Végre újra a karomban tarthatlak

"Ragyogó aranysugár a fehér tájon át
melegíti arcomat, s boldogságom tán
most az egyszer igazi.
Értékes emberek vesznek körül, s nagyon
boldog vagyok, mert középen a téli Nap ragyog
most először igazin!"  Köszönöm Ezie-nek a verset :) ♥ 

Sziasztok :)

Meghoztam a 16. fejezet :D Biztos már nagyon várjátok hogy olvassátok, ezért nem tartalak fel titeket :D
 ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Ezt az új blog olvasómnak ajánlom Nikinek akitől egy csodálatos díjat kaptam, köszönöm ♥

Puszi

♥♥♥♥

Ja és az új blogom

http://eperke-bluerose.blogspot.com/

16. fejezet

Felemeltem a fejem és megláttam azt a személyt aki az életet jelentettem nekem, Robin ott állt a lépcső tetején tőrrel a kezében és jég hideg pillantással nézett le Felixre.

De aztán a tekintete rám szegeződött és akkor már nem hidegség volt a szemében hanem bársonyos meleg árasztotta el, éreztem a szívemet ahogy egyre jobban ver és hogy sosem fog megszünni dobogni Robin nélkül.

- Robin - suttogtam

Éreztem ahogy elhagy az erőm, de muszály volt erősnek maradnom Robinért, a családomért a barátaimért.....

- Őt keresed Robin - szólt kimért hangon

Felix oda lépett hozzám és felrántott a földről a tőrt a torkomhoz szórította éreztem hogy gyorsabban veszi a levegőt, megijedt Robin közelségétől.

- Erezd el - kiáltotta Robin és felénk lépett

- Ha közelebb jössz elvágom a torkát - lépett hátrébb Felix

Alig éreztem már a talajt a lábam alatt, de Robin meleg tekintene talpon tartott a szemében annyi minden kivehető volt szerelem, aggódás, fájdalom, düh........

- Na mi az Robin, csak nem félsz hogy megölöm akis hercegnődet - röhögött fel Felix

Robin erősebben megmarkolta a tőrt a kezébe, már érezhető volt a düh a testében.

- Ezért drágán megfogsz fizetni - ordította Robin

- Na-na ne rohanjunk ennyire előre drága barátom - szólt cinikusan Felix

Probáltam rángatózni hátha megtudom rúgni valahol de a kés miatt nem tudtam arréb helyezkedni.

- Hadd tegyem fel már végre a kérdést neked amely már annyira foglalkoztatt - szólt Felix

- Fontos neked ez a nő - kérdezte rám utalva

A szívem egy óriásit dobbant, erre a kérdésre nem csak ez a patkány akarta tudni a választ hanem énis.

Nagy szemekkel néztem Robinra aki a kérdésre nagyon meglepődött.

- Na kérdeztem valamit

- Fontos számodta ez a nő - kérdezte ismét és egyre jobban szórította a tőrt a torkomhoz.

Robin mélyen belenézett a szemembe amitől még ebben a szorult helyzetben is fellángolt a testem.

- Mindennél fontosabb - mondta őszintén

Éreztem a könnyeimet amelyik végig folynak az arcomon le az államig, a szívem csordulásig tele volt.

- Robin - suttogtam ismét és könnyes szemmel néztem rá

- Jajj milyen romantikus - nevetett fel ismét Felix

- De sajnos ennek a sztorinak nem Happy End lesz a vége - mondta izzó szemmekel

- Maria - kiáltott egy hang fentről

Mindenki itt volt aki fontos volt a szívemnek a bácsikám, Loveday, Armand és a fiúk, Cour De Noir.....és még Dan is itt volt.
- Áhhh megérkezett a csipet csapat is - mondta vészjóslóan
- Ne merd bántani - kiáltott rá bácsikám
- Haha, csak nem erre gondolsz - szólt cinikusan és éreztem ahogy a tőrt végig húzza a melkasomon
Hússzú vágást hagyva magam után, Robin erre elörébb ugrott ő meg csak egyre hátrált míg nem elérte a szikla peremét.
Éreztem ahogy a vér végig csúrog a ruhámon fájt és csípett is egyben, a többiek arcán olyan aggódást láttam mint még soha, fájt értük a szívem.
- Utoljára mondom Felix, erezd el vagy megöllek - kiáltott rá Robin jég hideg hangon
- Nem, te is ugyanazt a fájdalmat fogod érezni amit én
- Miről beszélsz - kérdezte Robin
- Mond csak el neki te dárga hercegnő - suttogta a fülembe
Undorodva fordítottam el a fejemet de ő vissza rántotta, és a választ várva tette vissza a tőrt a nyakamhoz.
- Azt hiszi.... - kezdtem bele
A többiek és Robin aggódva és idegesen várták a választ,tudtam hogy Robin már rég rá vetette volna magát Felixre ha engem nem tartott volna maga elött.
- Azt hiszi, hogy te ölted meg a bátyját - suttogtam de mindenki meghalotta
- Nem csak azt hiszem hercegnő - suttogta
- Te idióta a bátyád él, ott raboskodik a várbörtönömbe - lépett közelebb Cour De Noir
- Hazudsz - üvöltötte
- Olyan ostoba vagy Felix - mondta Robin
Robin egyre közelebb jött, mélyen a szembe nézett mintha csak mondani akart volna valamit.....
- Nem érdekel miket hordtok itt össze, most vége a hercegnő életének - röhögött fel
- Elöbb a tiednek Felix - húzta el a száját Robin és elindult felénk, ahogy mindenki egyre közelebb jött.
Felix erre elkezdett tuszkolni, a kezemet szabadon hagyva a hajamból kihúztam egy tűt ami a hajamt fogta össze és teljes erőből a combjába döftem.
Erre felkiáltott és elengedett, Robin megfogva a derekamat hátrébb lökött én meg az első közel álló emberbe kapaszkodtam.
- Maria - szólt aggódva Dan és magához szórított
Kapaszkodtam belé ahogy csak tudtam és közben éreztem hogy a könnyeim újra előtörnek.
Loveday és a bácsikám nyomban mellém siettek és körbe zártak, aggódva beszéltek hozzám de alig értettem valamit.
Megfordultam és csak azt láttam hogy Robin teljes erőből püföli Felixet, a többiek pedig probálják leszedni róla.
- Hagyd fiam - szólt Cour De Noir és megfogat fia vállát
Végül Robint sikerült arréb vinniük, Elen pedig odament Felixhez és talpra álította.
Robin miután kissé lenyugodott egyből felém fordult, és aggódva rám nézett én megprobáltam rá mosolyogni de már csak azt láttam hogy Felix arébb löki Elent és a tőrt felkapva a földről Robin felé rohan
- Robin - kiálottam el magam és felrugaszkodtam ő egyből vette a lapott és Felix felé kapott
Dan egyből lefogott és nem engedett Robinhoz, Armand és a fiúk egyből Robinhoz siettek de mielött elérték volna már csak azt láttam hogy Felix megbotlik és leesik a szikláról.
Robin utána kapott de már nem érte el, Felix örökre eltűnt a mélységbe és már nem maradt utánna semmi sem.
Mindenki néma csendben nézte Felix hűlt helyét, de legbelül úgy éreztem senkit sem viselt meg annyi hiszen gonosz ember volt aki csak szenvedést hozott mindenkire.
Aztán mindenki rám emelte a tekintetét, és megkönnyebülten felsóhajtottak.
De én csak eggyetlen egy emberre figyeltem aki megfordult és rám emelte fátyolos tekintetét, én pedig már futottam is a karjaiba minden erőmet összeszedve.
Ő pedig mosolygva és megkönnyebültem a karjába zárt és úgy szorított magához mintha soha többé nem akarna elengedni.
Végre vége volt........


Arra ébredtem, hogy egy meleg kéz simit végig  az arcomon, erre megindult a mosoly ar arcomon.
Nem akartam kinyitni a szemem érezni akartam az ágy melegét, az illatát " fenyőillat" hmm és a kéz simítását.
- Tudom, hogy már ébren vagy - nevetett fel
Erre kinyitottam a szemem és egy éjfekete szempárral találtam magam szembe, a két kezét az ágyára támasztotta és rám mosolygott.
Olyan boldogság árasztotta el a szívemet, hogy azt elmondani nem lehet.
- Robin - suttogtam és kiugorva az ágyból a karjaiba vetettem magam, erre mindketten a szőnyegen kötöttünk ki.
Robin szorosan a derekamra kulcsolta a kezét, és mégjobban magához húzott.
Nem szóltunk semmit csak mélyen egymás szemébe néztünk, olyan érzelmek jöttek felszínre egyetlen egy pillantásból hogy nagyott dobbant a szívem.
Aztán hirtelen felült, magával húzott és az ágyra ült velem az ölében, éreztem ahogy a hálóruhám feljebb csúszik, de nem nagyon érdekelt.
- Olyan ostoba vagy - mondta mosolyogva
- Csak éppen annyira mint te - incselkedtem vele
- Mond mégegyszer- mondta rekedt hangon és a fenekemnél fogva olyan annyira magához húzott hogy éreztem szerelme vágyát.
Erre pirulva átöleltem és a vállába fúrtam az arcom, valami oknál fogva előtört belőlem a sírás.
- Sajnálom - tört ki belőlem
Robin megfogta az arcomat és maga felé forditotta, lecsókolta a könnyeket róla....olyan volt mint a mesében.
- Ne sírj -suttogta
- Harakszol igaz - kérdeztem
- Egy kicsit még igen, de majd ki elégíted a számlát - kacsintott rám
- De, de hát te.... - nem tudtam befejezni
- Nem veszem el Nataliát
- Micsoda - kiáltottam fel és mosolyra húztam a számat
Erre nem válaszolt semmit de annál inkább tett valamit, erősen megfogott és maga alá fordított az ágyon, és már csak azt éreztem hogy egy meleg puha száj csúszik az enyémre.
Olyan gyengéden és puhán kóstolgatta az ajkaim, hogy szinte a szívverésem is megállt. Rácsúsztattam a tarkójára a kezem és még szorosabban húztam magam felé mire elpattant valami benne és a gyengédség helyét a szenvedély vette át és csókolt erővel. Úgy szorított magához, hogy éreztem ahogy őrült módjára ver a szíve. A kezét a hajamba túrta, úgy húzott magához. Nyelveink őrjítő vad és érzéki táncot kezdtek járni. Teljesen elvesztettem a fejem
- Robin..szeress - suttogtam magam kivüli állapotba
Erre a két kezét a fejem mellé csúsztatta és mélyen az szemebe nézett, olyan lángot láttam benne mint akkor a szobámba, annyira akartam már őt......fájt már azis ha nem ért hozzám
Végig csúsztatta a tenyerét a lábamon egyre felfelé kúszva, minden eggyes érintésésre felsóhajtottam aztán olyan helyre tévedt a keze amelytől az egész testem lángokban égett.
Ahogy eggyik ujja végig simított a puha anyagon éreztem hogy bizseregni kezdek a lábam között, erre hangosan felnyögtem.
A kezemet a szám elé kaptam zavaromban hiszen ezelött még sosem éreztem ilyet, de Robin megfogta a kezemet és elvette onann.
- Hallani akarlak - suttogta sötéten
Mielött még újra megcsókolt volna valaki kopogott, erre hangosan felsóhajtottam.....már megint
- A rohadt életbe - szitkozódott Robin és ajtóhoz lépett
Én erre gyorsan rendbe szedtem magamat és vártam a hivatlan vendéget, mikor Robin kinyitotta az ajtót Dan állt a küszöbön.
- Dan - kérdeztem úgy mintha nem is őt látnám......

By



ÚJ BLOG

Sziasztok :)

Szeretném bemutatni az új blogomat :D

Hamarosan megírom az 1. fejezet és közzé fogom tenni ezen az oldalamon :)

pux

http://eperke-bluerose.blogspot.com/

Az életem árán is

 "A bennem égő tűz lángja oly magasra csap fel, mint a legmagasabb hegy melyet csak láttam s nem bírom tovább! Belülről emészt és oly nehéz visszatartani mint az izzó láva folyamát. Valahogy mindig utat tör magának, lehet az bármekkora pusztítás árán is"



Sziasztok :)

Fiúk-lányok megérkezett a 15. fejezet mivel olyan ügyesek voltatok és sikerült össze hoznotok a 10 hozzászólást, köszönöm szépen a szép szavakat és az összes hozzászólást =)  Ezt az egész "tervet" szüneteltetem az eggyik kedves hozzászoló kérésére, de nem örökre :) vissza fog még térni.

De bevált a " terv"  mert többen írtatok :D Nagy bejelentést szeretnénk tenni:D Új történettel fogok elő álni ami elfog térni a Holdhercegnőtől, de ez csak pár hét múlva fog biztosra menni és akkor tudjátok majd olvasni :) Most csak ennyit árulok el. Ezt a fejit minden olvasómnak szeretném ajánlani :) Szeretlek titeket

 Come on olvasni :D

Puszi mindenkinek

♥ ♥ ♥ ♥

15. fejezet.

Erősen szedtem a lábaimat a várbörtön felé, Armand és Alex szorosan mögöttem jöttek és várták az újabb fejleményeket. Mostmár tudtuk, hogy kirabolta el Mariát, Felix a egyetlen megmaradt klán tag a szürke sasból. A többi mocskot már elfogtok és a várbörtönben őrizzük míg elnem viszik őket Holdföldéről. Talán a bátyja tudja holvan az idióta öccse, de ha megtalálom és bántotta Mariát esküszöm nagyon megfogja bánni. Azt a személyt rabolta el tőlem akit a világon a legjobban szeretek, tudta hogy ezzel fájdalmat tudd okozni nekem és tudja hogy utánna fogok menni.

- Szóra fogjuk bírni - csapott ökölell a tenyerébe Alex

- Csak semmi erőszak Alex - nevetett fel Armand

- Csak ha szükséges - mondtam mindkettőjüknek

- Persze- persze Robin - mondta röhögve Alex

- Ha Mariáról van szó neked borul el legelösször az agyad Robin - szólt melöllem Armand

- Ha Lináról akkor meg neked öreg - néztem rá nagy szemekkel

Erre Alex felnevetett Armand zavarát látva

- Nagyon vicces - szólalt meg gúnnyal a hangjában

Végre elértük azt a cellát ahol Felix bátyja volt ücsörgött, hideg pillantással néztünk rá mindeannyian hiszen nem volt több egy közönséges gyilkosnál.

- Áhhh kiket látnak szemeim - szólt fűszállal a szájában

- A nagy királyt és a két alatt valóját - mondta röhögve

Alex megindult felé, de kitettem a kezemet elé így megált

- Hagyd nem ér meg ennyit - mondtam neki

- Most jól figyelj arra amit mondok - szóltam neki cinikusan

- Én kérdezek te válaszolsz, megértetted - gugoltam le pár méterrel elé

- És ha nem - kérdezte

- Meghalsz - mondtam komolyan

Erre megréműlt, erre a szóra mindeggyik patkány beijed.

- Nem halottuk - szólt rá Armand

- Igen - mondta mostmár nem olyan nagy szájjal

- Hol van az öcséd - kérdeztem

- Nem tudom - mondta

- Mégegyszer megkérdezem, hol van az öcséd - kérdeztem

- Valahol az erdőbe - mondta félvárról

Erre intettem a fejemmel, Alex elővette a kését és John nyakához szórította

- Jó, jó nyugi - mondta nehézkesen

- Mikor utoljára beszéltünk a terv az volt, hogy elraboljuk a hercegnőt és vele zsarolunk majd téged és az apádat

- Ez sikerült a patkány öcsédnek, elrabolta Mariát - mondtam inkább magamnak mint neki

Erre elmosolyodott én meg erre felpattantam és Alex kését mégjobban a nyakához szórítottam, annyira hogy kicsordult a vér.

- Ha az öcséd bántotta ő is meg te is azt is megbánjátok hogy a világra jötettek - mondta undorodva és feláltam

- Már megbántuk - mondta és a nyakához akart kapni de a láncoktól nem tudott.

Ezzel dühvel és fájdalommal elhagytam a várbörtönt.

Arra ébredtem hogy valaki erősen bacsapta az ajtó és belép rajta. A zajtól megrémültem és fáradt szemmekkel felnéztem az illetőre.
Mosolygott rám de én még mindig alig éreztem a jelenlétét, tegnap könnyek között aludtam el és fájó fejjel.
- Jó reggelt hercegnő - szólt és legugolt hozzám
- Neked ezt nem kívánom - mondtam fáradtan
- Hehe, jól aludtál - kérdezte és hozzá akart érni a hajamhoz de elrántottam a fejem
- Ne nyúlj hozzám - mondtam dühösen
- Azért irigykedek a fekete erdő örökösére hogy egy ilyen szép nőt megkapott - mondta végigmérve
Mekkorát téved ez a féreg....
- Nem tudsz te semmit - mondtam jég hideg hangon
- De-de azt tudom hogy ma megfogsz halni drága hercegnő - mondta nevetve
Erre felugrottam és gyors léptekkel ki akartam kerülni, de mielött elértem volna az ajót visszarántott vörös tincseimet körbe fogva.
- Hova-hova - kérdezte idegesen
- Félsz a haláltól igaz, de ne agódj nem fogsz sokat szenvedni - szólt és magához húzott mégjobban
- Eressz már - szóltam indulatosan és ki akartam rángatni magam a szórításából.
- Tudod mennyire várom már hogy lássam annak az idiótának az arcát mikor a szívedbe döföm a tört - mondta kimért hangon
- Úgy fog szenvedni ahogy én a bátyám halála miatt - mondta
Erre nem tudtam szólni semmit, csak probáltam magam kiszabadítani de vas marokkal szórított.
- Most pedig gyerünk - mondta és kirángatott a szobából.


Mindenki szorosan egymás melett ült az asztalon és probáltuk találgatni hol lehet Félix, Mandor is itt volt sok mindenben adott tanácsot hiszen ő volt Holdföldén a bölcs, de még ő sem tudtam megmondani hol lehetnek.
Engem meg már az ideg tépett szét, két tenyerem közé fogtam az arcomat és gondolkodtam......
- Mond csak Robin - szólt suttogva nekem szólva a bölcs
- Tessék - kérdeztem csukott szemmel
- A hercegnőnek még megvan az ártatlansága - kérdezte minden féle eszemecsere nélkül
Erre pillanatok alatt kinyitottam a szemem és gyors sebességgel felugrottam.
- Mivan - kiáltotottam fel minden tisztelet nélkül
Erre mindenki befejezte a mondókáját és rám pillantott, Mandor pedig a kezével jelzett hogy tovább folytathatják a beszélgetést
Engem pedig lerángatott a székre, ahoz képest hogy már nem olyan fiatal egész jó erőben van tűnödtem...
- Na de kérlek fiam - szólt sértőn
- Elnézést - mondtam bocsánatkérően
- Nem kérdeztem olyan nehezet és te biztos tudod - kérdezte
- Mért olyan fontos ez - suttogtam de nem néztem rá
- Robin - szólt indulatosan
- A tudomásom szerint még meg - mondtam komolyan és ránéztem
- Érdekes  - mondta tűnödve
- De árulja már el, mért olyan fontos ez - kérdeztem már sokadszorra
- Mert ha Maria már nem lenne ártatlan talán megtudnám találni - mondta higgadtan
- Hogy-hogy megtudná - kérdeztem kiváncsian
- Ha egy tiszta szívü leány odadja magát annak akit tiszta szívéből szeret az örökre a szívében marad.
- De nem csak az övében hanem akinek oda adta magát annak is a lelkében és szíveben is örökre él majd- szólt bölcsen és tanultan.
- Ez azt jelenti ha Maria az enyém lett volna már lehet hogy már rég megtaláltuk volna - kérdeztem
- Túl sokat kérdezel fiam - suttogta
- Kérem bölcs - szóltam
- Nem biztos hogy megtaláltuk volna, talán.... - szólt
- Az istenit - szóltam indulatosan
Sietve lépett be egy ifjú fiatal a terembe és apámhoz sietett, erre mindenki felkapta a fejét
- Uram - szólt és meghajolt
- Ezt a levelet küldik -mondta és átadta apámnak
- Elmehetsz - intett apám és a fiú már ittsem volt
Apám jól megnézte a levelet és felém nyújtotta
- Ez a tiéd fiam - szólt és átnyújtotta a levelet
Hamar feltéptem a levelet és hangosan olvasni kezdtem.


Kedves de Noir klán, Merryweather és Robin!
Örömmel közölhetem veletek, hogy akis hercegnő nálam van, és hamarosan meghal.
Szeretném ha mindannyian végig néznétek a halálát.
Éjfélre gyertek oda ahol a drága hercegnő megmentette egykor Holdföldét, remek élményben lesz részetek ezt megigérhetem
Ja és Robin a hercegnőd tényleg igazi kis vadmacska
Üdvözlettel
Felix


- A rohadt mocsok - ordítottam fel és akkorát csaptam az asztalra hogy az összes pohár leesett az asztalról.
Mindenki felált és rémült arcot vágott, Loveday pedig a szívéhez szórította a kezét.
- Benjamin - sikitott fel Loveday és sírva Benjamin vállára hajtotta a fejét
- Egy óra múlva éjfél - szólalt meg apám
- Gyerünk, nyergeljétek fel a lovakat és indulás - szóltam idegesen
Ezzel sokan elrohantak én pedig leroskadtam a földre.
- Robin - szólongatott Armand
- Megmentjük fiam, ne agódj - szólalt meg apám is
- Drága unokahúgom - szólt síros hangon Benjamin
- Te itt maradsz Loveday - szólt apám
- Nem, énis veletek megyek - szólt komolyan könnyes szemmel
- Indulás - kiáltott apám
Erre Armand felhúzott én pedig rohantam, remélem nem lesz már késő mire odaérünk.
A szívem olyan gyorsan vert hogy azt hittem kiszakad a mellkasomból.




Oda vitt ahova régebben kiszoktam járni, ahol az egyszarvú ló megmentett és Holdfölde megmenekült, a szívemnek ez a hely drága kincset ért.
De most félelmetes érzelmeket keltett bennem, Felix még mindig a hajamnál fogva tartott és egy tört szórított a nyakamhoz, várt valamire de nem tudtam rá jönne vajon mire.
Közben ájulás környékén voltam, úgy éreztem mint aki napok óta nem evett és ivott és aludni is talán két órát ha aludtam.
Gyorsan akar velem végezni hiszen nem hetekre, hónapokra, évekre ejtett fogjul és már a második napon a halálomat akarja.
- Hamarosan éjfél hercegnő és távozol az élők sorából - mondta röhögve
- De csak veled eggyütt - szóltam jég hideg hangon
- Elég volt te liba - szólt indultatosan és akkora pofont lekevert hogy a földre estem
Éreztem a meleg vért a számban, alig tudtam felálni rá tettem a kezemet a szám sarkára és ki tapogattam.
- Lehet elöbb megöllek mielött még a szerelmed ide ér - szólt indulatosan
- Csak ha elöbb engem ölsz meg te féreg - szólalt meg egy hang amire már annyira vágyakoztam.

By

Fogságban

" Te vagy nekem a hideg sötét éjszakában a Tűz, melynek fénye jókedvre derít, melege betölt és megnyugtat, parazsa izgalomba hoz, lángja szeretetet lobbant bennem "



Sziasztok :)

Na gyerekek meghoztam a 14. fejezetet :D Remélem ezis elnyeri majd tetszéseteket :)

Sokan szavaztatok arra a kérdésre hogy melyik családhoz tartoznátok, 69% a de Noir családhoz 30% pedig a Merryweather tartozna :) Én személy szerint a de Noir klánhoz tartoznék XD talán Robin miatt.......húúú:D

♥  Na egyszóval köszönöm, hogy szavaztatok =) Arra a döntésre jutottam, ami lehet nem fog tetszeni :) hogy 10 hozzászólás után fogok frisset hozni, mert szeretném ha többen írnátok, értsetek meg létszíves, muszály tudnom mit gondoltok, ez nem lesz tartós csak kiváncsi leszek hogy ezek után mennyien fogtok írni :) Tényleg komolyan fogom nézni a hozzászólásokat, így létszszíves írjatok ♥ Ezt a fejit minden eggyes blog olvasómnak ajánlom :)

Jó olvasást mindenkinek

Puszi

♥ ♥ ♥ ♥

14. fejezet.

Csak néztem rá, és nem tudtam megfejteni, mért pont engem rabolt el és honann tudja hogy ki vagyok.

A kérdések csak úgy záporogtak a fejemben, de a jelen pillanatba levegőt is alig tudtam venni, a mosolyába volt valami félelmetes is, és valami azt súgta hogy ez a mosoly amit felém küld, nem olyan jóságos aminek az első látszatra az ember hinné.

- Ki vagy te - kérdeztem

- Felix Green vagyok eggyike a bandám tagjai közül - mondta

- Milyen banda - kérdeztem ismét

- A nevünk szürke sas, nagy ellenségünk a fekete kakas klán - mondta és közben a fogát csikorgatta

A fekete kakas klán, hiszen az Robin klánja, a kezemet a szám elé kaptam, összeált a kép ők azok akik pár hónapja fosztogatják a szegény embereket a nyugati oldalon.

- Ti vagytok azok - mondtam dühhöngve

- Mit képzeltek magatoktól, hogy merészelitek kirabolni a szegény embereket - keltem ki magamból

Erre felnevetett, olyan idegesítő volt ilyenkor, rohadék..

- Jajj hercegnő pedig nem mondanak téged olyan butának - villant meg a szeme

- Nem csak mi raboljuk ki a szegény embereket, a fekete kakas klán is ugyanezt teszi - mondta gúnnyal a hangjában

Nem.. hazudik, Robin nem tenne ilyet, hiszen megigérte

- Hazudsz - kiabáltam rá

- Hercegnő, hercegnő a te szerelmed semmivel sem külömb mint mi, gyilkos és rabló - mondta és a fejét rázta

A szívem megint fájdalommal lett tele, nem tudtam ezt elhinni Robin gyilkos lenne...

Leroskadtam a földre és éreztem hogy a könnyeim elkezdenek hullani.

- Drága hercegnő, annyira sajnálom hogy ezt tőlem kelett megtudnod - mondta sajnálkozva és legugolt elém.

- A te patkány Robinod megölte a bátyám ezért megkell neki fizetnie - mondta és erősen megmarkolta az állam.

- Nem hiszek neked - mondtam és probáltam kiszabadítani magam a fájdalmas szórításából.

- Az engem nem érdekel hercegnő, ha te meghalsz Robin de Noir ugyan azt a fájdalmat fogja érezni amit én - mondta és mégjobban szórított.

Ezzel elengedett és elökött, az állam sajgott a fájdalomtól.

- Kár érted hercegnő, de holnap véget ér az életed - mondta nevetve és ezzel elhagyta a szobát

Lefeküdtem a földre és keservesen sírtam, nem akartam elhinni ami Robinról álít, ez lehetetlen..

Az nem tagadás hogy Robinék régebben loptak de akkor is inkább csak a gazdagoktól akiknek mindenük megvolt.

Úgy akar fájdalmat okozni Robinnak hogy engem megöl, és vajon tudna is neki...

A bácsikámék már biztos észre vették hogy eltüntem, vagyis csak remélni tudtam hogy észre vették.

A probálkozásom hogy kijussak inenn pár órával ezelött feladtam, sehogy sem tudtam kijutni a szobából, bárhogy ütöttem az ajtót, kiabáltam de senki sem halott meg.

Kétszer jártam itt, elösször mikor elszöktem Holdszállásról mert bolondokházának hittem, másodszor pedig Loveday hozott ide, megmutatni hogy itt biztonságban vagyok és bármikor ide jöhetek ha csak egy kis magányra vágyom.

Eredetileg is ide jöttem volna, de hogy Felix hogy talált ide és honann tudott Loveday szállásáról az titok maradt elöttem.

Elkeseredetségemben nem tehettem mást mint tűnödtem, milyen bolond liba voltam már megint, ha nem szöktem volna el most nem lennék ilyen helyzetben és nem akarnának megölni.

De nem tudtam volna elhagyni Holdszállást, hiszen az az otthonom, hogyis kérhették ezt tőlem....

Leültem a földre, felhúztam a térdeimet és Robinra gondoltam, mennyi gondott okoztam már neki és most meg ez az egész hogy Robin ölte meg Felix bátját, nem tudtam neki hinni....nem

Magamra néztem a ruhám pár helyen elszakadt, koszos voltam mindenhol, nem vágytam semmi másra csak hogy vége legyen ennek az egésznek, legyen csak egy rossz rémálom semmi töb.....

Eszembe jutottak apám szavai, hogy miket mondott a hazáról, és ha már a legroszabb helyzetben is vagy sose add fel.

" Ha valami olyanra gondolsz ami az életedbe örömöt és boldogságot hozott, már egyből nem lesz olyan nehéz a szíved "

Így hát előkerestem egy olyan emléket amely a szívemben lesz örökre, az első csókom amit Robintól kaptam...életem első csókja volt, egy olyan csók amit senki más nem tudna már adni csak ő.

" Éreztem a kellemes hideg folyó vizet a lábam alól, egyre beljebb és beljebb mentem míg nem egy kiáltást halottam a hátam mögött.

- Maria azonnal gyere ki a vízből - halottam meg a bácsikám ideges hangját

- Nem - mondtam makacsul

- Áhhh Maria mért vagy mindig olyan gyere...... halottam bácsikám zengő hangját de nem nagyon érdekelt, ilyen melegben érezni akartam a kellemes hideg vízet, amely már a derekamig ért.

- Jólvan Maria, mi hazamegyünk - szólalt meg ismét a bácsikám

Én csak hátraintettem a kezemmel, de nem néztem hátra.

Becsuktam a szemem és élveztem a vizet, még jó hogy az alsó szoknyámat levettem, és nem akadályoz meg benne hogy ússzak.

Éreztem hogy valaki megfogja a derekamat és a vízbe ránt, a nagy meglepődségtől levegőt is alig tudtam venni így köhögve jöttem fel a víz alól és Robin nevető arcával találtam magam szembe.

- Te bolond kakas - mondtam neki felháborodtan és nekiestem

Ő csak nevetve probálta kivédeni az ütéseimet, úgy játszottunk mint ha még mindig gyerekek volnánk, vízesen tapadt a ruhánk a testünkre.

Annyira felvoltam háborodva még mindig hogy meglendítettem a kezem hogy pofon tudjam vágni, de ő erősen elkapta és olyan közel húzott magához hogy az orrunk már összeért.

Éreztem hogy a pír elönti az arcomat, olyan közel volt hozzám, éreztem hogy megint melegem van de nem a naptól hanem Robin közelségétől.

- Engem még egy nő sem ütött meg - mondta sötéten és végig pásztázta a szemét az arcomon

- Pedig már éppen idelye lenne - mondtam és felemeltem a fejem, tűzesen néztem rá és ezt ő is észre vette, még közelebb húzott magához az ajkunk már súrolta egymást.

- Én mondom meg minek van itt az idelye - suttogta az ajkamnak

- És minek - kérdeztem olyan halkan amennyira csak lehetett

Közben végig csókolta az arcom minden eggyes szegletét, olyan finoman érintette a tűzes száját az arcomhoz hogy azt hittem ott égek el.

- Hmmm olyan édes vagy - suttogta

- Robin.....alig tudtam kiejteni a nevét, csukott szemmel engedtem át magamnak a csodás érzést.

Egyre közelített a szája az ajkamhoz, már a sarkát csókolgatta mikor végre rá tapasztotta, olyan érzés volt mintha lebegnél a föld fölött, belekapaszkodtam az ingjébe és szórítottam nehogy kicsússzon a lábam.

Közben mégjobban szétnyitotta az ajkaimat és szomjasan itta őket, mintha csak az élete függene tőle.

Eszméletlen érzés volt, még sosem éreztem ilyet és tudtam hogy többé nem is fogok másnál ilyesmit érezni.

A meleg tenyere végig símitott az egész testemen, végig símitott a mesztelen comjaimon és egyre követelődzött felfelé.

Levegő hiány miatt elengedett a fekete szemei csillogtak, tűzesen néztünk egymásra.

Én még mindig alig tudtam magamról, pirulva vártam a reakcióját de ő nem szólt semmit csak végig simitott csóktól duzzadó ajkaimon.

- Robin....suttogtam

- Csillognak a szemeid a csóktól - mondta most már mosolyogva

Ekkor véget ért az álom és visszatért a kegyetlen valóság, mért vagyok ilyen ostoba....suttogtam magamban.

Erősen szeltem az erdőt, az agyam majd felrobbant az idegeségtől még mindig semmi nyoma Mariának, a szívem tele volt fájdalommal ha baja esik én esküszöm.....

- Robin, Robin - szólitott valaki 

Sam futott felém ideges és kifulladt arcal.

- Mi történt - tettem fel a kérdést

- Megtaláltátok - sürgettem

- Nem, de találtunk valamit - mondta és már futottam is utána

Páran állták körbe a nyomott amit Samék találtak, arébb áltak mikor megláttak

Közelebb mentem és lehajoltam a fekete selyem anyaghoz, a kezemben vettem a szalagot és a homlokomhoz tettem.

- Az rohadt életbe - kiáltottam fel

- Mariát elrabolták - mondta egy irritáló hang

- Na nem mondod, képzeld énis rájöttem - mondtam Dan felé fordulva

- Tennünk kéne valamit - mondta

- Szerinted most mi csinálok okostojás - mondtam sötéten

- Hát nem azt amit kéne - mondta felemelt fejjel

A felgyülemlett érzelmek arra késztettek hogy neki rohanjak de mielött még elértem volna lefogtak.

- Robin, nyugodj meg - szólt Armand

- Megtaláljuk - mondta Augustus

Kiszabadítottam magam és elfordultam, elrabolták és már sejtettem is hogy ki.

- Hadd segítsek Robin - mondtam Armand a hátamnak

- Rendben - mondtam a büszkeségemet félre téve

Lovak zaját halottuk és arra kaptuk a fejünket, apám és Benjamin vágtattak felénk.

Benjamin arcán félelem ült ki, rosszat sejtettem...

- Fiam - szólt apám

- Maria nagyobb bajban vagy mint azt az elején hittük - mondta nekem címezve

- Felix - suttogtam

Kicsit rövid lett bocsi, de csak ennyire volt időm

pussss

By

A megérzés

"Mikor szívünk először összedobbant, mikor szemed rám nézve lángra lobbant, mikor első csókod ajkamra égett, már akkor éreztem szeretlek téged"

Sziasztok :)

Végre elkészült a 13. fejezet, remélem ennek is nagyon örültök =) Megszeretném köszönni, hogy ilyen sokan lágotjátok az oldalam, őszintén nagyon megszerettelek titeket "követőimet" akiket ismerek név szerint, és kommenntelnek és akiket név szerint nem, de feljárnak az oldalamra :) ♥  Ezt a rész Ritának és Reginek ajánlom akikkel MSN-en is tartom a kapcsolatot és szívből megszerettem őket is.
Probáltam hosszabb fejit írni, remélem megfelel XD

Na de nem is tartalak fel titeket ezzel a sok érzelgős szöveggel:D:D

Come on olvasni

puszi

♥ ♥ ♥ ♥

13. fejezet.

Hirtelen úgy éreztem mintha a szívembe tapostak volna, valami oknál fogva azt éreztem hogy valakit akit szeretek bajban van, és a gondolataimban meg is találtam azt a személyt aki a szerelmet jelentette nekem.

- Maria - kiáltottam fel és megdöbbentő gyorsasággal felpattantam a székből

Körülöttem mind abba hagyták az evést és úgy néztek rám mint aki megőrült, én meg csak álltam és a szívemhez szórítottam a kezem.

- Fiam, minden rendben - kérdezte apám

- Nem nincs, érzem hogy Maria veszélyben van - mondtam és rátenyereltem az asztalra

Éreztem, hogy baja esett, megkell tudnom hogy jól van e

- Szerintem csak beképzeled fiam - mondta apám és felált

Sokan hümmögtek és igazat adtak apámnak.

- Megkell néznem jól van e - mondtam és ránéztem Armandra aki bólinott és felált

- Várjatok fiam, ma volt itt Benjamin és azt mondta jól van és belement hogy visszatéjen a régi életéhez - mondta apám

- Tudom de nem érdekel, menjünk Armand - szóltam

- Várj, pakolok egy pár csirekecombot - szólt a hülyéje

A többeik erre felnevettek és meg megráztam a fejem, még ilyenkor is a kaján jár az agya.

De a szívem továbbra is agódott, az ég adja hogy jól van és nem csinált megint valami őrültséget.

- Üzenj ha megtudtál valamit fiam - szólt utánunk apám

Erre csak visszaintettem, mikor kiléptünk a várból halottam hogy Armand felkiált, erre gyorsan megfordultam és nem éppen megszokott látványt láttam magam elött.

Armand és Lina egymással szemben feküdtek a földön és a fejüket fogták, erre megindult a mosoly az arcomon.

- Áhhh a combjaim - szólt síros hangon Armand

Oda mentem és felsegittem Linát, az arcán furcsa kifejezést láttam.

- Most nézd meg mi csináltál Lina - szólt rá Armand

Lina arca hirtelen nagyon elkeseredett lett, a baromja megbántotta.

- Mit foglalkozol vele öreg, majd ha megjöttünk eszel - mondta rászólva

- Neked tényleg fontosabbak a csirkecombjaid mint én - kérdezte síros hangon Lina

Erre Armand felkapta a fejét és egyből megbánta amiket elöbb mondott, Lina a kezeim közt elkezdett sírni.

- Jaj Lina nem úgy értettem - magyarázkodott Armand

De Linát nem hatotta meg Armand magyarázkodása, kitépte magát a kezeim közül és elrohant.

- Na ezt jól megcsináltad öreg - mondtam és odamentem hogy felhúzzam a földről

- De hát nem mondtam semmi rosszat - tárta szét a karját Armand

Erre csak a fejemet csóváltam és elindultunk Holdszállás fele.

Miközben egyre közeledtünk Holdszállás felé már eléggé besötétedett, sosem érdekelt az illendőség és a szabályokat sem tartottam be soha, most sem érdekel hogy késő este rontok be Holdszállásra.
- Hallod, ezek a nők kikészítenek - mondta szemét forgatva Armand
- Nekem mondod, ha megtudom hogy Maria valamit ostobaságot csinált már megint esküszöm belevetem a vár börtönbe - mondtam
- Haha - nevetett fel Armand
- Szerintem jobban örülne neki ha elfenekelnéd - lökte meg a vállam Armand
- Arra is sort kerítünk, ne agódj - húztam mosolyra a számat
- De igazság szerint nem őt kéne hogy elfenekelned - húzta el a száját Armand
Tudtam kire gondol a jövendőbeli feleségemre, akit csak azért veszek el hogy megkapjam a fekete erdőt, de sosem fogom tudni szeretni, és sosem fogom annyira kivánni mint Mariát.
- Örülj neki hogy beadta a derekát és elmegy Holdszállásról - mondta Armand
- Nem vagyok én abban olyan biztos, mikor halottam hogy miket mond a bácsikájának nem úgy tűnt mint aki saját akaratából elfog menni Holdszállásról - mondta és megsürgettem a lépteimet
Már nagyon oda akartam érni Holdszállásra és megtudni, hogy jól van e.
- De mi ez a hirtelen aggódás, mibe vagy biztos benne hogy baja esett - kérdezte és már láttuk Holdszállás fényeit
- Nem tudom, de a szívem érezte hogy baj van vele - mondtam
- Ebböl is látszik hogy erős a szerelmetek - mondta csöpögősen Armand
Végre elértük Holdszállást, kopogás nélkül berontottunk és megálltunk az előtérbe
Digweed elénk jött és meglepedten nézett ránk
- Sir Robin, miben segíthetek - kérdezte
- Sir Robin - mondta Armand és elkezdett röhögni
- Szóljon a hugomnak kérem - mondtam neki
- Azonnal - mondta és elment
Pár másodpercig álltunk, közben Armand megjegyezte hogy sosem lakna itt, erre csak a fejemet ráztam.
Egyedül Loveday miatt szobrozok még itt, ha nem lenne itt már rég berontottam volna Maria szobájába.
Cipő kopogást halottunk, arra fordítottuk a fejünket Loveday és Benjamin közeledett felénk.
- Robin, Armand ilyen későn - szólt Sir Benjamin
Loveday odajött és megölelt.
- Mi szél hozott titeket ilyen későn hozzánk - kérdete hugom
- Hol van Maria - tértem egyből a tárgyra
- A szobájába, azt üzente Miss Heliotropéval hogy nem jön le vacsorázni mert korán le akar feküdni aludni - modta és nem értette a kérdésemet
- Mért Robin, mi történt - kérdezte Sir Benjamin
Nem szóltam semmit, Armandal egymásra néztünk és én már elis rohantam Maria szobája felé.
- Robin - halottam Loveday hangját
Halottam hogy Armand is utánam fut, kettesével szedtem a lépcsőket fel a toronyba.
Mikor oda értem feltéptem az ajtót és megáltam az ajtóba, úgy éreztem mintha a szívemet kőre akasztották volna és belevetették volna a tengerbe.
Maria nem volt a szobájába az ágya bevolt vetve, az ágyán pedig egy levélnek tűnő dolog volt.
Közben a többiek is felértek és mindannyian döbbenve álltak az ajtónál.
- Maria - kapta a szája elé a kezét Loveday
- Ez nem lehet- lépett beljebb Sir Benjamin
Oda mentem az ágyhoz ahol a levél hevert, erőszakosan téptem fel és hangosan elkezdtem olvasni


Drága családom!
Sajnálom de muszály volt elszöknöm, nincs szívem elhagyni Holdföldét az otthonomat, még ha az felfújt hólyag azt is akarja, kérlek titeket bocsássatok meg.
Szeretettel ölel és csókol titeket
Maria


Düh tombolt bennem, hogy lehetett ekkora bolond, elszökik mikor tudja hogy vadásznak rá.
- A felfújt hólyag gondolom te vagy Robin - szólalt meg Armand tárgyilagosan
- Megkell találunk mielött még túl késő lesz - mondtam és ketté téptem a levelet
- Ha megtaláljuk száz év szobafogságba fogom ítélni - dühöngott Sir Benjamin
- Most ne ezzel törődjünk, elkell indulnunk megkeresni - mondta Loveday, az arcán látszott hogy nagyon aggódik Mariáért.
- De ti nem ismeritek az erdőt Loveday és késő éjszaka van - mondta Armand
Mindenki csak adta az ötleteket nekem meg közben a szívem szakadt meg, ha valami baja esik sosem fogom magamnak megbocsáltani.
- Ott nőttem fel Armand, éppen annyira ismerem az erdőt mint te - szólt Loveday
- Így igaz Armand, eggyütt fogjuk előkeríteni Mariát - szólt Benjamin parancsoló hangon
Közbe befutott Maria bolond nevelőnője is, mikor megtudta hogy Maria elszökött, Digweed karjaiba ájult, még ez is gondoltam.
Két tenyeremet nekitámasztottam a falnak és becsukott szemmel gondolkodtam, hova mehetett....
Közben mindenki össze vissza beszélt, nekem meg csak kattogott az agyam.
- Elég - kiáltott fel Benjamin, erre énis arra fordultam
- Robin, csinálnunk kell valamit - nézett rám közben
- Armand menj és szólj apámnak, küldje az embereit az erdőbe és a faluba, utána meg hozd ide a fekete kakas klán tagjait - adtam neki a parancsot
Ő csak bólinott és már itt sem volt, komolyan ránéztem Benjaminra és egyből megértette mire gondolok.
- Hozom a fegyverem és szólok pár embernek - mondta
- Rendben - mondta neki
- Robin, honann tudtad - kérdezte Loveday
- Honann tudtad, hogy elszökött, hogy bajban van - folytatta
- Megéreztem Loveday, de ez bonyolult és sosem szerettem kiönteni a szívem, meg ez nem a legmegfelelöbb hely és idő rá - mondtam neki és közben megdörzsöltem a szemeimet
- Igazad van, és ne agódj megtaláljuk - mondta és velem eggyütt elhagyta a szobát.
Egy óra múlva már sokan itt voltak, köztük volt apám aki elég furcsán viselkedett, aki nagyon aggódott Mariaért, ezen mindenki meglepődött kivéve Lovedayt.
Oda fordultam a fekete kakas klán felé, akiknek én voltam a vezetőjük, mindeggyik igaz barát volt és tudtam hogy sosem árulnának el.
- Keritsétek elő, úgy ismeritek az erdőt mint a tenyereteket, nem lesz olyan nehéz - mondtam nekik
Armand ott állt melettem és viccesen megjegyezte.
- De vigyázatok vele, tudjátok milyen kis vadmacska - mondta röhögve
Erre a többiek elnevették magukat és az én szám sarka is feljebb gördült
- Igaza van Armandnak vigyázzatok, mert erős egy nőszemély - mondtam
Ezzel neki indultak az erdőnek, remélem hamar megtalálják és nem esett semmi baja.
- Öreg én a helyedbe nem fordulnék meg - jegyezte meg Armand és a hátam mögé nézett
Énis arra néztem és nem akartam hinni a szememnek, a menyasszonyom közeledett felénk Lina társaságába.
- Te mit keresel itt - kérdeztük Armanddal egyszerre, csak az ő kérdése Lina felé irányult
- Maria a barátnőm, nagyon aggódok miatta azért vagyok itt - mondta Lina szemrebbenés nélkül
Armand csak a fejét csóválta és felnézett az égre és suttogva megjegyezte.
- Nők....
- És te - kérdeztem hideg hangnemben
- Énis aggódok érte Robin, és tudni szeretném mi van vele - mondta suttogva
- Menj haza - mondta és elfordultam
- Tudom hogy szereted őt Robin és hogy engem sosem fogsz annyira szeretni mint őt - mondta
- Akkor mért mondtál igen a házasági ajánlatomra - kérdeztem
- Nem tudom, talán csak azért hogy megkapd az örökségedet - mondta
- Menj vissza a várba - mondtam neki
- Rendben, de tudom hogy hamarosan ugyis vissza fogod mondani a frigyet - mondta és elindult volna ha kinem mondja azt a nevet akire most a legkevésbé sem voltam kiváncsi
- Te mit keresel itt - kérdeztem tőle idegesen
Sokan abba hagyták a beszélgetést és ránk emelték a tekintetüket.
- Szeretem Mariát és megakarom találni - mondta Dan szemrebenés nélkül.




Fájó fejfájásra ébredtem,azt hittem szétrobban a fejem, csak nagyon lassan tudtam kinyitni a szemem, mikor már sikerült, nagyon meglepődtem.
Loveday régi szállásán voltam, megprobáltam felülni de nagyon nehezen sikerült a kezem megvolt kötözve és még mindig éreztem a szer illatát.
Körül néztem de nem láttam senkit, az utolsó emlékem az volt hogy egy csuklyás alak elkábitott.
Nagy nehezen feláltam és probáltam gondolkodni hogy most mi csináljak, az már biztos hogy elraboltak de fogalmam sincs ki és miért....
Közben az ajtó kinyilt és egy férfi lépet be rajta, ahogy jobban szemügyre vettem majdnem akörüli korban lehetett mint Robin, fiatal és derűs volt.
Kék szemei voltak és barna haja, úgy mosolygott rám minha már ezer éve ismerne.
- Végre felébredtél hercegnő - mondta és közelebb jött
Én erre a megmozdulásra félőn reagáltam és hátrébb húzodtam.
- Ne félj, nem foglak bántani -mondta
- Akkor mért raboltál el - kérdeztem felemelt fejjel
- Hamarosan minden kérdésre választ kapsz Maria Merryweather -mondta mosollyal az arcán.

By

Felelőtlen döntés

 "Várom a napot, mikor megtörik az átok, várom a napot, mikor nem leszel már álom. Várom a napot, hogy megöleljelek s füledbe súgjam mennyire szeretlek"

Sziasztok :)

Itt a várva várt 12. fejezet :) Remélem örültök neki =) A szavazáson amit kitettem arra a kérdésre szavazhatattok hogy térjen el e Maria öltözködése a filmhez képest, legtöbben nemmel szavaztatok így a kérésetekre nem fog eltérni :) Továbbra is írjatok kommenteket létszíves  ♥  :) Ezt a rész Szilvinek ajánlom aki mindig ír kommentet az új fejikhez ♥ :)  köszönöm neked és mindenkinek.

Nem is tartalak fel titeket, jó olvasást

puszi

♥ ♥ ♥ ♥

12. fejezet

 Nem hittem a fülemnek, miket beszélsz itt össze-vissza a bácsikám, hogy én mennyek vissza Londonba. Kapkodtam a bácsikám és Loveday között a fejem, nem értettem semmit.

- Miket beszélsz bácsikám - kérdeztem nagy kiváncsisággal

- Jól halottad Maria, két nap múlva vissza térsz Londonba és ott folytatod az életedet - mondta még mindig idegesen

Megszólalni is alig bírtam......

 London a régi otthonom, ahova már soha többé nem térnék vissza, talán ha pár évvel ezelött említik öröm járta volna át a szívemet, de most a szívem nem így érzett.

Nekem már ez az otthonom, itt van a szerelmem a családom a barátaim, hogy kérheti azt bácsikám hogy térjek vissza.

- De Benjamin, mi ez a hirtelen elhatározás - kérdezte Loveday

- Beszéltem Coeur de Noir, és úgy döntöttünk hogy visszamész Londonba

- Micsoda - emeltem fel a hangomat és feláltam

- Mi az hogy ti döntitek el, hogy mi csináljak és hova menjek - mondtam mérgesen

- Ne ellenkezz Maria - mondta nyugodt hangon

- Mért teszitek ezt velem bácsikám, mond - kérleltem

Fájtak a szavai, nem akartam itt hagyni Holdföldét

- Csak így elküldenétek, háát nem jelentek nektek semmit - jérdeztem fájdalmasan

Láttam az arcán a fájdalmat, ránézett Lovedayra aki ugyan olyan megdöbbent ált mint én.
- Ez nem így van Maria, dee - kezdett volna bele de Loveday közbe szólt
- Beszélek Apámmal, nem küldhetitek csak úgy vissza Mariát, hamarosan betölti a tizenyolcadik életévét, és ha ő úgy akarja itt maradhat - mondta Loveday

- Akkor legalább addig menj vissza Londonba Maria, kérlek - mondta bácsikám

- De mért, mért pont most - kérdeztem

- Mert mint tudod szabadon mászkál egy rabló akit még Robinék nem tudtak elkapni, és te leszel az első akinek ártani fog - mondta aggódva

- De mért pont engem - kérdeztem

- Hiszen nem is ismer - mondtam

- De ismer, tudja hogy Robinnak fontos vagy így neked fog ártani - kezdett magyarázni

Hirtelen minden leesett, nem is a bácsikám és Coeur de Noir találta ki azt hogy mennyek vissza Londonba hanem Robin.

- Robin mondta hogy térjek vissza Londonba ugye - kérdeztem suttogva

Bácsikám úgy nézett rám mint akit valami súlyos bűnön kapták rajta, csak tátogott mint egy kacsa és nem tudott megszólalni.

- Benjamin - szól rá szigorúan Loveday

- Robin ötlete volt - kérdezte és szúrosan nézett a bácsikámra.

Én közben leroskadtam a fotelra és gondolkodtam, tudtam már akkor hogy Robin ötlete volt mint a bácsikám kiejtette a nevét, mélyen jól esett hogy aggódik értem, de közben fájt is hogy azt akarja hogy elhadjam Holföldét.

- Igen az övé, megkért hogy bármibe is kerül, de elkell hagynod Holdföldét - mondta lehajtott fejjel a bácsikám

- És mennyi időre gondolta a fekete erdő örököse - kérdeztem flegmán

- Nem mondta, de most megigérem neked Maria, hogy ha betöltöd a tizenyolcadik életévedet visszahozlak ide Holföldére.

- Nem kell visszahoznod bácsikám - mondtam és közben feláltam

- Mért - kérdezte

- Mert nem megyek el Holföldéről - mondtam határozottan

- Micsoda - kiáltott fel a bácsikám és felhúzta dús szemöldökét
- Halottad amit mondtam, nem megyek vissza Londonba és ezzel befejeztem ezt a beszélgetést - modtam határozottan
- Ha Robin.... - kezdett megint bele, de most én álítottam meg
- Nem érdekel Robin, ha annyira azt akarja hogy elmenjek majd ide jön és saját kezüleg visz el - mondtam és elindultam a szomámba
- De Maria - kiáltott még utánam
De nem törödtem vele, biztos voltam benne hogy saját akaratomból nem fogom itt hagyni Holdföldét


- Nem igaz - kiáltottam fel
- Mért ilyen makacs, mond meg Loveday - kérdeztem tőle
Loveday csak magában mosolygott és megcsóválta a fejét
- Biztos hogy az apjától örökölte - mérgelődtem még mindig és fel-alá sétáltam a szobába
- Ne agódj drágám, én nem hiszem hogy baj ha Maria itt marad, szerintem nem olyan veszélyes ez a dolog ahogy Robin azt állítja- Ált elém a kedvesem
- Rosszul tudod drága hugom - szólt egy hang az ajtó mögül
Mindketten arra néztünk, Robin a sötét ajtónak dőlve ált, karját egymásba fonta.
- Robin - szólalt meg Loveday
- Mi ez az egész, Maria tényleg veszélyben van  - kérdezte
- Igen Loveday és azt akarom hogy két nap múlva már ne legyen Holdföldén - mondta Robin sötéten
- Ohh Istenem, Maria... kapta a kezét maga elé Loveday
- De halottad Robin nem akar elmenni - tártam szét a karomat
- Mert buta, nem bírja megérteni hogy az élete forog kockán - bosszankodott Robin
- Te még mindig szereted - mondta Loveday suttogva
Robin sötéten meredt Lovedayra, nem szerette ha ilyenekről faggatta egy nő.
- Érjétek el hogy vissza menjen Londonba, ha nem sikerül magam jövök el és ültetem fel a lóra - mondta mérgesen
- Megrobáljuk Robin - dörzsöltem meg közben a szemeim
- Holnap ismét elmegyek apádhoz, és megbeszéljük az elmaradt ügyeinket - mondtam
- Most mennem kell - mondta
- Vigyázz rájuk Benjamin - mondta és eltünt
- Segítened kell Loveday, visszakell mennie - mondta és átöleltem szívem hölgyét
- Rendben, szólok Miss Heliotropenek is - mondta és megcsókolt
De szeretem ezt a nőt, mondtam magamban.
Nem fogom hagyni hogy bárki is ártson nekik, főleg Marianak nem.


Csendben ültem az ágyamon és gondolkodtam, nem fogok vissza menni ezt már tudom, de ezt nem fogják hagyni se a bácsikám se Robin.
Így nehéz elhatározásra jutottam, elfogok szökni még ma éjjel, és így nem fognak tudni vissza vinni Londonba.
Feláltam és elkezdtem csomagolni, mikor már mindenki alszik, elmegyek és egy darabig megszállok ott ahol régebben Loveday lakott, ugyis azt mondta oda bármikor elmehetek ha egy kis magányra vágyom.
Nincs más választásom, tudom hogy Robinnak az csak egy ürügy hogy engem akar elkapni az a rabló, tudom hogy csak megakar szabadulni tőlem, hogy eltudja venni Nataliát.
Hülye libaként viselkedem de nincs más választásom, Robin nem hisz nekem és elfog venni egy másik nőt, és boldog lesz, nincs már helyem az életében.
Kopogott valaki, riadtan megfordultam, ki lehet az, kérdeztem magamtól
- Tessék - mondtam
- Maria, drágám - jött be a nevelőm
- Halottam mi történt és hogy vissza kell mennünk Londonba - mondta agódva
- Mennünk - kérdeztem hitetlenkedve
- Igen drágám, mért azt hitted hogy nélkülem mész vissza - jött oda és megszorította a kezem
- Ohh Miss Heliotrope, én nem is tudom mit mondjak - mondtam neki
Annyira meghatódtam, hogy eljönne velem ismét.
- Ez csak természtes kisdrágám -mondta
- Hiszen megigértem édesanyádnak
- Köszönöm - mondtam
- Hát akkor vissza megyünk - kérdezte
Muszály volt hazudnom, de a bűntudatatot már a szívemben éreztem
- Rendben akkor holnapután indulunk ahogy a bácsikád akarta - mondta mosolyogva
- De biztos velem akar jönni  - kérdeztem ismét
- Igen, és most megyek és beszélek Loveday kisasszonyal
- Mondja meg nekik kérem hogy már nem megyek le vacsorázni, lefekszem aludni - kértem
- Rendben, holnap pedig összecsomagolunk - mondta és elhagyta a szobám
Jóég, mibe keverdtem már megint magam, sóhajtottam fel
Szerencsére este már nem keresett senki, Miss Heliortope sikert adott a tervemhez.
Éjfél után, leosontam a lépcsőn és elhagytam Holdszállást, úgy döntöttem nem lóval megyek mert úgy elöbb utóbb rám akadnak.
Beértem az erdőbe és rájöttem hogy éjszaka sokkal nehezebb eltalálni oda ahova szeretnél, még jó hogy most melegen felöltöztem, nyár volt de mégis fáztam a hideg erdőben.
Egyre beljebb mentem és arra eszméltem fel, hogy valami zajt hallok mögöttem, gyorsan megfordultam de nem volt ott senki, biztosan csak halucinálok.
De mikor visszafordultam egy sötét alak állt elöttem, meglepődni sem volt időm mert a számra nyomta a kendőjét, sikítani akartam de nem jött hang ki a számon a sötét alak erősen tartott és én egyre álmosabb lettem a szertől amit belélegeztema kendőn keresztül.
A végén már mocorogni sem bírtam, hatott a szer mert egyszer csak azon kaptam magam hogy mélyen álomba szenderülök.......

By

Sok mindenre fény derül

" Amikor egymásra néznek, előbb megfényesedik, majd felragyog a szivárványhártyájuk. Végül kiolvashatsz a szemükből mindent, ami a szerelem: gyengédséget, csodálatot, vágyat, titkot, varázst "

Sziasztok :)

Itt van a 11. fejezet :) Remélem szárnyaltok az örömtől =) Nagy boldogsággal tölt el hogy egyre többen írtok kommentet :) Nagyon köszönöm nektek ♥ Tudom jól hogy elég rövidek a fejezeteim, így megprobálok  töbett írni :) Ezt a fejit ugyan úgy a csajoknak, Callie, Rita, Regina, Silver Lady, Adrienn ;) és persze az összes blog olvasómnak ajánlom.

♥ ♥ ♥ ♥

11. fejezet.

Elösször felsem fogtam hogy Robin dühös pillantásával állok szemben, mikor elindult felém valami arra késztetett hogy megforduljak és elfussak.

Ezt elég rosszul tettem mivel utánam futott,és mivel ő gyorsabb mint én, így hamarosan utol fog érni.

Még ez a rohadt szoknya is akadályoz a futásban, futottam ahogy bírtam nem néztem hátra de éreztém a jelenlétét a közelembe.

Hirtelen azt éreztem, hogy két erős kar megfogja a derekamat és a legközelebbi fának nyom.

Felnyögtem mikor a fejem a fának csapodott, hidegen és keményen lökött neki de éreztem benne valami mást is...talán féltést.

A karomat a fának szegezte és hidegen végig mért, izzó tekintete zavarba hozott, tudtam hogy mérhetetlenül dühös rám.

- Mit keresel itt - kérdezte hidegen

- Beszélni akarok veled - mondta egyenesen a szemébe nézve

- Én nem, ezzel eggyütt tűnj el az erdőmből - mondta még mindig jég hideg hangon.

Fájtak a szavai, de mégis minden eggyes szavamnál közelebb éreztem az arcát.

- Ez még nem a te erdőd - mondtam kissé cinkosan

- Rosszul tudod, nincs helye itt egy magad fajta Merryweathernek - mondta

Az orrunk már összeért, és éreztem a meleg alkoholos leheletét, amitől énis megrészegültem.

- Annyira fájnak a szavaid - suttogtam sírós hangon

- Nekem meg a hazugságod fáj - mondta mélyen a szemembe nézve.

- Nem hazudtam - emeltem fel a hangomat - Szeretlek teljes szívemből - mondtam már lassan kiabálva.

- Igazán - suttogta  - Bízonyits be - mondta komolyan.

Hát ezt akarja akkor be is bizonyítom, megfogtam az ingénél fogva és annyira magamhoz húztam, hogy az ajkunk összeért.

Puhán csókoltam alsó majd, felső ajkát, félve attól, hogy esetleg ellök magától.

De nem ezt tette, elengedte bilincsben tartó kezeimet és hajamnál fogva jobban szétnyította ajkamimat.

A gyengéd csókomat felváltotta az elfolytott szenvedély és a Robinban mérhetetlen dühe.

Erősen Csókolt, mintha csak fájdalmat akarna okozni, de tudtam mélyen, hogy sosem tudna bántani.

A kezeim még mindig az ingjét szorongatta, de olyan erősen hogy megszakadt a vékony anyag és elszakadt.

Úgy szórított magához mintha attól félne hogy örökre elveszít, ettől a gondolattól féltem énis a legjobban, elveszíteni Robint.

Levegő hiány végett megszakította a csókunkat, és a homlokát az enyémnek támaszotta.

A szeme feketén csilogott, de már nem volt benne annyi hidegség mint az elöbb.

- Menj el - suttogta

- Nem - mondtam kétségbeesve.

- De, nem akarlak mégegyszer itt látni - mondta és elépett tőlem.

Könnyek folytak végig az arcomon.

Közben Armand is megjelent, kapkodta a fejét köztünk.

- Robin, öhh zavarok - kérdezte

- Nem, vidd haza - mondta és elindult

- Robin - suttogtam

A csókja még mindig égette a számat.

- Ne,hagyd - jött oda hozzám Armand és megfogta a vállam

- Nem hisz nekem - suttogtam, könnyek között

- Én nem ezt gondolom Maria - mondta Armand és elindultunk az ellenkező irányba

- Elfogja venni azt a nőt - kérdeztem

- Igen - mondta halkan

Nem válaszoltam rá semmit, tudtam hogy örökre elveszítettem Robint és ez mély fájdalommal töltött el.

A következő napokban a szomámban ültem és elnem mozdultam az ablak melöll.

Azt gondoltam majd valamelyik fa mögül elöbukkan Robin és rám mosolyog azzal az ellenálhatatlan mosolyával.

De nem így történt, a többiek nagyon aggódtak miattam, hiszen alig ettem és a szobámból sem mozdultam ki.

A szívem darabokban hevert, annyira fájt hogy Robin hamarosan elvesz egy másik nőt és boldog lesz vele.

- Maria -jött be a szomámba a nevelőm

- Tessék - fordultam meg

- Egy kisasszony jött hozzád - mondta aggódva

- Kicsoda, a nevét nem mondta - kérdeztem

- Nem kisdrágám

- Mindjárt megyek - mondtam és feláltam

- Rendben - mosolygott rám, nem mutatta ki de éreztem hogy nagyon aggódik értem

Rendbe szettem magam és lementem a hallba ahol már várt rám.

Meglepődtem mikor egy fiatal nővel találtam szembe magam, barna haja és zöld szemei voltak, szép nő volt mitagadás,és idősebb is volt nálam, de valahogy nem értettem mit keres itt és mit akar tőlem.

- Maria Merryweather - mondta ki a nevem hangosan és érthetően

- Ki maga - kérdeztem

- Kérlek tegezz, nem vagyok olyan öreg - mosolygott

- A nevem Natalia

Natalia... ezt a nevet már halottam valahol

- Rendben - mondtam - Miben segíthetek - kérdeztem ismét

- Már mindent értek - nevetett fel

Kicsit furcsán néztem rám, valahogy nem értettem miről beszél.

- Tessék - húztam fel a szemöldököm

- Ne haragudj, de már értem Robin mért szeretett beléd, hiszen gyönyörü vagy - mondta mostmár nevetve.

Leesett az állam, Robin szeret és ez a nő gyönyörűnek tart, még mindig nem értettem semmit.

- Tessék, mit mondott vagyis mit mondtál - javítottam ki magam

- Én Robin mennyaszonya vagyok -ezt már komolyan és lehajtott fejjel mondta

Hát ő az, ez a nő lesz Robin felesége, alig hittem a szememnek és a fülemnek.

- Tudom, hogy nehéz ez neked, de énis ott voltam mikor ez a dolog történt Dan és közted

- Ismerem Dant és tudom milyen ember de ezt csak a szerelemből tette - mondta

Szerelemből, persze......

- Mért jöttél - kérdeztem, annyi kérdésem volt hozzá, de valahogy alig tudtam megszólalni

- Kérlek halgass végig - kezdett bele

- Bármelyik nő boldog lenne ha olyan férje lenne mint Robin, de tudom hogy Robin téged szeret, te vagy az első nő akit igazán teljes szívéből szeret.

- Egyedül Robin mondhatja már le az esküvőt és szerintem elöbb utobb megfogja tenni, engem sosem szeretne annyira mint téged - mondta

- Mért higgyek neked - kérdeztem

- Rég láttam olyan szerelmet mint a tiétek, és Robin csak veled lehet boldog.

- De előre mondom ha Robin nem mondja le az esküvőt hozzá megyek - mondta komolyan

- Mos mennem kell - mondta és távozni készült.

- Várj - állítottam meg, megfordult és rám emelte a tekintetét.

De nem tudtam megszólalni csak úgy kavarodtak bennem a gondolatok

- Viszlát Maria Merryweather -köszönt és elhagyta Holdszállást

Bambán ültem le és az elöbbi szavakon gondolkozdtam, Robin csak veled lehet boldog....ismételtem magamban. Nem értettem mért mondta ezt, de valahogy megbíztam benne és mélyen örültem hogy ezt mind elmondta.

Délután muszály volt beszélnem erről a nőről Lovedaynak, tudta mi történt tegnap mert reggel mindent elmondtam neki, és persze azt is látta mikor tegnap este elvágtattam, de nem álított meg és ezért hálás voltam neki.

- Loveday - örültem meg neki

- Nem is gondolnád ki volt ma itt nálam - kezdtem bele

- Robin mennyaszonya - húzta mosolyra a száját

- Honann tudtad - kérdztem kiváncsian

- Találkoztam vele a várba - mondta

- Voltál apádnál, és mi volt - kérdeztem és leültem a kanapéra vele szemben

- A házagságról beszéltem vele, meg a rablásokról is kiderült pár érdekes dolog - kezdte komolyan

- Mesélj el mindent - mondtam

- Apám azt hitte hogy majd téged fog elvenni, de beszélt Dannel és ő azt álította neki hogy eggyütt vagytok, és Robin is jelen volt.

Neeeeem....

- Hogy tehette ezt, ez nem igaz, mit képzel - kiáltottam fel és felpantattam

- Nyugodj meg, apám nem igazán hitt neki, és megfenyegette Dant hogy vigyázzon magára - mondta és vissza segített ülni

- És Robin - kezdtem

- Ő elhitte .... kérdeztem

- Küzd az érzéseivel,és nem tudja mi csináljon  - mondta Loveday

- Mért olyan nehéz ez és mért nem hisz nekem - kérdeztem kétségbeesve

- Robint elvakítja a féltékenység, fél hogy a szíved már nem az ővé - mondta

- Örökre az övé lesz - mondtam őszintén

- Tudom kedvesem - szorította meg a kezem

- És mi van a rablásokkal - kérdeztem hiszen ezis nagyon érdekelt

- Egy négy fős csoport rabolta ki őket, Robinék hármukat elkapták de egy még szökésben van - mondta

- És jól vannak a klán tagjai , hiszen láttam Robin testén a csúnya vágásokat - kérdeztem suttogva

- Már gyógyul neki, készítettem neki gyógykenőcsöt, azzal naponta bekeni, hamar begyógyul. - mondta és ezzel a szívem is megnyugodott.

- Mi csináljak Loveday - kérdeztem

- Várj Maria, sokáig úgysem bírja nélküled - mosolygott

Bárcsak így lenne, és erre énis elmosolyodtam

Egyszer csak bácsikám rontott behozzánk, feldúlt arccal.

- Mi történt Benjamin - kérdezte tőle Loveday

- Maria, úgy döntöttem hogy visszatérsz Londonba - mondta komoly arccal

By