suttogtam -Kérlek,  könyörögtem azért hogy velem legyen.
Milett belőlem azelött erre sosem vetemedtem volna, tudtam hogy egyetlen férfi se tudna ennyire feltűzelni mint ahogy Robin teszi most.
Mire feleszméltem, már az ágyon feküdtem ő feltérdelt, rám nézett az izzó tekintetével és végig pásztázta a szemeit rajtam.
A meleg keze végig simított a combom belső és külső részein, egyre jobban feltolva a hálóruhám, közbe lehajolt és megcsókolt, már alig bírtam magammal.
Úgy vettem észre kicsit túlvolt öltözve hozzám, csak a kalapja nem  volt rajta azt pedig akkor levette mikor bejött a szobába, ezért elkezdtem feltolni a sötét fekete ingjét, ő felhúzott magához így majdnem egy magasságban voltunk így végre sikeresen letudtam róla húzni a fekete inget. Végig simitottam izmos felső testén amely pont olyan volt mint álmaimban, csókoltuk egymást kifuladásig, mikor....


Íme a 5. fejezet. :)
Kérlek titeket szavazatok hogy legyen e további erotikus tartalom, nem akarom senkinek se megbántani a lelki világát:) köszi szépen =)
Kicsit rövid lett, de ennyire volt időm

By: