Az érzések felszínre törnek

8. fejezet.

" Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem "

Nem hittem le, hogy itt áll elöttem és minden szavamat halotta, ez az amit nem akartam, hogy megtudja a valódi érzéseimet.
- Jobb lenne ha bemennénk, halottam valahonann Loveday hagját, mikor már megérintette a vállam akkor tudtam hogy ott áll közvetlen mögöttem.
- Nem, szólt Robin hangosan ezt egyből megértettem. - Ő itt marad, mondta sötéten rám címezve.
Közben szakadt az eső, de engem egyáltalán nem zavart.
- De Robin... kezdte újra Loveday
- Menjetek be, nézett nyomatékosan Lovedayra és Armand-ra.
Nem szóltak semmit csak elindultak befelé, néztem ahogy bemennek de mire visszanéztem Robinra már ott állt elöttem.
A szívem a torkomban dobogott, éreztem férfias illatát amellyet úgy szerettem "fenyőillat" egy másodpercre becsuktam a szemem, közben éreztem hogy a melkasa a melleimet súrolja, újra elfogott a vágy, azt szerettem volna ha nem csak a mellkasa érinti.
Rá emeltem a tekintetemet, az arcáról eső cseppek potyogtak le,némelyik végig haladva az egész testén, szemei sötéten csillogtak, elált a lélegzetem.
- Robin, mit halottál? kérdeztem suttogva
Nem válszolt semmit csak engem nézett, izzó pillantásával égette a bőröm, mindig zavarba hozott mikor így nézett rám,
- Robin.. kérleltem - Szólalj már meg, könyörögtem neki
De nem szólalt meg, itt állok elötte és hülyét csinálok magamból, ő meg nem tud kinyögni egy nyamvadt szót.
Elegem lett így megszakítva testünk össze érését, kikerülve elakartam indulni, de ő nem hagyta.
Mindig elém lépett, fogott az erős testével.
- Engedj már! szóltam rá, és probáltam szabadulni.
Jobban probáltam erőszakoskodni, kitudtam kerülni, de ennek az lett a vége , hogy a derekamnál fogva visszarántott így majdnem a földön kötöttem ki, a fenekem már súrolta a földet de az erős karok felhúztak és átkaroltak.
- Mért menekülsz folyton? kérdezte suttogva, közben mindketten bőrig áztunk, úgy tapadt össze a testünk, de neki a hideg ellenére tűz forró volt a teste.
- Mintha te nem ugyanazt tennéd, vágtam vissza.
- Ismételd meg amit elöbb mondtál, kérte sötéten, az elöbbi kijelentésemet mintha megsem halotta volna.
- Majd akkor ha te is, mond el ki az a lány akit szeretsz, mondtam remegve.
Erre jobban magához szorított és bevonszolt a házba, Loveday és Armand a hallba beszélgettek mikor észre vettek minket feláltak, de Robin nem foglalkozott velük, becipelt a könyvtárba.
Ott már elengedett, és egyből fázni kezdtem.
- Ne játsz a tűzzel mert könnyen megégetheted magad, mondta kimérten.
- És ha én játszani akarok, akkor mivan? kérdeztem kihivóan
Farkasszemmel néztük egymást.
- Ezt akarod? kérdezte szenvedélyesen, jött közelebb, kikészít mikor ezt csinálja, ahogy felém lép olyan mintha a vadat akarná becserkészni.
Mire észbe kaptam aderekamnál fogva magához rántott,közben játszott az ajkammal, nem csókolt meg de hozzá érintette a száját.
Az alsó szoknyám nem volt egybe a felső részével ezért könnyen feljebb tudta tolni a selyem anyagot, megéreztem a kezeit a derekamon, ahogy egyre feljebb csúsznak.
- Szeretsz Maria? kérdezte mélyen a szemembe nézett.
- Igen szeretlek, mondtam nagyon halkan, de tudtam hogy értette.
Láttam a szemébe a csillogást, de valahogy úgy éreztem mintha fájdalmas harc dúlna benne.
- Menj és öltözz át, mondta és elépett tőlem.
Nem értettem a reakcióját, de nem vitatkoztam vele, elindultam felfelé a szobámba.

- Maria, halottam Loveday hangját mikor elhalattam a hall elött.
Rájuk néztem, mind ketten újra feláltak.
- Minden rendben Maria, kérdezte Armand, oda jött és megfogta a vállam.
- Igen jól vagyok, mondtam - Felmegyek átöltözni.
- Felmegyek veled, szólt Loveday és elindult velem fel a szomámba.

Mérhetetlen öröm, és fájdalom tombolt bennem, nem tudom hogy ez a két érzés hogy fér meg egymás melett.
Gyűlöltem magamat azért amit teszek vele, még idejébe megáltam milött még megcsókoltam volna, mikor megláttam csurom vízesen, nem kelett sok hogy oda menjek és a karomba kapjam, a tudat, hogy szeret mély érzelemekkel tölt el, még sosem éreztem ilyet..
Valaki bejött, nem fordultam meg két kezem a polcnak támasztottam és a földet bámultam.
- Öreg, szólt Armand
- Nem tudom mit teggyek Armand, sóhajtottam fel.
- De tudod, csak félsz megtenni, mondta őszintén.
Erre már megfordultam, szikrázott a szemem, evvel nem hogy segít még inkább belém tapos.
- Te ezt nem érted, mondtam mérgesen.
- Az Istenért Robin, halgass már a szívedre, éppen az elöbb mondta hogy szeret, mire vársz még? kelt kimagából Armand
- Takarodj, ordítottam neki
Fájtak a szavai és kezdtem beismerni nagy nehezen hogy igazak
- Gyerekorunk óta ismerjük egymást, mindent tudunk egymásról öreg, de nem tudlak most megérteni.
Sose láttalak még ilyennek, ha nem vagy melette fél ember vagy, nélküle sosem leszel boldog, és nézz magadra már hónapok óta nem voltál nővel, mondta mostmár nyugodtan.
- Mert mindeggyik nőbe csak őt látom, a vörös haját, a szikrázó szürke szemeit, egy nő se tudná már kielégíteni a vágyaimat csakis ő.
- Tegyél belátásod szerint, de azt azért mond meg hogy mért nem lehet boldog veled? kérdezte
Mielött Robin válaszolt volna Sir Benjamin lépett be az ajtón.
- Áhh a De Noir klán 2 vezére, mosolygott - Örülök, hogy visszatértetek, mondta és kezet rázott mindkettönkel.
- Végre egy kis eső, ebben a melegbe már jólesik, de látom ti eléggé eláztatok, nevetett fel.
- Legalább megnövünk, röhögött fel Armand is.
- Neked már ugyis mindeggy, Armand húztam mosolyra a számat énis.
- Marha vicces, forgatta meg a szemeit.
- Mariával találkoztál már Robin? kérdezte tőlem Benjamin
- Igen, már beszéltünk, mondtam
- Akkor jó, itt maradtok vacsorázni fiúk? kérdezte
Mielött még Armand kinyitotta volna a száját, megelőztem
- Nem lehet sajnálom, még apámnak jelentést kell tennem, mondtam őszintén
- Onann jövök, holnap lakomát rendez és meghívott minket, meg még van vele egy pár megbeszélni valóm, húzta el a száját.
Mindig veszekedve válnak el, néha az egész vár tőlük zeng, gondolom mostsem lessz máshogy.
- Jól van, akkor majd máskor. - Mentek is? kérdezte.
- Igen, és kezet fogtunk
- Viszlát fiúk, azzal elhagytuk a szobát.
- Viszlát, köszöntünk
- Elköszönsz Mariától? kérdezte Armand
De közben Maria futott le a lépcsőről, gyönyörű volt , a haja felvolt kötve, a szemei pedig csillogtak.
- Kint megvárlak, szólt Armand - Viszlát Maria, holnap táncolunk ám, kacsintott rá
Maria rá mosolygott és elköszönt tőle
- Menj már, néztem szúrósan
- Mennem kell, holnap.. zártam le a témát.
Oda mentem és adtam egy csókot a homlokára.
Megfordultam és elindultam de halottam hogy utánam szól.
- Viszlát te felfújt hólyag, mondta
Erre elmosolyodtam, de nem néztem vissza rá.

Ez lenne a 8. feji :)
Kicsit későn tudtam csak feltenni, és kicsit rövid lett :D bocsika
Köszönöm, hogy szavaztatok, és király-nak gondoljátok a történetemet. :D
Kérlek titeket írjatok kommenteket, hogy tudjam mit gondoltok:)
Ezt Silver Lady-nek ajánlom akinek nagyon jó a története, és eltér a többi Holhercegnős blog-tól:) ♥
Puszilok mindenkit
♥ ♥ ♥

By

Kérdések és válaszok

7. fejezet.

" Ha létezik a világon igaz szeretet, semmi mást, csakis ezt adom neked "

Másnap reggel kipihenten és éhesen ébredtem, gyorsan felébredtem és lementem reggelizni, nem volt ott senki, furcsáltam.
- Jó reggelt kisasszony, üdvözült Digweed
- Jó reggelt, mond csak Digweed mért nincs itt senki?
- Mert már dél felé közeledik az idő, az úr és a hölgyek már rég befejezték a reggelit.
Megállt a kés a kezemben, mi csoda, hogy aludhattam el ennyire, ez nem lehet, ismételgettem magamban.
- Ennyire elaludtam volna, de hisz az lehetetlen, töprengtem mostmár hangosan.
- Miss Heliotrope volt is önnél fent, de nagyon mélyen aludt így nem akarta felébreszteni, mondta miközben kávét öntött nekem.
- Ohh értem, köszönöm, mondtam
- Nincs mit kisasszony, mosolygott rám.
Miközben jó ízűen ettem, bácsikám bejött és leült az asztalfőre.
- Jó reggelt Maria, köszönt
- Jó reggelt bácsikám, rágtam meg az utólsó falatot és rá emeltem tekintetemet.
- Jó későn ébredt el, kialudtál magad? kérdezte
- Igen bácsikám, mondtam
- Remélem megérted a büntetésed, mondta és ivott egy pohár narancslevet.
- Igen meg, mondtam kimérten de magamban nem így éreztem, megértettem de nem fogadtam el.
- Örülök, tudd csak a te érdekedben tesszük ezt, mondta mosolyogva.
- Bocsánatott kérek bácsikám a tegnapi kirohanásom miatt, mondtam bocsánatkérően.
- Semmi baj, mindenkivel előfordul mondta és felált.
- Most megyek, maradj a házban,mondta és oda jött hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Viszlát bácsikám, köszöntem
Nem tudtam haragudni a bácsikámra ezért örültem hogy újra minden rendben van köztünk.
Már csak a nagy kérdés mit fogok ma csinálni...
- Maria!! kiáltott Miss Heliotrope
Sokáig nem kelett gondolkodnom.


Már 2 napja vagyok bezárva, nagyon unalmasan telnek a napjaim, még London-ban is élvezetesebben teltek.
De elkell fogadnom amit bácsikám megszabott, és hát nem is rá vagyok mérges hanem Robinra, csak jöjjön vissza megfogja kapni a magáét.
Éppen Miss Heliotrope olvasott fel nekem mikor Wrolf bejött és a lábamnál elkezdett szimatolni.
- Mi az Wrolf? kérdeztem és megsimogattam nagy füleit.
Erre megnyalta a kezemet amivel éppen az elöbb simogattam, erre elmosolyodtam, felált és elindult de út közben, mintha csak azt jelezné, hogy menjek vele.
- Sajnálom Wrolf, de nem mehetek ki a házból, mondtam
Erre a kijelentésemre Miss Heliotrope abba hagyta az olvasást, és rám emelte a tekintetét.
- Ne szomorkodj kedvesem, a bácsikád jó okkal tette azt amit tett, mondta és rá tette a válamra a kezét.
Nem tudom hogy de hirtelen kiváncsiságból rákérdeztem a már annyira érdekelt
- Mondja Miss Heliotrope ön volt már szerelmes? kérdeztem.
Nem voltam benne biztos hogy kapok rá választ.
- Igen, voltam már Maria, mondta szomorúan.
Sosem gondoltam volna, hogy a drága nevelőm valaha is lett volna szerelmes, vannak olyan dolgok amiket nem nézünk ki az emberekből.
- Meséljen róla, kérem mondtam nagy szeretettel.
- Igen Maria voltam, kezdett bele lassan,de éreztem hogy nehéz neki bele elkezdenie.
- Fiatalok és szerelmesek voltunk, úgy terveztük hogy hamarosan egybe kelünk de sajnos nem így történt.
Közben észre vettem hogy öreg arcán könny cseppek indulnak meg.
- Elkelett utaznia pár napra, úgy beszéltük meg miután megjön egybekelünk, itt nagy levegőt vett és folytatta
- De nem jött vissza, vártam rá napokat, hónapokat, éveket de mind hiába.
Megszakadt a szívem, szegény Miss Heliotrope annyit szenvedett a szerelem miatt.
- Most pedig kérlek, folytasd helyettem a felolvasást, mondta és rám mosolygott a fájdalom már eltűnt az arcáról.
- De Miss Heliotrope én... kezdtem volna de megálított a kezével így nem kérdeztem töbett és elkezdtem olvasni.

Egy hét telt el azóta mióta utoljára láttam Robint, a szívem sóvárgott utána a csókjaira az öleléseire, mindenére.Fájdítottam a szívem miközben a kanapén ültem és hímeztem, aztán egyszer csak egy ajótcsapódásra lettem figyelmes.
- Megjött, mondtam hangosan, gyorsan feláltam eldobva az anyagot és már rohantam is az ajtóhoz.
- Loveday végre, mondtam sóhajtva.
Ő meghalva a hangomat felém fordult mosollyal az arcán.
- Megjött? kérdeztem kipirult arcal
- Sajnos nem drágám, mondta kedvesen.
Erre egyből nehezebb lett a szívem, lehajtottam a fejem és elindultam vissza a társalgóba.
- Maria, kérlek ne csináld ezt, kérte és leült velem szembe. - Tudod hogy ha megjön te leszel az első akit felkeres.
- Tudom, csak... néztem fel rá.
- Fáj ha a szeretett férfi nincs mellettünk, de hamarosan megjön, igérte és én hittem neki.
- Mond Loveday mért mentek el a nyugati oldalra Robinék? kérdeztem
- Loptak az emberektől,és ezért zavargás tört ki, mondta és megnézte mit alkottam a hímzőszálall.
Megdöbbentem, mióta megmenekült Holdfölde azóta nem loptak el semmit az emberektől.
- De kik? kérdeztem - Már nagyon régen nem loptak el semmit sem, főleg nem a nyugati oldalon mivel ott éppen a szegényebbek laknak.
- Nem tudjuk, még az apám sem érti vajon mért pont a szegényektől loptak.
- Furcsa, pedig olyan jó emberek,nem érdemlik ezt.
- Robin kifogja deríteni, és rendet tessz, mosolygott. - Gyönyörű amit hímeztél Maria, nagyon ügyes vagy, dicsért meg.
- Köszönöm, mondtam nevetve, hiszen nem ez volt a legjobb amit valaha is csináltam.
- Ma találkoztam Dan-el, akivel múlkor találkoztál az erdőbe, mondta aggódva
Erre felkaptam a fejem.
- Tényleg? kérdeztem kiváncsian - Mit akart?
- Felőled érdeklődött, hogy jól vagy e, mondta 
- Hmm érdekes, mondtam kissé zavartan.
- Szerintem beléd szeretett, mondta komolyan.
Na ez hideg zuhanyként ért, hogy pont ő.
- Miből gondolod? kérdeztem.
- Ahogy beszélt rólad, ahogy leírt, de már most az elején mondom hogy nekem valami nem stimmel vele.
Elgondolkodtam arról amit mondott,elhatároztam hogy jobban megakarom ismerni és magam kideríteni milyen ember e valójában és számonkérni mért hazudta azt hogy Robinnal barátok.
- És mond csak Loveday? kezdtem bele - Robin szeret? - Ő, hogy nézz rám, hogy ír le?
Tudni akartam a válaszokat, ha már Robin-tól nem tudom meg.
- Ezt nem nekem megmondanom, mondta és felált.
Közeben halottam hogy dörren oda kint, eső közeledik.
- Loveday kérlek, tudnom kell, kérleltem
- Nem Maria, én ezt nem mondhatom meg, mondta és elindult ki a kertbe.
- Loveday várj, utána eredtem.
Kiértünk a kertbe már gyülekeztek a sötét felhők, ilyen meleg napokon nem csoda hogy esni fog.
Megált és szembefordult velem, kicsit habozott mielött válaszolt volna.
- Te szereted őt Maria? kérdezte én pedig egyből rá vágtam a választ.
Közben eleredt az eső, de engem egyáltalán nem érdekelt.
- Teljes szívemből szeretem, annyira hiányzik hogy a fájdalom széttépi a szívem, hiányzik a csókja az ölelése azt akarom hogy itt legyen velem, kiáltottam el magam.
 Ő nem szólt semmit csak a hátam mögé nézett.
Énis hátranéztem és elakadt a szavam, Robin és Armand az erdő elött pár méterre álltak és engem néztek.
- Robin.. suttogtam
A kezemet a szám elé kaptam és csak néztem Robint.
Robin a éjfekete szemeivel engem pásztázott, most mit teggyek.

Háát ez lenne a 7. feji.
Nem sikerült olyan jól, kissé unalmas,kicsit rövid :) de ennyire telt most az erőmből:)
Ezt Reginának ajánlom, mivel mind ketten ma tettük fel a 7. fejezetet. :D
puszi mindenkinek

By:

A büntetés

6. fejezet.

"Nem lesz könnyû, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged...mindenestül"


Mikor.. valaki kopogott, azt éreztem hogy éppen most estem le a szakadék széléről.
Mind ketten csak pislogtunk, és ziháltunk
- Maria kedvesem, alszol már? kérdezte egy női hang
Nem hittem a fülemnek, ilyenkor mért nem alszik már Miss Heliotrope.
Robin leszált rólam és segített felálni az ágyról, kicsit rendbe tenni magamat így zihált külsővel mégsem álhatok a szeretett nevelőnőm elé, miután rendbe szedtem magam mentem ajtót nyitni.
Ha tudná miket művelek, lehet egyből menne vissza London-ba..
- Tessék Miss Heliotrope, tártam kicsit ki az ajtót, a nagy mű ásítás kiséretében.
- Ohh kedveském, ne haragudj hogy felébresztettelek csak tudod nem tudtam úgy elaludni, hogy ne lássam minden rendben van e veled? modta aggódva
Meghatódtam az aggódásán, nála jobb nevelőm nem is lehetne.
- Ne agódjon, Miss Heliotrope minden rendben van csak nagyon elfáradtam és szeretnék pihenni, mondtam mosollyal az arcomon.
- Ohh persze, persze már megyek is, mondta - De mégis várj egy percre Maria, kezdte mielött még becsuktam volna az ajtót.
- Igen, Miss Heliotrope, mondtam és a szememet forgattam de ő ezt nem láthatta mivel háttal állt nekem.
- Mond csak gyermekem, ki volt az a fiú akivel találkoztál, véletlenűl meghalottam mikor a bácsikád és Loveday kisasszony erről beszéltek.
Neee, Robin egyből megfordultam és a szememmel Robint kerestem, éppen az ingjét gomboltam be mikor az eggyik gombnál megált és rámnézett.
A szemében dühöt láttam, lebuktam de sokat nem időzhettem mert válaszolnom kelett a nevelőmnek.
- Öhh majd holnap elmondom Miss Heliotrope, most lefeküdnék ha nem bánja.
- Persze, jóéjt Maria, mondta kedvesen és halottam ahogy kopog a cipője a kő padlón lefelé vezetve a lépcsőn.
Gyorsan becsuktam az ajtót és megfordultam.
Ugyan ott állt ahol elöbb mikor hozzá fordultam az ingje még mindig nem volt teljesen begombolva.
- Mért hazudtál Maria, kérdezte idegesen - Mért nem mondtad meg hogy egy férfival találkoztál?
A szemében féltékenységet láttam és mérhetetlen dühöt.
- Én nem, én nem akartam elmondani mert tudtam hogy így fogsz reagálni, mondtam énis idegesen
Olyan volt az egész mintha elöbb nem történt volna semmi, de a szeme azért feketén csillogot.
- Hogyan? - Most ezek után mit gondoljak, tárta szét a karját. - Ki ez a férfi?
- Így, féltékeny vagy és nem kell gondolnod semmit sem, fordultam el, a másik kérdésre inkább nem válaszoltam.
- Dehogy vagyok féltékeny, csak egyszerűen idegesít hogy hazudtál, mondta mérgesen.
- Most te is hazudtsz, hiszen látszik rajtad hogy féltékeny vagy, és nem is volt akkor hazugság mint amilyennek elképzeled, mondtam makacsul.
Farkasszemel meredtünk egymásra.
- Gyerekes mikor ezt csinálod, mondta és fejét rázta.
Erre a kijelentésére, nem bírtam befogni a számat.
- Haa persze, az elöbb nem éppen úgy viselkedtél velem.
- Nem tudom mért szólsz vissza, úgy vettem észre nagyon is élvezted, mondta mosolyal az arcán.
- Szemét vagy, mondtam ki könnyen, mióta itt élek egyre többször jönnek ki ilyen szavak a számon, meg persze Robin és a klánjával eltöltött idők is benne vannak.
Éreztem, hogy közelebb jön és a fülembe suttog.
- Hmm az elöbb még arra kértél hogy tegyelek a magamévá, most meg szemét vagyok.
Kirázott a hideg, tudtam ha hozzám ér, megint elfogy minden ellenállási kisérletem,így arcom megint paradicsom színűvé változott.
- Nem tudom mikor jövök, holnap elkell mennem a nyugati oldalhoz körül nézni, mondta mostmár komoly arcal.
- Mért kell oda menned? kérdeztem
- Nem tartozik rád, amíg távol vagyok ne kószálj el, mondta sötéten
- Ezt nem igérhetem meg, mivel nem tílthatod meg nekem hova mennyek és kivel találkozzak, mondtam szemrebbenés nélkül.
- Maria! emelte fel a hangját - Ne keljen miattad aggódnom, nézett szemrehányóan.
- Meglátom mit tehetek.
- Ha visszajövök sok mindent megkell beszélnünk, mondta még utoljára rám nézett és elhagyta a szobám.
Lehuppantam az ágyamra, és nagyott sóhajtottam hogyan veszíthettük el így a fejünket, ha Miss Heliotrope nem zavar meg mindket az ővé lettem volna, azé a férfié akit a világon mindennél jobban szeretek.
Csak kettönkre tudtam gondolni, ezért sokáig ébren ültem az ágyam szélén.

Idegesen csörtettem hazafelé, dühös voltam magamra legszivesebben bevertem volna a fejemet a legközelebbi fába, ennyire még sosem vesztettem el a fejemet mint most a szenvedély elborította az agyamat, egy nőt se kívántam még ennyire, ahogy őt.
Mikor elösször megláttam, már akkor tudtam hogy kell nekem, 13 évesen ismertem meg elösször miután apám megbízott azzal hogy nyomozzunk utána, nagy nehezen de belementem.
 "Éppen az eggyik sarkon álltam és őt figyeltem így jobban szemügyre tudtam venni, vörös haja csilogott a napfénybe, mosollyan az arcán gugolt le egy kisgyerekhez és simogatta meg az arcát aki éppen nekiütközött és elesett, olyan szeretettel nézett hogy megrendített"
Sosem voltam rossz ember de még az én kemény szívemet is feltudta olvasztani.
Ő más volt mint a többi nő erős és makacs volt, akinek nem lehetett parancsolni, nem tűnt sosem gyereknek a kora ellenére sem, de akkor nőtt fel igazán mikor megmentette Holföldét, és én akkor jöttem rá hogy szeretem mikor levetette magát a mélybe, a szívem fájdalommal lett tele és ez mindennél fájdalmasabb volt.
Szeretem teljes szívemből de ezt sosem fogom a tudomására adni, mert melettem sosem lenne igazán boldog így ha vissza jövök megmondom neki, hogy mennyen vissza London-ba és nem keresem töbett.
Kibaszott nehéz lessz, de így lesz a legjobb, éppen a várhoz értem mikor láttam hogy valaki a kapunál áll, közelebb érve vettem észre hogy Armand az.
- Robin végre, azt hittem már sose jössz, mondta szemétforgatva.
- Háát, köszönd az öregleánynak hogy nem kellett reggelig várnod mondtam és megáltam vele szemben.
- Milyen öregleánynak? kérdezte röhögve
- Maria nevelőnőjének, mondtam és neki dőltem a kapunak
- Na hogy-hogy kérdezte kiváncsian - Mi történt?
Nem válaszoltam neki semmit de a nézésemmel elárultam mindent.
- Lefektetted? kiáltott fel mosollyal az arcán
- Mond még hangosabban, hogy még többen meghalják, rívaltam rá - És nem, nem lett az enyém.
- Ahh basszus, a vén banya tudja mikor kell megjelenni, röhögött.
- Már mindeggy, több ilyen alkalom már úgysem lessz, mondtam és elindultam befelé.
- Ácsi, ragadta meg a karom - Mért mondod ezt öreg? kérdezte
- Mert megmondom neki mennyen vissza London-ba, mondtam és kirángattam a karom a szórításából.
- Azt hittem erről már letettél, nem vagy normális ha hagyod hogy másé legyen, mondta idegesen.
- Magam is tudom, de haggyuk ezt az egészet, mennyünk aludni holnap korán kelünk.
- Ajj öreg, sóhajtott fel Armand és elindultunk befelé.

Reggel fáradtam ébredtem mivel egész éjszaka Robinon járt az eszem. Semmi kedvem nem volt még a  bácsikammal a tegnap-ról beszélgetni, de sajnos muszáj volt.
Kissé feszéjezve léptem be a társalgóba, a bácsikám és Loveday volt csak ott, de tudtam hogy Miss Heliotrope, Digweed, és Marmalode Jamben is ott halgatózik valahol.
A bácsikám még mindig mérgesen meredt rám, Loveday vele ellentétbe mosolyogva emelte rám szürke szemeit.
- Ülj le Maria, szólt szigorúan.
Engedelmessen leültem és vártam bácsikám kemény szavait.
- Nos Maria, ki volt az a férfi akivel találkoztál, tette fel a nemkívánt kérdést.
Kissé csúnyán néztem Loveday-ra amiért elmondta.
- Akkor találkoztam vele elösször, mondtam -Dan a neve, és a de Noir klánhoz tartozik.
Bácsikám kérdően nézett Loveday-ra.
- Az a Dan, kérdezte de nem tőlem.
Loveday halkan mondhatta hogy igen mert nem halottam.
- Ő nem éppen családtag Maria, nem nagyon kedveljük a személlyét, mondta figyelmeztetően.
- Tudom bácsikám, már Loveday-nak is megigértem hogy többé nem találkozok vele.
- Rendben, hiszek neked de azért a felelőség alól nem bújhatsz ki, modta és tartottaM a legrosszab-tól.
- Nem mehetsz sehovasem, nem hagyhatod el a házat csak velem, vagy más személlyel a házba.
Na ez az amit nem hittem el, feláltam és mérgesen meredtem a bácsikámra.
- Ezt nem teheted bácsikám, kérlek.
- Nem Maria, remélem megértetted amit mondtam és ő is felált.
- És meddig, meddig leszek bezárvam kérdeztem
- Ameddig jónak látom, és háát Robinnal úgy beszéltük.... nem tudta befejezni mert közbe vágtam
- Robinnal? mondtam és itt szakadt el a cérna. - Már értem, nem is a te ötleted volt hanem a drága látos Robinkáé, mit képzel? Ezt nem teheti és te halgatsz rá? kiáltottam.
Erre Loveday felált, a többiek pedig előjöttek a halgatózásból.
- Maria!! emelte fel a hangját - Ne beszélj ilyen hangon, megértetted, Robinnal csak jót akarunk neked.
- Utállak titeket, ezt nem tehetitek velem, sírtam fel és elrohantam a szomámba.
- Maria, várj mondta Miss heliotrope

- Ajj milyen nehéz ezzel a lánnyal, kiáltott fel Sir Benjamin és lehuppant a kanapéra
- Ne agódj kedvesem, megfogja érteni, modta Loveday és adott egy csókot vőlegénye arcára.
Sir Benjamin csak a fejét csóválta.
- Ne agódjon uram, a kis Maria olyan mint a tűz és minden tűzet elehett oltani, és erre csak Mr Robin képes, mondta Marmalode Jamben.
Loveday erre elmosolyodott, Sir Benjamin pedig csúnyán nézett.

Íme a 6. fejezet.
Ez Ritá-nak ajánlom =) Aki megvárta míg elkészül :D
pux :)

By:

A szenvedély rabságában

5. fejezet.

"Sosem hittem volna, hogy egyszer Te az enyém leszel. Ezen túl viszont úgy érzem, Veled mindenre képes vagyok, és nincs mi megállítson céljaim elérésében"


Úhh, most bajban vagyok, és ahogy elnéztem nem kis bajban.
- Maria, töbett nem mész el egyedül, mit képzelsz hogy ilyen későn térsz vissza Holdszállásra? kérdezte dühösen a bácsikám.
Most kicsit olyan volt mint régen a megérkezésemkor.
- Sajnálom, én... eltelt az idő, mondtam bocsánatkérően.
Robin még mindig az ajtónál ált, dühös volt, éreztem a pillantásából ahogy rámnézett.
- Most menj, térj nyugovóra holnap megbeszéljük, mondta most már nyugodt hangon.
Miss Heliotrope már indult volna el, mikor Loveday megálította.
- Gyere Maria, felkisérlek, mondta szelíden Loveday, rá mosolygott a nevelőmre, és elindult velem be a szállásra.
Mikor elmentünk Robin melett rá emeltem a tekintetem, a szemében düh és aggódás látszott és mély érzelem. A megismerkedésünkor felfújt hólyagnak tartottam, de közben olyan biztonságot éreztem melette amelyet még édesapám melett sem.
Miközben Loveday-al sétáltunk fel a szobámban, nagyot sóhajtottam
- Én nem akartam ilyet aggódalamat okozni, mondtam Loveday-ra nézve
- Ne agódj, holnapra mindenki megbékél csak nagyon aggódtunk miattad, mondta és megsimogatta az arcom.
- Remélem igazad lesz, mondtam és rá mosolyogtam.
- Biztosan, "Ha nem szeretünk túlságosan, nem szeretünk eléggé" mondta
Szerettem mikor ilyeneket mondott, bölcs és elgondolkodó volt.
Mikor felérttünk a szomámba segített átöltözni, de közben megkérdeztem tőle amire annyira kiváncsi voltam.
- És Robin.. ő mióta van itt? kérdeztem kiváncsian
- Pár órával elötted érkezett, téged keresett, mondta és leült az ágyamra. - Mondtuk neki hogy elmentél lovagolni, utánad akart menni, de sikeresen elértem hogy várjon meg itt.
- Még jó, mondtam és neki támaszkodtam a fésülködő asztalomnak.
- Még jó? nézett meglepedten - Mért mondod ezt Maria? kérdezte
- Én.. találkoztam valakivel, mondtam neki őszintén és ránéztem.
- Kivel? kérdezte ismét.
- Dan-nek hívják és az apád klánjához tartozik, mondtam -Ismered?
Tettem fel a kérdést, hiszen nem hogy meglepődött, inkább nagyokat pislogott.
- igen, mondta és felált
Kiváncsi voltam vajon honann ismeri, hiszen több dolgok akartam tudni Dan-ről.
- Dan, ő elég furcsa alak, mindig is apám közelébe akart férkőzni, tudni akart mindenről és háát Robin és ő nem nagyon kedvelik egymást.
Leesett az állam, az úgy nevezett " új barátom" nem is olyan mint amilyennek leírta magát, érdekes.
- Ő nem éppen ilyennek írta le magát, mondtam a szememet forgatva
- Jobb lenne ha nem találkoznál vele töbett Maria, mondta óvatosan - Szerintem csak a közeledbe akar férkőzni, hogy ártson Robinnak, mondta aggódva.
Igazat adtam Loveday-nak.
- Rendben, nem találkozok vele többet, mondtam őszintén
-Most megyek, szép álmokat, mosolygot és elhagyta a szobát.
Egyhamar még nem fogok elaludni, "vajon Robin elment már" Tettem fel magamban a kérdést.
Azt hittem tudok majd beszélni vele, hiszen engem keresett de a bácsikám szavának ilyenkor muszáj volt eleget tennem, hiszen igazuk volt, bolond voltam hogy ennyi időt pocsékoltam Dan-re.
Kinéztem az ablakon, és hátha meglátom Robint, de nem láttam senkit, valaki közben kinyitotta az ajtót és bejött rajta, azt gondoltam Loveday az, hogy valamit elfelejtett.
- Mond csak Loveday, mondtam neki de nem fordultam meg.
De nem szólalt meg ,ekkor megfordultam és nem éppen Loveday ált velem szemben.
Robin az ajtónak dőlve állt, közben az én szívem pedig csordulásig megtelt.
Nem is titkolta, hogyan hat rá, az öltözékem hiszen csak egy lenge hálóruha volt rajta ami a combomig tartott.
Az évek alatt csak külsőleg változott magasabb és erősebb lett..
- Hol voltál ilyen sokáig? tette fel a kérdést szemrehányóan.
Kissé haboztam de aztán válaszoltam neki.
- Az erdőbe, mondtam felemelt fejjel. - Talán baj? kérdeztem büszkén.
Erre sötéten nézett, nem kéne pimaszkodnom de úgy éreztem muszáj valahogy megtudnom mit érez irántam.
- Nem, az a baj, hogy ilyen későn értél vissza, mondta szigorúan.
- Eltelt az idő, mondtam
- Kivel voltál? kérdezte és előre lépett.
Úhh, reméltem ezt a kérdést nem teszi fel, most mit válaszoljak neki, nem akarok hazudni de azt sem akarom, hogy megtudja kivel voltam.
- Én, én kivel lettem volna, dadogtam és elfordultam.
- Maria!! emelte fel a hangját - Kivel voltál? mondta és egyre jobban közelített felém.
- Senkivel, egyedül voltam, hazudtam
- Mért hazudsz? tette fel a kérdést
- Nem hazudok, dadogtam.
- Akkor mért nem nézel a szemembe, erre megfordultam
- Jobb lenne ha elmennél,mondtam és elindultam az ágyam felé.
Egyáltalán nem akartam, hogy elmenjen azt akartam, hogy velem töltse az éjszakát hogy itt legyen velem.
De nem engedte, hogy elérjem megfogta a karom és maga elé rántott.
- Nézz a szemembe Maria, mondta sötéten
De nem tettem, erre megfogta az állam és maga felé fordította.
- Veled akartam lenni, mondtam suttogva. - De te nem.
- Mért mondasz olyat, amit te magad se gondolsz komolyan.
- Mért nem így van, nem tudom mit érzel, mit gondolsz, mondtam mérgesen.
- Nem egyáltalán nem, és nem kell tudnod olyan dolgokat amelyek nem jelentenek semmit, mondta ő is olyan hangnemben mint én.
- Nekem sokat jelentenek, az életemet, kiáltottam fel idegesen és elrántottam magamt tőle.
Ideges voltam, féltem hogy elárulom mit is érzek.
- Mit akarsz Robin? tettem fel a kérdést remegve - Áruld el, mit akarsz?
Olyan szevedélyel nézett rám, hogy azt hittem ott esek össze.
- Téged Maria, téged mondta és már éreztem is az erős karokat amik körbe fogtak.
És már rá is tapasztotta az száját az ajkamra, olyan szenvedéllyel mélyítette el a csókot, hogy szerencse hogy megtartott, mert biztos a padlón kötök ki, közben átkaroltam a nyakát és belefúrtam az ujjaimat a göndör fütjeibe.
Éreztem hogy mégis eltűnik a padló a lábam alól de nem azért mert összestem, a fenekemnél fogva felemelt és a falnak nyomott, felsóhajtottam mikor megéreztem a hideg falat a hátamnál ő csak csókolt mindenhol ahol csak tudott, nem bírtam magammal ,beleharaptam az alsó ajkába ő erre mégjobban a falhoz nyomott éreztem az ágyékát a lábam között erre hangosan felnyögtem.
Robin, Robin.. suttogtam -Kérlek,  könyörögtem azért hogy velem legyen.
Milett belőlem azelött erre sosem vetemedtem volna, tudtam hogy egyetlen férfi se tudna ennyire feltűzelni mint ahogy Robin teszi most.
Mire feleszméltem, már az ágyon feküdtem ő feltérdelt, rám nézett az izzó tekintetével és végig pásztázta a szemeit rajtam.
A meleg keze végig simított a combom belső és külső részein, egyre jobban feltolva a hálóruhám, közbe lehajolt és megcsókolt, már alig bírtam magammal.
Úgy vettem észre kicsit túlvolt öltözve hozzám, csak a kalapja nem  volt rajta azt pedig akkor levette mikor bejött a szobába, ezért elkezdtem feltolni a sötét fekete ingjét, ő felhúzott magához így majdnem egy magasságban voltunk így végre sikeresen letudtam róla húzni a fekete inget. Végig simitottam izmos felső testén amely pont olyan volt mint álmaimban, csókoltuk egymást kifuladásig, mikor....


Íme a 5. fejezet. :)
Kérlek titeket szavazatok hogy legyen e további erotikus tartalom, nem akarom senkinek se megbántani a lelki világát:) köszi szépen =)
Kicsit rövid lett, de ennyire volt időm

By:

A furcsa idegen

4. fejezet.

" Mikor már úgy érzem minden veszve, akkor jössz Te és mindent helyre teszel bennem. Szerencsére az érzéseim irántad oly mértékben manipulálnak, hogy általad visszatér minden erőm "


Végre, a szabad levegőn vagyok ez hiányzott igazán, igazából mióta itt élek, nem telik el úgy egy napom se hogy ne sétáljak az erdőbe,és most már nem kell attól sem tartanom, hogy valaki megtámad, hiszen de Noir klán és Robin védelme alatt állok, Robin... szomorodtam el " vajon hol lehet most" néztem fel az égre.
Hirtelen törtek rám az emlékek amelyek mély nyomott hagytak a szívemben, és tudtam hogy örökre ott is maradnak.

"Ősz volt, már kezdte mindenki érezni, hogy jön a tél, a levelek már jó formán mind leestek, de azért még maradt a fákon pár elárvult fa levél, ilyenkor nem volt szokatlan az eső, most is kezdett elborulni az ég.
- Visszaviszlek Maria, borult az ég és hamarosan esni is fog, szólalt meg Robin, mögöttem jött ilyenkor így mindig éreztem hogy engem néz, zavaró volt de egyben jó érzés is.
Megáltam és megfordultam, belenéztem éjfekete szemeibe, ami úgy szikrázott mint a legszebb csillag az égen.
Ő álta a tekintetemet de én nem bírtam olyan sokáig, zavarba ejtett ahogy rám nézett, így elfordítottam a fejemet, de a szája sarkán húzodó mosolyt azért észre vettem, tudtam hogy észre vette a zavaromat.
- Még nem szeretnék hazamenni, és különben is nem kell visszavinned mert egyedül is haza találok- mondtam neki mosolyogva.
- Maria, rázta a fejét - Gyere megyünk, és nem mondom még egyszer, nézett rám komolyan, amitől egyből elnevettem magam.
- Haha, Robin ilyenkor olyan vicces vagy mondtam még mindig nevetve, erre ő is elkezdett vigyorogni.
- Már észre vehetted volna, hogy nem vagyok kislány, akinek megmondják mikor menjen haza- mondtam neki a szemébe nézve, már nem nevettem ahogy ő se.
- Te már rég felnőttél Maria, mikor elhatároztad , hogy megmented Holföldét nagy felelőséget vettél magadra, mondta büszkén.
- És mi van a többivel? csúszott ki a számom, de egyből meg is bántam.
Rám fordította a tekintetét, és sötéten nézett.
- Milyen többivel Maria? Ő is kérdezte.
- Semmitől, semmi ne is figyelj rám, mondtam és elindultam, közben éreztem hogy kezdek vörös színben pompázni.
- Maria! emelte fel a hangját.
- Tessék? fordultam meg de egyből meg is tántorodtam.
Robin ott ált éppen elöttem, nem tudom mikor lépettt oda hozzám mert jóval pár méterrel ált mögöttem, de most már kezdtem megszokni, hiszen úgy mozgott mint egy árnyék.
- Maria, mit akartál mondani az elöbb? kérdezte kiváncsian.
Melegem lett, még ebben a dermesztő hidegben is. Nem mertem válaszolni, féltem hogy mit fog reagálni, így inkább csak mellé beszéltem
- Csak azt hogy... Robin haggyál létszives!!mondtam idegesen és el húzodtam tőle de ő visszatartott megfogta a kezemet, és felemelte az állam.
- Maria, mondta gyengéden amit nagyon ritkán lehetett tőle hallani. - Mitől félsz? kérdeze suttogva.
- Semmit Robin, ráztam a fejem ő erre felhúzta a szemöldökét és elengedte a kezem.
- Te tudod,  fordult el - Menjünk, mondta ismét.
- Okés, csillant fel a szemem , de előtte kapj el! - mondtam nevetve, és elkezdtem futni már csak annyit láttam, hogy megfordul.
- Maria! kiáltott - Maria, csak kapjalak el, olyat teszek veled, mondta mérgesen de tudtam , hogy nem gondolja komolyan.
- Na mit? szóltam vissza, és futottam tovább de tudtam hogy hamar elkap, mire észbe kaptam már a derekamat fogta ,de én megbotlottam és elestünk mindketten egyből bele egy halom levélbe.
Ott feküdtünk egymáson, ő volt felül én pedig alatta a derekamat még mindig nem engedte el, az arcunk centikre volt egymástól, éreztem hogy a szívem egyre jobban dobog. A pillantása égette a testem, ahogy a szeme az ajkamra vándorolt, csak arra vágytam hogy megcsókoljon.
- Mit akarsz tenni velem? kérdeztem suttogva
- Ha te azt tudnád, mondta rekedten
Mielött válaszoltam volna elkezdett esni az eső, ő felnézett az égre aztán felált, felsegített engem is. Pár percig csak néztük egymást vággyal teli tekintettel aztán megfogta a kezemet és elindult velem Holdszállásra "

Mosolygva gondoltam vissza rá, miközben odaértem az erdő széléhez, de elhatároztam hogy most nem gondolok a múltra, élvezni akartam a friss nyári levegőt. Leszáltam a Lóról, más néven Amandáról hasonlított Periwinkle- re gyönyörű fehér színű ló volt csak kicsitt nagyobb , mivel Periwinkle-hez már túl nagy voltam, de így se feletkeztem meg róla, sokszor lemegyek hozzá, megkefélni vagy csak etetni.
Hozzá kötöttem egy fához, és elindultam az erdőbe. Meleg nyár volt, de itt a hűs fák között jól elehetett tölteni az időt. Semmit sem változott, ugyan olyan szép volt mint mikor elösször jártam itt.
Már vagy fél órája sétálhattam mikor neszt halottam a hátam mögül, megfordultam de nem láttam semmit, aztán az eggyik fa mögül kilépett egy férfi. Ahogy jobban szemügyre vettem megálapítottam, hogy egymagas velem, a haja barna volt épp úgy mint a szeme, tiszta barnába volt öltözve így sejtettem a de Noir klánhoz tartozott, nem tudom ki lehetett ő de ismerős volt.
- Ki vagy te? kérdeztem
- A nevem Dan, mondta és közelebb jött. - A de Noir klánhoz tartozom , mondta büszkén.
Ahogy sejtettem a klánhoz tartozott ezért volt olyan ismerős, párszor már láttam is. Szimpatikus volt, de külsőleg egyáltalán nem tetszett.
- Te Maria Merryweather vagy ugye? kérdezte mosolyal az arcán
- igen, mondtam felemelt fejjel.
- Örülök, hogy megismerhetlek személyesen is, Robin már sokat mesélt rólad és mind igaz volt amit mondott a szépséged lenyűgöző, mondta szeszélyesen
- Öhh Robin, csodálkoztam - Ellentétbe veled ő nem mesélt rólad.
- Szomorú, de így jártam, mondta viccesen
- Nem sétálsz velem egy kicsit, látom kissé magányos vagy, tette fel a kérdést.
Haboztam hiszen nem is ismertem, nem féltem tőle deee
- Ne agódj, Robin barátja vagyok és biztos nem örülne ha egyedül mászkálnál az erdőbe.
Gondoltam mért is ne, ha már nincs társaságom hiszen Wrolf sem jött velem és kezdtem unatkozni.
- Rendben, mondtam mosolyogva.
Elindultunk hát, egymás melett mentünk és kérdezgettük egymást.
- Hogy, hogy csak így egyedül vagy? kérdezte máris
- Háát egyedül akartam lenni, mondtam
- Ohh akkor rosszkor jöttem, csóválta a fejét mosolyogva.
- Nem, ne agódj már ugyis kezdtem unatkozni.
- És Robin? kérdezte, erre elfordítottam a fejem.
- Mért nem vele vagy? kérdezte kiváncsian.
Megáltam, nem akartam erről beszélni, de megbántani sem akartam.
- Nem tudom igazából, hogy hol van, mondtam őszintén
- Hát nem tudom, ő hogy van vele, de ha én szeretek valakit akkor vele lennék minden percemben.
Ezzel a kijelentésével rá emeltem a tekintetemet, miről beszél arról hogy Robin nem szeret úgy ahogy én hiszem, nem nem szeret hiszen megcsókolt, és mért halgatnék egy idegenre.
- Sok gondja van mostanába és azér....
- haha, nevetett fel - Sok gondja, nem hiszem, hetek óta kinem tette a lábát a várból.
Nagyott néztem, hazudik azt akartam hogy hazudjon ez nem lehet, hiszen Loveday is azt mondta hogy..
- Ne haragudj én nem akartam, de azt hittem tudsz róla, mondta bocsánat kérően.
- Én nem tudom már mit higgyek, mondtam. És azt sem tudtam hogy egyáltalán higgyek e Dan-nek.
- Robin szeret téged, na de beszéljünk erről, inkább mesélj magadról Maria, mondta most már mosolyogva.
- Őhh jó, szívesen mondtam , és bele kezdtem de közben csak Robin-on járt az eszem, vajon igazából nem is szeret, vagy mért mondta ezt Dan, ajjj már nem tudom mit higgyek, hiszen inkább hiszek Loveday-nak amit ő mondott, hogy sok gondja van Robinnak és ezért nem tud velem lenni.
Sokáig elbeszélkedtünk, és nagyon megkedveltem Dan-t , annak ellenére hogy ilyeneket mondott.
Késő délután volt már mire visszamentértem Holdszállásra, megigértem Dan-nak hogy hamarosan ismét találkozunk, és kezdtem érezni hogy jó barátok leszünk.

- Maria, jött ki mindenki elém - Hol voltál gyermekem, kérdezte aggódva Miss Heliotrope.
- Sétáltam mondtam
- Kicsit sokáig nem gondolod Maria, szólt szigorúan a bácsikám
Most Loveday se segíthetett hiszen igazuk volt.
- Elnézést, nem akartam aggodalmat okozni, mondtam őszintén
- Mégis megtetted,jött egy mérges hang az ajtóból.
Robin.. mondtam magamba

Háát ez lenne a 4. fejezet.
Sztem nem lett a legjobb, de nem volt sok időm rá
Bocsi ha esetleg nem lett a legjobb! :(
azért puszilok mindenkit :) (L)
ui. légyszives írjatok véleményt, hogy tudjam milyen, vagy változtassak rajta:)

By:

Döntések

3. fejezet.

" Biztos volt benne, hogy soha többé nem akarja elengedni a lány kezét, hiszen az ujjaik pont illettek egymáshoz - könnyedén összekapcsolódtak, s tökéletesen kiegészítették egymást"


- Na mond öregem, mit történt már megint? Kérdezte Robin kifelé menetelve Holdszállás-ról.
- Dan, kezdte idegesen Armand, Robin megált egy pillanatra megint ő, Dan az apja klánjához tartozott, sose kedvelte mindig is tudta, hogy sötét alak és túl gonosz ahoz hogy hozzánk tartozzon.
- parancs-ba adta a klánodnak, hogy mennyenek el a nyugati oldalhoz és fosszák ki az embereket.
Robinban mérhetetlen düh tombolt, annyira hogy beleütött teljes erővel a legközelebbi fába, Armand csak figyelte nem szólt semmit, tudta hogy Robinnak nagyon fontos a klánja és ezért Dan még kapni fog, előre sajnálta szerencsétlen idiótát.
- mit képzel az a vadbarom, hogy mer parancsolni az én klánomnak csak kerüljön a kezeim közé, izzót a düh Robin-ban.
- ne agódj a klán persze nem engedelmeskedett, ők egyedül a te parancsaidat követik.
- már nem fosszuk ki a szegény embereket, és apám is kezd a jó utra térni ami persze Loveday-nak köszönhető, azt remélemtem múlkor eléggé a tudomásra adtam.
- haha, nevetett fel Armand, szerintem még mindig fáj neki
- foglalkoznom kell ezzel az üggyel, ez így nem mehet tovább, elmegyek a nyugati oldalhoz megnézem minden rendbe van e mondta Robin
- Robin, kezdte Armand ugye tudod, hogy Dan a helyedre pályáz nézett komolyan, ő akarja az egész fekete erdőt.
- tudom, tudom ült le Robin az eggyik fatörzs árnyékába, ezzel lezárt-nak tekiktette a témát, de a fejébe kavarodtak a gondolatok
Armand neki dőlt a szemközti fának és Robint szemlélte, - mond tesó, mi van Mariával?
- megvagytok?
- nem vagyunk eggyütt Armand, nézett Robin rá
- mért nem mondod meg neki, hogy szereted, haa nem lenne egyszerűbb? kérdezte
- ne idegesíts ezzel, már mondtam hogy nem lehet csak veszélynek tenném ki, morgott Robin
- te tudod barátom, de így csak mindketten szenvedtek, sóhajtott Armand
- jobbat érdemel nálam, jobb lenne ha.... szünetett tartott majd ismét megszólalt - ha vissza menne London-ba.
- te megőrültél!! rugazkodott el a fától Armand - mit érsz el ezzel mond, úgyse fogja itt hagyni a völgyet, és ha még te is kéred rá akkor még inkább nem.
- tudom az istenért, kiáltott fel Robin -makacs egy nőszemély, megszoktam, hogy a nők nem állnak ellen nekem, mondta cinikusan.
- de ő nem akármilyen, nevetett - ilyen nővel még nem volt dolgod és hát szereted, neked éppen olyan nehéz lenne mint neki.
- áhhh  kikészülök, ált fel Robin is
- nagyon fáj neki, hogy nem vagy melette, suttogta Armand
Robin tudta ezt, mikor látta Mariát táncolni a bácsikájával, elszorúlt a szíve tudta, hogy miatta nem boldog de ha vele lenne akkor is boldogtalan lenne, muszáj volt látnia, azért is ment el a nővére eljegyzésére.
Még egy nőt se szeretett ennyire, ő az első akinek nem csak a teste kell, a szívére vágyakozott, azt akarta hogy csak az ővé legyen.
- nézzünk körbe, utána meg beszélek apámmal megkérdem hogy kire is akarja hagyni az erdőt, intett Armand-nak.
- oké, de aztán siessünk haza, már nagyon éhes vagyok, simogatta meg a hasát Armand
- te mindig éhes vagy, forgatta a szemét Robin de közben mosolygot.


Másnap reggel Maria kipihenten ébredt, tegnap hamar lefeküdt és Robin csókja emlékére aludt el, talán ezért is tudott olyan mélyen aludni, felkelt az ágyból és belenézett a tükörbe már nem volt annyira sápadt, mint tegnap most még jobban derült szét az arcán a mosoly. Felöltözött égszín kék ruhát vett fel mely kielmelte karcsú alakját, kék szalagokkal felkötötte vörös tincseit.
Lement reggelizni amelyet mostanába kihagyott, Miss Heliotrope már ott volt, mindig ő volt az első, sose hagyta volna ki a reggelit ezen mindig elmosolyodok.
- jó reggelt Miss Heliotrope, mosolyogtam rá.
- Maria, nem hiszek a szememnek, lejöttél reggelizni úgy látom a bácsikád szavai hatottak rád, mondta kuncogva,
- hmm a bácsikám szava, mindig is hatottak rám-  erre még szélesebb lett a mosolyom, leültem az asztalhoz, igazából sose hatottak rám mikor, mikor azt mondta ne mennyek az erdőbe csak azért is bementem.
- ma is igen ízletes a reggeli, Marmalode Jamben mindig eltud varázsolni velük, nézett elismerően.
Loveday és Benjamin bácsi éppen most csatlokozott hozzánk.
- Maria, mondták egyszerre - végre lejöttél már éppen fel akartam menni hozzád, jött oda hozzám Loveday és adott egy puszit a hajamra
Jól esett ez a törődés, nekem ő olyan volt mintha csak a nővérem lenne.
- ma már jobban nézel ki Maria, ült le az asztalfőre a bácsikám - mond csak minek köszönhetem, hogy így felvagy villanyozva.
- nem minek drágám, hanem kinek, ült le mellé Loveday
Én meg közben pirosabb lettem mint a paradicsom, hirtelen nagyon érdekesnek találtam az asztalterítőt, és azt szemléltem.
- ohh már értem, kacsintott a bácsikám, mikor már hajlandó voltam felnézni rájuk.
Mielött még elkezdene arról beszélni milyen gyönyörű a szerelem, megszólaltam.
- elmegyek ma lovagolni bácsikám ha nem bánod? tettem fel a kérdést ami igazából a magam részéről mindeggy volt mit mond mert ugyis elmegyek, ez csak olyan illendőség vagy mi a fene, mert mióta itt lakok nem nagyon érdekelelnek az ilyen dolgok.
- persze Maria, de csak ha veled megyek, mondta nem nézve föl a bácsikám a tányérjából.
- nem kell kisérett bácsikám, néztem szemrehányóan - nem kell már fogni a kezem, mondtam.
- dee, kezdte volna, de Loveday megfogta a kezét és szépen rá nézett.
Ezért is szerettem Lovedayt a bácsikámat mintha kicserélrék volna, mióta újra eggyütt vannak már nem nagyon irányítja az életemet, és már nem néz rám csúnyán ha hazahozok egy ritka Holdföldi üregi nyúlat.
- menny csak Maria, de kérlek vigyázz magadra, egyezett véglegesen bele a bácsikám.
- igen Maria, vigyázz, mondta két falatt közt Miss Heliotrope.
- úgy lesz bácsikám, néztem rá mosolyogva.
Miután befejeztem a reggelit, indultam volna, ha Loveday megnem állít.
Maria, egy percre kérlek-mondta és én visszaültem, már csak ketten voltunk az asztalnál.
- tessék Loveday, néztem rá kérdően.
- Maria, kezdett bele - Robin-nal megbeszéltétek a dolgokat?
- háát.. haboztam - igazából nem beszéltük meg, pirultam el ismét, ebből értette, és elmosolyodott.
- Robin-nak mostanába sok gondja van, mondta most már komolyan - ő szeret téged csak..., nem mondta végig.
- csak Loveday, nem értem ő nem úgy szeret ahogy én szeretném, áltam fel.
- várj Maria,fogta meg a kezemet  -ez nem igaz csak látod, hogy néz rád, hogy érez irántad.
- nem tudom Loveday, összezavar folyton egyszer azt érzem hogy szeret, máskor meg mintha csak egy idegen lennék számára.
- Robin nehéz eset, ő sose foglalkozott annyit egy nővel mint ahogy veled teszi.
- majd meglátjuk mi lesz, csaltam mosolyt az arcomra - most megyek, majd jövök búcsuszkodtam.
- vigyázz a szívedre Maria, mondta Loveday és addig nézte Mariát amíg elnem tűnt a folyosó végén.

Ez lenne a 3. fejezet, remélem megfelel:D
Kedden lesz új feji, addig is pux
Ezt a részt Callie-nek ajánlom, akinek sokat kell tanulnia, és ebböl lehet merít egy kis erőt:D

By:

A feltörő érzelmek

2. fejezet

" Vigyázz, hogyan ajándékozod el a szívedet."


Arra eszméltem fel, hogy valakik beszélnek körülöttem  - most mit csináljunk,   - ez mind miattad van-jobban kéne a lányra vigyázniuk.  - csak nem azt akarja mondani, hogy nem vigyázok eléggé a saját unokahúgomra Coeur de Noir,  - apám, Benjamin kérlek ne most.
- Robin, mondtam halkan, ekkor mindenki felém fordult
- drága Maria, halottam Miss Heliotrope hangját
- hol van? kérdeztem- hol van Robin?
- szerintem lázas, magába beszél Sir Benjamin
- dehogy, hiszen ébren van, ne beszéljen össze vissza
Végre kitudtam nyitni a szemem, fájt a szememnek a hirtelen jött világoság, szétnéztem a könyvtár szobába voltam
- ohh Maria, lépett oda hozzám Loveday - jobban vagy?
- igen egy kicsit, segített felülni Loveday
-elájultál Maria, nézett rám agódva loveday
- mert alig eszik, nézett rám szigorúan a bácsikám - mostantól oda figyelünk az étkezéseidre, már hetek óta kihagyod a reggelit, és a vacsorákra is alig jársz le
- ha az én birtokomon lakna, már rég nem lennének ilyen gondjai, nálunk bőségesek az étkezések, forgatta a szemeit Coeur de Noir
- ahogy a bor is bőségesen fogy, nézett szemrehányóan Sir Benjamin
- elég!!! kiáltott fel Maria, - ne kezdjenek el megint veszekedni
- de Maria- nézett meglepedten a bácsikám és Miss Heliotrope
- elegem van abból hogy még mindig gyereként kezeltek, vegyétek már észre,hogy felnőttem, kelt ki magából Maria.
- felnőttél! jött a sarok-ból egy hang, egyből tudtam kié, lassan megfordultam és ránéztem, ott ált a könyvpolc elött karba tett kézzel, szemeivel végigmért ettől kirázott a hideg, úgy érzetem mintha átlátna a ruhámon, olyan volt mintha a szemével levetkőztetett volna, a szívem majd kiugrott a helyéről.- Robin suttogtam olyan halkan, hogy csak ő halja.
- mi most megyünk, nézett erőteljesen a többiekre loveday
- de kedve... kezdte volna a bácsikám
- mi most megyünk, mindenki nézett úgy Loveday, hogy attól még Coeur de Noir az apja is sietett kifelé az ajtón.
Miután becsukodott a könytár ajtaja Robin felém lépett, így már jobban láttam hiszen a tűz megvilágította az egész testét, elált a lélegzetem, ugyanaz a ruha volt rajta amelyik az első találkozásunkor, a tollak és a vörös sál a helyén voltak a fekete ing ami rajta volt kissé ki volt vága így látni lehetett a melkasát, ruhán keresztül is vélni  lehetett milyen izmos, énis végig néztem rajta de nem olyan tűzesen és kimérten mint ő, nem akartam, hogy lássa mit vált ki belőlem. Felnéztem az arcára kissé beesett volt, látszott rajta hogy mostanába sok gond és teher szakadt rá, a szemei ugyan olyan éjfeketék mint voltak.
- mivan történik veled mostanába Maria?- kérdezte - sápadt vagy, sírsz minden este, mért van ez?-nézett sötéten.
- honann tudod, hogy minden este sírok? hiszen felémse néztél hetek óta, kezdett Mariá-ból elöjönni a felgyülemlett hetek érzelmei
- Loveday felkeresett és elmondta mi történik veled, mondta Robin és elfordult, a könyvespolcot kezdte szemlélni.
-áhh persze Loveday, nem tudom mért mondta el neked ha úgysem érdekel, kelt kimagából Maria, érezte hogy kezdenek megint előtörni a könnyei
- ez nem igaz, mondta erőteljesen de még mindig nem fordult meg.
- nem igaz, persze tudod mit csinálj amit akarsz- mondta Maria és megindult az ajtó felé, el akart menni itt akart hagyni mindent, már éppen lépett volna ki ha nem ragadja meg egy erős kar és nem rántja vissza.
Robin a falnak paszírozta Mariát úgy, hogy az arca az ajtó felé nézett, Robin meg szorosan mögötte, lábait Maria lába közzé nyomta és a két kezét pedig neki nyomta az ajtónak, hogy semmi esetre se tudjon kiszabadulni.
- mért nehezíted meg a dolgomat Maria? suttogta rekedten Maria fülébe, Mariát kirázta a hideg a szíve a torkában dobogott
- nem telik el nap, hogy ne gondolják rád, azt hittem jól vagy mi egy nap betoppan Loveday és elmondja hogy úgy nézel ki mint egy elszáradt virág, suttogta ismét, most a nyakánál érezte Robin meleg leheletét, úgy érezte mindjárt elég.
- mert ha nem vagy itt akkor nincs miért pompáznom és csillognom mint a legszebb virág, szólt síros hangon Maria.
Robin megfordította Mariát, közelebb húzta magához így az ő szája és Maria ajkai közt csak pár centi volt, mélyen néztek egymást szemébe, mind ketten ugyan arra gondoltak, érezni akarták egymást közelségét.
- maradj itt velem Robin, mondta Maria és érezte hogy előbújnak megint a könnyei, mostanába nagyon sokat sírt, néha már azt gondolta sose fogja abba hagyni, sosem fogynak el a könnyei.
- Maria, közelített az ajkához Robin , - nem tehetem, mondta csak így tudlak megvédeni, ha nem vagy a közelembe.
- mitől kéne megvédened? kérdezte Maria, addig Robin csókokkal itatta fel Maria arcáról a könnyeket.
- tőlem Maria, tőlem!! - mondta Robin és a száját Maria ajkára tapasztotta. Mintha megált volna az idő úgy érezték, szomjasan itták egymás ajkát, mintha ha csak az éltető víz lenne, semmi sem számított csak ők ketten a szerelmük amelyről egyikőjük sem adott tudomást ebben a csókban bontakozott ki. Maria felsóhajtott, Robin csókja olyan volt mint a tűzes vas, erre várt már azóta, hogy elösször megpilantotta Robint. Tudták mindketten, hogy egymást csókjai nélkül már nem tudnak élni. Robin csak azért engedte el Mariát, hogy levegőt vehesennek, lihegve néztek egymásra.
Valaki kopogott, szétváltak de még mindig egymást szemlélték, Maria hirtelen nagyon melege lett ez a csók amit Robintól kapott életerővel bírt.
-áhh Robin, már mióta kereslek, szólt Armand, észre vette hogy Robin nincs egyedül - Maria , látom jobban vagy, és azt is hogy megzavartam valamit, húzta mosolyra a száját Armand.
- mond Armand, szólt Robin de a szemét nem vette le Mariáról
- baj van barátom jönnöd kéne és majd az úton elmondom mi történt, Maria tudta hogy direkt nem most mondja el Robinnak
- megyek, fújt Robin és előre lépett Mariához, - igérd meg, hogy jó leszel, csillant fel a szeme Robinnak, és a szája sarka mosolyra húzodott. - de csak most, mert más helyzetbe nem baj ha rossz vagy, mondta mostmár mosolyogva és sötét pillantással Robin.
Maria tudta mire gondol Robin hiszen ő maga is ugyanarra gondolt - igérem mondta Maria, Robin belecsókolt a nyakába, még egyszer utóljára vissza nézett a szeretett nőre és elviharzott.
Maria ott maradt a szobába és nézte Robin hült helyét, kezdte érezni hogy Robin szereti és ez felemelő érzés volt.

Ez lenne a 2. fejezet :)
most nem olyan hosszú mert csak ennyikére volt időm
hamar jön a 3. fejezet.
pux mindenkinek

By: