"Józan ésszel, ígérettel, reménnyel, lelkem nyugalmával, boldogságommal dacolva szeretem, és szenvedélyemtől semmi el nem téríthet"
Már akkor tudtam, hogy szeretem mikor elösször belenéztem a szemébe, mintha megált volna az idő, mintha csak mi ketten lettünk volna ott az erdőbe..
Maria feleszmélt mikor halotta, hogy kopognak az ajtaján, - Maria, hiszen még nem vagy kész! Rád vár mindenki, az egész de Noir klán eljött.- nézett meglepedten Loveday
Maria megfordult, könnyek potyogtak le arcáról, - Maria! mi történt? mért sírsz kedvesem? lépett oda Loveday, Mariá-hoz és lágyan megfogdta az arcát.
-Robin eljött?-kérdezte Maria. Loveday habozott- Nem,-mondta és közben Maria arcáról törölte le a könnyeket. - haa valahogy sejtettem, mindjárt lenn leszek Loveday, te menj hiszen most téged és Benjamin bácsit ünnepeljük-csalt mosolyt az arcára Maria, de bent a lelkében kínzó ürreség tornyusult ki.- rendben, mondta de mielött kilépett volna az ajtón még vissza fordult és Maria szemébe nézett- Néha azt keressük, aminek a megtalálására nem állunk készen Maria, és elhagyta a szobát. Nem értette Lovedayt, hiszen megtalált Holföldén mindent családot, barátokat, és a szerelmet amiben nem volt biztos, hogy akit szeret viszont szereti őt is. Maria leült a fésülködő asztalához és töprengett, gondolta hogy Robin nem lessz itt, hiszen sosem szerette az ilyen összejöveteleket, inkább járta az erdőt, vadászott élvezte hogy a szabadban lehet, de reménykedve azt hittem itt lessz, hiszen a nővére eljegyzési ünnepéről van szó, és persze hogy az öreg Coeur de Noir megparancsolja neki hogy legyen itt, de mindeki tudta hogy Robinnak nem parancsolgathat senki, tisztelték mintha már ő lenne a fekete erdő uralkodója és egyszer ő is lessz.Hiszen megvolt benne minden ahoz hogy egy jó uralkodó váljon belőle bátorság, erő, határozottság, ambiciózus, szeszélyesség, fekete-fehér gondolkodás, mindez ő volt, más volt mint a többi férfi akiket eddig ismertem ő sose volt a hősszermes típus nem hódította meg a nőket, nem volt szőke herceg akikre a nők annyira vágynak, de mégis sok nő odadná magát neki. Mielött találkoztam volna vele sok ágyasa volt, arról beszéltek hogy igazán boldoggá tudja tenni a nőket az ágyba, akkor elpirultam erre a gondolatra de most már arra vágyakozom bárcsak énis ott lennék köztük, de ez megváltozott miután találkotunk azóta már nem járnak hozzá nők és nem bújik eggyik sem az ágyába, nem értette senki miért, csak egy személyt tudta mért és az a barátja volt Armand ő volt akivel mindent megosztott és akiben igazán bízott, kérdeztem tőle hiszen egem is érdekelt mi történik vele- szerelmes mondta nevetve Armand, akkor összeszorult a szívem kérdeztem kit szeret? Erre csak azt válaszolta, - pont te nem tudod Maria hiszen minden azután kezdődött, hogy elkezdtünk nyomozni utánad, nézz mélyen magadba és rájössz kit is szeret Robin teljes szívéből.
Feláltam és megnéztem magamat a tükörbe vörös tincseim hullámok-ba omlottak a válamra, ruhám vörös színbe pompázott, arany mintákkal az oldalán, a szemem csilogott gyönyörű voltam de mégis hiányzott az eggyik felem.
Lesétáltam a lépcsőn és körül néztem ,Coeur de Noir éppen a bácsikámmal beszélgetett, reméltem végre félre tették büszkeségüket, és békében élhetünk egymás melett. -ohh Maria, gyönyörű vagy leányom, ámélkodott Jane Heliotrope egykori nevelőm de még most is úgy törődött velem mint akkor mikor még fiatalabb koromba most 17 éves fejjel is úgy érzem mintha 13 éves lennék az ő szemébe.- köszönöm Miss Heliotrope, önis nagyon csinos mosolyogtam rá, szerettem őt hiszen ott volt melettem gyerek korom óta.
- Egy kis figyelmet ha kérhetem, mondja Coeur de Noir, mindenki rá nézett,mi is oda fordultunk - szeretném ha megtapsolnánk drága lányomat és kedves, láttam rajta kissé feszélyezve de kimondta- Benjamin Merryweather Holfölde birtokosát, és közeledő frigyüket. Mindenki tapsolt ahogy énis de közben elgondolkodva néztem őket, ott áltak egymást melett ölelve egymást, olyan boldognak tűntek, kicsit irigykedtem rájuk a boldogságukat.- milyen aranyos pár nem Maria, végre megkapták egymást hiszen annyit szenvedtek- monja a drága nevelönőm.- de nagyon szép pár, végre a bácsikám se olyan morcos mint régebben.- így van és végre lehet a reggeli asztalnál beszélgetni, forgatta meg szemét Miss Heliotrope. Én csak kuncogtam ezen de azért a böfögést még mindig nem nagyon viseli el a bácsikám, amit ugye mindig el mond Miss Heliotrope " mártíroságra kárloztatt a gyomrom". - remélem egyszer te is ilyen boldogan fogsz itt álni Maria, mosolygott rám. - nem hiszem, nekem nem nagyon jön össze a szerelem, mielött a nevelőnőm mondott volna valamit, valaki megszólalta hátunk mögül. - Maria, Maria miket beszélsz, nevetett fel Armand, erre mi is megfordultunk.- hiszen te vagy a völgy legszebb nő nemű lénye,és persze holdhercegnője.- köszönöm Armand de úgy érzem az a varázserőm kezd cserbenhagyni.- áhhh a nők varázsereje sosem gyengül, mondja mosolyogva Armand.- magukra hagyom magukat, Maria- kicsit meghajolt Miss Heliotrope - asszonyom nézett rá viccesen Armand. Kicsit felvidított de mégis szomorú voltam és ezt ő is észre vette.-ne szomorkodj Maria nem áll jól neked- boldognak kéne lennem de nem megy, hiányzik, néztem ismét Loveday-ra és a bácsikámra. - tudom, de Robinnak fontos dolga van, nézett ő is a párosra.- persze, kezdtem ideges lenni- neki mindig dolga van mikor velem kéne egy helyiségben meglennie.- Ez nem igaz Maria ő...nem tudta tovább mondani mert oda jött hozzánk a bácsikám.- Maria, drága unokahugom megtisztelnél egy tánccal. - persze bácsikám, néztem rá mosolyogva. - Armand, biccentett a bácsikám, - még beszélünk Maria, kacsintott rám Armand és meg mosolyogva visszanéztem rá.
Mi kezdtük el a táncot, mindenki minket nézett- boldog vagy itt Maria, Holföldén? kérdezi bácsikám, nem feleltem egyből kinéztem az ablakon és megpillantottam egy hullocsilagott " bárcsak itt lenne" kivántam magamba, aztán visszafordultam bácsikámhoz- igen, mondtam neki, ez félig igaz volt hiszen boldog voltam itt.-örülök neki, mosolygott rám. Nem tudom mióta táncolhatunk mikor megláttam az eggyik oszlopnál dőlve egy fekete árnyat, engem nézett azokkal a fekete szemeivel, amiket annyira szeretek. Úgy néztük egymást mintha már évek óta nem láttuk volna egymást. Éreztem, hogy megint potyognak a könnyeim, a bácsikám megált és arra nézett amerre én, azt már nem láttam mikor fordult visszahozzám mert a talaj kicsúszott a lábaim alól. - Maria!! kiáltott fel egy női hang ,már csak annyit éreztem hogy két erős kar felemel a földről és az illatott amitől mindig megrészegülök, fenyőillat ...
Ez lenne az 1. fejezet, nézzétek el ez az első írásom ha esetleg nem lenne olyan jó:D XD
Hamarosan jön a 2. fejezet.
puxx
By
