Levél

                                                                   
24.fejezet


Bevitt és leültetett a kis székre és elém térdelt, pár percig csak hallgattunk majd a kezébe fogta az arcomat és gyengéden kényszerített hogy a szemébe nézzek.
A szeme még mindig ugyan olyan éj fekete volt mint mikor először találkoztunk, bármikor rám nézett mindig zavarba hozott, szerettem benne azt az erőt és azt a szenvedélyt amit árasztott a szemeiből.
- Figyelj ide jól arra amit most mondok....- szólt halkan
Megijedtem...éreztem a szívem mélyén hogy nem fogok annak örülni amit mondani fog
- El kell mennem, hónapokra - mondta ki gyorsan
Úgy éreztem forog velem a világ..nem nem és neeeeeeeem hirtelen pattantam fel annyira hogy kicsit meg is szédültem
- Nem, nem teheted ezt - kiáltottam neki
Hozzám akart érni de elrántottam a kezem, úgy éreztem elárult, itt hagy megint, egyszer már megtette az egy hónap volt, mégis úgy éreztem az örökké valóságot bírtam ki
- Figyelj rám.. - ütött meg egy erősebb hangot
- Nem érdekel mit mondasz - ráztam a fejem
- Egyszer már elmentél, azt hittem bele halok és most megint ezt tervezed - néztem rá már könnyes szemekkel
Elakartam menekülni, azt érezni álmodok...elakartam szaladni de éreztem hogy az ajtóhoz csapódok szemből.
Robin erős karjai körbe zártak mint már oly sokszor, éreztem lehelettét a fülemnél, megremegett a testem.
- Hagyd már abba - suttogta
- Nem örökre hagylak el...sosem tenném, csak egy kis időre
- Miért - kérdeztem könnyezve
Közbe éreztem hogy simogat, az arcomat és ment egyre lejjebb...míg így hátulról is tudta mi a gyengepontom
- Majd megérted ha hazatérek - csókolt bele az arcomba
- Nem fogom kibírni, nem nem - sírtam el magam
Megfordított és erőteljesen rá tapasztotta a száját az ajkamra,de mégis gyengéden csókolt én közbe át karoltam, annyira szerettem ezt a férfit, ő miatta éltem, mindent jelentett nekem még az életemnél is többet.
- Szeretlek... - suttogtam
Rám emelte a tekintetét és letörölte a könnyeimet a csókjaival
- Mért mész el - kérdeztem megint
- Vedd le a  ruháidat - mondta suttogva, ebből értettem hogy bármit kérdezek nem mond a dologról semmit sem
Ő leült a székre én meg csak álltam neki támaszkodva a fa ajtónak, csak egymást néztük nem tudtunk megszólalni....
Nem kezdtem el vetkőzni, nem bírtam megmozdulni sem, csak a szívemben érző fájdalmat éreztem....

Hirtelen erős fény ütötte meg a szememet, kellet pár perc mire szép lassan teljesen kitudtam nyitni a szemem
De amilyen nehezen szoktam meg a fényt, olyan gyorsan éreztem ismét a fájdalmat...a szívemben
- Maria - szólt egy ismerős hang
Hirtelen fel se fogtam hogy van itt valaki, felemeltem a fejem és láttam Loveday áll az ágy előtt
- Loveday, hol van Robin - szálltam ki gyorsan az ágyból és elé futottam
Nem mondott semmit csak megfogta a kezem és lágyan belecsúsztatott egy levelet, éreztem a levél súlyát..
Az érzelmi súlyát...az ablakhoz mentem és pár percbe telt mire felnyitottam
Igenis féltem attól ami benne állt, mondani se kellet ki írta...egyből felismertem Robin írását, feltéptem és egy nagyot sóhajtottam és elkezdtem olvasni

" Egyszer majd megérted.......
                                                    Robin

A levél olyan könnyen hullott ki a kezemből mint egy pehely könnyű falevél, már csak a fájdalmat éreztem a szívemben, remegtem és le kelet ülnöm vagy tudtam kicsúszik a talaj a lábam alól
- Maria - sietett oda hozzám Loveday
Nem éreztem semmit sem, mintha semmi élet nem lett volna a földőn
- Maria szólalj meg - szólt aggódva
De én nem szóltam, csak úgy éreztem meghalt minden amiért éltem.......