Harc egy női szívért II.

" Az igazság az, hogy szeretem. Csillapíthatatlanul szeretem... Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem, amikor megesküdtem, hogy nem. Nem tehetek róla, csak érzem "

Sziasztok :)

Megérkezett a 10. fejezet :D Remélem ezis elnyeri majd tetszéseteket :)

Örülök, hogy egyre többen látogatjátok az oldalam és egyre többen kommentet is írtok, kérlek titeket továbbra is írjatok :) ♥  Ma elértük az 2000 fölötti látogatók számát, amit nagyon köszönöm nektek :) :)

Ezt a részt az összes blog olvasómnak és persze a csajoknak ajánlom :D Callie, Regina, Silver Lady, Rita, Adrienn ♥ ♥ ♥ ♥

10. fejezet.

Egy ismeretlen nedves száj tapadt az ajkamra, annyira megpelődtem hogy hirtelen felsem fogtam hol vagyok, egy pillanatig tűrtem de aztán minden erőmet beletettem és elöktem magamtól. Az illető megtántorodott és felnézett barna szemeivel, de hisz ez nem lehet.
A jelenetre mindenki ránk emelte a tekintetét.

- Dan- suttogtam - Mit művelsz- kérdeztem felháborodva.

- A szerelmünkért tettem- mosolygott.
Nem hittem a szememnek sem a fülemnek, körbenéztem mindenki kővé dermetten ált.
Robin....A szememmel őt kerestem és nem is kelett sokáig keresnem.
Ott állt és engem nézett, a szemében még sosem láttam ekkora dühöt, izzot a tekintete.
- Maria- halottam meg magam melett bácsikám hangját. - Te meg ő - kérdezte
- Mi nem, nem ez nem az aminek gondoljátok- mondtam kétségbeesve.
- Ne titkoljuk tovább Maria- mondta - Én szeretem ezt a nőt, halljátok, szeretem - mondta szét tárt karral.
Azt hittem csak álmodom ezt nem lehet valóság, ez.... lehetetlen.
- Robin- léptem felé - Hazugság amit mond- kértem, - Ne higgy neki- könyörögtem.
Robin elém lépett és megállt velem szemben.
- Ez nálad a szerelem - mondta hidegen és elfojtott dühvel.
Eleredtek a könnyeim, a szívem megszakadt a hideg szavaitól
- Játszatok tovább - szólt zavartan a muzsikusoknak Coeur de Noir
Sokan még mindig minket néztek, az arcukon nagy meglepettséget lehetett észre venni.
- Robin.... tettem a kezemet a szám elé.
Már csak néhányan álltak körbe minket, akiket személyesen is ismertem.
- Nem hazugság- jött oda Dan - Szeretjük egymást Robin- nevetett fel.
Robin ráemelte a tekintetét, olyan gyűlölet láttam a szemébe mint még soha, nem hittem volna hogy ilyen is tud lenni.
Már nem tudtam megszólalni, sírtam keservesen, Loveday és Lina oda jöttek és megfogták a vállamat.
- Ez van öregem- nevetett fel ismét és magához akart húzni, de én nem hagytam, Lina elé akart állni de Robin megelőzte.
- Vedd le róla a mocskos kezed te szemét- szólt dühösen Robin és nekiment Dan-nek.
- Neee- kiáltottam fel.
Robin már ökölell ütötte Dant, a szája és a szeme sarka már felvolt repedve.
- Elég- szólt Coeur de Noir, ő a bácsikám és Armand Robint probálták lefogni.
Most már tényleg mindenki erre nézett, a zene sem szólt már.
- Eresszetek- kiáltott fel Robin és kiakart szabadulni a szórításból.
- Vidd elinenn Armand - szólt Coeur de Noir
Mielött Armand elhúzta volna, rám nézett.
A szeme tele volt fájdalommal, és ez nekem olyan érzés volt mintha kitépték volna a szívem.
- Robin....suttogtam és elakartam indulni, de Loveday megálított.
- Hagyd- szólt lehajtott fejjel - Lekell nyugodnia.
A bácsikám felemelte a földről Dant és megfogta az ingnyakánál.
- Ha mégegyszer ilyeneket mersz állítani az unokahúgomról- szólt dühösen - Esküszöm megkeserülöd.
- Engedd Benjamin- szólt közbe Coeur de Noir - Őt is vigyétek, nem akarok balhét a váramban Dan- kelt kimagából Coeur de Noir - Megértetted- kérdezte kardal a kezében.
- Igen, uram és ezzel elcipelték.
Éreztem, hogy a lábam kicsúzik a talaj alól, leroskadtam a földre és sírtam.
- Maria- szólt egy hang, de nem tudtam ki venni ki szólt.
- Maria, hallasz engem, hallotam még valaki hangját, aztán már csak a sötétséget éreztem.

A düh mérhetetlenül tört fel belőlem, kirántottam magam Armand kezei közül és teljes erőből beleütöttem a falba. Éreztem a kezeim közt folyó vért, de nem érdekelt csak arra tudtam gondolni, hogy hazudhatta azt nekem hogy szeret, miközben itt csókolták egymást.
- Hazudott- övöltöttem fel.
- Én nem tudom de lehet nem kéne hinned Dan-nek- mondta eltűnödve.
- Most hiszek neki, egyszer az életbe - mondta nehézkesen.
- De hol ismerték meg egymást, és hol találkozhattak- kérdezte
- Nem tudom, de nem is érdekel - mondtam
- Bárcsak sose jött volna Holdföldére- mondtam keserűen. - Akkor sosem szerettem volna belé, és most  nem fájna ennyire, fogtam a fejem.
- Jön más haver - mondta Armand
- Nem -mondtam határozattan - Örökre ő lesz csak a szívemben, már egy nőse tud a helyére lépni.


Reggel fáradtan és kimerülten ébredtem, és egy pillanat múlva már lejátszottak elöttem a tegnap történtek, és egyből nehéz súly nehezedett a szívemre.
Nem akartam elhinni amit tegnap történt, bárcsak valaki azt mondaná csak álmondtam, elfordítottam és fejem és megláttam a bácsikámat ahogy a karosszékbe ül és békésen alszik.
Meghatódtam biztos nagyon aggódott értem és egész este itt virrasztott, kiszáltam az ágyból megfogtam egy lepedőt és betakartam vele, de erre egyből felkelt.
- Maria - mondta és megtörölte fáradt szemeit.
- Bácsikám, nem akartalak felébreszteni - mondtam
- Nem, semmi baj, te jobban vagy gyermekem - kérdezte
- Testileg minden rendben, de a szívem... suttogtam.
- Maria, mond ugye nem vagytok eggyütt azzal az emberrel -kérdezte aggódva
- Nem -vágtam rá egyből. - Dehogyis, de most mindenki azt hiszi, Robin is..... suttogtam
- Ne agódj, majd én beszélek vele - mondta és felált a székből.
- Hagyd bácsikám, majd én -mondtam
- Rendben, szóljak a nevelődnek vagy Lovedaynak, hogy segítsen - kérdezte
- Nem kell köszönöm, mindjárt lenn leszek - mondtam és elfordultam.
Halottam ahogy becsukódik az ajtó és egyből leroskadtam a földre, újra eleredtek a könnyeim.
Robin, kérlek bízz bennem nem gondolhatod hogy elárulnám a szerelmemet irántad egy ilyen alak miatt.
És én még azt hittem jó ember és bízhatok benne, hogy tehette ezt... igaza volt volt Loveday-nak, már az elejétől fogva.
Lassan feltápászkodtam megmosakodtam, és felöltöztem. Belenéztem a tükörbe a szemeim pirosak voltak alattuk karikák voltak, szőrnyen néztem ki.
Mikor leértem már vártak rám, itt volt Loveday, Miss Heliotrope a bácsikám és Lina is.
- Maria - futott oda hozzám Lina és megölelt.
- Jó vagy - kérdezte aggódva és oda vezetett a kanapéhoz.
- Beszélni akarok Robinnal - mondtam és felakartam álni.
- Maria ez nem jó ötlet - mondta Loveday és visszaültetett a kanapéra.
- Nem érdekel, meg kell értenie, hogy nem volt semmi Dan és köztem - magyaráztam kétségbeesve.
- Megfogja érteni, csak adj neki egy kis időt - mondta miközben legugolt hozzám.
Éreztem, hogy megint elerednek a könnyeim.
- Ne sírj drága Maria - szólt közbe Miss Heliotrope.
- Annyira fájt amit láttam a szemébe, azt hiszi hazudtam neki a szerelmemmel kapcsoltaban.
- Megfizet ezért még Dan - szorította ökölbe a kezét Lina
- Még ma beszélek Coeur de Noir , ezt nem hagyhatja csak annyiban - folytatta ugyan ebben a hangban a bácsikám.
- Nem akarom, hogy megint kitörjön a családi viszály, egy szerelem miatt - mondtam suttogva.
Erre mindenki elhalgatott, még mindig alig hiszem el ezt az egészet.
- Ne agódj Maria, minden rendbe jön - mondta Loveday és megsimogatta az arcom.
Énis ugyanezt kívántam, bárcsak így történne.

Másnap egész nap a szobámba gubasztottam és reménykedtem.
Este felé megelégeltem a dolgot és úgy döntöttem elmegyek Robinhoz.
Letöröltem a könnyeimet, felvettem a lovaglóruhámat és lefutottam a lépcsőn.
Gyorsan megnyergeltem Amandát és elvágtattam vele, beértem a sűrű erdőbe ahol dermesztő hideg volt, mostmár bánom hogy nemvettem fel melegebb ruhát.
Lelasítottam mert neszt halottam, ahogy egyre közelebb értem Amanda alatt recsegett a talaj így inkább leszáltam róla.
- Maradj itt - suttogtam neki és megsimogattam.
Ahogy egyre beljebb léptem már fényt is láttam, a kiváncsiságom mindig is nagyobb volt az illendőségnél ezért elindultam.
Már tisztán kivettem a tűzet ami égett, melette két férfi ült,és iszogattak de nem láttam jól az arcukat.
- Kit fogsz elvenni feleségül  - kérdezte egy hang, ami nagyon ismerős volt.
- Nataliaát - mondta egy msáik hang, amit egyből felismertem.
Robin...... háát megvan kit fogsz elvenni felségül.
A könnyeim eleredtek, magam elé kaptam a kezemet hogy valamennyire vissza tartsam a sírást.
- Szép nő - mondta Armand akinek a hangját lassan felismertem.
- Igen az - mondta Robin
Megszakadt a szívem ezeket a szavakat hallva.
- Voltál nála tegnap éjszaka - szólt cinikusan Armand
- Igen voltam - mondta Robin és ivott  a palackból.
Úgy éreztem mintha hirtelen elfgogyott volna a levegőm, nehezen kapkodtam a levegőt.
- És meddig maradtál - nevetett fel Armand
- Szerinted - szólt Robin és meghúzta a palackot.
Hátra léptem éppen egy fa darabra ami megreccsent és ezt egyből meghalották.
Feláltak és az erdőt pásztázták.
- Mi volt ez - kérdezte Armand
Mire észrevettek volna megfordultam és elkezdtem futni, halottam hogy futnak utánam, ezért probáltam gyorsabban futni.
- Gyerünk utána - halottam Robin hangját.
Nem ismertem az erdőt annyira hogy vissza találjak Amandához.
Kifulladva megáltam egy fánál és körbenéztem, szerintem leráztam őket, gondoltam magamban.
Pár percig álltam a fánál aztán megkerültem de ott ledöbbentem.
Egy fekete dühös szempárral találtam magam szembe........


http://www.youtube.com/watch?v=oqJG9aODv4Q&feature=related
Ez a szám sztem illik Maria lelki állapotához :) halgassátok meg =)

By

Harc egy női szívért

      " Különös dolog a csók. Külön életet él, közlési forma és vad érzelem egyetlen nedves érintésben "

Sziasztok :)

Elösször is köszönöm, hogy szavaztatok, arra a kérdésre vonatkozóan," legyenek további erotikus tartalmak" 25 igennel szavaztatok és 1 nemmel, :) így a többségre kell halgatnom így továbbra is lesznek ilyen tartalmú bejegyzések. Kérlek titeket kommenteket írjatok, hogy tudjam mit gondoltok a az éppen friss fejezetről, lehet névtenül is írni hozzám, így légyszíves :) Mint látjátok ez már a 9. fejezet, így kezd a történet igazán beindulni, így figyelmesen olvassátok el, mert visszafog térni pár dolog.:) És utóljára ez a fejit minden Holhercegnős blog tulajdonosnak ajánlom: Callie, Rita, Regina, Silver Lady, Adrienn ♥ ♥ ♥ ♥

9. fejezet.

A kocsi rászkódott a vár felé vezető úton, nem volt kedvem részt venni ezen a lakomán, nem tudomm mért de rosszat sejtett a szívem, úgy éreztem ez az éjszaka nem fog unalmasan eltelni.
Éppen az alsó szokányat igazítottam, fekete estélyiben voltam, imádtam ezt a ruhát, az éjszakában csilogott a sok drága kő miatt.A hajam felvolt tűzve,a szív alakú nyakék ami rajtam volt még Loveday adta nekem, Robin nevével címezve, azóta imádom, éreztem kipirult arcomat ahogy egyre közelebb értünk a várhoz.
Sok emlékem van erről a helyről, itt kaptak el ahonann végül megszöktem, mosolyogtam. Robin üldözött világ életében de sose kapott el, mindig megszöktem előle. Akkor menekülés közben elhagytam egy kék szalagot, azóta is Robinnál van, nem tudom hol tartja, de nála van. Megkérdeztem tőle hogy mikor adja vissza, egyszerű válasza volt rá.
" - Robin, mikor adod vissza a kék szalagomat, amit még régebben elhagytam az erdőbe- kérdeztem.
  - Soha, mondta egyszerűen
Nem tettem fel neki több kérdést, egyszer ugyis elmondja hol tartja.
A nagy gondolkodás közepette megérkeztünk, ilyenkor volt a legszebb, világított a sötét éjszakában.
Őrök köszöntöttek minket és várták hogy bekisérjenek a várba.
Bácsikám lesegített a kocsiről Lovedayt és engem.
Miss Heliotrope nem jött el, mivel nem szereti az itt lévőket mondhatnánk úgyis hogy fél az itt élő emberektől.
Ezért inkább otthon maradt és elmondása szerint olvasni fog egész este.
- Gyönyörű éjszakánk van- mondta bácsikám.
- Így van drágám, de kérlek ne veszekedj apámmal- mondta Loveday és csókot nyomott vőlegénye arcára.
- Mi nem szoktunk veszekedni- mondta felemet fejjel.
- Áhh nem- kacagtam fel erre a kijelentésre.
Bácsikám szúros pillantást lövelt rám.
Loveday pedig rám mosolygott, és elindultunk be a várba.

Mindenki mély tisztelettel nézett ránk, azóta a nap óta megbékéltek, de ez csak ránk vonatkozott, mivel Coeur de Noir sem volt nagy szívvel megáldott ember, de akit szeretett azokat megvédte, ő és a klán tagok is. De sokan féltek még tőlük, és sejtettem hogy titokban még mindig rabolnak.
- Áhh Benjamin- szólt egy feketébe öltözött öreg férfi.
- Mandor, rég láttalak örülök, hogy itt vagy- mosolygott bácsikám és kezett rázott az öreg férfival.
- Loveday- önnek a szépsége mitsem változott
- Köszönöm Mandor- mosolygott Loveday
- És a kiskegyed Miss Maria Merryweather ha nem tévedem- fordult hozzám. -
- Igen, örölük, hogy megismerhettem, hajoltam kissé meg.
- Bár ez a név szerintem változni fog- mondta nevettve.
Erre nagyott néztem, mit jelent az hogy ez a név még változni fog.
- Mért mondja ezt uram- tettem fel gyorsan a kérdést
- Az életed megpecsételődött mikor beléptél ide Holdföldére, aranyom- mondta komolyan.
- Dee- kezdtem volna bele, de megszólalt a bácsikám
- Maria, ne kérdezz annyit, ideje bemenünk- mondta és kacsintott.
A bácsikám mióta tud kacsintani, Loveday mikre megnem tanítja,tűnődtem.
Idegesített hogy senki se mond el semmit, mindenki csak célozgat de mikor rá kérdezek csak leintenek.
- Akkor hát gyertek beljebb, Coeur de Noir uraság már vár titeket.

Coeur de Noir nagy tisztelettel mutatott be minket, rám fordítva is nagy figyelmet mutatott, mindenki elismerően pillantott felém.
A férfiak mind oda jöttek hozzám és vidáman üdvözöltek.
Linát pillantottam meg aki éppen felém jött.
- Maria, drágám - mosolygott és megöleltük egymást.
- Szia Lina, hogy vagy - kérdeztem - Rég voltál felénk- mondtam kissé szomorkásan.
- Ne haragudj- szorította meg a vállam - Holnap elmegyek hozzád, és elmondom - mosolygott.
- Rendben- tettem ugyanezt.
Linával a megmentés után ismerkedtem meg, és jó barátok lettünk, ha éppen nem Robinnal vagy a klánjával töltöm az időt, vele vagyok.
- Mért nem kérdezed meg- tette fel a kérdést nevetve.
- Mit- néztem értetlenül
- Hogy hol van Robin- nevetett.
Kissé elpirultam, de igaza volt látni akartam már.
- Fent van a szobájába, éppen elöbb jött le tőle Armand.
Most ő pirult el, vettem észre.
- Áhh Armand- böktem kicsit válba és elindultam.
- Maria!! - csititott le
Tudtam hogy Lina mély érzéseket táplál Armand iránt, de sose merte bevallani.

Elindultam felefelé a szobájába, tudtam hol van Loveday egyszer megmutatta az ajtaját, de bent még sosem jártam. Átjárta a testemet az izgatottság, a szívemről nem is beszélve, a tegnap történtek óta már végképp össze voltam zavarodva és kezdtem azt hinni nála ez csak testiség, hogy csak a testemet akarja, és ez fájt egy kicsit hiszen én nem csak ezt akarom tőle, a szívét is akarom.
Oda értem az ajtajához, de nem kopogtam itt már nem számított az illendőség, beléptem rajta.
Elált a lélegzetem, fantaszikus volt, a falak tele voltak állatszőrmékkel, az ágya nagy volt és fából készűlt, olyan melegséget árasztott, imádtam, olyan Robinos volt.
Mielött tovább nézelődtem volna, észre vettem egy kék szalagot a fa asztalon, kiváncsian oda léptem és a kezembe vettem, hát itt van.
A szívem megtelt melegséggel, éreztem a széles mosolyt a szám sarkában.
De Robin nem volt a szobába, az ágyán levetett ruhák voltak,érdekes,pedig Lina azt mondta itt van.
Halottam hogy nyitodik egy ajtó, megfordultam és azt hittem ott esek össze.
Robin lépett be az ajtón,csak a bőr nadrágjavolt rajta a felsőteste csupasz volt, és víz cseppek gördültek le rajta. A haja így vizesen most feketének tűnt, imádtam bele túrni göndör fütjeibe.
 Meglepedten mért vigig, a testem egyből felmelegedett,és tűzelt a pillantásától.
Eszméletlenül jól nézett ki.
- Maria- lépett közelebb - Nem rád számítottam- mondta sötéten.
Biztosra vettem hogy észre vette zavaromat.
De egyből elis fogott a féltékenység, nem rám számított akkor kire...
- Mért kire számítottál - kérdeztem féltékenyen  - Az eggyik nődre- mondtam tovább.
- Igen, mondta a szemembe nézve.
- Te..... kezdteem volna
- Loveday-t vártam - mondta nyugodtan.
Egyből lenyugodtam, szórakozik itt velem.
Elnevette magát a zavarodott arcomat látva.
De valami megakadt a szememen, és miközben az ágyhoz ment és háttal ált nekem.
- Robin - suttogtam
Csúnya vágások voltak a hátán, egyből közelebb léptem hozzá és megérintettem a vágásokat.
- Mi történt - kérdeztem aggódva.
Megfordult és észre vettem hogy nem csak a hátán vannak sebek.
- Semmi közöd hozzá- mondta sötéten.
De engem nem zavartak a hideg szavai, tovább simitottam a sebein,olyan jó volt hozzá érni, a legszivesebben csókokkal gyógyítanám be a sebeit.
De hirtelen Robin megrakadta a karom és magához húzott.
Az arcunk vészesen közel volt egymáshoz.
- Most hagyd abba mielött még elborul az agyam- mondta suttogva.
- Mi történt - kérdeztem ismét zavaromba.
- Mondtam már, semmi közöd hozzá mondta idegesen
A kezeim még mindig a testén voltak, attól függetlenül hogy vasmarokkal fogta a csuklómat.
Aztán észre vette, hogy van valami a kezembe, felfordította a kezem és meglátta a kék szalagomat.
- Ez mit keres nálad, szögezte rám a kérdést.
- Most találtam- mondtam remegve.
Erre kicsúsztatta a kezemből és eltette zsebre, utána pedig megint háttal ált nekem és elkezdett öltözni.
Szégyenkezés nélkül néztem ahogy felöltözik, minden eggyes ruha darabnál megdobbant a szívem.
Mikor végzett rám forditotta sötét szemeit és végig mért, de egy pontnál megállt, a nyaklánc amit igazából tőle kaptam.
- Szép darab - mondta elismerően.
- Egy felfújt hólyagtól kaptam- mondtam mosolyogva.
Erre ő is elmosolyodott.
De utána elkomodtam, és ezt ő is észre vette.
- Mi a baj- kérdezte és megfogta a állam.
- Akit én szeretek, nem szeret viszont- mondtam szomorúan.
Erre magához szorított, én meg rá hajtottam a fejemet a mellkasára, újra éreztem a szeretett illatot " fenyőillat"
- Ostoba liba vagy- mondta kimérten.
- Lehet- mondtam
- Menj, énis mindjárt megyek- mondta és elengedett.
Nem néztem rá, elindultam vissza a lakomára.

- Maria - végre itt vagy, mosolygott Loveday
- Az apám fontos bejelentést tesz- mondta
Kicsit még az elöbb történtek hatása alatt voltam így nem igazán értettem mit mond Loveday.
Coeur de Noir valamiről elkezdett beszélni, de nem figyeltem rá.
- 3 hónap múlva, új vezéretek lesz, aki nem más mint a fiam..Robin de Noir
Ezt már énis tisztán halottam, és felkaptam a fejem.
Robin ott állt az apja melett, a többiek pedig tapsoltak és éljenezték.
- Ez alatt az idő alatt megkell neki nősülni e, akkor kapja meg végelegesen a fekete erdőt, mondta büszkén.
Leesett az állam, a szívem egy pillanatra megált. Robinnak elkell vennie egy nőt........töprengtem mielött valaki megfordított és a száját az enyémre tapasztotta,de abban biztos voltam, hogy nem Robin volt az.

Maria nyaklánca :)

  

By

Az érzések felszínre törnek

8. fejezet.

" Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem "

Nem hittem le, hogy itt áll elöttem és minden szavamat halotta, ez az amit nem akartam, hogy megtudja a valódi érzéseimet.
- Jobb lenne ha bemennénk, halottam valahonann Loveday hagját, mikor már megérintette a vállam akkor tudtam hogy ott áll közvetlen mögöttem.
- Nem, szólt Robin hangosan ezt egyből megértettem. - Ő itt marad, mondta sötéten rám címezve.
Közben szakadt az eső, de engem egyáltalán nem zavart.
- De Robin... kezdte újra Loveday
- Menjetek be, nézett nyomatékosan Lovedayra és Armand-ra.
Nem szóltak semmit csak elindultak befelé, néztem ahogy bemennek de mire visszanéztem Robinra már ott állt elöttem.
A szívem a torkomban dobogott, éreztem férfias illatát amellyet úgy szerettem "fenyőillat" egy másodpercre becsuktam a szemem, közben éreztem hogy a melkasa a melleimet súrolja, újra elfogott a vágy, azt szerettem volna ha nem csak a mellkasa érinti.
Rá emeltem a tekintetemet, az arcáról eső cseppek potyogtak le,némelyik végig haladva az egész testén, szemei sötéten csillogtak, elált a lélegzetem.
- Robin, mit halottál? kérdeztem suttogva
Nem válszolt semmit csak engem nézett, izzó pillantásával égette a bőröm, mindig zavarba hozott mikor így nézett rám,
- Robin.. kérleltem - Szólalj már meg, könyörögtem neki
De nem szólalt meg, itt állok elötte és hülyét csinálok magamból, ő meg nem tud kinyögni egy nyamvadt szót.
Elegem lett így megszakítva testünk össze érését, kikerülve elakartam indulni, de ő nem hagyta.
Mindig elém lépett, fogott az erős testével.
- Engedj már! szóltam rá, és probáltam szabadulni.
Jobban probáltam erőszakoskodni, kitudtam kerülni, de ennek az lett a vége , hogy a derekamnál fogva visszarántott így majdnem a földön kötöttem ki, a fenekem már súrolta a földet de az erős karok felhúztak és átkaroltak.
- Mért menekülsz folyton? kérdezte suttogva, közben mindketten bőrig áztunk, úgy tapadt össze a testünk, de neki a hideg ellenére tűz forró volt a teste.
- Mintha te nem ugyanazt tennéd, vágtam vissza.
- Ismételd meg amit elöbb mondtál, kérte sötéten, az elöbbi kijelentésemet mintha megsem halotta volna.
- Majd akkor ha te is, mond el ki az a lány akit szeretsz, mondtam remegve.
Erre jobban magához szorított és bevonszolt a házba, Loveday és Armand a hallba beszélgettek mikor észre vettek minket feláltak, de Robin nem foglalkozott velük, becipelt a könyvtárba.
Ott már elengedett, és egyből fázni kezdtem.
- Ne játsz a tűzzel mert könnyen megégetheted magad, mondta kimérten.
- És ha én játszani akarok, akkor mivan? kérdeztem kihivóan
Farkasszemmel néztük egymást.
- Ezt akarod? kérdezte szenvedélyesen, jött közelebb, kikészít mikor ezt csinálja, ahogy felém lép olyan mintha a vadat akarná becserkészni.
Mire észbe kaptam aderekamnál fogva magához rántott,közben játszott az ajkammal, nem csókolt meg de hozzá érintette a száját.
Az alsó szoknyám nem volt egybe a felső részével ezért könnyen feljebb tudta tolni a selyem anyagot, megéreztem a kezeit a derekamon, ahogy egyre feljebb csúsznak.
- Szeretsz Maria? kérdezte mélyen a szemembe nézett.
- Igen szeretlek, mondtam nagyon halkan, de tudtam hogy értette.
Láttam a szemébe a csillogást, de valahogy úgy éreztem mintha fájdalmas harc dúlna benne.
- Menj és öltözz át, mondta és elépett tőlem.
Nem értettem a reakcióját, de nem vitatkoztam vele, elindultam felfelé a szobámba.

- Maria, halottam Loveday hangját mikor elhalattam a hall elött.
Rájuk néztem, mind ketten újra feláltak.
- Minden rendben Maria, kérdezte Armand, oda jött és megfogta a vállam.
- Igen jól vagyok, mondtam - Felmegyek átöltözni.
- Felmegyek veled, szólt Loveday és elindult velem fel a szomámba.

Mérhetetlen öröm, és fájdalom tombolt bennem, nem tudom hogy ez a két érzés hogy fér meg egymás melett.
Gyűlöltem magamat azért amit teszek vele, még idejébe megáltam milött még megcsókoltam volna, mikor megláttam csurom vízesen, nem kelett sok hogy oda menjek és a karomba kapjam, a tudat, hogy szeret mély érzelemekkel tölt el, még sosem éreztem ilyet..
Valaki bejött, nem fordultam meg két kezem a polcnak támasztottam és a földet bámultam.
- Öreg, szólt Armand
- Nem tudom mit teggyek Armand, sóhajtottam fel.
- De tudod, csak félsz megtenni, mondta őszintén.
Erre már megfordultam, szikrázott a szemem, evvel nem hogy segít még inkább belém tapos.
- Te ezt nem érted, mondtam mérgesen.
- Az Istenért Robin, halgass már a szívedre, éppen az elöbb mondta hogy szeret, mire vársz még? kelt kimagából Armand
- Takarodj, ordítottam neki
Fájtak a szavai és kezdtem beismerni nagy nehezen hogy igazak
- Gyerekorunk óta ismerjük egymást, mindent tudunk egymásról öreg, de nem tudlak most megérteni.
Sose láttalak még ilyennek, ha nem vagy melette fél ember vagy, nélküle sosem leszel boldog, és nézz magadra már hónapok óta nem voltál nővel, mondta mostmár nyugodtan.
- Mert mindeggyik nőbe csak őt látom, a vörös haját, a szikrázó szürke szemeit, egy nő se tudná már kielégíteni a vágyaimat csakis ő.
- Tegyél belátásod szerint, de azt azért mond meg hogy mért nem lehet boldog veled? kérdezte
Mielött Robin válaszolt volna Sir Benjamin lépett be az ajtón.
- Áhh a De Noir klán 2 vezére, mosolygott - Örülök, hogy visszatértetek, mondta és kezet rázott mindkettönkel.
- Végre egy kis eső, ebben a melegbe már jólesik, de látom ti eléggé eláztatok, nevetett fel.
- Legalább megnövünk, röhögött fel Armand is.
- Neked már ugyis mindeggy, Armand húztam mosolyra a számat énis.
- Marha vicces, forgatta meg a szemeit.
- Mariával találkoztál már Robin? kérdezte tőlem Benjamin
- Igen, már beszéltünk, mondtam
- Akkor jó, itt maradtok vacsorázni fiúk? kérdezte
Mielött még Armand kinyitotta volna a száját, megelőztem
- Nem lehet sajnálom, még apámnak jelentést kell tennem, mondtam őszintén
- Onann jövök, holnap lakomát rendez és meghívott minket, meg még van vele egy pár megbeszélni valóm, húzta el a száját.
Mindig veszekedve válnak el, néha az egész vár tőlük zeng, gondolom mostsem lessz máshogy.
- Jól van, akkor majd máskor. - Mentek is? kérdezte.
- Igen, és kezet fogtunk
- Viszlát fiúk, azzal elhagytuk a szobát.
- Viszlát, köszöntünk
- Elköszönsz Mariától? kérdezte Armand
De közben Maria futott le a lépcsőről, gyönyörű volt , a haja felvolt kötve, a szemei pedig csillogtak.
- Kint megvárlak, szólt Armand - Viszlát Maria, holnap táncolunk ám, kacsintott rá
Maria rá mosolygott és elköszönt tőle
- Menj már, néztem szúrósan
- Mennem kell, holnap.. zártam le a témát.
Oda mentem és adtam egy csókot a homlokára.
Megfordultam és elindultam de halottam hogy utánam szól.
- Viszlát te felfújt hólyag, mondta
Erre elmosolyodtam, de nem néztem vissza rá.

Ez lenne a 8. feji :)
Kicsit későn tudtam csak feltenni, és kicsit rövid lett :D bocsika
Köszönöm, hogy szavaztatok, és király-nak gondoljátok a történetemet. :D
Kérlek titeket írjatok kommenteket, hogy tudjam mit gondoltok:)
Ezt Silver Lady-nek ajánlom akinek nagyon jó a története, és eltér a többi Holhercegnős blog-tól:) ♥
Puszilok mindenkit
♥ ♥ ♥

By

Kérdések és válaszok

7. fejezet.

" Ha létezik a világon igaz szeretet, semmi mást, csakis ezt adom neked "

Másnap reggel kipihenten és éhesen ébredtem, gyorsan felébredtem és lementem reggelizni, nem volt ott senki, furcsáltam.
- Jó reggelt kisasszony, üdvözült Digweed
- Jó reggelt, mond csak Digweed mért nincs itt senki?
- Mert már dél felé közeledik az idő, az úr és a hölgyek már rég befejezték a reggelit.
Megállt a kés a kezemben, mi csoda, hogy aludhattam el ennyire, ez nem lehet, ismételgettem magamban.
- Ennyire elaludtam volna, de hisz az lehetetlen, töprengtem mostmár hangosan.
- Miss Heliotrope volt is önnél fent, de nagyon mélyen aludt így nem akarta felébreszteni, mondta miközben kávét öntött nekem.
- Ohh értem, köszönöm, mondtam
- Nincs mit kisasszony, mosolygott rám.
Miközben jó ízűen ettem, bácsikám bejött és leült az asztalfőre.
- Jó reggelt Maria, köszönt
- Jó reggelt bácsikám, rágtam meg az utólsó falatot és rá emeltem tekintetemet.
- Jó későn ébredt el, kialudtál magad? kérdezte
- Igen bácsikám, mondtam
- Remélem megérted a büntetésed, mondta és ivott egy pohár narancslevet.
- Igen meg, mondtam kimérten de magamban nem így éreztem, megértettem de nem fogadtam el.
- Örülök, tudd csak a te érdekedben tesszük ezt, mondta mosolyogva.
- Bocsánatott kérek bácsikám a tegnapi kirohanásom miatt, mondtam bocsánatkérően.
- Semmi baj, mindenkivel előfordul mondta és felált.
- Most megyek, maradj a házban,mondta és oda jött hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Viszlát bácsikám, köszöntem
Nem tudtam haragudni a bácsikámra ezért örültem hogy újra minden rendben van köztünk.
Már csak a nagy kérdés mit fogok ma csinálni...
- Maria!! kiáltott Miss Heliotrope
Sokáig nem kelett gondolkodnom.


Már 2 napja vagyok bezárva, nagyon unalmasan telnek a napjaim, még London-ban is élvezetesebben teltek.
De elkell fogadnom amit bácsikám megszabott, és hát nem is rá vagyok mérges hanem Robinra, csak jöjjön vissza megfogja kapni a magáét.
Éppen Miss Heliotrope olvasott fel nekem mikor Wrolf bejött és a lábamnál elkezdett szimatolni.
- Mi az Wrolf? kérdeztem és megsimogattam nagy füleit.
Erre megnyalta a kezemet amivel éppen az elöbb simogattam, erre elmosolyodtam, felált és elindult de út közben, mintha csak azt jelezné, hogy menjek vele.
- Sajnálom Wrolf, de nem mehetek ki a házból, mondtam
Erre a kijelentésemre Miss Heliotrope abba hagyta az olvasást, és rám emelte a tekintetét.
- Ne szomorkodj kedvesem, a bácsikád jó okkal tette azt amit tett, mondta és rá tette a válamra a kezét.
Nem tudom hogy de hirtelen kiváncsiságból rákérdeztem a már annyira érdekelt
- Mondja Miss Heliotrope ön volt már szerelmes? kérdeztem.
Nem voltam benne biztos hogy kapok rá választ.
- Igen, voltam már Maria, mondta szomorúan.
Sosem gondoltam volna, hogy a drága nevelőm valaha is lett volna szerelmes, vannak olyan dolgok amiket nem nézünk ki az emberekből.
- Meséljen róla, kérem mondtam nagy szeretettel.
- Igen Maria voltam, kezdett bele lassan,de éreztem hogy nehéz neki bele elkezdenie.
- Fiatalok és szerelmesek voltunk, úgy terveztük hogy hamarosan egybe kelünk de sajnos nem így történt.
Közben észre vettem hogy öreg arcán könny cseppek indulnak meg.
- Elkelett utaznia pár napra, úgy beszéltük meg miután megjön egybekelünk, itt nagy levegőt vett és folytatta
- De nem jött vissza, vártam rá napokat, hónapokat, éveket de mind hiába.
Megszakadt a szívem, szegény Miss Heliotrope annyit szenvedett a szerelem miatt.
- Most pedig kérlek, folytasd helyettem a felolvasást, mondta és rám mosolygott a fájdalom már eltűnt az arcáról.
- De Miss Heliotrope én... kezdtem volna de megálított a kezével így nem kérdeztem töbett és elkezdtem olvasni.

Egy hét telt el azóta mióta utoljára láttam Robint, a szívem sóvárgott utána a csókjaira az öleléseire, mindenére.Fájdítottam a szívem miközben a kanapén ültem és hímeztem, aztán egyszer csak egy ajótcsapódásra lettem figyelmes.
- Megjött, mondtam hangosan, gyorsan feláltam eldobva az anyagot és már rohantam is az ajtóhoz.
- Loveday végre, mondtam sóhajtva.
Ő meghalva a hangomat felém fordult mosollyal az arcán.
- Megjött? kérdeztem kipirult arcal
- Sajnos nem drágám, mondta kedvesen.
Erre egyből nehezebb lett a szívem, lehajtottam a fejem és elindultam vissza a társalgóba.
- Maria, kérlek ne csináld ezt, kérte és leült velem szembe. - Tudod hogy ha megjön te leszel az első akit felkeres.
- Tudom, csak... néztem fel rá.
- Fáj ha a szeretett férfi nincs mellettünk, de hamarosan megjön, igérte és én hittem neki.
- Mond Loveday mért mentek el a nyugati oldalra Robinék? kérdeztem
- Loptak az emberektől,és ezért zavargás tört ki, mondta és megnézte mit alkottam a hímzőszálall.
Megdöbbentem, mióta megmenekült Holdfölde azóta nem loptak el semmit az emberektől.
- De kik? kérdeztem - Már nagyon régen nem loptak el semmit sem, főleg nem a nyugati oldalon mivel ott éppen a szegényebbek laknak.
- Nem tudjuk, még az apám sem érti vajon mért pont a szegényektől loptak.
- Furcsa, pedig olyan jó emberek,nem érdemlik ezt.
- Robin kifogja deríteni, és rendet tessz, mosolygott. - Gyönyörű amit hímeztél Maria, nagyon ügyes vagy, dicsért meg.
- Köszönöm, mondtam nevetve, hiszen nem ez volt a legjobb amit valaha is csináltam.
- Ma találkoztam Dan-el, akivel múlkor találkoztál az erdőbe, mondta aggódva
Erre felkaptam a fejem.
- Tényleg? kérdeztem kiváncsian - Mit akart?
- Felőled érdeklődött, hogy jól vagy e, mondta 
- Hmm érdekes, mondtam kissé zavartan.
- Szerintem beléd szeretett, mondta komolyan.
Na ez hideg zuhanyként ért, hogy pont ő.
- Miből gondolod? kérdeztem.
- Ahogy beszélt rólad, ahogy leírt, de már most az elején mondom hogy nekem valami nem stimmel vele.
Elgondolkodtam arról amit mondott,elhatároztam hogy jobban megakarom ismerni és magam kideríteni milyen ember e valójában és számonkérni mért hazudta azt hogy Robinnal barátok.
- És mond csak Loveday? kezdtem bele - Robin szeret? - Ő, hogy nézz rám, hogy ír le?
Tudni akartam a válaszokat, ha már Robin-tól nem tudom meg.
- Ezt nem nekem megmondanom, mondta és felált.
Közeben halottam hogy dörren oda kint, eső közeledik.
- Loveday kérlek, tudnom kell, kérleltem
- Nem Maria, én ezt nem mondhatom meg, mondta és elindult ki a kertbe.
- Loveday várj, utána eredtem.
Kiértünk a kertbe már gyülekeztek a sötét felhők, ilyen meleg napokon nem csoda hogy esni fog.
Megált és szembefordult velem, kicsit habozott mielött válaszolt volna.
- Te szereted őt Maria? kérdezte én pedig egyből rá vágtam a választ.
Közben eleredt az eső, de engem egyáltalán nem érdekelt.
- Teljes szívemből szeretem, annyira hiányzik hogy a fájdalom széttépi a szívem, hiányzik a csókja az ölelése azt akarom hogy itt legyen velem, kiáltottam el magam.
 Ő nem szólt semmit csak a hátam mögé nézett.
Énis hátranéztem és elakadt a szavam, Robin és Armand az erdő elött pár méterre álltak és engem néztek.
- Robin.. suttogtam
A kezemet a szám elé kaptam és csak néztem Robint.
Robin a éjfekete szemeivel engem pásztázott, most mit teggyek.

Háát ez lenne a 7. feji.
Nem sikerült olyan jól, kissé unalmas,kicsit rövid :) de ennyire telt most az erőmből:)
Ezt Reginának ajánlom, mivel mind ketten ma tettük fel a 7. fejezetet. :D
puszi mindenkinek

By:

A büntetés

6. fejezet.

"Nem lesz könnyû, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged...mindenestül"


Mikor.. valaki kopogott, azt éreztem hogy éppen most estem le a szakadék széléről.
Mind ketten csak pislogtunk, és ziháltunk
- Maria kedvesem, alszol már? kérdezte egy női hang
Nem hittem a fülemnek, ilyenkor mért nem alszik már Miss Heliotrope.
Robin leszált rólam és segített felálni az ágyról, kicsit rendbe tenni magamat így zihált külsővel mégsem álhatok a szeretett nevelőnőm elé, miután rendbe szedtem magam mentem ajtót nyitni.
Ha tudná miket művelek, lehet egyből menne vissza London-ba..
- Tessék Miss Heliotrope, tártam kicsit ki az ajtót, a nagy mű ásítás kiséretében.
- Ohh kedveském, ne haragudj hogy felébresztettelek csak tudod nem tudtam úgy elaludni, hogy ne lássam minden rendben van e veled? modta aggódva
Meghatódtam az aggódásán, nála jobb nevelőm nem is lehetne.
- Ne agódjon, Miss Heliotrope minden rendben van csak nagyon elfáradtam és szeretnék pihenni, mondtam mosollyal az arcomon.
- Ohh persze, persze már megyek is, mondta - De mégis várj egy percre Maria, kezdte mielött még becsuktam volna az ajtót.
- Igen, Miss Heliotrope, mondtam és a szememet forgattam de ő ezt nem láthatta mivel háttal állt nekem.
- Mond csak gyermekem, ki volt az a fiú akivel találkoztál, véletlenűl meghalottam mikor a bácsikád és Loveday kisasszony erről beszéltek.
Neee, Robin egyből megfordultam és a szememmel Robint kerestem, éppen az ingjét gomboltam be mikor az eggyik gombnál megált és rámnézett.
A szemében dühöt láttam, lebuktam de sokat nem időzhettem mert válaszolnom kelett a nevelőmnek.
- Öhh majd holnap elmondom Miss Heliotrope, most lefeküdnék ha nem bánja.
- Persze, jóéjt Maria, mondta kedvesen és halottam ahogy kopog a cipője a kő padlón lefelé vezetve a lépcsőn.
Gyorsan becsuktam az ajtót és megfordultam.
Ugyan ott állt ahol elöbb mikor hozzá fordultam az ingje még mindig nem volt teljesen begombolva.
- Mért hazudtál Maria, kérdezte idegesen - Mért nem mondtad meg hogy egy férfival találkoztál?
A szemében féltékenységet láttam és mérhetetlen dühöt.
- Én nem, én nem akartam elmondani mert tudtam hogy így fogsz reagálni, mondtam énis idegesen
Olyan volt az egész mintha elöbb nem történt volna semmi, de a szeme azért feketén csillogot.
- Hogyan? - Most ezek után mit gondoljak, tárta szét a karját. - Ki ez a férfi?
- Így, féltékeny vagy és nem kell gondolnod semmit sem, fordultam el, a másik kérdésre inkább nem válaszoltam.
- Dehogy vagyok féltékeny, csak egyszerűen idegesít hogy hazudtál, mondta mérgesen.
- Most te is hazudtsz, hiszen látszik rajtad hogy féltékeny vagy, és nem is volt akkor hazugság mint amilyennek elképzeled, mondtam makacsul.
Farkasszemel meredtünk egymásra.
- Gyerekes mikor ezt csinálod, mondta és fejét rázta.
Erre a kijelentésére, nem bírtam befogni a számat.
- Haa persze, az elöbb nem éppen úgy viselkedtél velem.
- Nem tudom mért szólsz vissza, úgy vettem észre nagyon is élvezted, mondta mosolyal az arcán.
- Szemét vagy, mondtam ki könnyen, mióta itt élek egyre többször jönnek ki ilyen szavak a számon, meg persze Robin és a klánjával eltöltött idők is benne vannak.
Éreztem, hogy közelebb jön és a fülembe suttog.
- Hmm az elöbb még arra kértél hogy tegyelek a magamévá, most meg szemét vagyok.
Kirázott a hideg, tudtam ha hozzám ér, megint elfogy minden ellenállási kisérletem,így arcom megint paradicsom színűvé változott.
- Nem tudom mikor jövök, holnap elkell mennem a nyugati oldalhoz körül nézni, mondta mostmár komoly arcal.
- Mért kell oda menned? kérdeztem
- Nem tartozik rád, amíg távol vagyok ne kószálj el, mondta sötéten
- Ezt nem igérhetem meg, mivel nem tílthatod meg nekem hova mennyek és kivel találkozzak, mondtam szemrebbenés nélkül.
- Maria! emelte fel a hangját - Ne keljen miattad aggódnom, nézett szemrehányóan.
- Meglátom mit tehetek.
- Ha visszajövök sok mindent megkell beszélnünk, mondta még utoljára rám nézett és elhagyta a szobám.
Lehuppantam az ágyamra, és nagyott sóhajtottam hogyan veszíthettük el így a fejünket, ha Miss Heliotrope nem zavar meg mindket az ővé lettem volna, azé a férfié akit a világon mindennél jobban szeretek.
Csak kettönkre tudtam gondolni, ezért sokáig ébren ültem az ágyam szélén.

Idegesen csörtettem hazafelé, dühös voltam magamra legszivesebben bevertem volna a fejemet a legközelebbi fába, ennyire még sosem vesztettem el a fejemet mint most a szenvedély elborította az agyamat, egy nőt se kívántam még ennyire, ahogy őt.
Mikor elösször megláttam, már akkor tudtam hogy kell nekem, 13 évesen ismertem meg elösször miután apám megbízott azzal hogy nyomozzunk utána, nagy nehezen de belementem.
 "Éppen az eggyik sarkon álltam és őt figyeltem így jobban szemügyre tudtam venni, vörös haja csilogott a napfénybe, mosollyan az arcán gugolt le egy kisgyerekhez és simogatta meg az arcát aki éppen nekiütközött és elesett, olyan szeretettel nézett hogy megrendített"
Sosem voltam rossz ember de még az én kemény szívemet is feltudta olvasztani.
Ő más volt mint a többi nő erős és makacs volt, akinek nem lehetett parancsolni, nem tűnt sosem gyereknek a kora ellenére sem, de akkor nőtt fel igazán mikor megmentette Holföldét, és én akkor jöttem rá hogy szeretem mikor levetette magát a mélybe, a szívem fájdalommal lett tele és ez mindennél fájdalmasabb volt.
Szeretem teljes szívemből de ezt sosem fogom a tudomására adni, mert melettem sosem lenne igazán boldog így ha vissza jövök megmondom neki, hogy mennyen vissza London-ba és nem keresem töbett.
Kibaszott nehéz lessz, de így lesz a legjobb, éppen a várhoz értem mikor láttam hogy valaki a kapunál áll, közelebb érve vettem észre hogy Armand az.
- Robin végre, azt hittem már sose jössz, mondta szemétforgatva.
- Háát, köszönd az öregleánynak hogy nem kellett reggelig várnod mondtam és megáltam vele szemben.
- Milyen öregleánynak? kérdezte röhögve
- Maria nevelőnőjének, mondtam és neki dőltem a kapunak
- Na hogy-hogy kérdezte kiváncsian - Mi történt?
Nem válaszoltam neki semmit de a nézésemmel elárultam mindent.
- Lefektetted? kiáltott fel mosollyal az arcán
- Mond még hangosabban, hogy még többen meghalják, rívaltam rá - És nem, nem lett az enyém.
- Ahh basszus, a vén banya tudja mikor kell megjelenni, röhögött.
- Már mindeggy, több ilyen alkalom már úgysem lessz, mondtam és elindultam befelé.
- Ácsi, ragadta meg a karom - Mért mondod ezt öreg? kérdezte
- Mert megmondom neki mennyen vissza London-ba, mondtam és kirángattam a karom a szórításából.
- Azt hittem erről már letettél, nem vagy normális ha hagyod hogy másé legyen, mondta idegesen.
- Magam is tudom, de haggyuk ezt az egészet, mennyünk aludni holnap korán kelünk.
- Ajj öreg, sóhajtott fel Armand és elindultunk befelé.

Reggel fáradtam ébredtem mivel egész éjszaka Robinon járt az eszem. Semmi kedvem nem volt még a  bácsikammal a tegnap-ról beszélgetni, de sajnos muszáj volt.
Kissé feszéjezve léptem be a társalgóba, a bácsikám és Loveday volt csak ott, de tudtam hogy Miss Heliotrope, Digweed, és Marmalode Jamben is ott halgatózik valahol.
A bácsikám még mindig mérgesen meredt rám, Loveday vele ellentétbe mosolyogva emelte rám szürke szemeit.
- Ülj le Maria, szólt szigorúan.
Engedelmessen leültem és vártam bácsikám kemény szavait.
- Nos Maria, ki volt az a férfi akivel találkoztál, tette fel a nemkívánt kérdést.
Kissé csúnyán néztem Loveday-ra amiért elmondta.
- Akkor találkoztam vele elösször, mondtam -Dan a neve, és a de Noir klánhoz tartozik.
Bácsikám kérdően nézett Loveday-ra.
- Az a Dan, kérdezte de nem tőlem.
Loveday halkan mondhatta hogy igen mert nem halottam.
- Ő nem éppen családtag Maria, nem nagyon kedveljük a személlyét, mondta figyelmeztetően.
- Tudom bácsikám, már Loveday-nak is megigértem hogy többé nem találkozok vele.
- Rendben, hiszek neked de azért a felelőség alól nem bújhatsz ki, modta és tartottaM a legrosszab-tól.
- Nem mehetsz sehovasem, nem hagyhatod el a házat csak velem, vagy más személlyel a házba.
Na ez az amit nem hittem el, feláltam és mérgesen meredtem a bácsikámra.
- Ezt nem teheted bácsikám, kérlek.
- Nem Maria, remélem megértetted amit mondtam és ő is felált.
- És meddig, meddig leszek bezárvam kérdeztem
- Ameddig jónak látom, és háát Robinnal úgy beszéltük.... nem tudta befejezni mert közbe vágtam
- Robinnal? mondtam és itt szakadt el a cérna. - Már értem, nem is a te ötleted volt hanem a drága látos Robinkáé, mit képzel? Ezt nem teheti és te halgatsz rá? kiáltottam.
Erre Loveday felált, a többiek pedig előjöttek a halgatózásból.
- Maria!! emelte fel a hangját - Ne beszélj ilyen hangon, megértetted, Robinnal csak jót akarunk neked.
- Utállak titeket, ezt nem tehetitek velem, sírtam fel és elrohantam a szomámba.
- Maria, várj mondta Miss heliotrope

- Ajj milyen nehéz ezzel a lánnyal, kiáltott fel Sir Benjamin és lehuppant a kanapéra
- Ne agódj kedvesem, megfogja érteni, modta Loveday és adott egy csókot vőlegénye arcára.
Sir Benjamin csak a fejét csóválta.
- Ne agódjon uram, a kis Maria olyan mint a tűz és minden tűzet elehett oltani, és erre csak Mr Robin képes, mondta Marmalode Jamben.
Loveday erre elmosolyodott, Sir Benjamin pedig csúnyán nézett.

Íme a 6. fejezet.
Ez Ritá-nak ajánlom =) Aki megvárta míg elkészül :D
pux :)

By:

A szenvedély rabságában

5. fejezet.

"Sosem hittem volna, hogy egyszer Te az enyém leszel. Ezen túl viszont úgy érzem, Veled mindenre képes vagyok, és nincs mi megállítson céljaim elérésében"


Úhh, most bajban vagyok, és ahogy elnéztem nem kis bajban.
- Maria, töbett nem mész el egyedül, mit képzelsz hogy ilyen későn térsz vissza Holdszállásra? kérdezte dühösen a bácsikám.
Most kicsit olyan volt mint régen a megérkezésemkor.
- Sajnálom, én... eltelt az idő, mondtam bocsánatkérően.
Robin még mindig az ajtónál ált, dühös volt, éreztem a pillantásából ahogy rámnézett.
- Most menj, térj nyugovóra holnap megbeszéljük, mondta most már nyugodt hangon.
Miss Heliotrope már indult volna el, mikor Loveday megálította.
- Gyere Maria, felkisérlek, mondta szelíden Loveday, rá mosolygott a nevelőmre, és elindult velem be a szállásra.
Mikor elmentünk Robin melett rá emeltem a tekintetem, a szemében düh és aggódás látszott és mély érzelem. A megismerkedésünkor felfújt hólyagnak tartottam, de közben olyan biztonságot éreztem melette amelyet még édesapám melett sem.
Miközben Loveday-al sétáltunk fel a szobámban, nagyot sóhajtottam
- Én nem akartam ilyet aggódalamat okozni, mondtam Loveday-ra nézve
- Ne agódj, holnapra mindenki megbékél csak nagyon aggódtunk miattad, mondta és megsimogatta az arcom.
- Remélem igazad lesz, mondtam és rá mosolyogtam.
- Biztosan, "Ha nem szeretünk túlságosan, nem szeretünk eléggé" mondta
Szerettem mikor ilyeneket mondott, bölcs és elgondolkodó volt.
Mikor felérttünk a szomámba segített átöltözni, de közben megkérdeztem tőle amire annyira kiváncsi voltam.
- És Robin.. ő mióta van itt? kérdeztem kiváncsian
- Pár órával elötted érkezett, téged keresett, mondta és leült az ágyamra. - Mondtuk neki hogy elmentél lovagolni, utánad akart menni, de sikeresen elértem hogy várjon meg itt.
- Még jó, mondtam és neki támaszkodtam a fésülködő asztalomnak.
- Még jó? nézett meglepedten - Mért mondod ezt Maria? kérdezte
- Én.. találkoztam valakivel, mondtam neki őszintén és ránéztem.
- Kivel? kérdezte ismét.
- Dan-nek hívják és az apád klánjához tartozik, mondtam -Ismered?
Tettem fel a kérdést, hiszen nem hogy meglepődött, inkább nagyokat pislogott.
- igen, mondta és felált
Kiváncsi voltam vajon honann ismeri, hiszen több dolgok akartam tudni Dan-ről.
- Dan, ő elég furcsa alak, mindig is apám közelébe akart férkőzni, tudni akart mindenről és háát Robin és ő nem nagyon kedvelik egymást.
Leesett az állam, az úgy nevezett " új barátom" nem is olyan mint amilyennek leírta magát, érdekes.
- Ő nem éppen ilyennek írta le magát, mondtam a szememet forgatva
- Jobb lenne ha nem találkoznál vele töbett Maria, mondta óvatosan - Szerintem csak a közeledbe akar férkőzni, hogy ártson Robinnak, mondta aggódva.
Igazat adtam Loveday-nak.
- Rendben, nem találkozok vele többet, mondtam őszintén
-Most megyek, szép álmokat, mosolygot és elhagyta a szobát.
Egyhamar még nem fogok elaludni, "vajon Robin elment már" Tettem fel magamban a kérdést.
Azt hittem tudok majd beszélni vele, hiszen engem keresett de a bácsikám szavának ilyenkor muszáj volt eleget tennem, hiszen igazuk volt, bolond voltam hogy ennyi időt pocsékoltam Dan-re.
Kinéztem az ablakon, és hátha meglátom Robint, de nem láttam senkit, valaki közben kinyitotta az ajtót és bejött rajta, azt gondoltam Loveday az, hogy valamit elfelejtett.
- Mond csak Loveday, mondtam neki de nem fordultam meg.
De nem szólalt meg ,ekkor megfordultam és nem éppen Loveday ált velem szemben.
Robin az ajtónak dőlve állt, közben az én szívem pedig csordulásig megtelt.
Nem is titkolta, hogyan hat rá, az öltözékem hiszen csak egy lenge hálóruha volt rajta ami a combomig tartott.
Az évek alatt csak külsőleg változott magasabb és erősebb lett..
- Hol voltál ilyen sokáig? tette fel a kérdést szemrehányóan.
Kissé haboztam de aztán válaszoltam neki.
- Az erdőbe, mondtam felemelt fejjel. - Talán baj? kérdeztem büszkén.
Erre sötéten nézett, nem kéne pimaszkodnom de úgy éreztem muszáj valahogy megtudnom mit érez irántam.
- Nem, az a baj, hogy ilyen későn értél vissza, mondta szigorúan.
- Eltelt az idő, mondtam
- Kivel voltál? kérdezte és előre lépett.
Úhh, reméltem ezt a kérdést nem teszi fel, most mit válaszoljak neki, nem akarok hazudni de azt sem akarom, hogy megtudja kivel voltam.
- Én, én kivel lettem volna, dadogtam és elfordultam.
- Maria!! emelte fel a hangját - Kivel voltál? mondta és egyre jobban közelített felém.
- Senkivel, egyedül voltam, hazudtam
- Mért hazudsz? tette fel a kérdést
- Nem hazudok, dadogtam.
- Akkor mért nem nézel a szemembe, erre megfordultam
- Jobb lenne ha elmennél,mondtam és elindultam az ágyam felé.
Egyáltalán nem akartam, hogy elmenjen azt akartam, hogy velem töltse az éjszakát hogy itt legyen velem.
De nem engedte, hogy elérjem megfogta a karom és maga elé rántott.
- Nézz a szemembe Maria, mondta sötéten
De nem tettem, erre megfogta az állam és maga felé fordította.
- Veled akartam lenni, mondtam suttogva. - De te nem.
- Mért mondasz olyat, amit te magad se gondolsz komolyan.
- Mért nem így van, nem tudom mit érzel, mit gondolsz, mondtam mérgesen.
- Nem egyáltalán nem, és nem kell tudnod olyan dolgokat amelyek nem jelentenek semmit, mondta ő is olyan hangnemben mint én.
- Nekem sokat jelentenek, az életemet, kiáltottam fel idegesen és elrántottam magamt tőle.
Ideges voltam, féltem hogy elárulom mit is érzek.
- Mit akarsz Robin? tettem fel a kérdést remegve - Áruld el, mit akarsz?
Olyan szevedélyel nézett rám, hogy azt hittem ott esek össze.
- Téged Maria, téged mondta és már éreztem is az erős karokat amik körbe fogtak.
És már rá is tapasztotta az száját az ajkamra, olyan szenvedéllyel mélyítette el a csókot, hogy szerencse hogy megtartott, mert biztos a padlón kötök ki, közben átkaroltam a nyakát és belefúrtam az ujjaimat a göndör fütjeibe.
Éreztem hogy mégis eltűnik a padló a lábam alól de nem azért mert összestem, a fenekemnél fogva felemelt és a falnak nyomott, felsóhajtottam mikor megéreztem a hideg falat a hátamnál ő csak csókolt mindenhol ahol csak tudott, nem bírtam magammal ,beleharaptam az alsó ajkába ő erre mégjobban a falhoz nyomott éreztem az ágyékát a lábam között erre hangosan felnyögtem.
Robin, Robin.. suttogtam -Kérlek,  könyörögtem azért hogy velem legyen.
Milett belőlem azelött erre sosem vetemedtem volna, tudtam hogy egyetlen férfi se tudna ennyire feltűzelni mint ahogy Robin teszi most.
Mire feleszméltem, már az ágyon feküdtem ő feltérdelt, rám nézett az izzó tekintetével és végig pásztázta a szemeit rajtam.
A meleg keze végig simított a combom belső és külső részein, egyre jobban feltolva a hálóruhám, közbe lehajolt és megcsókolt, már alig bírtam magammal.
Úgy vettem észre kicsit túlvolt öltözve hozzám, csak a kalapja nem  volt rajta azt pedig akkor levette mikor bejött a szobába, ezért elkezdtem feltolni a sötét fekete ingjét, ő felhúzott magához így majdnem egy magasságban voltunk így végre sikeresen letudtam róla húzni a fekete inget. Végig simitottam izmos felső testén amely pont olyan volt mint álmaimban, csókoltuk egymást kifuladásig, mikor....


Íme a 5. fejezet. :)
Kérlek titeket szavazatok hogy legyen e további erotikus tartalom, nem akarom senkinek se megbántani a lelki világát:) köszi szépen =)
Kicsit rövid lett, de ennyire volt időm

By:

A furcsa idegen

4. fejezet.

" Mikor már úgy érzem minden veszve, akkor jössz Te és mindent helyre teszel bennem. Szerencsére az érzéseim irántad oly mértékben manipulálnak, hogy általad visszatér minden erőm "


Végre, a szabad levegőn vagyok ez hiányzott igazán, igazából mióta itt élek, nem telik el úgy egy napom se hogy ne sétáljak az erdőbe,és most már nem kell attól sem tartanom, hogy valaki megtámad, hiszen de Noir klán és Robin védelme alatt állok, Robin... szomorodtam el " vajon hol lehet most" néztem fel az égre.
Hirtelen törtek rám az emlékek amelyek mély nyomott hagytak a szívemben, és tudtam hogy örökre ott is maradnak.

"Ősz volt, már kezdte mindenki érezni, hogy jön a tél, a levelek már jó formán mind leestek, de azért még maradt a fákon pár elárvult fa levél, ilyenkor nem volt szokatlan az eső, most is kezdett elborulni az ég.
- Visszaviszlek Maria, borult az ég és hamarosan esni is fog, szólalt meg Robin, mögöttem jött ilyenkor így mindig éreztem hogy engem néz, zavaró volt de egyben jó érzés is.
Megáltam és megfordultam, belenéztem éjfekete szemeibe, ami úgy szikrázott mint a legszebb csillag az égen.
Ő álta a tekintetemet de én nem bírtam olyan sokáig, zavarba ejtett ahogy rám nézett, így elfordítottam a fejemet, de a szája sarkán húzodó mosolyt azért észre vettem, tudtam hogy észre vette a zavaromat.
- Még nem szeretnék hazamenni, és különben is nem kell visszavinned mert egyedül is haza találok- mondtam neki mosolyogva.
- Maria, rázta a fejét - Gyere megyünk, és nem mondom még egyszer, nézett rám komolyan, amitől egyből elnevettem magam.
- Haha, Robin ilyenkor olyan vicces vagy mondtam még mindig nevetve, erre ő is elkezdett vigyorogni.
- Már észre vehetted volna, hogy nem vagyok kislány, akinek megmondják mikor menjen haza- mondtam neki a szemébe nézve, már nem nevettem ahogy ő se.
- Te már rég felnőttél Maria, mikor elhatároztad , hogy megmented Holföldét nagy felelőséget vettél magadra, mondta büszkén.
- És mi van a többivel? csúszott ki a számom, de egyből meg is bántam.
Rám fordította a tekintetét, és sötéten nézett.
- Milyen többivel Maria? Ő is kérdezte.
- Semmitől, semmi ne is figyelj rám, mondtam és elindultam, közben éreztem hogy kezdek vörös színben pompázni.
- Maria! emelte fel a hangját.
- Tessék? fordultam meg de egyből meg is tántorodtam.
Robin ott ált éppen elöttem, nem tudom mikor lépettt oda hozzám mert jóval pár méterrel ált mögöttem, de most már kezdtem megszokni, hiszen úgy mozgott mint egy árnyék.
- Maria, mit akartál mondani az elöbb? kérdezte kiváncsian.
Melegem lett, még ebben a dermesztő hidegben is. Nem mertem válaszolni, féltem hogy mit fog reagálni, így inkább csak mellé beszéltem
- Csak azt hogy... Robin haggyál létszives!!mondtam idegesen és el húzodtam tőle de ő visszatartott megfogta a kezemet, és felemelte az állam.
- Maria, mondta gyengéden amit nagyon ritkán lehetett tőle hallani. - Mitől félsz? kérdeze suttogva.
- Semmit Robin, ráztam a fejem ő erre felhúzta a szemöldökét és elengedte a kezem.
- Te tudod,  fordult el - Menjünk, mondta ismét.
- Okés, csillant fel a szemem , de előtte kapj el! - mondtam nevetve, és elkezdtem futni már csak annyit láttam, hogy megfordul.
- Maria! kiáltott - Maria, csak kapjalak el, olyat teszek veled, mondta mérgesen de tudtam , hogy nem gondolja komolyan.
- Na mit? szóltam vissza, és futottam tovább de tudtam hogy hamar elkap, mire észbe kaptam már a derekamat fogta ,de én megbotlottam és elestünk mindketten egyből bele egy halom levélbe.
Ott feküdtünk egymáson, ő volt felül én pedig alatta a derekamat még mindig nem engedte el, az arcunk centikre volt egymástól, éreztem hogy a szívem egyre jobban dobog. A pillantása égette a testem, ahogy a szeme az ajkamra vándorolt, csak arra vágytam hogy megcsókoljon.
- Mit akarsz tenni velem? kérdeztem suttogva
- Ha te azt tudnád, mondta rekedten
Mielött válaszoltam volna elkezdett esni az eső, ő felnézett az égre aztán felált, felsegített engem is. Pár percig csak néztük egymást vággyal teli tekintettel aztán megfogta a kezemet és elindult velem Holdszállásra "

Mosolygva gondoltam vissza rá, miközben odaértem az erdő széléhez, de elhatároztam hogy most nem gondolok a múltra, élvezni akartam a friss nyári levegőt. Leszáltam a Lóról, más néven Amandáról hasonlított Periwinkle- re gyönyörű fehér színű ló volt csak kicsitt nagyobb , mivel Periwinkle-hez már túl nagy voltam, de így se feletkeztem meg róla, sokszor lemegyek hozzá, megkefélni vagy csak etetni.
Hozzá kötöttem egy fához, és elindultam az erdőbe. Meleg nyár volt, de itt a hűs fák között jól elehetett tölteni az időt. Semmit sem változott, ugyan olyan szép volt mint mikor elösször jártam itt.
Már vagy fél órája sétálhattam mikor neszt halottam a hátam mögül, megfordultam de nem láttam semmit, aztán az eggyik fa mögül kilépett egy férfi. Ahogy jobban szemügyre vettem megálapítottam, hogy egymagas velem, a haja barna volt épp úgy mint a szeme, tiszta barnába volt öltözve így sejtettem a de Noir klánhoz tartozott, nem tudom ki lehetett ő de ismerős volt.
- Ki vagy te? kérdeztem
- A nevem Dan, mondta és közelebb jött. - A de Noir klánhoz tartozom , mondta büszkén.
Ahogy sejtettem a klánhoz tartozott ezért volt olyan ismerős, párszor már láttam is. Szimpatikus volt, de külsőleg egyáltalán nem tetszett.
- Te Maria Merryweather vagy ugye? kérdezte mosolyal az arcán
- igen, mondtam felemelt fejjel.
- Örülök, hogy megismerhetlek személyesen is, Robin már sokat mesélt rólad és mind igaz volt amit mondott a szépséged lenyűgöző, mondta szeszélyesen
- Öhh Robin, csodálkoztam - Ellentétbe veled ő nem mesélt rólad.
- Szomorú, de így jártam, mondta viccesen
- Nem sétálsz velem egy kicsit, látom kissé magányos vagy, tette fel a kérdést.
Haboztam hiszen nem is ismertem, nem féltem tőle deee
- Ne agódj, Robin barátja vagyok és biztos nem örülne ha egyedül mászkálnál az erdőbe.
Gondoltam mért is ne, ha már nincs társaságom hiszen Wrolf sem jött velem és kezdtem unatkozni.
- Rendben, mondtam mosolyogva.
Elindultunk hát, egymás melett mentünk és kérdezgettük egymást.
- Hogy, hogy csak így egyedül vagy? kérdezte máris
- Háát egyedül akartam lenni, mondtam
- Ohh akkor rosszkor jöttem, csóválta a fejét mosolyogva.
- Nem, ne agódj már ugyis kezdtem unatkozni.
- És Robin? kérdezte, erre elfordítottam a fejem.
- Mért nem vele vagy? kérdezte kiváncsian.
Megáltam, nem akartam erről beszélni, de megbántani sem akartam.
- Nem tudom igazából, hogy hol van, mondtam őszintén
- Hát nem tudom, ő hogy van vele, de ha én szeretek valakit akkor vele lennék minden percemben.
Ezzel a kijelentésével rá emeltem a tekintetemet, miről beszél arról hogy Robin nem szeret úgy ahogy én hiszem, nem nem szeret hiszen megcsókolt, és mért halgatnék egy idegenre.
- Sok gondja van mostanába és azér....
- haha, nevetett fel - Sok gondja, nem hiszem, hetek óta kinem tette a lábát a várból.
Nagyott néztem, hazudik azt akartam hogy hazudjon ez nem lehet, hiszen Loveday is azt mondta hogy..
- Ne haragudj én nem akartam, de azt hittem tudsz róla, mondta bocsánat kérően.
- Én nem tudom már mit higgyek, mondtam. És azt sem tudtam hogy egyáltalán higgyek e Dan-nek.
- Robin szeret téged, na de beszéljünk erről, inkább mesélj magadról Maria, mondta most már mosolyogva.
- Őhh jó, szívesen mondtam , és bele kezdtem de közben csak Robin-on járt az eszem, vajon igazából nem is szeret, vagy mért mondta ezt Dan, ajjj már nem tudom mit higgyek, hiszen inkább hiszek Loveday-nak amit ő mondott, hogy sok gondja van Robinnak és ezért nem tud velem lenni.
Sokáig elbeszélkedtünk, és nagyon megkedveltem Dan-t , annak ellenére hogy ilyeneket mondott.
Késő délután volt már mire visszamentértem Holdszállásra, megigértem Dan-nak hogy hamarosan ismét találkozunk, és kezdtem érezni hogy jó barátok leszünk.

- Maria, jött ki mindenki elém - Hol voltál gyermekem, kérdezte aggódva Miss Heliotrope.
- Sétáltam mondtam
- Kicsit sokáig nem gondolod Maria, szólt szigorúan a bácsikám
Most Loveday se segíthetett hiszen igazuk volt.
- Elnézést, nem akartam aggodalmat okozni, mondtam őszintén
- Mégis megtetted,jött egy mérges hang az ajtóból.
Robin.. mondtam magamba

Háát ez lenne a 4. fejezet.
Sztem nem lett a legjobb, de nem volt sok időm rá
Bocsi ha esetleg nem lett a legjobb! :(
azért puszilok mindenkit :) (L)
ui. légyszives írjatok véleményt, hogy tudjam milyen, vagy változtassak rajta:)

By: