Problémák

23. fejezet

  Reggel kopogásra ébredtem, fáradtan nyitottam ki a szemem és ültem fel.

Meglepődve vettem észre hogy milyen sötét van, az ablak felé fordultam, a függöny nem volt elhúzva, ahogy fel akartam állni de éreztem hogy lecsúszik rólam a takaró..

Meztelen voltam mint az elmúlt hetekben minden reggel, a testem bizserget a sok érintéstől..a sok csóktól

Három hete annak hogy itt vagyok Robinnál, és boldogabb vagyok mint valaha, az ágy széléré másztam és kinéztem az ablakon..esett az eső, a tájra sötétség terült

- Gyönyörű vagy - szólt egy mély hang 

Megfordultam és hirtelen azt hittem ott esek össze, Dan állt az ajtóban és engem nézett, még szerencse hogy előbb magamra húztam a takarót..

- Mit akarsz itt - kérdeztem haragosan

- Ne haragudj, Robint kerestem...de jobbat találtam helyette - mondta és engem bámult még mindig

- Ne kezd el megint Dan, menj el - mondtam szaggatottan 

Reszkettem, féltem hogy Robin itt találja és akkor biztos megöli.

- Már megyek, bocsáss meg - hátrált kifele, de az ajtóból még visszaszólt 

- Még mindig szeretlek..-mondta halkan de én mégis értettem minden szavát 

- Haaaaaaaaaa - kiáltott fel Hanna és majdnem arrébb lökve előre futott

Én csak a szememet forgattam erre és utána mentem 

- Na mi az - néztem lefelé, mivel Hanna a nagy sárba térdepelt

Ha Miss Heliotrope látna..eső után tiszta sár volt az egész erdő, de muszáj volt kicsit ki szellőztetnem a fejem ezért megkértem azt az egy embert hogy aki ha úgy mondjuk imád a sárban "heverészni" 

- Ezt nézd meg hercegnő, gyönyörű - nyíltak nagyra Hanna nagy barna szemei aki kicsit odébb guggolt hogy én is lássam

Egy gyönyörű apró csepp virág kezdett nyílni a bokrok alján, ilyen zord időben ez volt az erdő gyémántja.

Hanna leakarta tépni de meg állítottam a kezemmel..

- Ne, ebben az erdőbe ez az egy ami szép..

- Még mindig nem vagy ide való Maria - hallottam meg egy ismerős hangot

Hátra néztünk Hannával és Robint láttuk a csapatával

Először nem is fogtam fel mint mondott mikor a szemébe néztem akkor kezdett feltörni a szívemben az amit mondott

Fel emelkedtem a földről és közelebb mentem hozzá...úgy éreztem most mintha semmi nem kötne ide mintha közöttük csak egy idegen lennék és ezt éreztem Robinál is...

- Hát ezt gondolod - kérdeztem tőle közben pedig a sírás kerülgetett

- Igen ezt, még mindig nem fogadod el ezt a erdőt még mindig nem érzed a tiednek - mondta és elfordult

- Lehet így van - dadogtam

- Menjetek haza - szólt Armand

- De.. - kezdtem volna bele 

- Most - szólt erőteljesen Robin és elindultak az erdő sűrűjében

Lassan és csendesen sétáltunk vissza a várba Hannával, egyikőnk sem tudott megszólalni ezek után, mikor beértünk Hannának intették hogy az anyja már várja.

- Mennem kell Maria sajnálom, beszélünk még - ölelt át 

- Rendben szia - mondtam neki hamar és felmentem a Robin szobájába 

Mikor becsuktam a fa ajtót hamar össze rogytam előtte..a torkom szorított oda kaptam a könnyeim pedig egyből kicsordultak.

Rég történt ilyen mióta eljöttem Holdszállásról azóta ez az első alkalom hogy sírok, úgy éreztem Robin szavai meg fojtanak

- Még mindig nem vagy ide való Maria.... - csengett fel számtalanszor ez a mondat a fülembe

Órák hosszat vártam Robinra, az ablaknál álltam és néztem kifelé hátha feltűnik de az erdő üres és csendes volt.

Mikor kinyitottam a szemem egy fekete cipőt láttam magam előtt ahogy egyre jobban tisztult a kép felnéztem és Robin fekete szemeivel találtam magam szembe

Nem volt erőm megszólalni így vissza hajtottam a fejem a térdemre, hallottam hogy Robin a földre dobja a csizmáját és még valamit motoszkál. 

Közelebb jött éreztem jellegzetes és férfias illatát, felemelte az arcom és a szemembe nézett

A gyertya fényénél jók kivehetőek voltak az arc fonásaink, tudtam hogy lát mindet a sírásomat az érzéseimet.

- Hol voltál - kérdeztem halkan

- Gyere fürdeni - mondta ő is halkan de határozottan 

Nem volt kedvem kérdezősködni, tudtam úgy sem mond el semmit sem, felvett és bevitt..

Elég rövidke bocsi :( 15 komi után lesz friss, kellenek a visszajelzések <3 

Tudom, egy szál nyomorult kis romantikus történelmi regény nem váltja meg a világot. De az csodás volna, ha pár embert olvasás közben olyan boldoggá tenne, mint engem írás közben.....

                          Hamarosan friss 

FRISS

Megérkezett az első feji a Hermione-Draco fanfic oldalamra
http://titkosviszony94.blogspot.com/

Nem tudom mikor lesz friss itt, amint lesz időm

Puszi mindenkinek

Új blog Áfonyámmal:)

Sziasztok:D

Új blog

http://eperke-afonya-nanabestforever.blogspot.com/

Drága áfonnyámmal egy nagyon király blogot készítettünk nektek

Nézzetek be, létszíves:)

Köszönjük

Nem tom mikor lesz friss nálam, mert nagyon össze jöttek a dolgok a fejem fölött, bocsássatok meg:(

Probálok írni, ahogy tudok

Millió puszi

(L)(L)

Új Blog

Sziasztok :)

Na itt egy újabb blog :D

Nem mondok semmit legyen meglepetés, nézzetek be kérlek :)

Jövő héten várható a 1. feji

Millió puszi nektek

Szeretlek titeket

♥♥♥♥♥♥♥♥

http://titkosviszony94.blogspot.com/

Te, én..... mi

"Hűs selymet borít ránk az éj sötétje
titkon, ha jő... ma csókra szomjazom...
Száraz virág illata, s kardamom
árad felénk, míg oldja köntösét le.

Vágytól remegő szívem hajt ölébe;
ezer becéző szóval ajkamon
bíbor, s arany párnákon hallgatom,
forró testtel bűvkört vonva köréje.

Szerelme heve mézes altató,
tikkadt légzése istenek zenéje.
- Már menned kell? - lebben a tüllháló,

s alakját fedi tamariszkusz kékje,
fodrozódik a lótuszvirágos tó,
ahogy úszik; arcán mennyei béke."



Sziasztok :)

Itt vagyok és meghoztam a 22. fejezetet rem örültök :)

Kérlek titeket nézzetek be  két újabb Holdhercegnős blogra

 Forbidden Rose ♥

 http://www.forbiddenrose-blackstar.blogspot.com/

Lilla ♥

http://lilla-holdherceg.blogspot.com/

Ezt a részt nektek ajánlom

És a másik kérlek titeket nézzetek be a másik blogomra és ha tetszik írjatok véleményt mert nem tom mit gondoltok, van tíz követőm és abból 2-3 ha írnak

Előre is köszönöm:)

És most gyerünk drágáim olvasni

Millió puszi

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

22.fejezet

Vasmarokkal szorította a csuklóm az én szemem pedig olyan gyűlölettel volt tele mint még soha, sosem hittem volna hogy valaha valakire majd így fogok nézni.

- Eresszen - suttogtam jég hideg hangon

- Most jól figyelj ide csillagom, azt fogod tenni amit én mondok vagy elveszíted azokat akiket szeretsz

- Ezt a dumát már egyszer halottam valakitől azt hiszi most pont magától fogok megijedni - kérdeztem és gúnyos mosoly jelent meg a szám sarkába

- Jobban tennéd ha félnél - mondta gúnyosan

Erősen kirántottam a kezem a szorításából és ajtóhoz sétáltam

- Olyan kis bolond vagy, de sebaj majd megtudod - mondta nevetve és maga elé nézett

- Az igaz szerelem nem szül gyűlöletet, úgy látszik a magáé nem volt az - mondtam suttogva de ő minden szavamat meghalotta és pillanatok alatt felém fordult

- Mit tudsz te erről - kérdezte hidegen

- Többett mint az hinné - mondtam neki sajnálkozóan és hangosan becsaptam magam mögött az ajtót

Gyorsan és sietve vágtattam a de Noir várba, mindent félre lökve jöttem el Holdszállásról és csak Didweednek szóltam oda sietve hogy ma már ne számítsanak rám

Fort bennem a düh azt hittem hogy Felix halálával végre egyenesbe jöttek a dolgok de most megjelent Annabella és tönkre akarja tenni az életem....vagyis nem csak az enyémet

Mikor leszáltam a lóról eszembe jutott Loveday hiszen ő gyermeket vár én meg csak úgy ott hagytam.....hirtelen bűntudatot éreztem hogy csak úgy ott hagytam mindent és eljöttem

Ebben a pillanatban tudatosult bennem hogy ők a mindeneim és nem tudnék nélkülük élni....

- Miss Merryweather - szólt valaki

Megfordultam és egy szolgálóval találtam magam szembe, kicsike és harmincas éveimben járó férfi volt

- Öhh elénézést, Robinhoz jöttem - adtam át a lovam egy fiúnak

- Erre tessék - hajolt meg és bevezetett a várba

Ahogy végig mentünk a vár falai mellett melegség töltött el......én ide tartozom Robinhoz

A testem a szívem és a lelkem örökkön örökké az övé - mosolyogtam magamba

A kicsike férfi egy koszos fa ajtóhoz vezetett, kérdően ránéztem

- Tessék csak - nyitotta ki elöttem az ajtót és mire feleszméltem volna már beis csukta

Egy kicsike de mégis tágas és meleg helyiségbe léptem be, két oldalon poros könyvek sorakoztak amiket már elég régóta nem nyithatta ki senkisem

Alig pár gyertya égett amik egy kis asztalt világítottak meg a fényükkel, nem láttam senkitsem

Vajon mért idevezetett mikor Robin itt sincs.......

Közelebb léptem a kis asztalhoz és megéritettem a poros könyveket, hirtelen úgy éreztem valaki figyel így hátrafordultam

Robin egy sötét sarokban állt és engem pásztázott a sötét tekintetével....

- Mit keresel itt ilyen későn Maria - kérdezte

Éreztem a torkomba dobogó szívemet

- Hozzád jöttem, talán baj - mondtam kissé rekedten hangon, megkerültem az asztalt és leültem a székre

- Kicsit késő van már hogy ilyenkor látogass meg- kérdezte és kilépett a sötét sarokból

Végig pásztáztam a szemeimet rajta, fehér ing volt rajta amin a felső gombok nem voltak begombolva.....

Finoman kilehetett venni hogy az ing alatt egy erős és izmos test lakozik, közben lejjebb haladtam... fekete nadrág és bőr csizma volt rajta

- Mi bajod van - kérdeztem felemelt fejjel

- Otthon tudják hogy eljöttél - közelebb jött és ráült az asztalra

- Nem kell róla beszámolnom senkinek sem hogy hova megyek - mondtam és feltettem a lábamat az asztalra

Robin erre végig mért és felhúzta a szemöldökét.....mivel a lovagló ruhámban voltam jobban kivehetőek voltak a testem eggyes részei

- Tévedsz hercegnő - suttogot és sötéten rám nézett

- Azt mondod - húztam mosolyra a számat

- Menj haza - mondta higgadtam és az eggyik polchoz lépett

Nem akartam hinni a fülemnek......

- Micsoda - ugrottam fel hirtelen és hamar elébe kerültem

- Halottad amit mondtam, menj

Nem fordult felém csak a kezében tartott könyvet olvasta, én pedig csak álltam egyhelyben...

- Menj a fenébe - mondtam idegesen és kivertem a kezéből a könyvet

Elakartam indulni de egy erős kar vissza rántott

- Eressz - suttogtam és ki akartam rángatni a kezem a szorításából

- Mi ütött beléd mond, a szemedben gyűlölet lángja készül feltörni

- Semmi közöd hozzá és most eressz, jobb lett volna ha otthon maradok és közelebb kerülök Annabella fiához - ejtettem ki a számon és egyből meg is bántam

Robin szeme szikrákat szórt és már csak a hátamnak csapodó falat éreztem

- Megne probáld - suttogta a fülembe és megmarkolta a fenekemet és vészesen közel húzott magához

- Mért mi lessz - játszottam a tűzzel, de élveztem a szemében látszodó féltékenységet

- Maria - szólt nyomatékosan és betapasztotta az ajkaimat a szájával

Szenvedélyesen csókoltuk egymást és egyből elöntött minket a jól megszokott forróság

Robin ott érintett ahol csak tudott, erősen símitott végig a testemen és minden eggyes résznél sóhajok törtek fel bennem....erre vágytam

Hirtelen már nem éreztem a lábam alatt a talajt mert Robin felemelt és az asztalra ültetett minden könyvet lesodorva onann

Sietve téptem le róla az inget hogy végre végig simítsak a testén.....ő sem vacilált sokat, hamar levette rólam a felső anyagot és elkezdte forró csókokkal beteríteni a mellemet

- Robin.... - nyögtem fel

Mesztelen testünk forrón tapadt egymáshoz és már csak arra vágytam hogy Robint magamban érezhessem...

De csak húzta az időt hogy még jobban felizguljunk mindketten és csodálatos legyen a beteljesülés pillanata

Mikor a legérzékenyebb pontom ért kéjesen felnyögtem és hátra vetettem a fejemet....felnézett és pár másodpercig izzó tekintettel néztük egymást

Aztán erősen belém hatolt és éreztem az egész testemben átjáró bizsergést....alig tudtam féken tartani magam a körmeim végig szánták a hátát miközben egyre jobban gyorsított a tempón

Néhány hangos sóhajaimat csókokkal némította le....hiszen bárki bejöhetett volna és ilyen helyzetben itt találni minket miközben szenvedélyesen szeretkezünk....

Egyszerre értünk fel a csúcsra és hangos szavak hagyták el az ajkunkat, rádöltem a melkasára és probáltam visszatérni, még mindig az elöbbiek hatása alatt voltam

Robin elszakadt tőlem és felvette a földön heverő ingjét és finoman rám adta, aztán hirtelen a karjaiba kapott és a szobájába vitt

Ottsem hanyagoltuk el egymást, és folytattuk egymás kényesztetését...

- Azért mégis csak jobb hogy itt maradtam nem - kérdeztem vigyorogva miközben Robin hátának dőlve feküdtem

- Hát, nem is tudom - nevetett fel

- Mivan - fordultam meg és elkezdtem ütögetni a mellkasát

Erre ő csak nevetett és a nyenge kis ütéseimet egy kézzel kivédte

- Imádom mikor ilyen kis harcias vagy - símitott végig a hajamon

- Hmmm - csókolta végig a nyakamat

- Gyere - suttogta, megemelt és magába ültetett mire felnyögtem

 Szeretlek Robin de Noir..........

 Szeretlek Maria Merryweather   - Suttogtuk mindketten magunkban egymást tudta nélkül

Kicsit rövid lett bocsi

By



Mit akarsz!

"Én ránéztem majd ő is énrám.
Mélyen néztük egymás szemét.
Hosszú hosszú percekig elvesztünk
Egymás ekintetébe.
Majd zavarba jöttem és
El pillantottam majd vissza.
Majd ujra szemvedélyesen
Néztük egymást.
Teljes szerelem az egész
Imádlak és tudd hogy
Te vagy a mindenem imádlak
És csókollak csak tudd mindent
Oda adok hogy enyém legyél.
Ugye te is szeretsz?"

Sziasztok :)

Meghoztam a 22. fejit :)

Ezt minden kedves olvasómnak szeretném ajánlani

Millió puszi

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Másik blogom

http://eperke-bluerose.blogspot.com/

Írjatok véleményt mert nem lessz friss

22.fejezet.

El kellett ismernem eszes egy nőszemély ez az Annabella, de amilyen eszes olyan sötét egy személyiség is, nem tudtam elhinni hogy ő lenne édesanyám testvére....olyan lehetetlennek tűnt.

Édesanyám vörös tincseire és melegséget sugárzó barna szemei lebegnek elöttem, ahogy a kertben felkapott a karjaiba és szorosan magához szorított.

Sosem felejtem el azt a szeretet amit kaptam tőle és minden nap azt kívánom bárcsak még mindig itt lenne velem és ha valami bánt egyszerűen az ölébe hajtom a fejemet ő pedig nagy szeretettel megvigasztal.

Érzem ahogy kitörni probálnak a könnyeim de nagy nehezen vissza tartom őket és megprobálok erősnek mutatkozni elöttük.

Robin rám néz és egyből tudja hogy valami fájdalom tombol a szívemben ezért azonnal magához húz és a homlokát az enyémnek dönti

- Maria, minden rendben - kérdezi Loveday az elöbbi tettek miatt

Ezért elszakadva Robin sötét tekintetétől rá nézek Lovedayra és megprobáltam mosolyt csalni az arcomra

- Persze, csak kicsit melegem van kimehetnék levegőzni - fordultam bácsikám felé

- Menj csak gyermekem - bólintott a bácsikám

Robin kézen fogott és mielött kiléptünk volna az ajtón a nénikém még elejtett egy megjegyzést

- Csak nem terhes vagy - szólt kuncogva

Erre gyorsan megfordultam a tengelyem körül és gyilkos pillantást vetettem rá.....boszorka

- Na de Annabella, lehetetlen lenne - szólt bácsikám

- Csak az én drága feleségem várandós - simított szeretetteljesen végig Loveday arcán

- Ha azis lennék magának semmi köze nem lenne hozzá - piritottam rá és kiléptünk az ajtón

Erre Loveday felnevetett az angyali hangjával a boszorka meg csak hebegett-habogott össze vissza

Hogy lehet ekkora..... - dühöngtem magamba mikor egy erős kar megálított és szembe fordított magával

- Maria - suttogta veszélyesen hangon

Felnéztem rá és elvesztem a pillantásában... ohh Robin

- Csókolj meg, kérlek - kérleltem

Nem kelett kétszer mondanom neki azonnal lecsapott az ajkaimra és finoman birtokba vette őket, amennyira csak tudott magához szórított és erősen tartott....jól ismert tudta hogy elég egy csókja és a lábaim megszűnnek létezni

Erős ujjait belefúrta a hajamba és mikor levegő hiány miatt megszakította csókunkat felsóhajtottam.

- Mért jött ide ez a nő - kérdezte és odavezetett az eggyik padhoz

- Hogy engem idegesítsen - forgattam meg a szemeimet, közben pedig leült a padra és az ölébe húzott és átfogott

- Meddig marad

- Nem tom, remélem nem sokáig mert akkor biztos hogy a de Noir várba költözök - mosolyogtam rá

- Hmmm, semmi kifogásom ellene de szigorúan az én szobámba - símitott végig a combomon és még ennyire ruha alatt is éreztem a meleg tenyerét ami égette a bőrömet

- Nem szeretem rajtad ezt a sok ruhát  - suttogta bele a nyakamba

- Akkor vedd le - nevettem fel és rá kacsintottam

- Csak költözz a várba és garantálom hogy nem sokat lesz rajtad ruha - lehelt csókot az ajkamra

- Akkor még ma beszélek a bácsikámmal - karoltam át a nyakát

- Az öreg benjamin nem nagyon örülne ha megtudná hogy az én ágyamba éjszakázol minden nap és ez persze a tegnapi szeretkezésünkre is igaz - nézett rám szenvedélyesen

Erre a kijelentésre elpirultam de mégsem voltam már annyira kislányos mint régebben mikor Holdszállásra jöttem és persze a tegnapi történések után éreztem csak igazán hogy igazi nővé váltam...tele vágyakkal, szenvedéllyel és szükségletekkel.

- Vigyél el magaddal Robin - bújtam hozzá

- Hamarosan hercegnőm, hamarosan...

Nem tudom mennyi ideig öleltük és csókolgattuk egymást mikor szólt Digweed hogy a méltóságos asszony és a gyerekei eltértek nyugovóra

- Menj be, már biztos fáradt vagy - álított föl

- Nem akarok - nyöszörögtem

- Maria, a hozzám költöznél akkor se lenne máskébb - mondta mosolyogva

- Azt hiszed hogy majd ott engedelmes lennék - vigyorogtam el

- Az lennél, garantálom - nézett sötéten

- Majd meglátjuk - csókoltam meg

- Na menj - csapott rá a fenekemre erre morcosan vissza néztem rá és mosollyal az arcomon bementem lefeküdni

 

Reggel mikor felébredtem úgy döntöttem nem megyek le reggelizni inkább felkeresem a bácsikám és megkérem engedjen el lovagolni

- Most nem Maria, inkább segíts Lovedaynak az esküvői előkészületekben - szólt úgy hogy nem nézett föl az olvasott könyvből

Nem akartam vele vitatkozni, láttam rajta hogy valami gondja van így rákérdeztem

- Mi a baj bácsikám, olyan feszültnek látszol - kérdeztem és leültem vele szembe

Erre letette az újságot és rám emelte kissé fáradt tekintetét

- Jaj Maria - sóhajtott fel

- Úgy érzem nem jó hogy a nénikéd felkeresett éppen most

Erre felhúztam a szemöldököm

- Éppen most - nem nagyon értettem mért mondja ezt így kiváncsian vártam a válaszát

- Hát igen most mikor Robin elakar venni feleségül - mondta úgy mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne

Erre a szívem őrölt módjára elkezdett verni és úgy éreztem már annyira dobog hogy a végén megszűnik dobogni..

" Robin elakar venni feleségül " - visszhangzott a fejembe

- Miről beszélsz bácsikám - kérdeztem gyorsan és közben hamar felpattantam

Bácsikám kissé belenyomódott a karosszékbe és rájött hogy éppen most adott ki olyan információt amelyet lehet nem kellett volna

- Neked Robin nem mondta - kérdezte és közben a homlokáról az izzadság cseppeket törölte le

- Nem, nekem elfelejtette említeni - akadtam ki

- Mivel mindig én vagyok az utólsó aki bármiről is tudomást szerez

Közben pedig a szobában fel alá járkáltam

- Ezt lehet nem kellett volna elmondanom, én azt hittem Robin már említette - magyarázkodott

Az én szívem meg csak dobogott-dobogott hatalmas erővel

- Mindeggy bácsikám, majd beszélek vele - mosolyogtam rá teljes szívből mikor igazán rájöttem mit is mondott elöbb a bácsikám

- Várd meg míg ő kéri meg a kezed - adta a tanácsot

- Ohhh - sóhajtottam fel

- Tégy belátásod szerint, de kérlek vigyázz a nénikéddel mert nem olyan jóságos mint az édesanyád volt - mondta komolyan mire megálltam és újra helyet foglaltam

- Ki ő valójában - kérdeztem

- Annabella akkor vált ilyenné mikor megtudta hogy a testvérem, az apád.....elveszi édesanyádat - vallotta be

Micsoda - tettem fel magamba a kérdést

- Csak nem - kaptam a szám elé a kezem

- De jól sejted, a nénikéd is szerelmes volt az apádba - mondta és felált hogy levegyen egy könyvet

Én csak magam elé néztem és közben katogott az agyam

- Nagy fájdalom volt számára mikor a testvérem az édesanyádat válaszotta - fordult felém

- De a szerelem már csak ilyen Maria, és hát valjuk be Eliza Jane-t többen szerették mint Annabellát

- Ő olyan nagy lelkü és szeretett teljes volt, a hugát meg csak a pénz és a nagy élet érdekelete, ami úgy látszik mára sem változott - mondta őszintén

- Megdöbbentő - suttogtam

- Így van, de ez már a múlt... nézzünk a jövő felé és most kérlek menj és segits Lovedaynak - mondta kedvesen

- Rendben, köszönöm hogy ezt elmondtad bácsikám - hajoltam meg kissé elöttem

- Mond bácsikám meddig marad ez a..... a nénikém - kérdeztem vissza nézve az ajtóból

- Nem tudom kedvesem, nem tudom - mondta és leült

Én pedig még mindig hitetlenkedve léptem ki a könyvtárból

Lovedaynak késő estig segítettem amitől eléggé elfáradtam...a menü ami nehéz feltörést okozott nekünk mivel Marmalode Jamben eléggé sok ételt mutatott és ajánlott amik közül oly nehéz választani hiszen mindeggyik istenien nézett ki....

Lovedayal sok mindent átbeszéltünk köztök a Robinnal történő házzaságomat amely mély boldogsággal töltött el ha csak rá gondolok

Ő is mint a bácsikám tudott róla, egyedül én akinek azért van köze hozzá....nem tudtam

Ez kissé bántott de hamar túl tettem magam rajta és mosolyogva hímeztem Lovedayal a társalgóba

- Mond Loveday hogy van a kicsi, mit érzel belőle - kérdeztem kiváncsian

- Ohh Maria, szerintem jól van - simította a kezét a hasára

- És ez olyan érzés amellyet neked is feltétlenül megkell tudnod - mosolygott

Erre pillangók kezdtel el röpdösni a hasamba....ha csak arra gondolok hogy Robin gyermekét hordom a szívem alatt....

A göndör barna fürtjei és az éjfekete szemei, hirtelen magam elé képzeltem a kis Robin

- Maria megint álmodozol - nevetett fel Loveday és megsimogatta az arcomat

- Anyád is sokszor álmodozott és nézd meg mi lett vele - halottam egy rideg hangot az ajtó felöl

Ki lehetne más mint a boszorka.....ahogy egyre jobban megismerem úgy kezdem el gyűlölni és egyben mérhetetlen sajnálatot kezdek iránta érezni

- Mit óhajt - kérdeztem hideg hangon

- Beszélni szeretnék veled kedves Maria, ha lehet kettesben - nézett rá Lovedayra

- Nem, Loveday elött nincsenek titkaim - mondtam erősen

- Ohh ez milyen megható - lépett az ablakhoz

- Köszönöm Maria, de jobb lenne ha kettesben beszélnézek - szorította meg a vállam gyengéden

Erre bólintottam és már csak azt halottam hogy becsukódott az ajtó

- Most megfelel - kérdeztem unalmasan és a kezembe vettem a hímző anyagot

- Nem tudom mért vagy ilyen rideg velem - kérdezte mikor szembe fordult velem

- Nem is tudom, mert maga is az - néztem fel rá egy egy másodpercig

- Én csak jót akarok neked - ült le velem szembe

- Igen, és hogyan - tettem le a hímzőt

- A fiam jó parti lenne számodra és... - mondta illendően

- Ezt most haggya abba mert nem vagyok hajlandó tovább eltűrni magát - álltam fel és dühödten lenéztem rá

- Jólvan, akkor fogalmazom másképpen - villantotta rám barna szemeit

- Jobb lenne ha hallgatnál rám ha nem akarsz úgy járni mint az anyád - szorította meg fájdalmasan a csuklóm és lerántott magához

Pár perc telhetett el az elöbbi  gondolatom után de már gyűlöltem és tudtam hogy egy erős és fájdalmakkal teli harc veszi kezdetét......

By

 

Gyülekeznek az eső felhők...

"Érzem az illatod, érzem a tested, van hogy mellettem vagy, mégis kereslek. Nem tudom, mit akarok, azt sem, hogy mi van, csak átölelnélek és csókolnálak halkan..."

Sziasztok :)

És itt van :D Meghoztam a 21. fejezetet amit a kedves barátnőimnek ajánlok

Rita♥♥Regina

Köszönöm a sok hozzászólást, nagyon aranyos tőletek de kérlek titeket ne csak hozzám írjatok :) Annyi csodás Holdhercegnős blog van, oda is írjátok meg a véleményeteket.

Köszönöm ♥

És most csapjunk a lecsóba XD

Millió puszi

Másik blogom
http://eperke-bluerose.blogspot.com/

21. fejezet.



Arra ébredtem hogy eső cseppek verik az ablakot, elég sötét volt a szobába mikor lassan kinyitottam a szemem
Mikor felültem az ágyban meglepetten tapasztaltam hogy Robin már nincs melettem...hirtelen elő törtek bennem a tegnap éjszaka történései
A testem elkezdett bizseregni és úgy éreztem megint elkap vágy...végig simítottam az egész testemen és úgy éreztem Robin csókjai még mindig égetik a bőrömet
Kiszáltam az ágyból és magamra kaptam a fehérneműmet, és leültem az ágy szélére
Robin hol lehetsz.... - tettem fel magamba a kérdést
Megfordultam és lenéztem az ágyra...és vissza emlékeztem az tegnap éjszaka eseményeire
" - Robin ez...... - nyögtem miközben hátra vetettem a fejem
  - Tudom, énis ezt érzem- suttogta a fülembe "
Hirtelen valaki rásimította a meleg tenyerét a derekamra...
- Jó reggelt hercegnő - suttogot bele a fülembe életem férfija
Erre megfordultam és az arcába temettem az arcom, meglepődve vettem észre hogy már fel van öltözve....
- Elmész - kérdeztem
- Igen, gondok vannak mennem kell - tolt el magától és válfához ment hogy felvegye a bőrkabátját és a kalapját
- Hiszen még csak alig hajnalodik és szakad az eső - néztem ki az ablakon és feláltam
Mikor megfordult, össze kapcsolódott a tekintetünk
A tegnap éjszaka eseményei lepörögtek elöttünk... tudtam hogy újra és újra át akarom élni ezeket a pillanatokat
Végig mért azokkal az éjfekete szemeivel és közelebb lépett hozzám
- Este - simitott végig az arcomon és puha csókot lehelt a számra
- Szeretlek - suttogtam mikor becsukodott utána az ajtó
Mostmár örökre a tied vagyok Robin De Noir.....




Késő délutánig tanultam és olvastam fel a nevelőmnek, szerencsémre már követelte olyan sokszor a tanítás mint régebben...
- Reggel nem találtalak az ágyadba Maria - kérdezte miközben a könyveimet vettem le a zongoráról
- Öhhh mert - dadogtam
Most megmondjam neki az igazat vagy hazudjak
- Mert - folytatta
- Robin értem jött el vitt a várba - valottam be
- Ohh, szólhattál volna kedveském - oktatott ki
- Elnézést, máskor feltétlenül szólok - hajoltam meg kissé elötte ő pedig csak bólintott
Közben Digweed jelent meg az ajtóban
- Elnézést hölgyek, felvan tálalva a vacsora - hajolt meg
- Megyünk Digweed - szólt pirulva a nevelőm
Milyen furcsák....csak úgy pezseg köztük a levegő - mosolyogtam meg
A bácsikám és Loveday már az asztalnál ültek és minket vártak
- Jó estét - üdvözölte őket Miss Heliotrope én pedig csak bólintottam
- Köszönjük - mondta a bácsikám mikor Digweed a finomabbnál finomabb ételeket tálalta fel
Volt bárány, kacsa és finom csirke is gyümölcsmártással...
A vacsora alatt nem sokat beszéltem inkább a gondolataimban merültem
- Olyan halk vagy Maria, talán valami baj van - kérdezte a bácsikám
- Nem,dehogy csak kissé fáradt vagyok - valottam be
- És mond csak hova tűntél a vacsorán, mert reggelig nem láttalak - kérdezte és megtörtölte a finom kendőbe a száját
Erre gyorsan felkaptam a tekintetemet és Lovedayra néztem, a szemem segitségért kiáltott...
- Nagyon elfáradtam így gondoltam ha tisem jöttök vissza akkor énis a várban éjszakázom - hazudtam
- Ohh értem, én meg már azt hittem Robinnál éjszakáztál - nevetett fel és a kezét Lovedayéra tette
- Miket gondolsz bácsikám - fordultam el
Fájt hogy hazudnom kellett de most mit tehetnék, nem értené meg...
- Felmennék ha nem gond - áltam fel
- Pers..... - mondta volna a bácsikám de Digweed megszólalt
- Elnézést uram de vendégei jöttek - mondta
- Ilyenkor, kik - kérdezte a bácsikám
Ekkor két nő és egy férfi jelent meg az ajtóban...
Az eggyik nő olyan Loveday korú lehetett, a másik nálam fiatalabbnak gondoltam és a férfi aki csak engem bámult, talán egy idős lehettem vele....
- Drága Maria - jött oda hozzám és erősen megölelt
Ki ez, és mért ölelget úgy mintha már ezer éve ismerne - húztam fel a szemöldököm
- Ki maga - kérdeztem és eltoltam
- Hát már megsem ismersz én vagyok az Annabella nénikéd, édesanyád testvére - mondta kuncogva
Mivan - kiáltottam fel magamba
- Annabella minek köszönhetjük ezt a meglepetést - állt fel a bácsikám és látszott rajta nem nagyon ürül az elöttünk álló emberkéknek
- Gondoltam meglátogatom az én régen nem látott unokahugomat - húzta meg az arcom
- Ahhha - villantott rá a bácsikám
- Jaj ne legyél ilyen Benjamin, nem pénz kell nekünk - mondta és intett Digweednek hogy hozza be a csomagokat
- Elösször is had mutassam be a férjem gyerekeit - húzta oda hozzánk a fiatalabbikat
- Ő itt Alexandra - mutatta be
Szőke vállig érő haja és zöld szemei voltak, aranyos teremtésnek nézett ki
- Ő pedig Eric - jött közelebb hozzám
Kinézetre ugyan úgy nézett ki mint a huga, jóképü férfi volt de Robin nyomábasem ér... - tűnödtem
- Örülök, hogy megismerhetem Maria - csókolt kezet
- Énis, bár nem értem a nénikém mért pont most keresett fel - szegeztem rá a kérdést
Erre síri csönd lett az étkezőben
- Hasonlítasz az anyádra - húzta el a száját ami nem nagyon tetszett
- Nem csak kinézetre hanem illemre is - mért végig
- Nem adott választ a kérdésemre - mondtam neki kissé erősen
- Maria - szólt a nevelőm
- Jobb lenne ha ezt a nappaliban folytatnánk,ott mégis csak kényelmesebb - lépett közbe Loveday kedvesen
Megvártam míg elvonulnak a társalgóba és idegesen kinéztem az ablakon
Mit akar éppen most ez a nő, nagyon nem tetszik ez nekem - mondtam magamba
Hol vagy Robin.....




Fáradtam ültünk a bandával a tűz körül és borozgattunk...ez a nap is fárasztó volt és este is alig aludtam nem csoda hogy mindjárt össze esek
Ahogy belenéztem a tűz lángjaiba Maria arcát láttam magam elött ahogy mosolyogva rám néz,mit tett velem ez a nő...teljesen elvette az eszemet és a tegnap éjszaka
- Hé haver, nagyon elgondolkodtál - szólt a melletem ülő Armand
- Marián jár az eszem - forfultam felé
- Mint mindig, mikor kéred meg a kezét - kérdezte
- Hamarosan, minél elöbb az enyém lesz annáll jobb - húztam mosolyra a számat
- Haha, hiszen már rég a tiéd Robin - mondta és töltött bort
- De így jobban megfogom tudni fékezni - húztam le egyből
- Mariánál makacsabb nőt még nem láttam és te vagy az egyetlen aki betudja törni - mondta nevetve és felált
- Hmmm, elég nehéz betörni egy nemes kancát - mondtam neki
Énis feláltam ideje hazamenni...
- Gyerünk sárcok, várnak otthon már titeket - szóltam a bandának
- Így van, gyerünk aludni - mondta Feel és elindultak a várba
- Te nem jössze Robin - kérdezte At
- Nem, van még egy kis dolgom - mondtam és már elis indultam Holszállás felé




Már most kinem állhatom ezt a nőt, vén boszorka...
- Mond csak Maria drága van most udvarlód - kérdezte miközben a teáját szürcsölte
- Van persze - mondtam büszkén
Erre Eric kissé meglepetten nézett
- Ohh milyen sajnálatos - mondta szemrehányóan
- Na de Annabella - állt fel Sir Benjamin de Loveday kedvesen megfogta a kezét így sikerült lenyugodnia
- Hagyd bácsikám, és mondja csak mért nem olyan sajnálatos ha van férfi az életembe - kérdeztem indulatosan
- Ohh, ezek a szavak, látszik hogy itt laksz kedveském - tette le a csészér az asztalra
- Na most már elég lesz - ugrottam fel
Ekkor valaki belépett a társalgóba, gondoltam Digweed az de a meglepett arcokat látva tévedtem
Aztán egy meleg tenyér rácsúsztatta a kezét a derekam és megcsókolta a fülem mögötti részt
Erre megfordultam és Robin csillogó tekintetével találtam magam szembe, a szívemet egyből boldogság töltötte el
- Jó estét mindenkinek - köszönt Robin meglepő illedelmeséggel
Az én családom mosolyogva üdvözölte Robint, de a többi idegen számomra, pedig tátott szájjal ült és minket néztek
- Ki ez a vén szipirtyó - sutogott bele a fülembe mire én felkacagtam
- Majd elmesélek mindent - suttogtam vissza és hozzá bújtam
- Kit tisztelhetek önben - áltt fel Eric és kezet nyújtott Robinnak
Robin elengedett és viszonozta a kéz nyújtást
- Robin De Noir - bólintott
- Robin De Noir - kérdezte meglepetten és ránézett a nevelőanyjára
- Maga Cour De Noir fia - kérdezte édesanyám testvére és felált
- Ahogy már említettem - felelte Robin büszkén
- Hmmm örvendek, ön Maria kedvese - kérdezte
Erre Robin rám nézett és felém kacsintott
- Inkább élete szerelme - javította ki nevetve.........

Kicsit rövid lett Sorry :(
De valahogy nem ment most az írás :( Kérlek írjatok hogy mit gondoltok, köszönöm előre is:)

By