A büntetés

6. fejezet.

"Nem lesz könnyû, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged...mindenestül"


Mikor.. valaki kopogott, azt éreztem hogy éppen most estem le a szakadék széléről.
Mind ketten csak pislogtunk, és ziháltunk
- Maria kedvesem, alszol már? kérdezte egy női hang
Nem hittem a fülemnek, ilyenkor mért nem alszik már Miss Heliotrope.
Robin leszált rólam és segített felálni az ágyról, kicsit rendbe tenni magamat így zihált külsővel mégsem álhatok a szeretett nevelőnőm elé, miután rendbe szedtem magam mentem ajtót nyitni.
Ha tudná miket művelek, lehet egyből menne vissza London-ba..
- Tessék Miss Heliotrope, tártam kicsit ki az ajtót, a nagy mű ásítás kiséretében.
- Ohh kedveském, ne haragudj hogy felébresztettelek csak tudod nem tudtam úgy elaludni, hogy ne lássam minden rendben van e veled? modta aggódva
Meghatódtam az aggódásán, nála jobb nevelőm nem is lehetne.
- Ne agódjon, Miss Heliotrope minden rendben van csak nagyon elfáradtam és szeretnék pihenni, mondtam mosollyal az arcomon.
- Ohh persze, persze már megyek is, mondta - De mégis várj egy percre Maria, kezdte mielött még becsuktam volna az ajtót.
- Igen, Miss Heliotrope, mondtam és a szememet forgattam de ő ezt nem láthatta mivel háttal állt nekem.
- Mond csak gyermekem, ki volt az a fiú akivel találkoztál, véletlenűl meghalottam mikor a bácsikád és Loveday kisasszony erről beszéltek.
Neee, Robin egyből megfordultam és a szememmel Robint kerestem, éppen az ingjét gomboltam be mikor az eggyik gombnál megált és rámnézett.
A szemében dühöt láttam, lebuktam de sokat nem időzhettem mert válaszolnom kelett a nevelőmnek.
- Öhh majd holnap elmondom Miss Heliotrope, most lefeküdnék ha nem bánja.
- Persze, jóéjt Maria, mondta kedvesen és halottam ahogy kopog a cipője a kő padlón lefelé vezetve a lépcsőn.
Gyorsan becsuktam az ajtót és megfordultam.
Ugyan ott állt ahol elöbb mikor hozzá fordultam az ingje még mindig nem volt teljesen begombolva.
- Mért hazudtál Maria, kérdezte idegesen - Mért nem mondtad meg hogy egy férfival találkoztál?
A szemében féltékenységet láttam és mérhetetlen dühöt.
- Én nem, én nem akartam elmondani mert tudtam hogy így fogsz reagálni, mondtam énis idegesen
Olyan volt az egész mintha elöbb nem történt volna semmi, de a szeme azért feketén csillogot.
- Hogyan? - Most ezek után mit gondoljak, tárta szét a karját. - Ki ez a férfi?
- Így, féltékeny vagy és nem kell gondolnod semmit sem, fordultam el, a másik kérdésre inkább nem válaszoltam.
- Dehogy vagyok féltékeny, csak egyszerűen idegesít hogy hazudtál, mondta mérgesen.
- Most te is hazudtsz, hiszen látszik rajtad hogy féltékeny vagy, és nem is volt akkor hazugság mint amilyennek elképzeled, mondtam makacsul.
Farkasszemel meredtünk egymásra.
- Gyerekes mikor ezt csinálod, mondta és fejét rázta.
Erre a kijelentésére, nem bírtam befogni a számat.
- Haa persze, az elöbb nem éppen úgy viselkedtél velem.
- Nem tudom mért szólsz vissza, úgy vettem észre nagyon is élvezted, mondta mosolyal az arcán.
- Szemét vagy, mondtam ki könnyen, mióta itt élek egyre többször jönnek ki ilyen szavak a számon, meg persze Robin és a klánjával eltöltött idők is benne vannak.
Éreztem, hogy közelebb jön és a fülembe suttog.
- Hmm az elöbb még arra kértél hogy tegyelek a magamévá, most meg szemét vagyok.
Kirázott a hideg, tudtam ha hozzám ér, megint elfogy minden ellenállási kisérletem,így arcom megint paradicsom színűvé változott.
- Nem tudom mikor jövök, holnap elkell mennem a nyugati oldalhoz körül nézni, mondta mostmár komoly arcal.
- Mért kell oda menned? kérdeztem
- Nem tartozik rád, amíg távol vagyok ne kószálj el, mondta sötéten
- Ezt nem igérhetem meg, mivel nem tílthatod meg nekem hova mennyek és kivel találkozzak, mondtam szemrebbenés nélkül.
- Maria! emelte fel a hangját - Ne keljen miattad aggódnom, nézett szemrehányóan.
- Meglátom mit tehetek.
- Ha visszajövök sok mindent megkell beszélnünk, mondta még utoljára rám nézett és elhagyta a szobám.
Lehuppantam az ágyamra, és nagyott sóhajtottam hogyan veszíthettük el így a fejünket, ha Miss Heliotrope nem zavar meg mindket az ővé lettem volna, azé a férfié akit a világon mindennél jobban szeretek.
Csak kettönkre tudtam gondolni, ezért sokáig ébren ültem az ágyam szélén.

Idegesen csörtettem hazafelé, dühös voltam magamra legszivesebben bevertem volna a fejemet a legközelebbi fába, ennyire még sosem vesztettem el a fejemet mint most a szenvedély elborította az agyamat, egy nőt se kívántam még ennyire, ahogy őt.
Mikor elösször megláttam, már akkor tudtam hogy kell nekem, 13 évesen ismertem meg elösször miután apám megbízott azzal hogy nyomozzunk utána, nagy nehezen de belementem.
 "Éppen az eggyik sarkon álltam és őt figyeltem így jobban szemügyre tudtam venni, vörös haja csilogott a napfénybe, mosollyan az arcán gugolt le egy kisgyerekhez és simogatta meg az arcát aki éppen nekiütközött és elesett, olyan szeretettel nézett hogy megrendített"
Sosem voltam rossz ember de még az én kemény szívemet is feltudta olvasztani.
Ő más volt mint a többi nő erős és makacs volt, akinek nem lehetett parancsolni, nem tűnt sosem gyereknek a kora ellenére sem, de akkor nőtt fel igazán mikor megmentette Holföldét, és én akkor jöttem rá hogy szeretem mikor levetette magát a mélybe, a szívem fájdalommal lett tele és ez mindennél fájdalmasabb volt.
Szeretem teljes szívemből de ezt sosem fogom a tudomására adni, mert melettem sosem lenne igazán boldog így ha vissza jövök megmondom neki, hogy mennyen vissza London-ba és nem keresem töbett.
Kibaszott nehéz lessz, de így lesz a legjobb, éppen a várhoz értem mikor láttam hogy valaki a kapunál áll, közelebb érve vettem észre hogy Armand az.
- Robin végre, azt hittem már sose jössz, mondta szemétforgatva.
- Háát, köszönd az öregleánynak hogy nem kellett reggelig várnod mondtam és megáltam vele szemben.
- Milyen öregleánynak? kérdezte röhögve
- Maria nevelőnőjének, mondtam és neki dőltem a kapunak
- Na hogy-hogy kérdezte kiváncsian - Mi történt?
Nem válaszoltam neki semmit de a nézésemmel elárultam mindent.
- Lefektetted? kiáltott fel mosollyal az arcán
- Mond még hangosabban, hogy még többen meghalják, rívaltam rá - És nem, nem lett az enyém.
- Ahh basszus, a vén banya tudja mikor kell megjelenni, röhögött.
- Már mindeggy, több ilyen alkalom már úgysem lessz, mondtam és elindultam befelé.
- Ácsi, ragadta meg a karom - Mért mondod ezt öreg? kérdezte
- Mert megmondom neki mennyen vissza London-ba, mondtam és kirángattam a karom a szórításából.
- Azt hittem erről már letettél, nem vagy normális ha hagyod hogy másé legyen, mondta idegesen.
- Magam is tudom, de haggyuk ezt az egészet, mennyünk aludni holnap korán kelünk.
- Ajj öreg, sóhajtott fel Armand és elindultunk befelé.

Reggel fáradtam ébredtem mivel egész éjszaka Robinon járt az eszem. Semmi kedvem nem volt még a  bácsikammal a tegnap-ról beszélgetni, de sajnos muszáj volt.
Kissé feszéjezve léptem be a társalgóba, a bácsikám és Loveday volt csak ott, de tudtam hogy Miss Heliotrope, Digweed, és Marmalode Jamben is ott halgatózik valahol.
A bácsikám még mindig mérgesen meredt rám, Loveday vele ellentétbe mosolyogva emelte rám szürke szemeit.
- Ülj le Maria, szólt szigorúan.
Engedelmessen leültem és vártam bácsikám kemény szavait.
- Nos Maria, ki volt az a férfi akivel találkoztál, tette fel a nemkívánt kérdést.
Kissé csúnyán néztem Loveday-ra amiért elmondta.
- Akkor találkoztam vele elösször, mondtam -Dan a neve, és a de Noir klánhoz tartozik.
Bácsikám kérdően nézett Loveday-ra.
- Az a Dan, kérdezte de nem tőlem.
Loveday halkan mondhatta hogy igen mert nem halottam.
- Ő nem éppen családtag Maria, nem nagyon kedveljük a személlyét, mondta figyelmeztetően.
- Tudom bácsikám, már Loveday-nak is megigértem hogy többé nem találkozok vele.
- Rendben, hiszek neked de azért a felelőség alól nem bújhatsz ki, modta és tartottaM a legrosszab-tól.
- Nem mehetsz sehovasem, nem hagyhatod el a házat csak velem, vagy más személlyel a házba.
Na ez az amit nem hittem el, feláltam és mérgesen meredtem a bácsikámra.
- Ezt nem teheted bácsikám, kérlek.
- Nem Maria, remélem megértetted amit mondtam és ő is felált.
- És meddig, meddig leszek bezárvam kérdeztem
- Ameddig jónak látom, és háát Robinnal úgy beszéltük.... nem tudta befejezni mert közbe vágtam
- Robinnal? mondtam és itt szakadt el a cérna. - Már értem, nem is a te ötleted volt hanem a drága látos Robinkáé, mit képzel? Ezt nem teheti és te halgatsz rá? kiáltottam.
Erre Loveday felált, a többiek pedig előjöttek a halgatózásból.
- Maria!! emelte fel a hangját - Ne beszélj ilyen hangon, megértetted, Robinnal csak jót akarunk neked.
- Utállak titeket, ezt nem tehetitek velem, sírtam fel és elrohantam a szomámba.
- Maria, várj mondta Miss heliotrope

- Ajj milyen nehéz ezzel a lánnyal, kiáltott fel Sir Benjamin és lehuppant a kanapéra
- Ne agódj kedvesem, megfogja érteni, modta Loveday és adott egy csókot vőlegénye arcára.
Sir Benjamin csak a fejét csóválta.
- Ne agódjon uram, a kis Maria olyan mint a tűz és minden tűzet elehett oltani, és erre csak Mr Robin képes, mondta Marmalode Jamben.
Loveday erre elmosolyodott, Sir Benjamin pedig csúnyán nézett.

Íme a 6. fejezet.
Ez Ritá-nak ajánlom =) Aki megvárta míg elkészül :D
pux :)

By: