Gyülekeznek az eső felhők...

"Érzem az illatod, érzem a tested, van hogy mellettem vagy, mégis kereslek. Nem tudom, mit akarok, azt sem, hogy mi van, csak átölelnélek és csókolnálak halkan..."

Sziasztok :)

És itt van :D Meghoztam a 21. fejezetet amit a kedves barátnőimnek ajánlok

Rita♥♥Regina

Köszönöm a sok hozzászólást, nagyon aranyos tőletek de kérlek titeket ne csak hozzám írjatok :) Annyi csodás Holdhercegnős blog van, oda is írjátok meg a véleményeteket.

Köszönöm ♥

És most csapjunk a lecsóba XD

Millió puszi

Másik blogom
http://eperke-bluerose.blogspot.com/

21. fejezet.



Arra ébredtem hogy eső cseppek verik az ablakot, elég sötét volt a szobába mikor lassan kinyitottam a szemem
Mikor felültem az ágyban meglepetten tapasztaltam hogy Robin már nincs melettem...hirtelen elő törtek bennem a tegnap éjszaka történései
A testem elkezdett bizseregni és úgy éreztem megint elkap vágy...végig simítottam az egész testemen és úgy éreztem Robin csókjai még mindig égetik a bőrömet
Kiszáltam az ágyból és magamra kaptam a fehérneműmet, és leültem az ágy szélére
Robin hol lehetsz.... - tettem fel magamba a kérdést
Megfordultam és lenéztem az ágyra...és vissza emlékeztem az tegnap éjszaka eseményeire
" - Robin ez...... - nyögtem miközben hátra vetettem a fejem
  - Tudom, énis ezt érzem- suttogta a fülembe "
Hirtelen valaki rásimította a meleg tenyerét a derekamra...
- Jó reggelt hercegnő - suttogot bele a fülembe életem férfija
Erre megfordultam és az arcába temettem az arcom, meglepődve vettem észre hogy már fel van öltözve....
- Elmész - kérdeztem
- Igen, gondok vannak mennem kell - tolt el magától és válfához ment hogy felvegye a bőrkabátját és a kalapját
- Hiszen még csak alig hajnalodik és szakad az eső - néztem ki az ablakon és feláltam
Mikor megfordult, össze kapcsolódott a tekintetünk
A tegnap éjszaka eseményei lepörögtek elöttünk... tudtam hogy újra és újra át akarom élni ezeket a pillanatokat
Végig mért azokkal az éjfekete szemeivel és közelebb lépett hozzám
- Este - simitott végig az arcomon és puha csókot lehelt a számra
- Szeretlek - suttogtam mikor becsukodott utána az ajtó
Mostmár örökre a tied vagyok Robin De Noir.....




Késő délutánig tanultam és olvastam fel a nevelőmnek, szerencsémre már követelte olyan sokszor a tanítás mint régebben...
- Reggel nem találtalak az ágyadba Maria - kérdezte miközben a könyveimet vettem le a zongoráról
- Öhhh mert - dadogtam
Most megmondjam neki az igazat vagy hazudjak
- Mert - folytatta
- Robin értem jött el vitt a várba - valottam be
- Ohh, szólhattál volna kedveském - oktatott ki
- Elnézést, máskor feltétlenül szólok - hajoltam meg kissé elötte ő pedig csak bólintott
Közben Digweed jelent meg az ajtóban
- Elnézést hölgyek, felvan tálalva a vacsora - hajolt meg
- Megyünk Digweed - szólt pirulva a nevelőm
Milyen furcsák....csak úgy pezseg köztük a levegő - mosolyogtam meg
A bácsikám és Loveday már az asztalnál ültek és minket vártak
- Jó estét - üdvözölte őket Miss Heliotrope én pedig csak bólintottam
- Köszönjük - mondta a bácsikám mikor Digweed a finomabbnál finomabb ételeket tálalta fel
Volt bárány, kacsa és finom csirke is gyümölcsmártással...
A vacsora alatt nem sokat beszéltem inkább a gondolataimban merültem
- Olyan halk vagy Maria, talán valami baj van - kérdezte a bácsikám
- Nem,dehogy csak kissé fáradt vagyok - valottam be
- És mond csak hova tűntél a vacsorán, mert reggelig nem láttalak - kérdezte és megtörtölte a finom kendőbe a száját
Erre gyorsan felkaptam a tekintetemet és Lovedayra néztem, a szemem segitségért kiáltott...
- Nagyon elfáradtam így gondoltam ha tisem jöttök vissza akkor énis a várban éjszakázom - hazudtam
- Ohh értem, én meg már azt hittem Robinnál éjszakáztál - nevetett fel és a kezét Lovedayéra tette
- Miket gondolsz bácsikám - fordultam el
Fájt hogy hazudnom kellett de most mit tehetnék, nem értené meg...
- Felmennék ha nem gond - áltam fel
- Pers..... - mondta volna a bácsikám de Digweed megszólalt
- Elnézést uram de vendégei jöttek - mondta
- Ilyenkor, kik - kérdezte a bácsikám
Ekkor két nő és egy férfi jelent meg az ajtóban...
Az eggyik nő olyan Loveday korú lehetett, a másik nálam fiatalabbnak gondoltam és a férfi aki csak engem bámult, talán egy idős lehettem vele....
- Drága Maria - jött oda hozzám és erősen megölelt
Ki ez, és mért ölelget úgy mintha már ezer éve ismerne - húztam fel a szemöldököm
- Ki maga - kérdeztem és eltoltam
- Hát már megsem ismersz én vagyok az Annabella nénikéd, édesanyád testvére - mondta kuncogva
Mivan - kiáltottam fel magamba
- Annabella minek köszönhetjük ezt a meglepetést - állt fel a bácsikám és látszott rajta nem nagyon ürül az elöttünk álló emberkéknek
- Gondoltam meglátogatom az én régen nem látott unokahugomat - húzta meg az arcom
- Ahhha - villantott rá a bácsikám
- Jaj ne legyél ilyen Benjamin, nem pénz kell nekünk - mondta és intett Digweednek hogy hozza be a csomagokat
- Elösször is had mutassam be a férjem gyerekeit - húzta oda hozzánk a fiatalabbikat
- Ő itt Alexandra - mutatta be
Szőke vállig érő haja és zöld szemei voltak, aranyos teremtésnek nézett ki
- Ő pedig Eric - jött közelebb hozzám
Kinézetre ugyan úgy nézett ki mint a huga, jóképü férfi volt de Robin nyomábasem ér... - tűnödtem
- Örülök, hogy megismerhetem Maria - csókolt kezet
- Énis, bár nem értem a nénikém mért pont most keresett fel - szegeztem rá a kérdést
Erre síri csönd lett az étkezőben
- Hasonlítasz az anyádra - húzta el a száját ami nem nagyon tetszett
- Nem csak kinézetre hanem illemre is - mért végig
- Nem adott választ a kérdésemre - mondtam neki kissé erősen
- Maria - szólt a nevelőm
- Jobb lenne ha ezt a nappaliban folytatnánk,ott mégis csak kényelmesebb - lépett közbe Loveday kedvesen
Megvártam míg elvonulnak a társalgóba és idegesen kinéztem az ablakon
Mit akar éppen most ez a nő, nagyon nem tetszik ez nekem - mondtam magamba
Hol vagy Robin.....




Fáradtam ültünk a bandával a tűz körül és borozgattunk...ez a nap is fárasztó volt és este is alig aludtam nem csoda hogy mindjárt össze esek
Ahogy belenéztem a tűz lángjaiba Maria arcát láttam magam elött ahogy mosolyogva rám néz,mit tett velem ez a nő...teljesen elvette az eszemet és a tegnap éjszaka
- Hé haver, nagyon elgondolkodtál - szólt a melletem ülő Armand
- Marián jár az eszem - forfultam felé
- Mint mindig, mikor kéred meg a kezét - kérdezte
- Hamarosan, minél elöbb az enyém lesz annáll jobb - húztam mosolyra a számat
- Haha, hiszen már rég a tiéd Robin - mondta és töltött bort
- De így jobban megfogom tudni fékezni - húztam le egyből
- Mariánál makacsabb nőt még nem láttam és te vagy az egyetlen aki betudja törni - mondta nevetve és felált
- Hmmm, elég nehéz betörni egy nemes kancát - mondtam neki
Énis feláltam ideje hazamenni...
- Gyerünk sárcok, várnak otthon már titeket - szóltam a bandának
- Így van, gyerünk aludni - mondta Feel és elindultak a várba
- Te nem jössze Robin - kérdezte At
- Nem, van még egy kis dolgom - mondtam és már elis indultam Holszállás felé




Már most kinem állhatom ezt a nőt, vén boszorka...
- Mond csak Maria drága van most udvarlód - kérdezte miközben a teáját szürcsölte
- Van persze - mondtam büszkén
Erre Eric kissé meglepetten nézett
- Ohh milyen sajnálatos - mondta szemrehányóan
- Na de Annabella - állt fel Sir Benjamin de Loveday kedvesen megfogta a kezét így sikerült lenyugodnia
- Hagyd bácsikám, és mondja csak mért nem olyan sajnálatos ha van férfi az életembe - kérdeztem indulatosan
- Ohh, ezek a szavak, látszik hogy itt laksz kedveském - tette le a csészér az asztalra
- Na most már elég lesz - ugrottam fel
Ekkor valaki belépett a társalgóba, gondoltam Digweed az de a meglepett arcokat látva tévedtem
Aztán egy meleg tenyér rácsúsztatta a kezét a derekam és megcsókolta a fülem mögötti részt
Erre megfordultam és Robin csillogó tekintetével találtam magam szembe, a szívemet egyből boldogság töltötte el
- Jó estét mindenkinek - köszönt Robin meglepő illedelmeséggel
Az én családom mosolyogva üdvözölte Robint, de a többi idegen számomra, pedig tátott szájjal ült és minket néztek
- Ki ez a vén szipirtyó - sutogott bele a fülembe mire én felkacagtam
- Majd elmesélek mindent - suttogtam vissza és hozzá bújtam
- Kit tisztelhetek önben - áltt fel Eric és kezet nyújtott Robinnak
Robin elengedett és viszonozta a kéz nyújtást
- Robin De Noir - bólintott
- Robin De Noir - kérdezte meglepetten és ránézett a nevelőanyjára
- Maga Cour De Noir fia - kérdezte édesanyám testvére és felált
- Ahogy már említettem - felelte Robin büszkén
- Hmmm örvendek, ön Maria kedvese - kérdezte
Erre Robin rám nézett és felém kacsintott
- Inkább élete szerelme - javította ki nevetve.........

Kicsit rövid lett Sorry :(
De valahogy nem ment most az írás :( Kérlek írjatok hogy mit gondoltok, köszönöm előre is:)

By



Beteljesült szerelem.....

"Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy másik világot. Aztán rájössz hogy ő is ezen a Földön él... Pedig pont ez a lényeg! Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él... És hozzon el egy világot... De ne egy másikat, hanem ezt. A miénket... Csak kicsit másképp... Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot. Akivel máshogy éled meg a mindennapokat. Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek. És még szebbek az éjszakák. Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek. Aki ott tud hagyni a szívedben valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha ő nincs melletted..."

Sziasztok :)

Meghoztam a 20. fejezet....elsem hiszem:D:D Már 20.fejezet megírtam, olyan büszke vagyok magamra XD  

Na de nem tartalak fel titeket :)

Szeretném ha megismernétek Mariana blogját, aki egy nagyon szép Holdhercegnős történetet kezdett el írni :)

"Szerelmi történet" címmel

http://mariana-thesecretofmoonacre.blogspot.com/

Kérlek titeket olvassátok el, mert megéri ;)

Ezt a részt neki is szeretném ajánlani, hogy sok-sok új fejivel gazdagítson minket :)

Még mindig itt vagytok!!!!:D  

Come on olvasni

Pux mindenkinek

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

20.fejezet


Vigyázat ;)

Olyan jó volt Robin testéhez simulni, még ezen a forró napon is. Nem érdekelt már semmi más a világon csak is ő....akit mindennél jobban szeretek.

Ott ültem az ölébe és a fejemet a mellkasára hajtottam ő pedig csak a hajamat simogatta
Tudtam hogy a szíve mélyén megbocsáltott azért amit mondtam és tettem, elmondása alapján nem tud rám sokáig haragudni

- Halottam Loveday gyermekáldásáról - szólalt meg kedves hangon

- Ohh igen - néztem fel rá és elmosolyodtam

- Ugye te is örülsz - kérdeztem izgatottan

- Persze, de az enyémnek jobban fogok - mondta nevetve

Erre a szívem megált egy pillanatra, jól halottam amit az elöbb mondott....

- Na ne nézz már ilyen meglepetten - símitott végig az arcomon
- Nem gondoltam volna hogy te.... - hebegtem-habogtam össze vissza
- Hehe, minden férfi vár arra az örökösre aki meg örökli tőle a fenyvest- mondta szikrázó mosollyal
- És....- kezdtem volna bele de megcsókolt és felálított
Persze, hogy most is kihúzza magát a kérdéseim elöl
- Most pedig gyerünk - mondta és megfogta a kezem
- Hova - kérdeztem kiváncsian
- Majd meglátod - mondta
- Robin..mond már el - nyafogtam miközben kiléptünk az ajtón
- Megigérem hogy ez lesz életed legcsodálatosabb éjszakája - suttogta a fülembe
Megremegett a testem, és hagytam hogy felültessen maga elé a lóra
- Ahoz képest hogy meleg van, te remegsz - jegyezte meg és közben szorosan átfogott hogy le ne essek
- Ez mind a te hibád - csúszott ki a számon
- Tényleg - hajolt a fülemhez és bele suttogot
- Na megyünk már, és különben is úgy fogsz mintha életemben elösször ülnék lovon - mondtam zavaromba és probáltam nem közel kerülni az arcához
- Imádom mikor elpirulsz és különben is ma még szükségem lesz rád - fordította maga felé az arcomat
Égett mindkettőnk pillantása, az a sok szevedély ami már régóta körül vesz minket kezd kitörni....
- Robin - suttogtam és a pillantásom a szája és a szemei között vándorolt
Egy zaj zavart meg mindket amely a sűrű erdőből jött, Robin azonnal arébb kapta a fejét
Egy férfi lépett ki a fák közül, Ren...ismertem fel
- Robin hát végre megtaláltalak - csapta össze a kezét 
- Hercegnő - hajolt meg én pedig csak bólintottam
- Mi a baj öreg - kérdezte Robin és szorosan megfogta a nyerget
- Semmi ne agódj, csak nagyon hiányolunk a mulatságról, különösen a nővéred - mondta és közelebb lépett hozzánk
- Áhh persze - forgatta meg viccesen a szemét
Erre mindketten felnevettünk
- Éppen oda készültünk a hercegnővel - nézett rám sötéten
- Áhhh, már azt hittem megszökteted....jah az majd csak a..... kezdett volna bele, de Robin leálította
- Ren - szólt nyomatékosan
Én nem érettem ebböl semmit, mikor akar majd megszöktetni...
- Mért mondod ezt Ren - kérdeztem kiváncsian
- Én.....nézett várakozóan Robinra-re
- Ne kiváncsiskodj, mert hamar megörekszel - oktatott ki
Na attól félek én igazán, húztam el a számat és megsértődve elfordultam tőlük
Bár mivel a lovon ültem elég nehéz volt...
- Ott találkozunk Ren - köszönt el tőle és már vágtattunk is a vár felé, amit annyira titkolt előlem..
Egész úton keresztül nem szóltam hozzá, megvoltam sértődve hiszen bármit kérdezek tőle nem válaszol rá soha....de úgy látszott őt nem érdekli
Hamarosan megláttam a vár fényeit amellyek csillogtak az éjszakában
Megérkeztünk.....
- Most olyan vagy mint mikor elösször megismertelek - mondta és leszált a lórol
- Hmmm - húzodtam el tőle és leakartam szállni egy magam a lóról
De erre megfogta a combomat és lejebb húzott mikor már eltudta érni a derekamat lehúzott maga elé
- Mint egy városi liba - mondta nevetve
- Felfújt hólyag - duzzogtam
Adott egy gyors csókott az számra és elindultunk befele a várba, közben pedig vasmarokkal fogta a kezem
A terem tele vol vendégekkel, legtöbbje ide tartozott a várba de felismertem pár falubelit is.
Mindenki jól érezte magát és önfeledten szórakoztak, vajon Lovedayék hol lehetnek....töprengtem magamba
- Megjött a kakas - kiáltotta valaki mikor beléptünk a terembe
- És nem egyedül- kiáltott fel még valaki
De ezt a hangot megismertem....Armand közeledett felénk
- Öregem - ölelte meg Robint
- Hercegnő - hajolt meg elöttem és kezet csókolt
Ezen mosolyognom kelett, Armand mindig is ilyen volt...részben hasonlított Robinra, talán ezért is a legjobb barátok.
- Armand, hát Linát hol hagytad  - kérdeztem tőle mosolyogva
- Linát...hát, valahol itt van - húzta meg az ingjét
- Mi az hogy itt van valahol - lépett oda hozzánk Lina és meghúzta Armand fülét
- Drága Maria - öleltük meg egymást Linával
- Áhhh hát itt vagy - ölelte át Armand
- Örülök öreg hogy végre észhez tértél - csatlakozott bele Robin a beszélgetésbe, közben pedig gyorsan lehúzott egy erős italt
- Márcsak neked kéne - jegyeztem meg sötéten
Erre Armand és Lina elkezdtek nevetni
- Régen nem volt ilyen nagy szád - mondta sötéten
- Régen még nem ismertelek - kacsintottam felé
- Hmmm - közben pedig végig mért, de úgy ahogy senki sem képes
Pedig nem éppen megszokott ruházatban voltam, mivel a bácsikámmal délben kinéztünk a tisztásra ezért még mindig a fekete lovagró ruhám volt rajtam, ami fekete nadrágból, csizmából és egy enyhén tollas, felső részből állt, a derekamat lila szalag fogta össze, és a hajamat is ugyan ezek tartották össze.
Négy év alatt nem csak viselkedés terén változtam meg hanem az öltözködésem is más lett, egy spanyol tervező ötlete volt a női nadrágok találmánya, és megkell mondanom kaptam az alkalmon hogy felvegyek ilyen ruhát, amiben könnyebb mozogni és kényelmesebb is mint a nagy uszályos estélyik
Miss Heliotrope egyenesen elájult mikor elösször meglátott egy ilyen nadrágban, de minden tiltakozása ellenére felvettem és bátran hordtam.
A legjobban a férfiaknak tetszett az öltözékem, hiszem ebben jobban látszódott az alakom minden eggyes része.
Elsőként Robin véleménye érdekelt, aki szokása szerint ugyan így mért végig elösször mint most, így sokkal többett tudtam vele és klánjával lenni, hiszen ha valami gond adódott gyorsan eltudtam futni, ami valjuk be nagy uszályos szoknyába elég nehéz.
- Szomjas vagyok - néztem a fiúkra
- Már hozunk is a hölgyeknek valamit, ne hogy kiszáradjanak - mondta Armand és elhúzta a közelemből Robint
Mikor már végre halló távolságon kívül voltak Lina megszólalt
- Végre minden rendben van köztetek - karolt át a barátnőm
- Úgy néz ki - mondtam viccesen
- De úgy látom nektek is kezd alakulni a dolog - böktem meg az oldalát
- Hát....igen és már az első csókunk is megvolt - mondta pirulva
- Ohhh drágám és mesélj milyen volt - kérdeztem tőle kiváncsian
- Csodálatos, mikor a szája hozzá ér a tiedhez és...
Valahogy nem tudtam rá figyelni, csak Robin csókjai voltak a szemem elött.
Ahogy csókol, mikor mérges rám milyen erősen tapasztja rá a száját az ajkamra...de mégis abban a csókban gyengédség és féltés is volt.
- Hahó Maria, hallasz - szólongatott valaki, erre felébredtem az álmodozásból és Loveday arcával találtam magam szembe
- Loveday - kiáltottam fel és megöleltem
- Drága Maria, hát mégis eljöttél - adott puszit a homlokomra
- Nekem köszönd nővérkém - halottam Robin hangját mögöttem erre megfordultam
Megint egy erős italt húzott le és látszott rajta hogy nem ezt tervezi az utólsónak
- Köszönjük Robin - jött oda hozzánk a bácsikám Coeur Noir társaságában aki kedvesen üdvözölt
- Gyere kedves unokahugom, táncoljunk - fogta meg a kezemet és elkezdett velem pörögni
Erre csak jóízűen felkacagtam és ez betöltötte az egész termet
Jól eltelt az idő, nevettünk, ittunk és táncoltunk ahogy belénkfért
Mikor már úgy éreztem leszakad a lábam, kerestem egy széket és leültem rá, még jó hogy nem magas sarkú cipő van rajtam.......
A tekintetemmel Robint kerestem, de valahogy nem találtam...lehet felment a szobájába - tűnödtem magamba
Mindenkit ott hagyva elindultam a szobájába....
Nagy nehezen felértem és benyitottam.....de nem láttam senkit csak pár gyertya égett a szobába
Annyira fájtak a lábaim hogy muszály volt leülnöm az ágyára....levettem a csizmám és elkezdtem dörzsölni a lábamat mikor valaki belépett a szobába
Robin csillogó fekete szemével találtam magam szembe, a csillogást a sok bornak gondoltam
- Kerestelek - mondtam egyenesen a szemébe nézve
- És megtaláltál - lépett beljebb, egyenesen elém
- Fáj a lábam - suttogtam nyavogósan
Erre Robin letédelt elém és kezébe fogta a lábamat és elkezdte maszírozni, annyira jó érzés volt......
- Na jobb - kérdezte sötéten
- Igen - suttogtam
- Ne hagyd abba - kértem gyengéden
Erre abba hagyta a maszírozást, felálított, magához húzott és megcsókolt.
Olyan gyorsan tőrt utat a nyelvével, hogy alig tudtam iramot tartani vele, éreztem az alkoholos mámort és ez engem is megrészegített.
Éreztem ahogy csúszok ki a kezei közül de ő erősen megfogott és a falnak nyomott.
- Mit ne haggyak abba drága - suttogta bele a számba
- Ezt, ezt - kértem úgy mintha csak az életem fügne tőle
Nagy örömömre nem hagyta inkább mégjobban elmélyítette a csókunkat, olyan szenvedély kötött minket össze hogy az leírni lehetetlen
- A tiéd akarok lenni Robin....csak a tiéd - suttogtam remegve
- Egyetlen egy nőt sem kívántam még ennyire mint téged - mondta szenvedélyesen és újra elkezdett csókokkal elhalmozni.
Felix okozott sebekkel kezdte, ajkát lassan végig csúsztatta a nyakamon a kezével pedig a combomat kezdte el simogatni
Egész testemben forroság áradt szét, ahogy Robin végig húzta a nyelvét a sebhelyeken , aztán amikor tovább vándorolt a testemen elért a következő hegekig, s azt is úgy becézte és cirógatta hogy azt hittem ott esek össze.
Robin elkezdte levenni a felsőmet de közben nem hagyta abba a csókokat, erős kezei most finoman oldotta ki a selyem anyagot a derekamon az pedig kézségesen lehulott a földre, a gombok amiket szépen de mégis erősen kettészakította
A selyem anyagon keresztül megérintette a melleimet és elkezdte csókolgatni....erre hangosan felnyögtem
Ahogy egyre lejjebb ereszkedett úgy csókolta végig a testem...aztán a hasamon lévő hegekhez ért, erre megfogtam göndör fürjeit és bele túrtam
- Robin - nyögtem fel mikor elkezdete kigombolni a nadrágomat
Mikor sikerült neki anyagon megcsókolta legféltetebb kincsemet, amire olyan annyira felsóhajtottam és magam elé kaptam a kezem
Ő felált és elvette onann a kezemet és mélyen a szemembe nézett
- Hallani akarom a hangod - mondta és mégjobban a falnak szórított..
Erre bólintottam és mivel majdnem egy magaságban vagyunk végre hozzá érhettem, finoman levettem róla fekete kabátot és hagytuk hogy a földre essen, utána az ingjét probáltam levenni de annyira zavarba hozott a pillantása hogy remeget a kezem.
Kézségesen segített és pár pillanat múlva már a mesztelen felső testén simitottam végig egyre lejjebb......mikor hirtelen lefogta a kezemet.
Mire észbe kaptam a fenekemnél fogva felemelt és oda vitt az ágyhoz.
Finoman lefektetett rá és elkezdte lehámozni rólam a megmaradt ruhákat, éreztem hogy azok az érzelmek amik évek óta felgyülemlettek azok végre kifognak törni.
Mikor már végre mindketten mesztelenek voltunk úgy tapadt egymáshoz a testünk mint valami áram
Robin végig haladt a testemen és mindenhol végig csókolt, megsimogatott a mellemet, a combomat.... mikor végre nem csak ruha keresztül csókolgathatta a kincsemet olyan érzelmek törtek színre amiket most életemben elösször tapasztalok
Jó erősen belemarkoltam a lepedőbe és probáltam vissza fojtani a sikolyaimat, ami elég nehezen sikerült....
"Hallani akarom a hangod" emlékeztem vissza Robin szavaira
Mikor már olyan annyira felhevültönk, Robin mélyen a szemembe és olyat suttogot amit nem hallotam, de a hirtelen jött fájdalom elnyomta ezt.
Robin erősen de mégis nyengéden belém hatolt, és megis  meg állt mikor átszakadt a gyönyörökhöz vezető út.....
- Fáj - kérdezte lágyan
Erre csak a fejemet ráztam hiszen mikor újra megmozdult már csak a minden elsöprő gyönyört éreztem, ami úgy repített a magasba....
Robin lehajolt és megcsókolt, s lassan mozogni kezdett bennem, egész testem hullámzott.
A vágyat felváltotta a szenvedély heve, mindkettönk teste rázkódot...Tudtam hogy Robin visszsa fogja magát..de talán nem ezt akartam
Közben pedig finom és egyben erős szavakat suttogot a fülembe...amihez én nem tudtam hozzászólni mert csak a kéj hangja jött ki a torkomon
Hamar felvettem Robin mozgását  és csak úgy sodródtunk a szenvedély vizében...
Ahogy mozdulataink egyre gyorsultak,úgy jutottunk fel végre a csúcsra..testünket át futotta a mindent elsöprő remegés
Lihegve, kipirult arccal néztem rá....a szerelmünk végre beteljesült.
- Annyira szeretlek - suttogtam
- És még mennyire fogsz - húzta mosolyra a száját
És igaza is lett, hamar fel tört bennünk megint a vágy....és Robin olyanokat mutatott,amit sosem gondoltam volna hogy léteznek.
Hajnalban holdfáradtam aludtam el.....a szívemben pedig minden elsöprő boldogság lett úrrá.....

Nekem nem nagyon jön be..:D de lehet ti máshogy vélekedtek:)

By



Hibáztam...

"És emlékszel, ugye, a lányra,
Aki oly sokáig várta,
Hogy beleszeressen végre valaki?
S hogy a valaki Te lettél,
Arról nem is igen tehettél,
De azért nem kellett neked kétszer mondani."

Sziasztok :)

És...................megérkezett :D:D Végre olvashatjátok a 19. fejezet, aminek biztos  nagyon örültök /remélem/

Ezt a fejit Devonne Crescent ajánlanám aki a szívemben már az elsők között van, ha hozzászólásoknál nem is :D és mindeggy ki hányadikként ír nekem mindenki az első helyen áll.:)

Puszi mindenkinek

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Másik blogom
http://eperke-bluerose.blogspot.com/

19. fejezet

Maria szemszöge:

Feldúltan léptem ki a várból, nem tudtam elhinni ezt az egészet mindig is sejtettem persze hogy véglegesen sosem hagytak fel a rablással és a fosztogatással, de így hogy szembesültem is vele....

Észre vettem, hogy Loveday és az apja mosolyogva beszélgetnek, biztos elmondta neki hogy gyermeket vár.

Erre kissé lenyugodtam de mikor szembe találtam magam Armandal egyből vissza tért az idegesség

- Áhh Maria, már mentek is - kérdezte

- Amint látod - feleltem kissé erőszakosan

Erre felhúzta a szemöldökét, még sosem halott így beszélni

- Mi bajod - kérdezte kiváncsian

- Semmi, mi bajom lenne - fújtam hosszan ki a levegőt

- Hát nem úgy nézel ki - vakarta meg a fejét

Loveday észre vett és felém intett, végre megyünk..

- És Robin - nézett körbe

- Mit tudom én, kit érdekel az a bolond kakas - mondtam felemelt fejjel és hercegnő módjára távoztam

- Ezek a nők, minden nap egyre flúgosabbak - halottam még távolról Armand szavait

Persze, mert ti férfiak épeszüek vagytok mindig mi..ráztam a fejem

- Indulhatunk kedveském - kérdezte Loveday

- Minél elöbb annál jobb - mondtam és minden féle segitség nélkül felszáltam a lóra

Erre Loveday és Cour De Noir csak bambán néztek, de e

- Hát rendben leányom, akkor egy hét múlva várlak titeket a lakomára - mondta kedvesen Cour De Noir

- Persze apám, itt leszünk - szólt Loveday és felszált ő is a lóra

- Hercegnő, örülök hogy épségben meglett - szólt felém Loveday apja

Nem volt szívem hálátlanul válaszolni neki hiszen sokat tett az előkerítésem érdekében és Loveday elmondása alapján aggódott is értem

- Köszönöm uram - bólintottam közben és Lovedayal eggyütt elvágtattunk a fenyvesbe

Lassú léptekkel haladtunk Holdszállás felé, én csak néztem ki a fejemből és közben vészesen katogott az agyam.

- Mi baj Maria, olyan feldúltnak látszol - jegyezte meg Loveday

- Ma mindenki ezt kérdezi - húztam el a számat

- Gondolom nem ok nélkül - nézett rám komolyan

Erre elfordítottam a fejem és a fenyvesbe meredtem

- Maria, nem mindig az a igazság amit te elképzelsz - oktatott ki

Ez mintha ki zökkentett volna valahonnan...

- Nem tudom mi van velem - ismertem be

- Maria, te most komolyan eltudod képzelni Robinról hogy szegényeket rabol ki - kérdezte

- Honnan.....

- Az most nem fontos, kérlek nézz magadba és gondolkodj el vajon tényleg igazad van - mondta őszintén

Nézzek magamba és gondolkodjak el, mért van az hogy Lovedaynak mindig igaza van....

Lehet hogy megint hibát követtem el....és nem is akármilyet.

Robin szemszöge:
Meleg nyári nap volt, ilyenkor volt a legjobb vadászni, hiszen nyüzsögtek az állatok az erdőben.

Két nap telt el azóta hogy Mariát láttam, feldúltan és kipirult arccal távozott a kastélyból, és mi tagadás ilyenkor volt a legszebb, de még a szépsége sem felejthette el velem azt amit a fejemhez vágott.

Mélyen és erősen fájtak a szavai, nem hittem volna hogy képes azt hinni hogy.....

- Végre, elvitték a szemetet - nevetett fel mögöttem Armand

- Hmmm, idelye volt már - adtam igazat neki

- Felix is azt érdemelte amit kapott - mondta és elkezdte hegyezni a kését

Felix...az a szemét még a halálnál is rosszabbat érdemelt volna

- Ezek a vadak még a hétvégi lakomára is elégek lesznek - dörzsölte meg a kezét Alex

- Így van, megyünk is Robin vagy még ejtsünk pár fácánt - kérdezték

Valahogy nem nagyon esett le mit is mondanak körülöttem

- Hahó Robin halassz - lengette meg elöttem a kezét Armand

- Mivan - kaptam fel a fejem

- Hehe már megint a hercegnőn jár az eszed - tette a válamra a kezét

- Nem, inkább mennyünk mer már éhes vagyok- adtam ki a parancsot

- Nem biztos hogy a kajára - viccelődött Alex és elkezdtek nevetni

Erre csak megforgattam a szemem...

Maria szemszöge:

Már egy hét telt azóta hogy utoljára láttam Robint...és mi tagadás nagy bűntudat gyötört, valahogy kezdem magam úgy érezni mint egy bolond fruska aki mindenkibe beleköt.

Hosszú és meleg éjszaka volt, ami már az utólsó napjait járja hiszen hamarosan már jönnek a hosszú és kemény téli napok.

Amit ha így folytatok egyedül és magányosan fogok eltölteni, annyira vágytam Robin érintéseire és csókjaira hogy azt elmondani nem lehet..

- Hogy lehettem ilyen ostoba - kiáltottam fel hangosan és a párnámat a falnak dobtam

Ezzel az egésszel lehet csak azt értem el, hogy Natalia karjaiba köt ki..

" Netán nem találná meg nálad a boldogságot, bármikor szívesen fogadom az ágyamban "

Ez járt egész nap a fejembe, amiket Natalia mondott olyan volt mint tőr a szívemben.

Fogalmamsem volt hogyan hozhatnám jóvá a dolgokat, az egy hét alatt rájöttem hogy Robin sosem tenne ilyet, nem csak miattam nem hanem saját maga miatt sem

Rá néztem az órára...nyolc óra van, Loveday és a bácsikám már egy órája elmentek és ahogy ismerem a bácsikámat csak akkor tér haza ha össze kaptak Cour De Noiral.

Mért nem mentem velük?....féltem Robin szemébe nézni és persze attól is hogy esetleg Natalia karjaiba találom.

Unalmamban úgy döntöttem le megyek a könyvtárba és olvasok egy kicsit..biztos mindenki már eltette magát holnapra Miss Heliotropéval az élen.

Mosolyogva vettem le a polcról egy könyvet, amiben nevek álltak.

Loveday és a bácsikám még nem tudják mi legyen a kicsi neve..így talán tudok neki találni valami érdekes és egyben csodás nevet.

A bácsikám mióta megtudta hogy Loveday gyermeket vár olyan boldogság töltötte el, hogy az valami hihetetlen.

Nevek a világban

Lánynevek:Sora,Lady,Nana,Annabella,Inna,Lilian,Amy.....

Fiúnevek:Scott,Sky,Bertalan,Olyimpos....

700 név...

Úristen, mire ezt mind elolvasom... - képedtem el

Már csak azt kéne tudni fiú lesz e vagy kislány,személyem szerint mindkettőnek örölnék

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de hirtelen a szél áramlata csapott meg...

Eddig is nyitva volt az ablak - tűnödtem magamba

Felálta és odamentem az ablakhoz becsukni, kiváncsiságból ki is néztem de csak a fényes Hold világított a sötétben.

Mire visszanéztem már nem voltam egyedül....a nagy meglepődségtől felsikítottam és a szám elé kaptam a kezem.

Egy tanácstalan fekete szempárral találtam magam szembe ami úgy csillogott a gyertya fényében mint az égi csillagok.

- Mit keresel itt - kérdeztem suttogva és még mindig a szám elött tartottam a kezeimet

- Ezt tőled is kérdezhetném - villantott rám és oda ment az asztalon heverő könyvhöz

- Nevek a világban - olvasta fel hangosan a címet

- Ilyenekkel töltöd az idődet mikor helyette a várba volna a helyed

- Nincs ott keresni valóm - hajtottam le a fejem

- Megint tévedsz - mondta sötéten és leült a fotelbe

Nem bírtam megszólalni, talán a hiánya miatt....

- Észhez tértél végre, vagy haggyak még egy kis időt - mondta össze kulcsolt kézzel

- Sajnálom Robin....

- Én hibáztam - néztem fel rá könnyes szemekkel

Csak a halk sírásom volt észlelhető ebben a meleg éjszakában

- Gyere ide hercegnőm - suttogta és közben kinyújtotta a kezét

Hercegnőm......pár másodpercig még álltam egy helyben aztán oda sétáltam a fotelben ülő férfihoz

A kezemet belecsúsztattam az ő erős és meleg tenyerébe és már csak azt éreztem hogy az ölében ülök és az ajkunk súrolják egymást

- Love is brightest in the dark - suttogta a fülembe

Én csak reszkettem a karjaiba és vártam arra hogy megcsókoljon, de nem tette...

Ezért minden bátorságomat össze szedve rányomtam az ajkaimat az övére

Elösször hagyta hogy puhán kostolgassam a száját de aztán jó szorosan magához szórított én pedig kézségesen utatt engettem a nyelvének is....

By



Sosem késő

"A szavak közti távolság többet árul el, mint maga a szó."

Sziasztok :)

Meghoztam a 18. fejezet, remélem örül a nagy szíveket...:)

Mostantól jelezni fogom mikor lesz friss, ha esetleg valami oknál fogva nem tudnám feltenni.

Köszönöm mindenkinek a sok hozzászólást

Ezt a részt Pötinek ajánlom, akivel jókat lehet beszélgetni :D:D
♥♥♥♥

Másik blogom

http://eperke-bluerose.blogspot.com/

18.fejezet

Natalia zöld szemeivel találtuk magunkat szembe Lovedayal, egymásra néztünk és vártuk vajon mért keresett fel, de miközben rá néztem elöntött valami furcsa érzés....nem is tudtam megfejteni vajon mi lehet az, talán sajnálat azért mert Robin nem veszi el őt feleségül.

- Bocsásatok meg hogy csak így rátok törtem - mondta és beljebb lépett

- De szeretnék veled beszélni Maria

Valahol belül tudtam hogy hamarosan felfog keresni, csak nem tudtam mit várhatok el ettől a beszélgetéstől hiszen fogalmam sem volt hogyan érezheti most magát.

Vajon fájt neki vagy csak megkönnyebült...

- Akkor én most magatokra hagylak - mielött kilépett volna az ajtón Loveday hozzám lépett és megpuszilta a homlokomat és mosolyogva távozott

- Talán foglalj helyett - kértem szépen

- Köszönöm - mondta és helyett foglalt velem szembe

Kicsit feszülve vártam mit mond, de most hogy tudom hogy Loveday babár vár úgy éreztem talán még a rossz kijelentései sem ronthatják el a kedvemet.

- Elösször is örülök, hogy jól vagy és megmekültél Felixtől - mondta kedves hangon

- Köszönöm, rendes tőled - mondtam de néztem a szemébe

- Gondolom Robin már elmondta neked hogy nem vesz el - kérdezte

- Igen, mondta - most már muszáj volt a szemébe néznem

- És örülsz - kérdezte

Meglepetten néztem rá, milyen kérdés az hogy "örülsz e neki"...

- Szerintem tudod rá a választ - mondtam kissé furcsa hangon

- Hmmm, ilyen helyzetbe énis örülnék - mondta

- Sosem hittem volna, hogy a nagy kakas majd ennyire szerelmes lesz valakibe - húzta el a száját

- Néha, én sem tudom elhinni - mondtam és mosolyra húztam a számat

- Pedig hidd csak el, sokan lennének a helyedbe - mondta flegmán

- Például te - csúszott ki a számon

- Nem titkolom, örülnék neki ha legalább csak fele annyira szeretne engem mint téged

Hát jól sejtettem szerelemes Robinba, már akkor felvetettem ezt a gondolatota fejemben mikor elösször eljött hozzám és beszélt a házaságról.

- A szerelmet nem mi válasszuk, akkor ér utol minket mikor a legkevésbé számítanánk rá - mondta és felált

- Mért kerestél fel - tettem fel a kérdést, mert amiért jött még nem mondta el

- Tudnod kell, ha Robin téged vesz el feleségül.... - kezdett bele

Nekem erre a gondolatra megdobbant a szívem

- És netán nem találná meg nálad a boldogságot, bármikor szívesen fogadom az ágyamban - mondta minden féle tisztesség nélkül

Erre gyorsan felpattantam és áltam a kissé gonosz pillantását

- Viszlát hercegnő - vette lejjebb a hangját

Amilyen nyugodt voltam eddig, olyan gyorsan telt meg megint a szívem bizonytalansággal.

Nem is olyan kedves mint azt az elején hittem, de talán a szerelem teszi amit Robin iránt érez.....hiszen ha csak beleképzelem magam a helyébe, már az a gondolat is fáj hogy az akit a legjobban szeretsz valaki mást szeret.

Lassú léptekkel sétáltam vissza Robin szobájába, elgondolkodtam vajon Robin engem fog e elvenni felesélgül.....de persze elötte sok mindent megkell beszélnünk - katogott az agyam

Mielött beléptem volna az ajtón valaki éppen akkor lépett ki.

- Áhhh látom már van rajtad ruha - húzta mosolyra a száját Robin

- Eddig is volt - szóltam cinikusan és lehúzva a fejéről a kalapot beléptem a szobába

- Hát az elöbbit nem nevezhetnénk ruhának édes - suttogta miközben elhaladtam melette

Erre a kijelentésére éreztem hogy megint bizseregni kezdek mindehol....

Oda mentem az ágyhoz és megfogtam a fa tartóját, közben pedig ledobtam rá Robin kalapját

- Elösször is add vissza a kalapom, utána meg mond el mi bajod van - dőlt neki az ajtónak

- Nem adom vissza mert illetlenség kalapot viselni ha egy helyiségben tartozkodol - oktattam ki

- Nem érdekel, és ha már ismernél tudod hogy rám nem hatnak az ilyenek - szólt mély hangon

- Ismerlek - fordultam meg

- Akkor meg, mi ütött beléd - kérdezte

- Én.... szeretném tudni hogy még mindig megkell nősülnöd, hogy megkaphasd az örökségedet - bukott ki belőlem a kérdés

- Igen - mondta sötéten

Nem mertem a szemébe nézni, mert tudtam hogy csak rabul ejteni az éj fekete tekintetével..

- És....és - dadogtam

- Maria - emelte fel a hangját

- És ki a választottad - nyögtem ki nagy nehezen

- Idejében megfogod tudni - mondta higgadt hangon és oda sétált az ablakhoz

Ezzel aztán kisegített - mérgelődtem magamba

De aztán valami más kötötte le a figyelmemet..

A lágy szellő finoman fújta a göndör hullámait, vajon mit néz mindig annyira..... - tűnödtem

Oda sétáltam mellé és egyből megértettem, olyan oldaláról láttam Holdföldét mint még soha

Sosem láttam még ennél szebbett az erdő olyan hatalmas és gyönyörű volt hogy teljesen elkápráztatott.

Robin már nem az erdőt figyelte hanem engem ahogy elvarázsolt a táj, ilyenkor éreztem csak igazán hogy ide tartozom.

- Ami az elöbb rajtad volt, tényleg jobban tetszett - suttogta Robin, közben pedig a hajammal játszott

- Mi lesz most Robin - kérdeztem tanácstalanul

- Minden olyan lesz mint rég...

- Velünk is - kérdeztem és még mindig a tájat néztem

Erre megfogta az eggyik kezemet és magához húzott én pedig finoman simultam a karjaiba.

- Mit szeretnél mi legyen velünk - suttogta a fülembe

- Én téged akarlak - suttogtam

Erre megfogta az állam és kényszerített hogy a szemébe nézzek

- Akkor ugyanazt akarjuk - húzta mosolyra a száját és már le is csapott az enyémekre

Úgy fort össze az ajkunk hogy a telihold bevilágitott hozzánk, mintha csak a sors írta volna meg hogy mi ketten találkozzunk és egymásba szeressünk.

Sosem ismertem Robinhoz fogható férfit ő mindenbe más volt mint a többi, nem volt puhány és tudta hogy hogyan kell bánni a nőkkel- mitől jönnek izgalomba, mitől olvadnak el a karjaiba...

- Mitől változott meg a véleményed Dan-ről - kérdeztem miután megszakította a csókunkat

Elengedett és ismét neki dőlt a falnak, de az eggyik kezemet még mindig fogta..

- Elmondta, hogy akaratod ellenére csókolt meg és hogy nincs köztetek semmi - mondta és kinézett az erdőre

- És mikor én mondtam ezt neked mért nem hitted el - bukott ki belőlem a kérdés

- "Az igazi féltékenység mindig növeli a szerelem érzését." - szólt és rám emelte sötét tekintetét

Ezek a szavak amiket az elöbb kiejtett a száján olyan erősen megdobantották a szívemet, hogy már attól féltem hogy kiugrik a helyéről

- Akis féltékeny - léptem hozzá nevetve és adtam egy csókot az arcára

- Loveday mindjárt itt lesz és vissza visz a kastélyba - mondta és elépett az ablaktól

- Nem, én még maradni akarok - nyafogtam mint egy kisgyerek

- Nem lehet, a bácsikád már látni akar - nézett rám komolyan

- Ha, milyen kis...... - indultam az ajót fele

Éreztem hogy erős karok ragadnak meg

- Micsoda - kérdezte kihívóan

- Milyen kis engedelmes lettél - néztem rá csúnyán

- Legalább annyira mint te hercegnő - szólt és hosszan rám nézett

Közben pedig végig simított azokon a hegeken és vágásokon amiket Felix szerzett, sokáig elidözött a nyakamon lévő vágáson

- Azt kapta amit megérdemelt - szóltam neki kedvesen

- Nem, amit ő tett és mondott...... - kezdte féltőn és rám emelte tekintetét

- Még mindig raboltok és fosztogattok igaz - kérdeztem minden felindulság nélkül

Erre nem mondott semmit de úgy nézett amitől tudtam a választ.....hát mégsem hazudott Felix

- De van közte külömbség amit ők és mi csinálunk - mondta őszintén

- És mi az, ti minden felelőség nélkül teszitek - kérdeztem mérgesen

Dűhített ez az egész, belül a szívembe és már alig várta hogy kitörjön...

- Nem mondj hülyeségeket úgy hogy nem tudsz semmit - emelte fel ő is a hangját és elépett tőlem

- Akkor meséld el Robin, jól esik hogy a szegényektől lopsz - erre olyan sötéten nézett hogy kissé megijedtem

- Higgy amit akarsz, most pedig menj már várnak rád - mutatott az ajtóra és közben izzót a tekintete

Erre nem mondtam semmit csak mérgesen kiléptem az ajtón és jó hangosan becsaptam magam mögött az ajtót....

Kicsit rövid lett, sorry (L)

By

Sajnálom

"Szeretsz? - kérdeztem Én. Mélyen a szemembe nézett, s ezt mondta: Ez nem kérdés."

Sziasztok :)

Hölgyeim és Uraim meghoztam a 17. fejezet.

Mostanába nem tudok ide írni semmit XD De megköszönném a sok hozzászólást :) ♥

Millió puszi mindenkinek

♥♥♥♥

Ja és az új blogom

http://eperke-bluerose.blogspot.com/

17. fejezet.

Nagyon meglepődtem mikor Dan arcával találtam magam szembe, azóta nem beszéltem vele mióta mindenki elött megcsókolt.

A szívemben mélyén még mindig éreztem haragot felé irányúlva, hiszen miatta romlott el Robinnal a kapcsolatom....De várjunk csak Robin arcán nem volt semmi féle düh és féltékenyéség mint általában szokott lenni.

- Dan - bicentett Robin

- Sajnálom hogy megzavartalak titeket de szeretnék beszélni Mariával - szólt miközben rám emelte a tekintetét

Erre rá néztem Robinra aki közben az ablakhoz sétált és kinézett rajta, megdöbbenve vettem észre hogy már beesteledett....ilyen sokat aludtam volna

Robin most rám nézett és a szeméből kiolvastam hogy nem fog nekiugrani ismét Dannek, ezért felkeltem az ágyból és bólintottam Dannek

Lassú léptekkel sétáltunk le a hosszú lépcsőn közben nem szóltunk egymáshoz, Dan nagy csalódás volt az életemben hiszen azt hittem majd jó barátok leszünk...de elrontotta mikor elhitette Robinnal hogy mi szerelmesek vagyunk.

Megáltunk egy ablaknál, egy pillanatig még a szavakat kereste aztán ki adta magából ami a szívét nyomta.

- Sajnálom, hogy megcsókoltalak és hogy kellemetleséget okoztam neked - mondta őszintén

Nagy megbánást láttam az arcán, éreztem hogy a szívem kezd felolvadni...

- Nem tudom mit mondjak Dan, nagyon megbántottál és Robin......

- Ne agódj, Robinnak elmondtam a teljes igazságot már bánja hogy nem hitt neked - mondta lehajott fejjel

Meglepődtem az elöbbi szavain, hát Robin azért volt olyan....

- Ő már nem harakszik rám ha lehet ezt így mondani, de kérlek bocsáss meg te is nekem - szólt könyörgő hangon

- Rendben - mondtam őszintén

Erre felkapta a fejét és elmosolyodot

- Mit mondtál - kérdezte úgy mint aki nem halotta volna az elöbbi szavamat

- Megbocsáltok hiszen sosem szerettem haragudni senkire és nem is tudnék - mondtam komolyan

Pár percig csak egymást néztük, de az ő szemében több volt barátságnál.....

- Köszönöm - bólintott

- De szeretném ha még valamit hallanál tőlem, vagyis igazából a szívemből - mondta és láttam rajta hogy elpirul

- Mond csak - bíztattam

- Tudnod kell hogy szerelmes vagyok beléd és szeretném ha döntenél köztem és Robin között - mondta felemelt fejjel

Nem lepődtem meg a vallómásán, de azon hogy válasszak közte és Robin között

A szívem persze már tudta hogy kit választ hiszen elkellett döntenem ki hiányozna és ki nélkül nem tudnék élni....

- Én sajnálom Dan - kezdtem bele

- De én nem tudlak másként tekinteni rád mint egy barátra, tudod jól hogy Robin életem szerelme és ez mindig is így lesz - mondtam

- Tudtam hogy így fogsz dönteni -mondta szomorú szemekkel

- Hát akkor köszönöm, hogy megbocsáltottál és remélem egyszer még jó barátok leszünk - köszönt el és már fordult hogy elmennyen

- Várj Dan - kaptam utána

- Énis remélem és ha valami baj van csak szólj - odamentem és megöltem, ő szorosan körbefont és a fülembe suttogot

- Köszönöm - mondta és mosolyra húzta a száját

Erre énis elmosolyodtam és adtam egy puszit az arcára, mikor már láttam hogy elfordul a sarkon éreztem hogy fáj hogy szenvedést okozok neki de nem tudtam rá máshogy nézni

Remélem megtalálja azt a nőt aki igazán boldoggá tudja tenni, és talán még az esküvőre is meghív.....bolond vagyok milyen esküvő, tiztára megőrültem....- nevettem fel magamba

- Biztos megtalálja élete értelmét - szólt egy kellemes hang

Erre gyorsan oda kaptam a fejem és megfordultam

Robin ott állt a sötét lépcső alján és engem nézett, kezeit keresztbe tette

- Halgatóztál - kérdeztem felvont szemöldökkel

- Az én várom, azt csinálok amit akarok - szólt magabiztosan

- Hehe, azt hiszed te bolond kakas - mondtam neki nevetve és odasétáltam hozzá

- Nem hiszem, tudom - mondta sötéten és már elis kapta a karom és nekinyomott a lépcső faljához

- Ohh - suttogtam

A testünk szorosan egymáshoz tapadt, nekem pedig megint tűzelt a testem ha csak az elöbbi kis játékunkra gondolok..

- Ohh - utánzott és már csókolt is

Nem csak az ajkaimat hanem az arcom minden szegletét végig csókolta, én pedig csak élveztem és közben pedig mosolyogtam

- Robin, mond te megtaláltad már az életed értelmét - kérdeztem, mire abba hagyta a csókolgatást és mélyen a szemembe nézett

- Igen

- Mondjuk már rég vadásztunk - mondta és elkezdett nevetni

- Te szemét - mondtam és elkezdtem ütögetni de ő csak lefogott és tovább nevetett

- Nem a vadászatra gondoltam - mondtam

- Ühhüm, ühhüm - köhögött fel valaki mögöttünk

Megfordultunk és Loveday állt velünk szemben

- Zavarok - kérdezte viccesen

- Dehogy nővérkém te soha - lépett el tőlem Robin

- Akkor jó, gyere Maria szerintem már jól esne neked egy fürdő - mondta kedvesen

- Ohhh tényleg - nevettem fel és lenéztem magamra

- Akkor gyere - adta a kezét

Én pedig örömmel elfogattam és mosolygva visszanéztem Robinra

- Ha végeztél beszélünk - mondta és rámkacsintott

- Ohh dejó - suttogtam becsukott szemmel és belemerültem a vízbe

- Ugye - nevetett fel Loveday és odadta a szivacsot

- Maria én, mi annyira aggódtunk éreted - mondta szomorúan és oda ült mellém egy szélre

Erre abbahagytam a mosakodást és rá emeltem a tekintetemet, bűntudatom volt amiért ekkora galibát csináltam

- És bocsánatot szeretnék kérni amiért ilyen sok fájdalmat okoztam nektek - mondta és lehajtottam a fejem

- Maria, Maria ne kérj bocsánatot én tudom milyen fontos neked Holdfölde és hogy mennyire szereted, hiszen nekem is ugyan olyan fontos mint neked és ne feled énis voltam már a helyedben - mondta és felemelte az államat

- Köszönöm - mondtam nagy örömmel a szívemben

- Te idetartozol hozzánk és Robin hozz - mondta és mélyen rám nézett

- Robinhoz..... - suttogtam

- Annyira agódott miattad hogy azt elsem tudod hinni - mondta kedvesen

- Tényleg - kérdeztem kiváncsian és közelebb húzodtam Lovedayhoz

- Igen-igen - mondta őszintén

- Teljesen ki volt készülve, alig evett és aludt naphosszat az erdőt járta és téged keresett

- Mostmár vágre elhiszed hogy szeret - kérdezte

A szívem örömében táncot járt, annyira boldognak éreztem magam hogy azt leírni nem lehet...

- Igen - mondtam és felcsillant a szemem

- És a többeik - kérdeztem

Addig beszélgettünk míg kinem hült a víz, ekkor kiszáltam és Loveday beterített egy hatalmas meleg ruhával

- Na gyere, keresünk neked valami szép ruhát nehogy Miss Heliotrope csúnyán nézett - mondta nevetve

Miközben Loveday elkezdett segíteni az öltözködésben eszembe jutott egy fontos dolog...

- Mond csak Loveday, mikor lesz az esküvőtök Benjamin bácsival - kérdeztem és megnéztem magam a tükörbe

- A hónap végére terveztük - mondta és szalagokat tett a hajamba

- Micsoda - kiáltottam fel

- Hiszen az már csak két hét - mondtam döbbenetes arccal és megpördültem

- Tudom, ezért szeretném ha segítenél - mondta és visszafordított mosolyal az arcán

- És a gyerekek

- Őket mikorra tervezitek - kérdeztem

- Hát már nem kell tervezni - mondta és elfordult

Elösször nem értettem de aztán leesett a tantusz, Loveday Terhes......

- Loveday te terhes vagy - futottam oda hozzá és megöleltem

- Shhh - csitított le

- Még csak te tudod - mondta

- De hát ez fantasztikus, annyira boldog vagyok - mondtam és elkezdtem forogni a szoba közepén

- Maria, elfogsz szédülni - mondta és lefogott

Ekkor valaki kopogott és egy barna hajú nő lépett be rajta....

Kicsit rövid lett :) bocsi (L)

By



1. FEJEZET

Sziasztok! :D

Megérkezett a másik blogomra az első fejezet =)

Remélem tetszeni fog

http://eperke-bluerose.blogspot.com/

pux mindenkinek