Harc egy női szívért II.

" Az igazság az, hogy szeretem. Csillapíthatatlanul szeretem... Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem, amikor megesküdtem, hogy nem. Nem tehetek róla, csak érzem "

Sziasztok :)

Megérkezett a 10. fejezet :D Remélem ezis elnyeri majd tetszéseteket :)

Örülök, hogy egyre többen látogatjátok az oldalam és egyre többen kommentet is írtok, kérlek titeket továbbra is írjatok :) ♥  Ma elértük az 2000 fölötti látogatók számát, amit nagyon köszönöm nektek :) :)

Ezt a részt az összes blog olvasómnak és persze a csajoknak ajánlom :D Callie, Regina, Silver Lady, Rita, Adrienn ♥ ♥ ♥ ♥

10. fejezet.

Egy ismeretlen nedves száj tapadt az ajkamra, annyira megpelődtem hogy hirtelen felsem fogtam hol vagyok, egy pillanatig tűrtem de aztán minden erőmet beletettem és elöktem magamtól. Az illető megtántorodott és felnézett barna szemeivel, de hisz ez nem lehet.
A jelenetre mindenki ránk emelte a tekintetét.

- Dan- suttogtam - Mit művelsz- kérdeztem felháborodva.

- A szerelmünkért tettem- mosolygott.
Nem hittem a szememnek sem a fülemnek, körbenéztem mindenki kővé dermetten ált.
Robin....A szememmel őt kerestem és nem is kelett sokáig keresnem.
Ott állt és engem nézett, a szemében még sosem láttam ekkora dühöt, izzot a tekintete.
- Maria- halottam meg magam melett bácsikám hangját. - Te meg ő - kérdezte
- Mi nem, nem ez nem az aminek gondoljátok- mondtam kétségbeesve.
- Ne titkoljuk tovább Maria- mondta - Én szeretem ezt a nőt, halljátok, szeretem - mondta szét tárt karral.
Azt hittem csak álmodom ezt nem lehet valóság, ez.... lehetetlen.
- Robin- léptem felé - Hazugság amit mond- kértem, - Ne higgy neki- könyörögtem.
Robin elém lépett és megállt velem szemben.
- Ez nálad a szerelem - mondta hidegen és elfojtott dühvel.
Eleredtek a könnyeim, a szívem megszakadt a hideg szavaitól
- Játszatok tovább - szólt zavartan a muzsikusoknak Coeur de Noir
Sokan még mindig minket néztek, az arcukon nagy meglepettséget lehetett észre venni.
- Robin.... tettem a kezemet a szám elé.
Már csak néhányan álltak körbe minket, akiket személyesen is ismertem.
- Nem hazugság- jött oda Dan - Szeretjük egymást Robin- nevetett fel.
Robin ráemelte a tekintetét, olyan gyűlölet láttam a szemébe mint még soha, nem hittem volna hogy ilyen is tud lenni.
Már nem tudtam megszólalni, sírtam keservesen, Loveday és Lina oda jöttek és megfogták a vállamat.
- Ez van öregem- nevetett fel ismét és magához akart húzni, de én nem hagytam, Lina elé akart állni de Robin megelőzte.
- Vedd le róla a mocskos kezed te szemét- szólt dühösen Robin és nekiment Dan-nek.
- Neee- kiáltottam fel.
Robin már ökölell ütötte Dant, a szája és a szeme sarka már felvolt repedve.
- Elég- szólt Coeur de Noir, ő a bácsikám és Armand Robint probálták lefogni.
Most már tényleg mindenki erre nézett, a zene sem szólt már.
- Eresszetek- kiáltott fel Robin és kiakart szabadulni a szórításból.
- Vidd elinenn Armand - szólt Coeur de Noir
Mielött Armand elhúzta volna, rám nézett.
A szeme tele volt fájdalommal, és ez nekem olyan érzés volt mintha kitépték volna a szívem.
- Robin....suttogtam és elakartam indulni, de Loveday megálított.
- Hagyd- szólt lehajtott fejjel - Lekell nyugodnia.
A bácsikám felemelte a földről Dant és megfogta az ingnyakánál.
- Ha mégegyszer ilyeneket mersz állítani az unokahúgomról- szólt dühösen - Esküszöm megkeserülöd.
- Engedd Benjamin- szólt közbe Coeur de Noir - Őt is vigyétek, nem akarok balhét a váramban Dan- kelt kimagából Coeur de Noir - Megértetted- kérdezte kardal a kezében.
- Igen, uram és ezzel elcipelték.
Éreztem, hogy a lábam kicsúzik a talaj alól, leroskadtam a földre és sírtam.
- Maria- szólt egy hang, de nem tudtam ki venni ki szólt.
- Maria, hallasz engem, hallotam még valaki hangját, aztán már csak a sötétséget éreztem.

A düh mérhetetlenül tört fel belőlem, kirántottam magam Armand kezei közül és teljes erőből beleütöttem a falba. Éreztem a kezeim közt folyó vért, de nem érdekelt csak arra tudtam gondolni, hogy hazudhatta azt nekem hogy szeret, miközben itt csókolták egymást.
- Hazudott- övöltöttem fel.
- Én nem tudom de lehet nem kéne hinned Dan-nek- mondta eltűnödve.
- Most hiszek neki, egyszer az életbe - mondta nehézkesen.
- De hol ismerték meg egymást, és hol találkozhattak- kérdezte
- Nem tudom, de nem is érdekel - mondtam
- Bárcsak sose jött volna Holdföldére- mondtam keserűen. - Akkor sosem szerettem volna belé, és most  nem fájna ennyire, fogtam a fejem.
- Jön más haver - mondta Armand
- Nem -mondtam határozattan - Örökre ő lesz csak a szívemben, már egy nőse tud a helyére lépni.


Reggel fáradtan és kimerülten ébredtem, és egy pillanat múlva már lejátszottak elöttem a tegnap történtek, és egyből nehéz súly nehezedett a szívemre.
Nem akartam elhinni amit tegnap történt, bárcsak valaki azt mondaná csak álmondtam, elfordítottam és fejem és megláttam a bácsikámat ahogy a karosszékbe ül és békésen alszik.
Meghatódtam biztos nagyon aggódott értem és egész este itt virrasztott, kiszáltam az ágyból megfogtam egy lepedőt és betakartam vele, de erre egyből felkelt.
- Maria - mondta és megtörölte fáradt szemeit.
- Bácsikám, nem akartalak felébreszteni - mondtam
- Nem, semmi baj, te jobban vagy gyermekem - kérdezte
- Testileg minden rendben, de a szívem... suttogtam.
- Maria, mond ugye nem vagytok eggyütt azzal az emberrel -kérdezte aggódva
- Nem -vágtam rá egyből. - Dehogyis, de most mindenki azt hiszi, Robin is..... suttogtam
- Ne agódj, majd én beszélek vele - mondta és felált a székből.
- Hagyd bácsikám, majd én -mondtam
- Rendben, szóljak a nevelődnek vagy Lovedaynak, hogy segítsen - kérdezte
- Nem kell köszönöm, mindjárt lenn leszek - mondtam és elfordultam.
Halottam ahogy becsukódik az ajtó és egyből leroskadtam a földre, újra eleredtek a könnyeim.
Robin, kérlek bízz bennem nem gondolhatod hogy elárulnám a szerelmemet irántad egy ilyen alak miatt.
És én még azt hittem jó ember és bízhatok benne, hogy tehette ezt... igaza volt volt Loveday-nak, már az elejétől fogva.
Lassan feltápászkodtam megmosakodtam, és felöltöztem. Belenéztem a tükörbe a szemeim pirosak voltak alattuk karikák voltak, szőrnyen néztem ki.
Mikor leértem már vártak rám, itt volt Loveday, Miss Heliotrope a bácsikám és Lina is.
- Maria - futott oda hozzám Lina és megölelt.
- Jó vagy - kérdezte aggódva és oda vezetett a kanapéhoz.
- Beszélni akarok Robinnal - mondtam és felakartam álni.
- Maria ez nem jó ötlet - mondta Loveday és visszaültetett a kanapéra.
- Nem érdekel, meg kell értenie, hogy nem volt semmi Dan és köztem - magyaráztam kétségbeesve.
- Megfogja érteni, csak adj neki egy kis időt - mondta miközben legugolt hozzám.
Éreztem, hogy megint elerednek a könnyeim.
- Ne sírj drága Maria - szólt közbe Miss Heliotrope.
- Annyira fájt amit láttam a szemébe, azt hiszi hazudtam neki a szerelmemmel kapcsoltaban.
- Megfizet ezért még Dan - szorította ökölbe a kezét Lina
- Még ma beszélek Coeur de Noir , ezt nem hagyhatja csak annyiban - folytatta ugyan ebben a hangban a bácsikám.
- Nem akarom, hogy megint kitörjön a családi viszály, egy szerelem miatt - mondtam suttogva.
Erre mindenki elhalgatott, még mindig alig hiszem el ezt az egészet.
- Ne agódj Maria, minden rendbe jön - mondta Loveday és megsimogatta az arcom.
Énis ugyanezt kívántam, bárcsak így történne.

Másnap egész nap a szobámba gubasztottam és reménykedtem.
Este felé megelégeltem a dolgot és úgy döntöttem elmegyek Robinhoz.
Letöröltem a könnyeimet, felvettem a lovaglóruhámat és lefutottam a lépcsőn.
Gyorsan megnyergeltem Amandát és elvágtattam vele, beértem a sűrű erdőbe ahol dermesztő hideg volt, mostmár bánom hogy nemvettem fel melegebb ruhát.
Lelasítottam mert neszt halottam, ahogy egyre közelebb értem Amanda alatt recsegett a talaj így inkább leszáltam róla.
- Maradj itt - suttogtam neki és megsimogattam.
Ahogy egyre beljebb léptem már fényt is láttam, a kiváncsiságom mindig is nagyobb volt az illendőségnél ezért elindultam.
Már tisztán kivettem a tűzet ami égett, melette két férfi ült,és iszogattak de nem láttam jól az arcukat.
- Kit fogsz elvenni feleségül  - kérdezte egy hang, ami nagyon ismerős volt.
- Nataliaát - mondta egy msáik hang, amit egyből felismertem.
Robin...... háát megvan kit fogsz elvenni felségül.
A könnyeim eleredtek, magam elé kaptam a kezemet hogy valamennyire vissza tartsam a sírást.
- Szép nő - mondta Armand akinek a hangját lassan felismertem.
- Igen az - mondta Robin
Megszakadt a szívem ezeket a szavakat hallva.
- Voltál nála tegnap éjszaka - szólt cinikusan Armand
- Igen voltam - mondta Robin és ivott  a palackból.
Úgy éreztem mintha hirtelen elfgogyott volna a levegőm, nehezen kapkodtam a levegőt.
- És meddig maradtál - nevetett fel Armand
- Szerinted - szólt Robin és meghúzta a palackot.
Hátra léptem éppen egy fa darabra ami megreccsent és ezt egyből meghalották.
Feláltak és az erdőt pásztázták.
- Mi volt ez - kérdezte Armand
Mire észrevettek volna megfordultam és elkezdtem futni, halottam hogy futnak utánam, ezért probáltam gyorsabban futni.
- Gyerünk utána - halottam Robin hangját.
Nem ismertem az erdőt annyira hogy vissza találjak Amandához.
Kifulladva megáltam egy fánál és körbenéztem, szerintem leráztam őket, gondoltam magamban.
Pár percig álltam a fánál aztán megkerültem de ott ledöbbentem.
Egy fekete dühös szempárral találtam magam szembe........


http://www.youtube.com/watch?v=oqJG9aODv4Q&feature=related
Ez a szám sztem illik Maria lelki állapotához :) halgassátok meg =)

By