Az életem árán is

 "A bennem égő tűz lángja oly magasra csap fel, mint a legmagasabb hegy melyet csak láttam s nem bírom tovább! Belülről emészt és oly nehéz visszatartani mint az izzó láva folyamát. Valahogy mindig utat tör magának, lehet az bármekkora pusztítás árán is"



Sziasztok :)

Fiúk-lányok megérkezett a 15. fejezet mivel olyan ügyesek voltatok és sikerült össze hoznotok a 10 hozzászólást, köszönöm szépen a szép szavakat és az összes hozzászólást =)  Ezt az egész "tervet" szüneteltetem az eggyik kedves hozzászoló kérésére, de nem örökre :) vissza fog még térni.

De bevált a " terv"  mert többen írtatok :D Nagy bejelentést szeretnénk tenni:D Új történettel fogok elő álni ami elfog térni a Holdhercegnőtől, de ez csak pár hét múlva fog biztosra menni és akkor tudjátok majd olvasni :) Most csak ennyit árulok el. Ezt a fejit minden olvasómnak szeretném ajánlani :) Szeretlek titeket

 Come on olvasni :D

Puszi mindenkinek

♥ ♥ ♥ ♥

15. fejezet.

Erősen szedtem a lábaimat a várbörtön felé, Armand és Alex szorosan mögöttem jöttek és várták az újabb fejleményeket. Mostmár tudtuk, hogy kirabolta el Mariát, Felix a egyetlen megmaradt klán tag a szürke sasból. A többi mocskot már elfogtok és a várbörtönben őrizzük míg elnem viszik őket Holdföldéről. Talán a bátyja tudja holvan az idióta öccse, de ha megtalálom és bántotta Mariát esküszöm nagyon megfogja bánni. Azt a személyt rabolta el tőlem akit a világon a legjobban szeretek, tudta hogy ezzel fájdalmat tudd okozni nekem és tudja hogy utánna fogok menni.

- Szóra fogjuk bírni - csapott ökölell a tenyerébe Alex

- Csak semmi erőszak Alex - nevetett fel Armand

- Csak ha szükséges - mondtam mindkettőjüknek

- Persze- persze Robin - mondta röhögve Alex

- Ha Mariáról van szó neked borul el legelösször az agyad Robin - szólt melöllem Armand

- Ha Lináról akkor meg neked öreg - néztem rá nagy szemekkel

Erre Alex felnevetett Armand zavarát látva

- Nagyon vicces - szólalt meg gúnnyal a hangjában

Végre elértük azt a cellát ahol Felix bátyja volt ücsörgött, hideg pillantással néztünk rá mindeannyian hiszen nem volt több egy közönséges gyilkosnál.

- Áhhh kiket látnak szemeim - szólt fűszállal a szájában

- A nagy királyt és a két alatt valóját - mondta röhögve

Alex megindult felé, de kitettem a kezemet elé így megált

- Hagyd nem ér meg ennyit - mondtam neki

- Most jól figyelj arra amit mondok - szóltam neki cinikusan

- Én kérdezek te válaszolsz, megértetted - gugoltam le pár méterrel elé

- És ha nem - kérdezte

- Meghalsz - mondtam komolyan

Erre megréműlt, erre a szóra mindeggyik patkány beijed.

- Nem halottuk - szólt rá Armand

- Igen - mondta mostmár nem olyan nagy szájjal

- Hol van az öcséd - kérdeztem

- Nem tudom - mondta

- Mégegyszer megkérdezem, hol van az öcséd - kérdeztem

- Valahol az erdőbe - mondta félvárról

Erre intettem a fejemmel, Alex elővette a kését és John nyakához szórította

- Jó, jó nyugi - mondta nehézkesen

- Mikor utoljára beszéltünk a terv az volt, hogy elraboljuk a hercegnőt és vele zsarolunk majd téged és az apádat

- Ez sikerült a patkány öcsédnek, elrabolta Mariát - mondtam inkább magamnak mint neki

Erre elmosolyodott én meg erre felpattantam és Alex kését mégjobban a nyakához szórítottam, annyira hogy kicsordult a vér.

- Ha az öcséd bántotta ő is meg te is azt is megbánjátok hogy a világra jötettek - mondta undorodva és feláltam

- Már megbántuk - mondta és a nyakához akart kapni de a láncoktól nem tudott.

Ezzel dühvel és fájdalommal elhagytam a várbörtönt.

Arra ébredtem hogy valaki erősen bacsapta az ajtó és belép rajta. A zajtól megrémültem és fáradt szemmekkel felnéztem az illetőre.
Mosolygott rám de én még mindig alig éreztem a jelenlétét, tegnap könnyek között aludtam el és fájó fejjel.
- Jó reggelt hercegnő - szólt és legugolt hozzám
- Neked ezt nem kívánom - mondtam fáradtan
- Hehe, jól aludtál - kérdezte és hozzá akart érni a hajamhoz de elrántottam a fejem
- Ne nyúlj hozzám - mondtam dühösen
- Azért irigykedek a fekete erdő örökösére hogy egy ilyen szép nőt megkapott - mondta végigmérve
Mekkorát téved ez a féreg....
- Nem tudsz te semmit - mondtam jég hideg hangon
- De-de azt tudom hogy ma megfogsz halni drága hercegnő - mondta nevetve
Erre felugrottam és gyors léptekkel ki akartam kerülni, de mielött elértem volna az ajót visszarántott vörös tincseimet körbe fogva.
- Hova-hova - kérdezte idegesen
- Félsz a haláltól igaz, de ne agódj nem fogsz sokat szenvedni - szólt és magához húzott mégjobban
- Eressz már - szóltam indulatosan és ki akartam rángatni magam a szórításából.
- Tudod mennyire várom már hogy lássam annak az idiótának az arcát mikor a szívedbe döföm a tört - mondta kimért hangon
- Úgy fog szenvedni ahogy én a bátyám halála miatt - mondta
Erre nem tudtam szólni semmit, csak probáltam magam kiszabadítani de vas marokkal szórított.
- Most pedig gyerünk - mondta és kirángatott a szobából.


Mindenki szorosan egymás melett ült az asztalon és probáltuk találgatni hol lehet Félix, Mandor is itt volt sok mindenben adott tanácsot hiszen ő volt Holdföldén a bölcs, de még ő sem tudtam megmondani hol lehetnek.
Engem meg már az ideg tépett szét, két tenyerem közé fogtam az arcomat és gondolkodtam......
- Mond csak Robin - szólt suttogva nekem szólva a bölcs
- Tessék - kérdeztem csukott szemmel
- A hercegnőnek még megvan az ártatlansága - kérdezte minden féle eszemecsere nélkül
Erre pillanatok alatt kinyitottam a szemem és gyors sebességgel felugrottam.
- Mivan - kiáltotottam fel minden tisztelet nélkül
Erre mindenki befejezte a mondókáját és rám pillantott, Mandor pedig a kezével jelzett hogy tovább folytathatják a beszélgetést
Engem pedig lerángatott a székre, ahoz képest hogy már nem olyan fiatal egész jó erőben van tűnödtem...
- Na de kérlek fiam - szólt sértőn
- Elnézést - mondtam bocsánatkérően
- Nem kérdeztem olyan nehezet és te biztos tudod - kérdezte
- Mért olyan fontos ez - suttogtam de nem néztem rá
- Robin - szólt indulatosan
- A tudomásom szerint még meg - mondtam komolyan és ránéztem
- Érdekes  - mondta tűnödve
- De árulja már el, mért olyan fontos ez - kérdeztem már sokadszorra
- Mert ha Maria már nem lenne ártatlan talán megtudnám találni - mondta higgadtan
- Hogy-hogy megtudná - kérdeztem kiváncsian
- Ha egy tiszta szívü leány odadja magát annak akit tiszta szívéből szeret az örökre a szívében marad.
- De nem csak az övében hanem akinek oda adta magát annak is a lelkében és szíveben is örökre él majd- szólt bölcsen és tanultan.
- Ez azt jelenti ha Maria az enyém lett volna már lehet hogy már rég megtaláltuk volna - kérdeztem
- Túl sokat kérdezel fiam - suttogta
- Kérem bölcs - szóltam
- Nem biztos hogy megtaláltuk volna, talán.... - szólt
- Az istenit - szóltam indulatosan
Sietve lépett be egy ifjú fiatal a terembe és apámhoz sietett, erre mindenki felkapta a fejét
- Uram - szólt és meghajolt
- Ezt a levelet küldik -mondta és átadta apámnak
- Elmehetsz - intett apám és a fiú már ittsem volt
Apám jól megnézte a levelet és felém nyújtotta
- Ez a tiéd fiam - szólt és átnyújtotta a levelet
Hamar feltéptem a levelet és hangosan olvasni kezdtem.


Kedves de Noir klán, Merryweather és Robin!
Örömmel közölhetem veletek, hogy akis hercegnő nálam van, és hamarosan meghal.
Szeretném ha mindannyian végig néznétek a halálát.
Éjfélre gyertek oda ahol a drága hercegnő megmentette egykor Holdföldét, remek élményben lesz részetek ezt megigérhetem
Ja és Robin a hercegnőd tényleg igazi kis vadmacska
Üdvözlettel
Felix


- A rohadt mocsok - ordítottam fel és akkorát csaptam az asztalra hogy az összes pohár leesett az asztalról.
Mindenki felált és rémült arcot vágott, Loveday pedig a szívéhez szórította a kezét.
- Benjamin - sikitott fel Loveday és sírva Benjamin vállára hajtotta a fejét
- Egy óra múlva éjfél - szólalt meg apám
- Gyerünk, nyergeljétek fel a lovakat és indulás - szóltam idegesen
Ezzel sokan elrohantak én pedig leroskadtam a földre.
- Robin - szólongatott Armand
- Megmentjük fiam, ne agódj - szólalt meg apám is
- Drága unokahúgom - szólt síros hangon Benjamin
- Te itt maradsz Loveday - szólt apám
- Nem, énis veletek megyek - szólt komolyan könnyes szemmel
- Indulás - kiáltott apám
Erre Armand felhúzott én pedig rohantam, remélem nem lesz már késő mire odaérünk.
A szívem olyan gyorsan vert hogy azt hittem kiszakad a mellkasomból.




Oda vitt ahova régebben kiszoktam járni, ahol az egyszarvú ló megmentett és Holdfölde megmenekült, a szívemnek ez a hely drága kincset ért.
De most félelmetes érzelmeket keltett bennem, Felix még mindig a hajamnál fogva tartott és egy tört szórított a nyakamhoz, várt valamire de nem tudtam rá jönne vajon mire.
Közben ájulás környékén voltam, úgy éreztem mint aki napok óta nem evett és ivott és aludni is talán két órát ha aludtam.
Gyorsan akar velem végezni hiszen nem hetekre, hónapokra, évekre ejtett fogjul és már a második napon a halálomat akarja.
- Hamarosan éjfél hercegnő és távozol az élők sorából - mondta röhögve
- De csak veled eggyütt - szóltam jég hideg hangon
- Elég volt te liba - szólt indultatosan és akkora pofont lekevert hogy a földre estem
Éreztem a meleg vért a számban, alig tudtam felálni rá tettem a kezemet a szám sarkára és ki tapogattam.
- Lehet elöbb megöllek mielött még a szerelmed ide ér - szólt indulatosan
- Csak ha elöbb engem ölsz meg te féreg - szólalt meg egy hang amire már annyira vágyakoztam.

By